Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-12 / 181. szám, szombat

A zene vígan szólt a főpályaudvaron, bár nagy volt a fagy. Reggel hat órakor a gyárakban is szóit a zene. Megkezdődött a kétéve? terv. Rövid ünnepi beszéd és már kezdődik is a munka. Januárra el voit készítve a terv. — Úristen, hiszen a kapitalisták idejében a felét se termeltük! Hogy kezdjünk hozzá? Azok a fiúk, akik Ferivel együtt közös csoportban maradtak a forradalom után, nem voltak megelégedve. Vitatkoztak az árakról, hogy enynyiért nem dolgozhatnak. Mint háború előtt. Néhányan elmentek. Mint mondták, a magántermelésbe, kissé öszszeszedni magukat. A magántermelés a nemzeti vállalatok kárára emelkedett. Feri egyedül maradt a vegyi kádak mellett és egy fiatalabb munkást kellett betanítania. „A guta üsse meg őket!" — átkozódott Feri. erre a szólásra monopóliuma volt a munkacsoportjában. Nem volt valami akrobata. Húzni az öblös fazekakat — a benzintartályokat nevezte így —, mikor mindegyikbe 14 liter víz megy, az nagy súly! És felemelni őket a feje fölé, lemeríteni a meleg vegyifürdőbe, kiemelni és újra leöblíteni, bizony, ez nem tréfa. Az első nap valahogy ünnepélyes volt. Nem sokat csináltak. Viták, megbeszélések, — a mester dühöngött. — Meg fogom-e tudni ezt tenni vagy nem? — fontolgatták a dolgokat. így rohant el a kétéves t

erv első hete. Feri egészen ki volt fáradva az öblös fazekaktól, a kezei fájtak a nyakszirtjéig. Átkozódott, mint egy pogány. „A guta üsse meg!" — mondta az asszonynak, aki vele dolgozott. — És annyi ezer darabot kell majd csinálnom egész éven át! S mi lesz a többi alkatrésszel! Az lehetetlen, hiszen teljesen kidőlök! * — Gyorsítsátok a termelést — mondja a Párt és a szakszervezetek. — Gondolkozzatok! A fiúk javaslatokat nyújtottak be. Némelyik jó volt, a másik nem ért semmit. Jutalmakat kaptak. Csak legalább ne lenne ilyen borzalmas hideg. A kazán alig bírta kifüteni a gyárat. Mintha készakarva fagyna, csak úgy csikorgott a hideg. És Feri két hét után mindig fáradtabban és fáradtabban járt. Már azt hitte, hogy nem bírja ki. Otthon átkozódott anynyira, hogy a feleségének is feltűnt: — Apus, mit átkozódol annyira, mid hiányzik? Már nem bírom hallgatni. Nézd, van lányod, most fiad született, hát mit akarsz, meg lehetsz elégedve, te pedig csak folyton átkozódol. Hogy nem szégyenied magad, már a lányunk is fél tőled. Mi ütött beléd? Szépen kezded a kétéves tervet! Átkozódással. Sehová sem jársz, a gyermekeknek sem szentelsz figyelmet. Csak cigarettázol és szórod a szidalmakat — mérgelődött az asszony. — Hagyj békén, hiszen t

e ehhez — Hát idefigyeljen, Mihály gazda. | A megyében kiütött a száj- és kö- I romfájás. Szentmiklós már le van zárva. Arrafelé mink is lezárjuk a határt. Hoztunk két villás embert, Ezek odaállnak a szentmiklósi úthoz, ahol átjön a mi határunkba és semmiféle hasitottkörmü jószágot nem eresztenek át, se marhát, se birkát. Maga pedig tartsa nyitva a szemét és ha csak egyetlen egy marháról azt látja, hogy valami baja van, sántít vagy nem eszik, azonnal lóra ül és jelenti nekem. A gulyába pedig se ki, ,s'e be. Ha valaki