Uj Szó, 1949. december (2. évfolyam, 197-219.szám)

1949-12-21 / 214. szám, szerda

w UJSZ0 SerwTW ff M. SZUSZLOV: A béke védelme és harc a háborús gyújtogatok ellen Beszámoló a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának 1949 november második felében tartott Értekezletén Kiéleződnek — s ki kell, hogy éleződjenek az ellentétek a kapitalista országokban belül is. A „gazdasági viharok" burzsoá „felidézőinek" minden jóslata ellenére Amerikában is,.Európában is, érik a gazdasági válság. Csökken a termelés, csökken az árukivitel és a belső kereskedelem. Állandóan növekszik a munkanélküliség; a munkanélküliek és részleges munkanélküliek sima a kapital'sta országokban már óriásivá — 40 millióra — dagadt! A fegyverkezési verseny következtében egyre súlyosabb adóteher nehezedik a dolgozókra. Fokozatosan csökkennek a munkabérek és egyre alacsonyabb a munkásosztály életszínvonala. A legtöbb kapitalista országban elértéktelenedik a valuta s ez nem más, mint a dolgozók újabb kirablása, mert az e nélkül is szerény bérekből mo,st még kevesebb, létfenntartáshoz szükséges cikket tudnak vásárolni. A dolgozók anyagi helyzete tarthatatlanná válik. Az ilyen helyzet szükségszerűen a kapitalista országok beloolitikai viszonyának k

;éleződéséhez vezet és feltétlenül komoly osztályharcot idéz föl. Mindez gyengíti, — mégpedig minél tovább jutunk, annál jobban gyengíti — az imperialista tábor, a háborús uszítok erőit. A Wall-Street és a City imperialistáinak kalandor külpolitikája, a maga részéről csak sietteti a demokráciaellenes tábor gyengülését Ez a politika egyik vereségét a másik után szenvedi el- Az „atomdiplomácia" csődje, a „Marshall-terv" bukása, az imperialisták áskálódó terve nek meghiúsulása Délkelet- és Közép-Európában, az amerikai politika csődje Kínában — mindez az imperial slák külpolitikai kudarcainak részleges felsorolása csupán. A kapitalizmus minden ellentétének kiéleződése ée az imperialista tábor erejének gyöngülése — persze magában a kapitalizmus természetében rejlik. Az angol-amerikai imperialisták kalandor külpolitikája azonban sietteti ezt az egész folyamatot. III. A kommunista és munkáspartok a háborús uszítók elleni harc élcsapatában A demokráciaellenes, imperialista tábor gyengülésének tényéből nem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy gyengült a háborús veszély. Ez a következtetés mélységesen hibás és káros lenne A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció helyzete, annál jobban dühöng, annál nagyobb részéről a háborús kalandok veszélye. Az erőviszonyoknak a béke és demokrácia tábora javára történő megváltozása a világporondon, a vad düh újabb kitöréseit váltja ki az imperializmus és a háborús uszítok táborából. Az angol-amerikai imperialisták háború útján akarják megváltoztatni a történelmi fejlődés menetet, megoldani külső és belső ellentéteiket és nehézségeiket, megszilárdítani a monopoltőke helyzetét és kivívni a világuralmat. Abból a célból, hogy keresztülhúzhassuk az imperialista agresszió terveit, — a népek legnagyobbfokú éberségére, a békefront további kiterjesztésére, a béke oldalán álló erők további tömörülésére és aktív harcára van szükség. A mindjobban kibontakozó háborúellenes mozgalom azt bizonyítja, hogv a széles néptömegek hajlandók és meg is akarják védeni a békét, s nem akarják megengedni az agresszoroknak, hogy az emberiséget egy újabb pusztító háború örvényébe dobják. Arról van most szó, hegy a tömegeknek ezt az akaratát konkrét tevékenységgé változtassuk, olyan tevékenységgé, amely az angol-amerikai háborús uszítók terveinek és rendszabályainak meghiúsítását célozza. Az első, különösen pedig a második világháború előtti háborúellenes mozgalom egész történelmi tapasztalata arról beszél, hogy nem elég kívánni a békét, — aktívan küzdeni is kell azért, s meg kell mozgatni minden erőt és eszközt, ami csak a háború előkészületei és kirobbantása ellen hatni képes. Az új háború növekvő veszélyének körülményei között nagy történelmi felelősség hárul a kommunista és munkáspártokra. A kommunista és munkáspártoknak a harc minden eszközét fel kell használniok a szilárd és tartós béke biztosítására, egész tevékenységüket alá kell rendelniök ennek a jelenleg központi feladatnak. Még eltökéltebben kell munkálkodni a béke hívei mozgalmának megerősítésén és növelésén, a lakosságnak egyre újabb és újabb rétegeit kell bevonni ebbe a mozgalomba, országossá és a jelen korszak legyőzhetetlen mozgalmává kell azt