Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

22 U J SZO 1949 december 21 G GHEORGHIU-DEJ A Jugoszláv Kommunista Párt gyilkosok és kémek hatalmában Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén i. Elvtársak! Több mint egy év telt el azóta, hogy megjelent a Tájékoztató Iroda történelmi határozata a Jugoszláv Kommunista Pártban fennálló helyzetről. A jugoszláv események fejlődése ez alatt az idő alatt a budapesti bírósági tárgyalás és a titoista delegáció provokációs tevékenysége az ENSZ-ben, teljes mértékben megerősítették a határozat helyességét, ennek a forradalmi világmozgalomra nézve kivételes elméleti és gyakorlati fontosságú okmányok egész értékét. A határozat rendkívül nagy erővel és mélyenszántóan leplezte le a jugoszláv vezetők szovjetellenes és kommunistaellenes arculatát, valamint az a tényt, hogy semmi közük sem volt a marxizmus-leninizmushoz és a proletár internacionalizmus elveihez. A határozat az előrelátás zseniális erejével tárta fel a bekövetkező események forrásait Jugoszláviában, rámutatva arra, hogy „az ilyen nacionalista beállítottság csupán ahhoz vezethet, hogy Jugoszlávia közönséges burzsoá köztársasággá fajul, hogy Jugoszlávia elveszti függetlenségét és hogy Jugoszlávia az imperialista országok gyarmatává válik". Ugyanezt a tudományos éleslátást találjuk a határozatban, amikor megvilágítja a Tito-klíkk demagóg és kalandor intézkedéseinek gazdasági következményeit, mely intézkedéseket azzal a céllal foganatosítottak, hogy kompromittálják a szocializmust. A határozat hatalmas támogatás volt a Jugoszláv Kommunista Párt egészséges, forradalmi, internacionalista elemei számára, a Tito—Rankovics fasiszta diktatúra elleni harcban. A jugoszláv nép tömeeit mélyen áthatotta és áthatja a forradalom szelleme, saját tapasztalatukon érzik az államhatalmat bitorló véreskezű hóhérek elitélésének helyességét. A Tájékoztató Iroda határozata történelmi fordulat volt az egész forradalmi világmozgalom tájékozódásában és tevékenységében. A határozat marxista-leninista ideológiai tisztaságának, valamint a második világháború után kialakult helyzetben folyó osztályharc kérdései pontos meghatározásának köszönhető, hogy különösen a népi demokratikus országokban a kommunista és munkáspártok sikeresen harcolhattak a soraikban fellépő nacionalista elhajlásokkal és hogy sikeresen megszilárdíthatták ideológiai egységüket. A forradalmi világmozgalom nagy határozottsággal a proletár nemzetköziség vonalán haladt. A kommunistákat és a munkásosztályt még mélyebben áthatja a proletár internacionalizmus ideológiája és annak tudata, hogy a szocializmus országa — a Szovjetúnió iránti hűség az internacionalizmus próbaköve és ismerve. A Tájékoztató Iroda határozata a Jugoszláv Kommunista Párt helyzetéről a kommunista és munkáspártok számos győzelmének, szolgált alapjául. Segítségével a kommunista és munkáspártok tájékozódtak abban a harcban, amelyet a nacionalista elhajlók ellen a proletár internacionalizmus megszilárdításáért folytatnak és határozott, világos álláspontot foglaltak el a béke és háború kérdésében. Sztálin elvtárs a nemzetközi kommunista mozgalomnak óriási segítséget nyújtott. Zseniális éleslátással figyelmeztetett bennünket az ideológiai elhajlások és tévedések egész sorára és segített bennünket, hogy sikeresen harcolhassunk ezek ellen. Sztálin elvtársnak ez a segítsége mentett meg sok marxista pártot. Ennek a segítségnek köszönhető, hogy a gyakorlati és elméleti tájékozódásban számos hibát sikerült elkerülni. A nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő vezetői — Maurice Thorez, Palmiro Togliatti, Foster és mások — nyilatkozatai arról, mi legyen az álláspontja a kommunista pártoknak a Szovjetúnió és a népi demokratikus országok elleni imperialista támadás esetében — kifejezték országaink dolgozó tömegeink készségét és elszántságát, hogy együtt fognak harcolni a feszabadító szovjet hadsereggel az imperialista támadók ellen. E határozott állásfoglalás az angol-amerikai háborús uszítók ellen az egész világon széles visszhangra talált és fontos ösztönző erő volt a tömegek békéért folytatot harcában. A Tájékoztató Iroda határozata hatalmas buzdítás volt a forradalmi éberségre. Emlékeztetett arra a veszélyre, amely a burzsoá nacionalizmus útjára való eltévelyedéssel fenyegeti azt, aki a szovjetellenesség ingoványára csúszik le és amire Sztálin elvtárs már 22 évvel ezelőtt figyelmeztetett. „Internacionalista az — mondja Sztálin elvtárs — aki