nem engedelmeskedne magának, vagy a villásoknak, szóljon csak be nekem, a csendörök majd megtanítják. Megértette ? — fordult szembe Tóth Mihállyal és keményen a szemébe nézett, hogy félelmet szuggeráljon bele, mert valahogy sejtette már, hogy a parasztok és a pásztorok nem hiszik, hogy ö értene a jószághoz, az egész állatorvosi szolgálatot úri huncutságnak tartják, csak azért, hogy egy úrnak evvel is kenyere legyen. A rendőrbiztos, a hegyes Szecsei bizonyítékát akarván adni, hogy ö is itt van, mert eddig ezt csak a bikák és a fias tehenek vették ézsre. akik nagyon furcsán néztek a kékruhájú kardos emberre, úgy hogy Szecsei mindig pisiog®tt jobbra-balra, hogy nem hajt-e neki valamelyik szilaj állat, nyomatékul még megerősítette: Nahát megértette kend? Nagy Tóth Mihály szerette volna odavágni a rendörbiztosnak, hogy „kend a csizmádra, a százistenit a tekergő anyádnak". Mert más, az, ha a fiatalabb ember kendezi az idősebbet és más, ha úrféle, vagy JÁN ULÖÁK : x nem értesz! Egyszerűen el vagyok fáradva, ez az egész. —

: Mégsem szükséges, hogy állandóan szidjad a világot. Máskor is el vo.tál fáradva és csak olyankor panaszkodtál, hogy hol mid fáj. És most nem panaszkodol. Csak állandóan hajtod a magadét — a guta üsse meg — és egyik cigarettát a másik után szívod. Ez mégis nemcsak a munkától van. Bizony már elég volt nekem belőle — mérgelődik tovább az aszszony. — És miért ne érteném a dolgot? Valami nem megy neked, hiszen ismerlek és ha a dolog nem megy úgy, ahogy szeretnéd, csak úgy csapdos a ménkű körülötted. Nem tudod a tervet teljesíteni? — De igen, csakhogy... — dadogta Feri. — No, nyögd ki már. — Igen, a tervet teljesítem, csak azt nem tudom, meddig. Igen nagy erőfeszítést követel és nem tudom, hogy oldjam meg a dolgot. Azok az öblös fazekak nagyon nehezek és nem akarok előlük megfutni. Csak nem fogok félni a munkától? Tudod, azokat az öbiös fazekakat meg kell töltenem vízzel, hogy bemerítsem a sav-fürdőbe. Teljesen tele kell őket tölteni, hogy lemerüljenek és ez benne a nehéz. És igen sok darab készül és még sokkal több fog készülni. Az asszony elgondolkodott; — Te, apus és mi lenne, ha üresen engednéd le a kádakba? Talán valamivel lenyomnád őket, nem menne a dolog úgy? — Hű, de okos vagy-te. Hiszen feljönnek a felszínre! A guta üsse meg! — Micsoda okos asszonyi beszéd! — bevágta az ajtót es a szobába ment. A cigaretta után nyúlt és a keze félúton megállt. Mit is mondott any us tulajdonképpen.? Hogy le kell őket nyomni a kádba? Az ördögbe, talán menne is a dolog. Hiszen eresztőkeret is van ott. Fogta a cigarettát, rágyujtot és lefeküd az ágyba. Ott jól érezte magát. Gondolkozhatott és senki sem zavarta Ez a szó „benyomni", sehogysem ment ki az eszéből. Nyomás — ellennyomás. Feljön a felületre. Biztosítani kell, hogy ez meg ne történjék. De hogyan? Gyorsan kell alámeríteni, hogy az áram nélküli sav ne okozzon oxidációt,, Felkelt. Az asszony a gyerekekkel már aludt. Egy pillanatig figyelte lélekzetüket. Alszanak a lurkók. Milyen gondolatok mászkálnak a fejükben? És az a kicsi úgy fúj, mint egy rozmár. Még kicsi, nagyon kicsi. Rá még csak