Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-03 / 173. szám, csütörtök

ifj sm 1949 november 3 Látogatás a kassal magyarnyelvű pártiskolában hallga ók közös nyilatkozata Mi mindannyian, akik abban a kitüntetésben részesültünk, hogy Ke­let-Szlovákia első magyar Pártiskolájában résztvehettünk, őszinte ragasz­kodással és tisztelettel gondolunk Gottwald elvtársra, szeretett elnökünk­re, a Csehszlovákiai Kommunista Párt vezetőjére, Široký elvtárs kor­mányelnökhelyettesre és a kormány összes tagjaira, akik a februári ese­mények után megteremtették számunkra azokat a feltételeket, hogy ma anyanyelvünkön tanulhatjuk a marxi-lenim tanokat és magyarul fej­leszthetjük tovább a dolgozók szocialista kultúráját. Csak ma, tíznapi ittlétünk után, hogy meghallgattuk a Párt elő­adóit, tudjuk felmérni és ^értékeim a Pártiskola óriási nevelő hatásának hordereje t és jelentőségét Minden szó és mondat, amely itt elhangzott, j a szocializmus kimeríthetetlen, eleven forrásait tárta fel előttünk, a fák- ' lya tiszta fényével rávilágított arra az útra, amelyre léptünk és amely építőmunkánk révén a szocializmus felé vezet bennünket. őszinte örömmel töltött el bennünket az a kiemelkedő esemény is, hogy Major elvtárs, a dolgozók e kiváló és megbízható harcosa, újra megjelent körünkben. Előadásában a szocializmusban való töretlen hité­vel szólt hozzánk, az igazi példátadó elvtárs meggyőző erejével arra serkentett bennünket, hogy minden rendelkezésünkre álló képességeink­kel. hazafias hittel és lendülettel vegyünk részt hazánk ötéves tervének építőmunkájában. Mi mindannyian annak tudatában, hogy építőmunkánkkal népi de­mokráciánkban a szocializmust építjük, ünnepélyesen megígérjük, hogy lankadatlan kitartással teljesíteni fogjuk a ránk háruló feladatot. ígér­jük továbbá, hogy az itt szerzett tudásunkat otthon, falvainkban, közsé­geinkben és városainkban továbbadjuk munkástársainknak, terjeszteni fogjuk a marxi-lenini tanokat, hogy minél több öntudatos és harcos híve legyen a szocializmusnak. Mi hisszük és reméljük, hogy feladatunkat sikeresen végrehajthatjuk. Široký kormányflnökhelyettes és Novomeský iskolaügyi. megbízott be­szédei, amelyek e napokban elhangzottak Ko^náromban és Trencsén Tep­licen, minden bizalmatlanságot eltüntettek és tiszta helyzetet teremtettek a szlovák és magyar dolgozók együttműködése terén. És végül kötelességünknek tartjük, hogy közösen felemeljük tiltakozó szavunkat a reakciós görög kormány barbár magatartása ellen, amit a hősi görög szabadságharcosokkal szemben tanúsít. A reakciónak ez a ke­gyetlen és szemérmetlen viselkedése bennünket, dolgozókat még jobban összeforraszt, megszilárdítja harci elszántságunkat és a szocializmusban való hitünket. A kassai kerületi magyarnyelvű Pártiskola hallgatói. Major elvtárs előadása rendet. A Központ és a járási titkár ság Poiacsek Évát bízta meg a Párt­iskola megszervezésével. A kerületi titkárság káderosztálya volt nagy segítségére abban, hogy gyors tem­póban sikerült megvalósítaniaa a tan­folyamot. A szállodát a Párt gazda sági osztálya bocsátotta az iskola Košice kerület magyarnyelvű Párt­Iskoláját a Bankó szálló elegáns he­lyiségeiben helyezték el. Az iskola hallgatói itt kapnak szállást és ellá­tást. A szállót sürü, gyönyörű feny­vesek veszik körül és a fenyvesek között a vörös és sárga szín különbö­ző árnyaiaaiban pompázik az ősz. Az őszi csöndben zavartalanul pi­hennek a fák és a hulló falevelekei néha éles madárfütty kíséri. Fönt a Bankón és lent is, a göndör, egy­másba kapasizkodó sárguló bokrok között utak ágaznak széjjel kisebb nyaralók és elevenül csobogó forrá­sok