tenni. Ez a mozgalom magába foglalhat és kell is, hogy magába foglaljon mindenkit, politikai meggyőződéstől, vallási nézettől és párthoz tartozástól függetlenül, — akinek kedves a béke s hazájának becsülete, nemzeti szabadsága és szuverenitása. Különösen nagy figyelmet kell fordítani erra, hogy a béke híveinek mozgalmába bevonjuk a szakszervezeteket, a nőszervezeteket, ifjúsági, szövetkezeti, sport, kulturális, felvilágosító, vallásos és egyéb szervezeteket, valam'nt a tudósokat, irókat, újságírókat, a kultúra vezető személyiségeit, parlamenti és egyéb politikusokat és közéleti személyiségeket, akik a béke védelmében a háború ellen lépnek fel. A béke hívei mozgalmának további folytatására igen nagy jelentősége van a munkásosztály még aktívabb részvételének, tömörségének, sorai egységének. A kommunista és munkáspártok elsőrendű feladata ezért: bevonni a béke harcosadnak soraiba a munkásosztály legszélesebb rétegeit, megteremteni a munkásosztály tartós egységét, eltökélten küzdeni a jobboldali szocialista szakadárok és a munkásmozgalom züllesztői ellen, megszervezni a proletariátus különböző csapatainak együttes fellépéseit, a békéért és országaik nemzeti függetlenségéért folyó harc közös platform^ alapjánA munkásosztály szakszervezetei már tisztes helyet foglalnak el a béke harcosainak, a háborús uszítók ellen harcolóknak táborában. A Szakszervezeti Világszövetség a béke és a nemzetközi együttműködés aktív harcosaként, a munkások és tisztviselők millióinak az új háborús uszítók ellen folytatott harcában szervezőként lép fel. A SZVSZ-be tartozó szakszervezeti központoknak nagy szerepük van a béke híveinek szervezésében. Sok országban a béke hívei nemzeti mozgalmának kezdeményezői s ők kezdeményezik a nemzeti békevédelmi bizottságok megalakítását. A szakszervezetek vezető helyet foglaltak el az agresszív .Észak-atlanti Egyezmény elleni titekozó sztrájkok és tüntetések, az országos békepetíciók és a népek békéjének, nemzeti függetlenségének és szabadságának érdekében folytatott egyéb tömegmegmozdulások szervezésében. A szakszervezetek azonban sokkal többet is tehetnek azért, hogy a nép harca az új háború uszítói ellen továbbterjedjen és a béke híveinek tábora még inkább aktivizálódjon. A szakszervezetek tevékenységének központi láncszemei e téren az üzemekben és intézményekben létesített békevédelmi bizottságok lehetnek s azzá is kell váln'ok: ezek lesznek azok a bizottságok, amelyeknek megalakítására a béke híveinek párizsi kongresszusa és a nr'lánói szakszervezeti kongresszus is felhívást bocsátot ki. Sok franciaországi, hollandiai, angliai és más országbeli üzemben már megalakultak ezek a bizottságok. A békevédelmi bizottságoknak, amelyek nemzetiségi, párt és szakszervezeti hovátartozástól függetlenül egyesítik a munkásokat és tisztviselőket, a dolgozók törhetetlen egységéért, a béke, a demokrácia védelmében és a kapitalizmus által kizsákmányolt népi tömegek létérdekeinek védelmében vívott harc hagyományaivá kell válniok. Sok tény mutatja, milyen komoly erőt képviselnek a nők és a nőszervezetek a békéért folyó harcban. Ilyen tények: az ENSz-hez intézett petíció az atomfegyver megtiltásáért és a nagyhatalmak fegyverkezésének csökkentéséről szóló javaslat mellett, amelyet Olaszország, Csehszlovákia és keletnémetországi övezet 11 millió asszonya és leánya írt alá valamint a nőszervezetek és a Demokratikus Nők Világszövetségének részvétele a párizsi és prágai kongresszusokon. A világ demokratikus ifjúsága megmutatta békeakaratát és azt, hogy kész küzdeni a békéért. Megmutatta ezt a munkásifiúság Világkongresszusán, 1947-ben, Varsóban, a Világifjúsági Találkozókon és Kongresszusokon 1948-ban és 1949-ben. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, amely több, mint 60 millió leányt és ifjút egyesít soraiban — aktív harcosa a béke ügyének. A munkásosztálynak s a kommunista és munkáspártoknak az a feladatuk, hogy vezessék valamennyi társadalmi tömegszervezet harcát a béke védelmében s ennek a harcnak célratörő, hatékony jelleget kölcsönözzenek. A lakosság legszélesebb rétegeinek a békéért folyó harcra való egyesítése érdekében, különböző formákat és eszközöket kell felhasználni: tömegtüntetések, tömeggyűlések, összejövetelek megszervezése, petíciók és tiltakozások megfogalmazása, a lakosság közötti körkérdések, békevédelmi bizottságok létesítése a városokban és falvakban, amit például Franciaországban és Olaszországban széles körben gyakorolnak. Magától