várnak ezek a nehézségek. Igen, várnak, de mégis jobb dolga lesz. Ő, az apja, előkészíti, neki akkor is fog kelleni gondolkoznia, de már sokkal messzebb leszünk. Ha egyszer majd elmondom neki ezt az esetet, talán ki is nevet, hogy nem tudtam a dologgal mit kezdeni. Eszehatósági ember mondja ugyanazt. Magukiélétől tisztesség a kend, idegentől, úrfélétől gyalázat és lenézés. Arra meg, hogy ez a tekergő Szecsei, aki azért lett rendörbiztos, mert még kaszálni se tud, hiszen katonáktól csendőrnek ment, de onnan is kilökték, mert vagy lusta volt, vagy valami csínyt tett, parancsolni akar neki, a vér is a fejébe szaladt. Legszívesebben bottal felelt volna neki, oda a fejére, a kerek kék sapka küzejére. De nem szólt semmit, eleresztette a füle mellett és csak az állatorvosnak felelt: — Meg, meg tekintetes uram. Ügy lesz minden, ahogy monaani tetszett. Az állatorvos erre előre indult a kocsi felé és most már Tóth Mihály maradt hátra. E kis igazodás alatt összenézett a két paraszttal, Keserá gazdával és Beke főbíróval és a nézésükben az volt, hogy hagyjátok, hadd beszéljen, majd elmegyen ez is. A parasztok és a pásztorok értik egymást, nekik csak úri butaság az egész, hogy vasvillás emberekkel őriztessék a határt. Ök úgy tudják, hogy a szájfájás csak bejön, ha erre van a járása, ha minden lépésre vasvillás örökkel állítják is körül a határt. Csak a sok gond, baj, költség van vele és a járvány mégis csak itt lesz. Es magukban lenézték a fiatal állatorvostt, akinék még nem jött meg az esze és adja a nagy tudóst. Bezzeg az elődje, az öreg Steiner, aki később Sárvizyre magyarosította a nevét, de holtig Steinernek hívták, megértette a parasztok észjárását és ha az uraknak adta is a kezükre a veszett egy dolog. Lenyomni. Biztosítani.A guta üsse meg, már éjfél van. Újra lefeküdt az ágyba és elképzelte magában az egész képet, munkája egésez menetét. Biztosítani kell, hogy felszínre ne kerüljenek. Hm. Meg kellene erősítenem a függeszt-éket. Rézből van és lágy. Meg fog görbülni. Darabonként hidegen kikovácsoltatnám, talán akkor kitartana. És ha alulról a keret főrúdjára ráakasztom? A telit pedig felülről akasztanám, hogy ne zuhanjon súlyával lefele? Menne is a dolog. És mi lesz az ellennyomással? Kivet; a csavarmenetből. De ha egy kis darab részt keresztbe fektetek a függesztéken, az nyomást gyakorolna az ellennyomásra a kereten és az egyedül nem emelkedhetne fel, hiszen be van kapcsolva az áramvonalba. A tompa csavarokon. Az volna csak jó Ahá, már megvan! Hirtelen azonban megtorpant; De hogyan fogom ráerősíteni az öblös fazekat a függesztékre? A régi mód szerint az nem megy. Már hajnalodott, amikor elszenderedett. Álmában is kínozta őt a gondolat. Nyugtalanul aludt. Mág á'mában is átkozódott. Reggel a felesége megmondta neki ezt, amikor fölkeltette, hogy munkába menjen. — Haragszol még azért, amit tegnap este mondtam neked? — kérdezte az asszony. — Nem is haragszom, tudod, van abban valomi és én majd utána is nézek a műhelyben, hogy hogyan kezdjek hozzá? — Hál' Istennek! Csak menne a dolog apus, te engem ezzel az átkozódással sírba viszel, — Búcsúzóul szót, de