felé. Bent, a szálló halljában egymás mellé helyezett asztalok előtt ülnek a Pártiskola magyar hallgatói és fi­gyelmesen hallgatják Major elvtárs előadását. A reggeli vonattal kissé elkésve érkezem. Major István tisz­ta, érces hangon éppen magyaráz­za a Párt harci módszereit a kizsák­mányoló burzsoáziával szemben, majd végül az eredményes harc után, miután megszerezte a hatalmat, mi­kép, milyen módszerekkel őrzi és tartja azt meg. A proletárdiktatúra csak úgy tarthatja meg a hatalmát, ha az irányítás összes szálai a Pár. kezeben futnak össze. A történelem nem egy esetben bizonyítja azt, hogy a burzsoázia résen van, állandóan figyeli a^ eseményeket és ha valahol rés vagy gyönge pont :nutatkoz:k, akkor kíméletlenül támad, hogy a hatalom újra a kezébe kerüljön. Major elvtárs végül a következő szavaikkal fejelte be előadását: — Ma nincsenek többé gyárosok, mert minden az államé, a dolgozóé. Ha azt akarjuk, hogy a dolgozók bi­zalommal nézzenek föl a Pártra, ak­kor fontos, hogy a dolgozók érdeké­ben folytassuk politikánkat. Ma, amikor a Párt mint élcsapat áll az ötéves terv élén, kell, hogy a leg­kisebb faluban is a Párt irányítása vezesse a dolgozókat és mindenkit önérzettel és büszkeséggel tö'.tsön el az a tudat, hogy tagja lehet a Párt­nak. A pártiskola hallgatói között Major elvtárs előadása öt óráig tartott, reggel héttől déli tizenkét óráig, kissebb megszakítással, két­szer tízperces szünettel. A hosszú előadás alatt Major István hangja mindvégig egyenletes és tiszta ma­radt, a fáradtság legkisebb jeléi sem lehetett felfedezni rajta. A hallgatók ugyancsak feszült érdeklődéssel hall- i gatták ezt az érdekes előadást, amely a Párt szerepét és a munkásmozga­lom egyes fázisait vetítette eléjük a reflektorfényes, éles megvilágításá­ban. Az előadás után Major elvtárs hat kérdést vetett fel, e kérdésekre az előadás anyagából lehetett pontos választ adni. A hallgatók a kérdése­ket pontosan .feljegyezték füzeteik­be. A feleletek pontos megfogalma­zása képezte a délutáni tananyagot. Az ebéd elfogyasztása után a hall­gatók hat csoportba oszlanak és meg­tárgyalják alaposan az elhangzott előadás fontorabb tételeit. Az anyag feldolgozása 14 órától ''6 óráig t 8ri Ez idő alatt senki sem zavarhatja az iskola hallgatóit. Csöndben fo­lyik a csoportokban a munka, a föld­művelő és a gyár dolgozója a munka szerszáma helyett ceruzát tart ke­zében és ráncolt homlokkal csiszol­ja mondanivalóját. Egy-egv mondat megszerkesztése a csoport közös fo­galmazásából születik meg. Délu'án négy órakor kezdődik a ayilvános vita. Mtaden csoportnak egy tagja feláll és feleletet ad a fel­vetett kérdésekre. A hallgatók kö­zül bárki hozzászólhat. Miu:án az egyik kérdést kimerítették, köve'ke­zik a másik. Heves tudásszomj fűti ezeket a dolgozókat, mintha pótolni akarnák azokat »z éveket, amikor nem volt módjukban tanulni. Több­nyire hat elemit végeztek és biztos az, hogy a gyárban és a földeken nagyobb szakértelemmel végzik a munkájukat, de itt sem riadnak visz­sza semmitől, az elméleti kérd A c°k t Gáspár Ferenc gyakorlat; térre helyezik át és pél­dákkal magyarázzák, fűszerezik hoz­zászólásaikat Határozottan mer.m állítani, hogy a marxi-lenini tanok termékeny talajra találtak. A vitákat Poiacsek Éva elvtársnő figyeli és ellenőrzi, aki a politikai iskola vezetője. Fiatal elvtársnő ő, aki tapaszatalatianságát szigorúsággal vegyes fegyelmezettséggel pótolja Fiatal arcából kötelességérzet árad és szinte fél mosolyogni, mert attól tart, hogy ezzel megbontja a munka­1 lajdu András rendelkezésére. A kerület különböző részedről, így Királyhelmecről, Szili­réröl, Rozsnyóról., Pelsőcröl, Csúcsról. Rudnáról