értetődik, hogy a békéért folyó harc során alkalmazott intézkedések foganatosításánál nem szabad sablonszerűén cselekednünk. Minden egyes ország konkrét viszonyaiból kell kiindulni s ügyesen össze kell egyeztetni a mozgalom különböző formáit és módszereit a közös feladatokkal. A tömegekben támasszal nem rendelkező háborús uszítók, mint láttuk, rágalmazó propagandájuk minden eszközével igyekeznek becsapni a népeket- Ezzel kapcsolatban a háborús uszítók propagandájának leleplezése s a népellenes tevékenységükről szóló igaz hírek terjesztése ne rövididejű kampány-jelleget öltsön, hanem napról napra, folyamatosan történjék. Az agresszorok és bértollnokaik hazug és embergyűlölő propagandájával, a kommunista és munkáspártoknak, a népek közötti tartós és szilárd béke széleskörű propagandáját kell szembeállítaniok s esetről esetre le kell leplezniök az agresszív blokkokat és katonai-politikai szövetségeket. Széles körben meg kell magyarázniok, hogy az új háború a legsúlyosabb nyomorúságot és példátlan pusztulást hozná a népekre s hogy a háború elleni harc és a béke védelme — a világ valamennyi népének közös ügye. A béke erőinek, elsősorban a kommunista pártoknak ki kell harcolníok, hogy az imperialista ügynökök által folytatott háborús propagandát, a fajgyűlölet és a népek közötti ellenségeskedés hirdetését élesen elítélje az egész demokratikus közvélemény, hogy az új háború provokátorainak egyetlen fellépése sem maradjon visszaveretlen, amit a legkülönbözőbb formákban lehet kifejezni, ideszámítva a háborút hirdető filmek, újságok, könyvek, folyóiratok, rádiótársaságok, szervezetek és személyiségek bojkottját is. Az új háborúra való készülődés közvetlenül öszszefügg azzal, hogy az amerikai imperializmus leigázza Európa és a többi kontinens országait. A „Marshall-terv", a Nyugati Szövetség s az Északatlanti Egyezmény — mindegyik a béke elleni ádáz összeesküvés egy-egy láncszeme, egyideiűleg pedig annak a láncnak részei is, amelyet a tengerentúli monopolisták tesznek más népek nyakára. A kapitalista országokban az a kommunista és munkáspártok kötelessége, hogy a nemzeti függetlenségért vívott harcot forrasszák egybe a békéért folyó harccal, fáradhatatlanul leplezzék le az amerikai imperializmus nyílt kiszolgálóivá lett burzsoá kormányok politikájának áruló jellegét és egyesítsék és tömörítsék minden egyes ország őszes demokratikus hazafias erőit a szégyenteljes amerikai rabság megszüntetésének jelszavai s a népek nemzeti érdekeinek megfelelő, önálló kül- és belpolitikára való áttérés jelszavai köré. A kommunista és munkáspártoknak magasra kell emelniök hazájuk nemzeti függetlenségének és önállóságának zászlaját. A kommunista és munkáspártoknak széles tömegeket kell tömöríteniök a demokratikus jogok és szabadságok védelmére s fáradhatatlanul meg kell magyarázniok e tömegeknek, hogy a béke védelme elszakíthatatlanul összefügg a munkásosztály és valamennyi dolgozó létérdekeinek védelmével, hogy a bókért vívót harc egyidejűleg harc a nyomor, éhség és fasizmus ellen is. Különösen fontos feladatok állnak Franciaország, Olaszország, Anglia, Nyugat-Németország és a többi országok kommunista pártjai előtt, ahol c-z amerikai imperialisták ez országok népeit ágyútoitelékként akarják felhasználni támadó terveik megvalósítására. Az a kötelességük, hogy még nagyobb erővel folytassák a békéért és az angol-amerikai háborús uszítók bűnös terveinek meghiúsításáért vívott harcot. A népi demokratikus országok és a Szovjetúnió kommunista és munkáspártjaira — az imperialista háborús uszítók és segítőik leleplezésével egyidejűleg — az a feladat hárul, hogy a népek békéjének és biztonságának védelmében tovább erősítsék a béke és szocializmus táborát. A kommunista pártok állandó feladata marad, hogy teljesen leleplezzék a jobboldali szocialista pártok vezetőit. Az események teljesen beigazolták annak az értékelésnek a helyességét, amelyet a kommunista pártok Tájékoztató Irodájának első Értekezlete adott az imperializmus ügynökeinek undorító szerepét betöltő joboldali szocialistákról, az új háborús uszítók segítőiről, a nép nemzeti érdekeinek árulóiról, akik szocialista frazeológiával és kozmopolita fecsegéssel leplezik aljas tevékenységüket Ezért a kommunista és munkáspártoknak, míg fáradhatatlanul küzdenek a békéért, nap nrnt nap le kell leplezniök a jobboldali szocialista boncokat és rá kell mutatniok, hogy ezek a béke legádázabb ellenségei. Eyszel együtt a békéérTfolyó harcban minden esz-