a parasztok előtt úgy beszélt, hogy: — Marhák ezek az urak ott benn, Keserű uram, nem ertenek hozzá, de tegyünk eleget a parancsnak, majd elmúlik ez is. — Okos állatorvos így bezsél a parasztokkal, el is eri aztán, hogy ha a tudományában nem is hisznek, de az emberségében bíznak és elélhet közöttük békésségben holtig, még meg is gazdagodhat. Aminthogy az öreg Steiner is tanyát vett és szép házat építtetett a Petőfi-utcán. A két vasvillást ezalatt kivitte a szekér a szentmiklósi határokhoz és bepakolták a motyójukat a rossz híd alá. Ez lesz a szállásuk, a kunyhójuk. Kiűzik a fészkükből a menvéteket, a gyíkokat és a bőregereket, akik nem tudják majd elképzelni, hogy miféle bolond emberek ezek, akik ide a híd alá költenek. A küldöttség felült, de Kese rü gazda és Beke főbíró, valami hasznát is akarván látni a kiutazásnek, még visszaszóltak Tóth Mihálynak: — Aztán Mihály, ha észrevennéd, hogy valamelyiknek baja van, üzenj haza, frogy küldjünk ki egy kis puha szénát, vagy csalamádét. Az a legjobb orvosság. — És elhajtottak a többi gulyához. * A pásztoroknak és paraszti gazdáiknak igazuk lett. Hiába állottak ott a vasvillások a bejáró utaknál és hiába nem eresztettek be egyetlen hasitottkörmü állatot sem, a bacillusok mégis bejöttek a szerdahelyi határba ls. Bejöttek a szálló porral, a szekerek kerekén, a lovak patáján, az emberek bocskorán, az aszszonyok, gyerekek mezitlábán, a határon elrepülő varjúk és hollók redves csőrén, akik a beteg jószágok jranéjában lévő kukacokon és a dögtereken lakmároztak és bejöttek mindenütt, földön, vízen és levegőben. ' Az idő is ellenséges lett. Beállott két csókot nyomott az orcájára. Feri vígan kilépett, a hideget sem érezte a robogó vonatban. El-elbóbiskolt a jól kiíűtött vagonban és azonnal megkönnyebbült a szíve. Fog az menni. Ahogy a műhelybe ért, azonnal az öblös fazekakhoz ment. Elkészítette a vegyi fürdőt, az öblös fazekat a munkaasztalra tette és gondolkozott. 7 óra és semmi. 3 óra és semmi. Már a mester is észrevette: — Feri, dolgozz, mit ácsorogsz! — dörögte. — Nem megy! — Mi bajod van fiú, mi jutott az eszedbe? Mp.st Feri észbekapott. Ránézett a mesterre és így szólt: — Üjító terv. — Mire? — No, hát az öblös fazékra. Azt akarom, hogy üresen menjen a fürdőbe. — Lázad van? Egy üres edónv, melynek befogadóképessége 14 liter, csak úgy a fürdőbe? Nézd. nincs április. És áprilisban kétszer annyit fogsz csinálni, mint most, — mérgelődött a mestw. — Nem, nincs lázam, gyere, nézd meg. Ez az edény nem megy magától a fürdőbe. Bele fogom nyomni, hiszen a kádon van leeresztő keret. Le fogom ereszteni és egyszersmind le fogom nyomni. — Kicsúszik, nem fogod megtartani tudni, az ellennyomás kidobja, — vetette ellen a mester. — Nem dobja ki. Veszekedtek. — Már csak arról van szó, hogy hogyan rögzítem az öblös fazekat a függesztékre. A régi mód szerint nem log menni. — Fordítsd meg — mondta £ mester. Megfordította és egy pillanatig úgy álltak. — Nézd csak, látod — mutatja a mester —, az alján van két erős pléh lyukakkal. Azokat felhasználjuk. Meghosszabbítjuk a íüggesztéket a