stb. (községekből és fal­vakból érkeztek ide az elvtársak, az iskola hallgatói Egyébként hadd mondja el Poiacsek elvtarsnő az is­kolával kapcso.atban szerzett tapasz­talatait. — Miután én már szlovák politi­kai iskolákat is megszerveztem, ha­tározottan merem állítani, hogy az összegyűlt magyar elvtársak az első perctől fogva komoly lelkesedéssel és kötelessegérzettel fogtak neki a tanulásnak. Mindannyian pontosan a megjelölt időben jelentek meg az is­kolában és örömmel állapíthatom meg, hogy nem kell őket tanulásra serkenteni, mert szabadidejüket is vitatkozással és tanulással töltik el. Az előadások eddig magas színvona­lúak voltak. Az előadást „Az embe­ri társadalom fejlődése" címen Wink­ler elvtárs tartotta meg, majd dr Si­mái elvtárs „A munkásmozgalom történetét" ismertette, utána „A poli­tikai gazdaságtanáról dr Perényi elvtárs tartott előadást, ezután a VKSb történetét két részre osztva, Stein és dr Friborsky elvtársak is­mertették. — Jellemző — folytatta Poiacsek elvtársnő —, hogy a legnehezebb előadás, „A politikai gazdaságtan" keltette a hallgatókban a legnagyobb érdeklődést. Egyébként szemtnel­láthatólag észre lehet venni a hall­gatók körében az érdeklődés, a fi­gyelem egyre nagyobb térhódítását, mert egyre élénkebbek lesznek. Ezen a tanfolyamon 36-an vesznek részt és három nő van köztük. Po­iacsek elvtársnő végigvezet a szál­loda épületében, ahol parkettes, vikszelt szobák őrzik a dolgozók nyugalmát, hogy kipihenten, tiszta aggyal tanulhassák a szocializmus tanait. A konyhában a legnagyobb rend, tisztaság uralkodik. A regge­lin, ebéden és vacsorán kívül, dél­előtt és délután uzsonnát is kapnak a tanfolyam hallgatói. Találkozásom egy régi ismerőssel Hajdú Andrásnak hívják. Ott volt a szílicei Egységes Gazda Szövetkezet megalakulásánál és Szilice lakossá­ga egyhangúlag őt választotta meg elnöknek. Beszélgetésünk folyamán kiderül, hogy az Egységes Szövetke­zet elsőrangúan működik, a gazdák közmegelégedésére. Mi sem bizonyít­ja ezt jobban, mint az a tény, hogy tavasszal, a megalakulásnál 66 ta­got számláltak, mig ma mar 104-re szaporodott a tagok száma. Mind­annyian maguktól jelentkeztek, mert hisz látták, hogy az Egységes Gazda Szövetkezet a községért van és a földművelő javát szolgálja. — Minden rendben lenne — mond­ja Hajdú András —, de sajnos, a ta­nító-kérdés még eddig nincs nálunk rendezve. A faluban a tanulók szá­ma 60. Az eddigi tanító egyetlen szót sem tudott magyarul, a marxi­lenini tanokról pedig még csak fogal­ma sem volt Nos, miután nekünk az a szándékunk, hogy az utánunk kö­vetkező if júságot a szocializmus szel­lemében neveljék, az a határozott kívánságunk, hogy olyan tanítót küldjenek nekünk, akitől nemcsak a fejlődő fiatalság tanulhat, hanem mi, felnőttek is tanulhatunk Végül az t is fontosnak tartom, hogy a ta­nító magyarul tudjon, mert ha va­lamit a tanuló nem ért, szükséges, hogy megmagyarázza ezt neki ma­gyarul. Hajdú András még hozzáte­szi, hogy minden rendesebben ha­ladna a faluban, ha a villany és a víz problémája meg lenne oldva. E problémákkal kapcsolatban már kér­vényt is nyújtottak be. A másik hallgató, akivel szóba ele­gyedünk, Gáspár László, 48 éves ber­zéted munkás. Kemény, határozott és öntudatos dolgozó benyomását teszi rám. Tekintete nyílt, hangja fegyel­mezetten nyugodt, mondanivalója pontosan tudja megfogalmazni. Ele­gendő, ha egyszer beszél vele az em­ber, már akkor is látja, hogy Gás­pár nem az az ember, aki megijed a saját árnyékától. Kanadában 21 évig tartózkodott és az ott szerzett tapasztalatok határozták meg mai magatartását. Ujján ott