fenntartás nélkül, ingadozás nélkül, feltétel nélkül kész a Szovjetúniót megvédelmezni azért, mert a Szovjetúnió a világ forradalmi mozgalmának bázisa, ezt a forradalmi mozgalmat pedig megvédeni, előrevinni lehetetlen anélkül, hogy ne védjük a Szovjetúniót. Mert aki azt gondolja, hogy a világ forradalmi mozgalmát a Szovjetúnió nélkül és a Szovjetúnió ellen védemezi, az a forradalom ellen fordul, az okvetlenül a forradalom ellenségesek táborába csúszik le." (Sztálin Össz. Műv., X. kötet, 51. oldal, orozul.) Milyen mélységesen időszerűen hangzanak ma nagy tanítónk szavai! Az osztályharc dialektikája könyörtelen. A Tito-klikk szemérmetlen és kétszínű kísérlete, hogy szovjetellenes és kommunista-' ellenes álláspontjukat az egész világ forradalmi mozgalma, Jugoszlávia munkásosztálya és dolgozói előtt frázisokkal leplezzék a szocializmus felépítéséről és ú. n. „független vonalról" — a két táborra vonatkozóan, amelyre a világ jelenleg feloszlik — teljes kudarcot vallott és mélységes visszautasítást váltott ki. A Tito-klikk nyíltan átment a háborúra uszító imperialisták táborába és až amerikai imperialisták szolgálatában áll. A kommunistaellenes és szovjetellenes politikának logikus következménye volt a Tito-klikk áttérése a fasizmusra. Ez a banda eladta Jugoszláviát és Jugoszlávia népeit az amerikai monopolistáknak, felszámolta az állami szuverénitást, a nemzeti függetlenségét és a szabadság utolsó maradványait s a Gestapotípusú legkegyetlenebb terror rendszerét állította fel. Azok a tények, amelyeket a bírósági tárgyalások Budapesten, a Bolgár Népköztársa gban, a Román Népköztársaságban és más népi demokratikus országokban feltárnak, teljes mértékben megmutatták, hogy Tito, Rankovics, Kardelj, Gyilasz, Pijáde, Gosnyák, Maszlarics, Bebler, Mrázovics, Vukmanovics, Kocsa, Popovics, Kidrics, Neskovics, Zlatícs, Velebit és mások, Rajk, Brankov, Trajcso-Kosztov, Patrascanu és a velük egy húron pendülök: az angol-amerikai imperialista kémszolgálatok ügynökei. Ezek a megvetett kémek és árulók még a második világháború idején segítséget nyújtottak az angol-amerikai imperialistáknak, hogy támaszpontokat létesítsenek világuralmi tervek megvalósítására. A- kémek és árulók e bandáját, a trójai falóhóz hasonlóan, belopták a kommunista és munkáspártok sarai közé. Gazdáik parancsait teljesítve, azt a bűnös célt követték, hogy magukhoz ragadják a Párt vezetését és az államhatamat azokban a® országokban, ahol a munkásosztály került hatalomra, meg akarták fojtani a forradalmi mozgalmat és biztosítani akarták a burzsoázia uralmának visszaállítását. Közép- és Kelet-Európa országaiban, melyeket a szovjet hadsereg szabadított fel, a burzsoá politika és a burzsoá pártok a háborúból erősen kompromittálva kerültek ki. A népi forradalmi erők leleplezték és politikailag szétzúzták őket. A világreakció dühödten védelmezte burzsoá ügynökségét ezekben az országokban. De nem szorítkozott csupán erre, mert a burzsoá pártok és a jobboldali szociáldemokraták többé nem voltak abban a helyzetben, hogy maguk harcoljanak a népi erők ellen, melyeket a kommunista és munkáspárfok vezetnek. Az imperialisták új tartalékokat kezdtek keresni a kapitalista rendszer helyreállítására, arra, hogy szakadást idézzenek elő a munkás és demokratikus mozgalomban és hogy zavart keltsenek soraiban. Lenin arra figyelmeztetett, hogv a burzsoázia nagy politikai tapasztalatával még a legsúlyosabb pillanatokban is, amikor erőtlennek mutatkozik, megkísérel egyre újabb és újabb váratlan tartalékokat találni, hogy megvédje magát a haláltól. A Tito-klikk áttérése a fasizmusra nem véletlen, azt gazdáik — az angol-amerikai imperialisták parancsára hajtották végre, akiknek — mint ez most kiderült — ez a banda már régen a zsoldjaiban állott A jugoszláv árulók, az imperialisták akaratát teljesítve, azt a feladatot tűzték ki, hogy a népi demokratikus országokban reakciós, nacionalista, klerikális és fasiszta elemekből politikai bandákat létesítsenek, azért, hogy ezekre támaszkodva, ezen államokban államcsínyt hajtsanak végre, hogy elszakítsák őket a Szovjetuniótól és az egész szocialista tábortól és hogy az imperializmus uralkodó erőinek rendeljék alá őket. A Tito-klikk Belgrádot az amerikai felderítő szolgálat és a kommunistaellenes propaganda központjává tette. Még a háború idején, 1943-ban, a londoni rádió, amely Mihajlovicsot és Péter ex-király emigráns kormányát támogatta, élesen megváltoztatta hangiát Tito javára. A továbbiakban