Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

1941i cfeeember 21 UJSZÖ 2f PALM1R0 TOGLIATTI: A munkásosztály egysége és a kommunistaés munkáspártok feladatai Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén suk az új háborút, amit az imperialisták készítenek elő, megakadályozhassuk a demokratikus szabadságjogok megsemmisítését, megvalósíthassuk a dolgozók életszínvonalának megvédéséhez és emeléséhez szükséges szociális reformokat. A munkásság erejének szétszakítása és szétforgácsolása megnyitja az utat a népek függetlenségének ellenségei számára. A munkásosztály egysége biztos támasz mindazok erőfeszítéseinek egyesítésére, akik meg akarják menteni ezt a függetlenséget. A fasiszta típusú reakciós uralmak feltámasztására irányuló kísérleteket sokkal könnyebb meghiúsítani, ha a munkásosztály egységes erői köré a nép széles tömegei tömörülnek. A munkásosztály csak akkor tudja betölteni haladó szerepét és tud tevékenyen ellenállni az imperialisták és a fasiszták terveinek, ha erői egyesülnek. A munkásosztály egységéért folytatott sikeres harc legfontosabb feltétele az imperializmus szolgálatába szegődött jobboldali szociáldemokraták politikájának és a demokrácia és a szocializmus ügye ellen elkövetett árulásának minden oldalról való leleplezése. A kommunistáknak nem szabad meginganiok ebben a küzdelemben. Egyúttal nem szabad elfeledkezniük arról, hogy ha előre akarjuk vinni a munkásosztály egységének ügyét, szüntelenül és türelmesen kell dolgoznunk azon, hogy megvilágítsuk minden munkás és dolgozó előtt az egység fontosságát, különösen azok előtt, akik még a jobboldali szociáldemokratákkal és azok pártjaival tartanak. A kapitalista országok egyes kommunista pártjai az utóbbi években nagy lépéssel haladtak előre, tömegpártokká váltak és hatalmas mozgalmak élén állanak, amelyekben részt vesz a dolgozók aktív része; azonban egyes pártok továbbra is kis pártok maradtak, ugyanakkor, amikor hazájukban a szociáldemokrácia megtartotta erős befolyását és erős szervezeteit. A munkásosztály egységéért folytatandó következetes harc szükségessége legyen mind az egyik, mind a másik esetben a Párt legfontosabb feladata. E harc lehetőségei és kilátásai az utóbbi időben valamennyi országban javultak. A jobboldali szociáldemokratáknak a dolgozók érdekeinek elárulására irányuló politikája elégedetlenséget és undort vált ki a munkások soraiból és magukat a szociáldemokrata vezéreket is arra készteti, hogy új, baloldali frázisokkal álcázzák magukat, a munkások csoporjait pedig a szociáldemokrata párt soraiból való kilépésre ösztönzi. Ezekkel a munkásokkal és a dolgozó szocialista tömegekkel való kapcsolatot mindenekelőtt a dolgozók elemi követelései védelmének alapján, a munkabérért, a szervezkedés és a sztrájkjog betartásáért folytatott harc folyamán, a békéért vívott küzdelemben kell megvalósítani. Ebből a célból javasolni kell a szocialista munkásonkak, hogy az üzemekben, a városokban és a falvakban közös bizottságokat hozzanak létre, amelyek a munkásegység kivívásának tevékeny eszközei volnának és elősegítenék a dolgozók széles egységfrontjának alulról való létrejöttét. A szociáldemokraták baloldali csoportjai számára ez olyan tevékenységi terület, amelyen meg tudják mutatni, hogy valóban a munkásosztály egységére törekszenek-e, vagy pedig baloldali fellépésük csupán a jobboldali szociáldemokratákkal való együttműködésük álcázására szolgál. Végül figyelembe kell venni, hogy még azokban az országokban is, ahol az osztályszakszervezetek igen fejlettek, a kommunista pártoknak pedig tömegpárt jellegük van, a dolgozÓK széles tömegei, sőt gyakran ez országok dolgozó lakosságának többsége nem tartozik még sernmiéle szervezetbe — szakszervezetbe, szövetkezetbe, vagy politikai szervezetbe — és hogy e tömegek aktivizálásának és megszervezésének terén elért döntő sikerek hatalmas segítséget tudnak nyújtani az egység kivívásáhozA munkásosztály egységéért folytatott harcban különös figyelmet kell szentelni a katolikus munkásoknak és dolgozóknak s azok szervezeteinek. Egyes országokban ezek a szervezetek az utóbbi években nagy jelentőségre tettek «zert, ott pedig, ahol a szociáldemokrácia különösen meggyengült, annak helyébe igyekeznek lépni, hogy tömeges támogatást nyújtsanak a burzsoázia reakciós csoportjainak, Olaszországban például a katolikus szakszervezetek erősebbek, mint a kis, szakadár szociáldemokrata csoportok. Belgiumban, Ausztriában, Olaszországban a katolikus pártok az államot irányító legfontosabb burzsoá pártok. Ámde valamennyi katolikus szervezetben mélységes ellentmondás van az egyház vezetőköreinek politikája között, akik az imperializmus és a reakció szövetségesei és elenségei a szociális haladásnak és a dolgozó tömegek között, ideértve még a legelmaradotlabbakat is, akik a békét és legfontosabb érdekeik védelmét kívánják. Ezzel magyarázható az a tény, hogy a katolikus mozgalomban az egyházi hatóságok megtorló intézkedései ellenére állandóan baloldali, haladó áramlatok kerülnek felszínre, amelyek ösztönösen keresik a nem katolikus munkásmozalommal való együttműködést és egységet. A kommunisták kiközösítése a jezsuiták által, amely ezt az eyüttműködést és egységet kívánta lehetetlenné tenni, nem változtatott ezen a helyzeten, mert nem gyakorolt semmiféle hatást a munkásosztály soraira. A munkás-forradalmároknak emlékezniök kell arra, hogy a vallási meggyőződések külömbözőségének nem szabad akadályoznia a dolgozók egységét, különösen akkor, amikor ez az egység éppen a béke megvédésére szükséges. A népi demokratikus országokban, ahol a kommunista pártok vannak hatalmon, nem folyik harc vallási okokból: a hit és a vallásgyakorlás szabadsága ezekben az országokban minden polgár számára biztosítva van és a demokratikus hatalom csupán azokat bünteti, akik hazug vallási ürügy alatt az imperialisták parancsait követik, hogy megsemmisítsék a demokratikus vívmányokat és előkészítsék a háborút. Állandóan közelednünk kell a katolikus dolgozókhoz, hogy meggyőzzük őket a munkásegység szükségességéről. Ennek a közeledésnek gazdasági és szociális térsn tényleges együttes tevékenységhez kell vezetnie, úgyszintén a politikai harc terén is, a gazdasági követelésekért folytatott harc egybehangolásához az osztályszakszervezetek és a katolikus szakszervezetek között, különösen az alsó szervekben, továbbá közös bizottságok alakításához a nők, az ifjúság, stb. körében. A katolikus munkások és dolgozók nagy többségének bevonása a béke, a szabadság és a dolgozók életfeltételei megvédésének egységfrontjába, egyik előfeltétele a sikernek. A munkásosztály egysége a legmegbízhatóbb kiindulópont minden országban a népi és nemzeti erők szélesebb szövetségének létrehozására abból a célból, hogy ellenszegüljenek az imperializmus háborús politikájának és harcoljanak ellene. Az imperialista háborús uszítók minden nemzet függetlenségére és szuverénitására törnek. Hogy ezt a feladatot a maguk számára megkönnyítsék, megkísérlik az egyes országokon belül megbontani és szétválasztani a nép egységét. E célból széleskörű kommunistaellenes hadjáratokat indítanak teljesen fasiszta szellemben, gyűlöletet hirdetnek a forradalmi munkásság iránt, sértegetik és üldözik mindazokat, akik bár a középrétegekből származnak, nem hajlandók a külföldi imperializmus szolgái lenni és arra törekszenek, hogy megmentsék hazájukat a háborútól. A munkásom és szervezeteik, a béke legöntudatosabb és legmértékadóbb híveinek feladata az Ilyen becsületes demokraták és hazafiak száminak növelésére irányuló munka és azok vezetése abból a célból, hogy egyesítsék erőiket a nép valamennyi rétegével való együttműködésre, a nemzet függetlenségének és egységének érdekében. A béke híveinek széleskörű demokratikus tömegszervezetei, amelyek valamennyi társadalmi réteget, az ifjúságot, a nőket és az értelmiséget képviselik, mindeddig a legjobb eszköznek bizonyultak e feladat végrehajtására és minden országban valódi politikai erővé kell válniok, egy széles népi front alapjává, amely nemcsak arra képes, hogy tevékenyen propagálja a békét, hanem, hogy politikai tevékenységet is folytasson a külföldi imperializmus és ügynnökei cselszövéseinek megakadályozására. E feladat végrehajtása a népi erők között kiküszöbölheti a szakadást, amelyet az egység ellenségeinek sok országban sikerült kiprovokálni, továbbá létrehozhatja a demokratikus és nemzeti egység valódi mozgalmát, megkönnyítheti a népek számára olyan kormányok alakítását, amely kormányok a munkásosztály, a nép és a nemzet egységére támaszkodnának s véget vetnének az új háború előkészítése politikájának, ellenállást tudnának kifejteni azirányban, hogy országukat ne rendeljék alá az amerikai imperializmusnak, megvédenék a népek köz-ti békeprogrammot, megszüntetnék a fokooztt fegyverkezést, visszaállítanak a nemzeti függetlenséget és szuverénitást és a békés gazdasági helyreállításnak és a dolgozó tömegek életszínvonala emelése ügyének szentelnék magukat. Éppen ilyen kormányokra van ma szüksége különösen Franciaország, Olaszország és az egész kapitalista Európa népeinek, nem pedig olyan kormányokra, amelyek úgy viselkednek, mint az amerikai imperializmus rabszolgái- E cél érdekében folytatott harc győzelmének zálogai a munkásosztály egysége terén elért sikerek. * A kapitalista országok kommunista pártjainak győzelemre kell vinniök a munkásosztáy egysége ügyét. Ez soraik további szorosabbra fűzését, kádereik és tagságuk ideológiai színvonalának emelését, a marxista-leninista tanítás fokozott elsajátítását, pontosabb szervezési munkát, tevékenyebb propagandát követel meg tőlük. Szünet nékül és ingadozás nélkül kell folytatni a harcot az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen, megfeszítve kell dolgozni a szektáns szellem felszámolása érdekében, amely komoly akadály a kommunistáknak a munkásosztály egységéért folytatott harcában. A legkomolyabb veszély, amely jelenleg a kommunista pártokat fenyegeti, az a veszély, hogy passzívnak bizonyulnak a folyó eseményekkel szemben, kapitulálnak a nekézségek előtt, túlbecsülik a béke és a demokrácia ellenségeinek erejét, nem értik meg, hogy a proletariátus élcsapata harcának döntő jelentősége van a munkásegység megvalósításában és a béke megmentésében és hogy s harc sikere elsősorban a kommunisták kemény munkájától függ. Az amerikai imperialisták és minden ország reakciós burzsoáziája arcátlanul felhasználja Tito kémbandáját, hogy szabotálja a munkásosztály egységéért folyó harcot, szakadást és provokációt idézzen elő a kommunista élcsapat soraiban. A Rajk-per eredményei rendkívül nagy jelentőségűek minden kommunista és munkáspárt számára, mert megmutatták, hogy mennyire fontos állandóan fokozni a forradalmi éberséget, harcolni és könyörtelenül kiirtani minden ingadozást az ellenséggel folytatott harcban. Ilyen úton kell megőrizni és megszilárdítani lenini-sztálini tanaink tisztaságát, a kommunisták hűségét az egység ügyéhez, odaadásukat a szocializmus országa, a ^Szovjetúnió, annak pártja és a nagy Sztálin iránt, aki minden munkás és dolgozó vezére, a demokráciáért, szocializmusért és békéért vívott harcban. A munkásosztály egységének ügye, minden dolgozó ügye, akik nem kívánnak az imperializmus rabjaivá lenni, akik arra törekszenek, hogy eltépjék a tőke láncait és megmentsék a békét, békés körülmények között haladjanak előre a jobb jövő, a szocialista társadalom felé Az egység ügye — valamennyiünk szívügye. A kommunisták és a forradalmi munkások önfeláldozó munkája eredményeként a munkásosztály egységes harcának győznie kell és győzni fog az egész világonl