viseli azt a gyűrűt, amelyen kanadai magyar munkások Sztálin arcvonásait ezüst­be vésték. És most tessék figyelni, átadjuk a szót Gásipár Lászlónak, aki a nyugat; demo-kTáciák tejjel és méz­zel folyó országából érkezett. — 1928-ban hagytam el otthono­mat, miután nem láttam itt biztosít­va megélhetésemet. Akkoriban a mun­kanélküliek száma egyre szaporodott és százával és ezrével hagytuk el országunkat, mert azt hittük, hogv külföldön tárt karokkal várnak ránk Nos, ezzel kapcsolatban csak annv't mondhatok én, aki 21 évig tartóz­kodtam Kanadában, hogy a kapita­listák mindenütt egyformák. egy­azon kegyetlen módszerekkel dolgoz­nak, hogy minél jobban kizsákmá­nyolják a munkást. Ezt én ma már tiszta lelkiismerettel merem -állíta­ni, mert súlvos tapasztalatok van­nak mögöttem. — Kanadában először nehéz épit­kez>i munkálatokban vettem részt, majd a mezőgazdaságban kaptam el­helyezést, onnan azzal csábítottak el, hogy sokkal nagyobb kereseti le­hetőségekhez jutok, ha gyárban dol­gozom. így kerültem egy nikkelgyár­ba, ahol csakhamar ráeszméltem ar­ra, milyen módszerekkel zsákmányol­nak kí engem és munkástársa.mat a gyáros urak Természetesen utat­módot kerestem arra, hogy miként védekezzem a túlkapások ellen és akkor kerültem először érintkezésbe a demokratikus tömegszervezetekkel. 1929-ben már tagja voltam a beteg­segélyző szövetségnek (ez a szövetség a Párt irányítása mellett gazdasági szervezet) Ugyanakkor beiratkoztam a kanadai munkás-klubba. 1931-ben lettem végre párttag. Ebben az év­ben százával bocsátották el a mun­kásokat a gyárakból. Egy napon az­tán arra ébredtem, hogy 500 -nun­kástársammai együtt elbocsájtottak a munkából. Senkinek természete­sen eszébe sem jutott arra gondolni, hogy mit fog ez a munkástömeg ez­után csinálni, miből fog megélni, honnan szerzi meg a mindennapi fa­latját. Ez a reggel éppen olyan volt. mint más reggel, csak éppen azzal az alig észrevehető különbséggel, hogy nem volt munkánk. Kénytele­nek voltunk tehát harcolni és ez né­mi eredménnyel járt, mert kaptunk valami munkanélküli segélyt. Ne­kem ebben a helyzetben különösen rossz dolgom volt, mert engem nőt­lennek minősítettek, holott idehaza nekem feleségem és gyermekem volt, akiket támogatnom kellett. — A pártmunkában való aktív részvételem alapján — folytatja Gáspár — 1934-ben kiképzésre küld­Kcteles József tek Pártiskolába, ahol résztvettem egy hathetes tanfolyamon. Onnan visszatérve, még elszántabban foly­tattam az osztályharcot, mert hiszen rájöttem az osztályellentétek gyö­keres okaira és most már tudatosan és megingathatatlan hittel harcol­tam a jobb jövőért. Természetesen il.yen ':örülménvek között munkához alig jutottam. A gyárosok, a mun­kaadók számontartották Pártbeli működésemet és nem egyszer a mun­kaadó azzal utasított el, hogy men­jek Moszkvába munkát keresni, mert ilyen elvtársaknak, mint én, ott a helye. — Az ember, ha következetes — mondja higgadtan Gáspár — akkor felelősségérzete egyre szilárdabb és egyre erösebb. Amikor értesuilem a spanyol nép elkeseredett harcarol, egyetlen pillanatig sem haboztam, hogy jelentkezzem és hogy fegyver­rel a kezemben résztvegyek a nyo­morult elnyomók elleni küzdelem­ben, akik rablók módjára támadlak hátba a spanyol népet, A spanyol harcokban háromszor sebesü/tem meg és ott voltam 24 hónapig, az utolsó percig, amíg frontunk össze­omlott. Ezt az összeomlást természe­tesen azoknak 4 kapitalistáknak kö­szönhetjük, akik nyíltan és titokban Franco rablóhadjáratát fegyverrel tá­mogatták. — Ezután — folytatja Gáspár — egy francia internálótáborba kerül­te mtöbbszáz elvtárssal együtt. Innen a kanadai Párt segítségével visszake­rültem Kanadába és letéve a fegy­vert, tovább folytattam a harcot a szellem fegyverével a kapitalizmus ellen A februári események után kezdtem foglalkozni azzal a gondo­lattal, hogy hazajussak. Végered­ményben már iitt volt végre az ideje annak is, hogy én is otthonhoz és fe­leséghez jussak. 