kiderült, hogy brit katonai misszió tartózkodik Tito vezérkaránál. Ezután Tito londoni képviselőjévé Velebit ezredest (jelenleg tábornokot) — az angol kémszolgálat ügynökét nevezte ki. Az imperialista cselszövények kezdtek leiszínre kerülni. Abban az időszakban a Jugoszláv Kommunista Párt vezetősége egy — lényegét tekintve nacionalista — politikai határozatot tett közzé, Macedóniával kapcsolatban. A határozat a leghevesebb harcok idején felhívást intézett a macedón hazafiakhoz, hogy dezertáljanak az EAM kötelékeiből és álljanak Tito rendelkezésére. Tito megbízottai, köztük Vukmanovics is, Macedóniában azonnyomban aknamunkához fogtak a Görög Kommunista Pártban. Churchill fiát, Randolfot, speciális feladattal Titóhoz küldötte. Később a vén reakciós, aki a Szovjetúnió halálos ellensége, személyesen találkozott Titóval. Tito és bandája már akkor is az imperialisták különleges figyelmét és bizalmát élvezte. Másrészt Popivoda jugoszláv tábornok leleplező nyilatkozatai rávilágítottak Tito, Rankovics és a töbiek megalkuvó állásfoglalására a hitleri megszállók és a Gestapo irányában, megmutatták mily aljason árulták el a háború legnehezebb napjaiban a jugoszláv partizánokat- Mindez teljesen megmagyarázza a Tito-klikk további magatartását. Mert a munkásmozgalom tapasztalata arra tanít bennünket, hogy azok az emberek, akiket egyszer a burzsoá rendőrség beszervezett, életük végéig a burzsoá rendőrség rendelkezésére állanak. Az angol-amerikai imperialisták népszerűsítik a Tito-banda aljas állásfoglalását és azt mint nemzetközi méretű kommunistaellenes receptet javalják. Arra törekedtek, hogy más országok kommunistáit Tito befolyása alá vonják. De az imperialisták terve kudarcot vallott, a „Marshall" sapkája alól kilátszott a nemzetközi tőke kémjének hosszú füle. Amikor a béke, demokrácia és szocializmus minden igaz barátja a Szovjetúnióban a szocializmus hatalmas erődjét, a népek szabadságának és függetlenségének igaz és tántoríthatatlan védelmezőjét, a béke legfőbb támaszát látja, a Tito —Rankovics-klíkk, amely a Szovjetúnió barátainak álarca alatt magáhozragadta a hatalmat, az angol-amerikai imperialisták utasítására provokációs rágalom hadjáratot indított a Szovjetúnió ellen, ameyre a hitleristák fegyvertárából kölcsönzött legaljasabb koholmányokat használta fel. Az imperialista burzsoázia minden kisérlete, hogy a titoista szovjetellenes, kommunistaellenes, diverziós poitikát kiterjessze Jugoszlávia határain túlra, megtört a proletár forradalmi világmozgalom szilárd egységén. A Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánossághatározatala után a belgrádi fasiszta szörnyetegek panaszkodni kedztek, azt allítva, hogy. ők igazságtalanság áldozatai. Holott egyetlen gondolatuk az volt, hogy minél tovább leplezzék sötét multjukat és kapcsolataikat az angol-amerikai imperializmussal. A budapesti bírósági tárgyalás villámcsapásként érte a Tito klikket. A tények megmutatták, hogy nem holmi hibáról volt szó, hanem tudatos elenforradalmi, szovjetellenes, kommunistaellenes politikáról, amelyet kémek, hivatásos besúgók és provokátorok hajtottak végre, akik a rendőrséget és a burzsoá kémszolgálat szervezeteit hosszú idő óta kiszolgálták. A jelenlegi jugoszláv vezetők nagyrészét a Gestapo irányította Jugoszláviába franciaországi internáló táborokból még 1941-ben. A Rajk—Brankov banda leleplezését,.a bírósági tárgyalást és az ítéletet úgy kell tekinteni, mint a szocializmus és a demokrácia arcvonalának az imperializmus tervei ellen kivívott nagy sikerét. A budapesti bírósági tárgyaláson feltárt tények véglegesen lerántották az álárcot Títóról és klikkjéről. Jugoszlávia és az egész világ népei színe előtt megmutatták a rég beszervezett kémek, ügynökök és provokátorok valódi arcát, akik az angol-amerikai imperialisták fizetett ügynökeinek szerepében férkőztek be a munkásmozgalom soraiba. Az amerikai imperialisták tervei, amelyeket a népi demokratikus országok megfélemlítésére és aláásására, Közép- és Kelet-Európában szovjetellenes blokk létesítésére szántak, mely blokkban a Tito-klikk a rohamcsapat szerepét töltötte volna be, — alkotórészei az imperialisták új világháború felgyújtására irányuló általános stratégiai tervének. Ezért a terv leleplezése a háborús uszítók hatalmas veresége és a béke győzelme. A Tito—Rankovics-klikk átalakulását az imperializmus egyenes ügynökségévé és a háborús uszítók segítőtársává, betetőzte az, hogy a jugoszláv kormány az Egyesült Nemzetek Šzervezetéi * » I