z egész öbiös fazék alján, végig szárnyas csavartokokkal rögzítjük, hogy ne kelljen a csavarhúzó kulccsal behúzni. Erős rezet kerítettek elő, hidegen kikovácsoltatták, hogy szilárd legyen s felülre odarögzítették Feri találmányát, az erős rézsávot. A csavarokat beengedjék a vegyi folyadékba, a íüggesztéket rászerelték • az öblös fazekakra és Feri az üres, öbiös fazekat vitte a keretbe. Összeszorult a torka. Mi lesz, ha kiúszik a felszínre? A guta üsse meg, nem szabad neki! Felakasztotta és behúzta a kereten a főcsavart, a kerékhez állt, megfordította és elindította. Az egész műhely körülötte állt. Tíz éven át cipelték a fiúk a telj öblös fazekakat. Mennyi vízre és erőre volt szükség! És most itt álltak és nézték. Megy. Még csak meg se moccan! Látjátok, sikerült! Szilárdan tart! Egy sapka repült a magasba. Az anyusnak igaza volt! Hej! Vörös zászló! Első csata és győzelem! És így Feri üres, öblös fazekakkal dolgozott. — Feri, nem adod alább — mondta neki a mester. Eljött a munkavezető: — Feri, no, mi lesz, beadod? De Feri habozik: — Hiszen csak most indultam meg! Egy hét múlva eljött újra a munkavezető: — No, hát ml lesz, Feri? Könnyítsd a munkát és nyújtsd be az újítójavaslatot! — Nem nyújtom be, mindnyájan látták, ezért fölösleges még még is írnom. Az újító bizottság elnöke is eljött hozzá. — Hegy ne járjon a szád, lenyomom az időt tizenhat percre. Kettőt neked hagyok. És jutalom nem kell. Nem elég szép jutalom az, ha megtakarítjuk az újítással a fáradságot? És később még keltűvel lejjebb ment, egészen tizennégyre. Már tudta, mit kell tennie, hogy teljesítse a tervet. Már tudta, mit jelent a munka nagyobb termelőképessége. Kevesebb fáradság, több munka. És a mesterrel együtt tovább javították a munkamódszert. Amit eddig hárman csináltak, most ketten végezték. Újítottak és könnyebben ment a munka. Emelték a munkateljesítményt. Magasabb munkateljesítménnyel kell leverni a kapitalizmust. Most tudták, hogy mi az. Tapasztalatból. Fordította: Cs. K. *yiatas®s regény A magyar rádió is megvalósította a Szovjetunióban és a népi demokráciák rádióiban már jól bevált es nagy népszerűségre szert tett irodalmi műsorszámot: egyes regényeknek dramatizált formában a rádión keresztül való folytatásos előadását. Az első regény, ami folytatásokban a magyar rádióhallgatókho« eljut, Vera Ketlinszkája „Ifjú város" című műve. A szovjet ifjúság hősi munkateljesítményének, Komszomolszk felépítésének történetét dolgozta fel a szovjet írónő nagysikerű regényében. A rádióban rádiószerűsített regény egy-egy folytatását vasárnap délelőttönként 11 órakor halljuk a Kos" 3uth rádióban. A rendezes ujszeru feladatait Várkonyi Zoltánra bízták. ® A Daily Telegraph jelentette, hogy az „Európai Gazdasági Együttműködés Idegenforgalmi Szervezetébe" Hans Seidelt választották Bizónia képviselőjévé. Seidel 1933-tól a második világháború kitöréséig a német birodalmi vasutak lonloni irodájának igazgatója, egyben pedig av, angliai német nemzeti szocialisták szervezetének „Obergruppenführer"-e volt. W W VERES PÉTER a kánikula. Először elkezdett fújni a forró déli szél és fútt napokon át. De most nem esőt hajtott, mint szokott, hanem olyan forró meleg levegőt, valahonnan Afrikából, hogy még éjszaka is meleg volt és semmi harmat nem esett, mert a déli tájakon nappal felforrt levegő ért ide éjszakára, ahogy hajtotta az erős déli szél. A mező egy hét alatt úgy elszáradt, hogy már csak a laposok fenekén zöldellett egy-egy kis folt, ahol a nyáron még víz állott. De ott is lerágta a jószág tövig. Egyebütt nem volt semmi, csak a gelicetövis virágzott a porongokon és az ördögszekér tartotta még magát. De a bogáncs és a szamártövis szintén elszáradt,, a rózsáikból elrepültek a pe'yhek s csak milliárd apró töviseiket hagyták ott a Jancsi lábának. A jószág már csak nyalta a földet és éhezett volna, ha az éhségnél még szomjasabb nem lett voir a. Mert a kutak is kiapadtak. Hiába veszekedett Tóth Mihály minden nyáron, amikor bejött a. szárazság és a vízhiány, hogy ássanak új kutat és tisztítsák ki a régieket, mindig megígérték, de aztán jött valami nagy eső, megtelt a Hosszúfenék és megint elmaradt. Tavasszal, amikor kiverés volt, rendesen tele voltak a tavak, a Hosszúfenékben hasig ért a jószágnak, úgy látszott, ki sem apad az idén. Nyáron meg, amikor kiütött a baj és kiapadtak a kutak, nehéz lett volna végigjárni a gazdákat, hosry járuljanak hozzá egy p-^r forinttal a kútcsinál tatáshoz. Mert a. gazdáktól nagyon nehéz pénzt kivájni. Az egvik azon dörmög, mért nem ásattak a tavasszal, a másik azon, hogy neki már nincs kinn jószága, a harmadik azon, hogy ö már hazahajtja a tarlóra, a negeydik az elnökgazdát szidja, hogy hova teszi a túlhajtáspénzt, meg a kútpénzt, bikapénz címen összeszedett sok forintokat, holott az az igazság, hogy nem engednek a kaszszába sok pénztartalékot összegyűlni, mert irigyelnék, hogy az elnökgazda meg a pénztáros forgassák és nyerekedjék rajta. De ez most már mindegy, mert a keserves valóság az, hogy Jancsiék egész nap téregetik a hőségben az éhes és szomjas jószágot, az egyik kúttól a másikhoz, de sehol sem tudnak felitatni. A szomjan maradt jószágok messziről szaladnak a kúthoz és odatartják a szájukat a csatorna csurgójához és kiszürcsölik, ahogy a vederből kiömlik, nem is jift. a vályúba semmi. A vályút is hiába húzzák tele előre, pillanatok alatt kiszívják belőle s azután-csak verekednek a vályú körül. Még az is megesik, hogy a dulakodó marhák beleborítják valamelyik gyengébbet a vályúba, vagy pedig a vályút is felborítják, a vályúállványt, a jármot meg kidöntik. A jámboborabb tehenek, ha nem érkezett meg még oda a gulyás, a kútnál körü'állják a kútkávát és néznek bele, szaglásszák a vizet. Ha nem sietne a bojtár, bele is lökhetnék egymást, mert a káva csak pár szál deszka vagy duráng-hamisítvány. A marhák horpaszok, csikaszok, felaszott hasűak, egész nap a kopár legelöt járják. Nem is nagyon legelnek, csak az esti és reggeli hűvösön nyalogatjuk az ujjnyira zsugorodott száraz fütorsokat, egész nep hajtja őket a meleg, a légy és a szomjúság. Most kell aztán a bojtároknak talpon lenni. Ha az egyik kútból már kifogyott a víz és a veder csak sáros pocsolyát hoz fel, sietni kell a másikhoz, hogy onnan is kihúzzák, ami gyűlt. (Folytatása következik.)