1949 tavaszán kerül­tem haza. itt azonnal bekapcsolódtam a munkába. Az állami traktorállo­máson dolgozom, ahol brigadcsopor­tokat alakítottam és minden igyeke­zetemmel azon vagyok, hogy sikere­sen résztvegyek munkáshazánk epí­tömunkájában. Itt nálunk nem tör­ténhetik meg többé az, am; ott tör­tént, hogy felelőtlenül bocsássák el a munkást munkahelyéről, mert itt minden tervszerűen megy végbe, szem előtt tartva a munkásság érde­keit. Csak az tudja ezt igazán érté­kelni, aki azt élte meg, amit én, amikor meglepetésszerűen elbocsá­tottak a munkából és tanácstalanul csavarogtam az országútakon, több­száz és ezer munkanélkülivel együtt, — Amikor hazaérkeztem — mon­dotta Gáspár nyugodt hangsúllyal —, meglepett az a kiegyensúlyozott hely­zet, amit itt tapasztaltam Ezek az első napi tapasztalatok elevenen cá­folták azokat a rágalmakat, amelye­ket naponta lehet olvasni a kanadai és az amerikai napilapok óriási cí­meiben. Igen kellemesen érintett az is, hogy anyanyelvemen sajátíthatom el a marxi-lenini tanokat és látom azt, hogy a Párt mindent elkövet, hogy a magyarokból is öntudatos dolgozókat neveljen. Mindezek tuda­tában csak öszimte hálával gondol­hatok Gottwald és Široký elvtársak­ra és az egész csehszlovák kormány­ra, hogy a februári események után sikerült a hatalmat a kapitalista ra­gadozó kezéből kivenni és megte­remteni az igazi munkáshaza előfel­tételeit. Én, aki tudom, hogy kik a kapitalisták, azt is tudom, hogy köz­társaságunk vezető elvtársa; óriási munkát végeztek. Ezért nekünk, munkásoknak mindent «1 kell követ­nünk, hogy az ötéves tervet minél elöb megvalósítsuk. Szót kér a többi munkás is Szeles László Tornagörgőről Wn hozzám. Napszamos, többgyermekes családnak apja. Hat elemit végzett, 12 éves korúban elment szolgálni. Ez a szolgálati időszaka tíz évet vett igénybe az életéből, úgyhogy a szol­gaság csínját-binját tökéletesen is­meri és époiy tökéletesen gyűlöli. 1933 óta tagja a Pártnak és szívvel­lélekkel azon van, hogy minden úgy történjék, ahogy azt a Párt kívánja. De viszont meg kell mondania, mert nem tudja magában tartani, hogy náluk a faluban nincseu minden rendjén. Náluk a Párt elnökének annyi funkciója van, hogy egyet sem bír ebből rendesen eivégeznL Szerinte az Egységes Gazda Szövet­kezet nem is fog megalakulni ott, amíg ő lesz az elnök. Szeles László így folytatja. — Szeptember első napjaiban fel­szólítást kaptunk egynéhányan, hogy új községi választások lesznek. Ed­dig a Párt elnöke volt a faluban » komiszár, a méhészek elnöke és egy­ben a tanító is. Hát mikor összegyül­tünk, először azt kérdeztem az elnök­től, hol vannak a többi elvtársak? Erre ő azt mondja nekem, ezt bízzam rá, mert ő nagyon jól tudja, hogy kit kell meghívni. Na hát akkor hall­gattam, de bizony nem tetszett ez ne­kem, és a töbi elvtársaknak sem tet­szett, akik ott voltak. Aztán válasz­tottunk, erre komiszárnak újra őt akarták egyedül jelölni, de ezt mar nem engedtem és titkos választásra került a sor, ahol én négy szavaza­tot kaptam, egy másik elvtársam pe­dig ötöt Az az elvtárs, aki öt sza­vazatot kapott, nem akarta válla.ni a komiszárságot és erre rám hárult ez a feladat Nos. a lista készen volt, csak az elnöknek kellett volna rá­adni a pecsétet, de ő ezt máj g se m (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom