Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-12 / 181. szám, szombat

5 r/i CI tiuikt(WI

fél él CI Iliid szereteté(

rőL A múltban a költök királyokról, főurakról, a hitruJ és népeket rabságba döntő háborús hosokról zengtek dicshimnuszokat, de alig aicadtak köztük, akik az elnyomottak (szenvedéséről, keservéről, szabadságvágyáról és álmaikról adtak volna hangot. Pedig ők, a leigazoltak, a kizsákmányoltak voltak az élet igazi hirdetői. Tűrésük azonban nem fúlt bele mindig a némaság tengerébe, sokszor lerázták magukról rabbilincseiket és mint Dózsa György „büdös" parasztjai kaszát ragadtak az urak ellen. Hosszú évszázadoknak kellett elmúlni, hogy az új élettel megszülessék az új élet új dalosa. Feltámadt a nép és most a költő, a figyelő már bátran szedheti rímekbe, prózai sorokba az új élet krónikáját. ^ Ma szóljon hozzánk az egyszerű traktorista, akit Gseh Imrének hívnak, regéljen ö nékünk a maga életéről és munkájáról. ÍGY HANGZIK AZ ELSŐ ÉNEK: — A nemesócsai állami gépállomás éltraktoristája vagyok. Eveim száma huszonnégy. A normám pedig már 484 százalékot tesz ki. — Azelőtt napszámban dolgoztam földműveseknél. A többi zsellérrel együtt robotoltam s az élet javaival mindig mások kamráját telítettük meg. Ez nem tarthatott sokáig. Az emberben felébredt a vágy, új utat keresett, kutatott az ész, hogy érvényesíthesse az eddig rejtett, elnyomott tudását. Gépekkel próbálkoztam dolgozni és így tanultam meg a traktorvezetést. A vizsgát sikeresen letettem és utána idekerültem a gépállomásra. Ügy gondoltam, ha iparkodni fogok a munkában, meg tudom mutatni, hogy az eddig elnyomott munkás is értékes ember lehet. — Ma már mindenki fejlesztheti és értékesítheti tudását. A múltban hiába volt magához való eszünk és akaratunk, nem jutottunk iskolákba és nem érhettük el, amit a tőkés urak gyermekei mégszerezhettek maguknak. — Engem a felébresztett öntudat vezérelt. Családos ember vagyok, két kicsiny gyermekem van. Az igazi életet csak most kezdem megalapozni. Jól tudom, ha derekasan dolgozom, akkor hamarább várhatom a jót, a szebbet és több jut a gyermekeimnek is. Aki nem dologzik, az ne is éljen, vallom én. Nálunk dolgozni kell mindenkinek! A TRAKTOR A traktoromat nagyon szeretem. A motort mindig jókarban tartom, mert tudom azt, hogy sohasem hagy cserben. Az ekéket, szerszámokat jól zsírozom, olajozom, hogy bármikor hozzájuk nyúlhassak, mert jó földmunkát csak így tudok velük végezni. Mindez nagyon fontos, mert enélkül nem érhetünk el elégséges és magas teljesítményeket. A MFNKAVERSENY — Már szólás-mondássá vált, hogy a munkaversennyel nagyobb teljesítményeket érhetünk el. Hasznos dolog ez. Az ember megvalósíthatja vele építő szándékait. Elérhetjük, hogy most a munkánk révén végre megbecsült emberekké válhassunk. A gépesítéssel és a szakszerűen végzett munkánkkal bebizonyítottuk, hogy az új munkamódszerek alkalmazásával, most egy hónap alatt végezzük el mindazt, amihez azelőtt két hónapra volt szükség. — Való tény, hory napról napra, hétről hétre nagyobb rrnm^aeredményeket érünk el. Mindez dolgozó társadalmunk javára válik. Több a kenyerünk, ruhánk, lábbelink, szóval könnyebben juthatűnk mindenhez nagyobb teljesítményeink eredj menyeként. ' A FÖLD DALA SZÓLJON MOST -— Nem vagyok költő, csak egyszerű szavakkal fejezem ki gondoia| taimat, amit mások talán versekbe j onthetnének. j — Sok munkánk van, ezért újabb traktorokat rendelünk, hogy minden gazda, minden falu óhaját teljesíthessük és idejében elvégezhes| sült a munkákat. — Mostanában több faluban dolgoztam és sok helyen tapasztaltain, hogy a gazdák is jobbnak látják, az egységes terv szerinti láblás gazdálkodást. Mert ha igy járnak el, akkor nem vész el kárba ennyi munka, mint amikor kis darabka földeket müveitek. —. Rövidesen mindenki be fogja látni, hogy sokkal hasznosabb a nagy darab földeken egységes vetési terv szerint do gozni, mintha szétdaraboljuk, elbarázdáljuk a földet. így sokkal több, szebb és jobb ksz a termés minden felé. A SZOVJET DOLGOZÓ ÚTJA A Ali UTUNK IS. — Mi is ugyanazért a célért küzdünk, mint a szovjetek népe. Az ö munkamódszerüket akarjuk nálunk is megszervezni, megalapozni, hogy mi is bővelkedhessünk a termékekben, hogy ne kelljen többé szűkölködnünk, nyomorúságos életet élnünk. — Hálásak vagyunk a Szovjetuniónak, hogy utat mutatott nékünk a mezőgazdasági gépállomások megszervezésében is. Ezért köte'ezzük magunkat, hogy mi is ugyanazt a munkát fogjuk 'követni, mint a nagy czovjetúnió népe tette az Októberi Forradalom után. TERVÜNK: — A tervünk az, hogy a szocia'izmus építéséhez miné jobban hozzájáruljunk, hogy munkánkkal emeljük dolgozó társadalmunk é'etszínvonaíát. Most a munkaverseny őszi fordulójában is megmutatjuk, hogy minden traktorista sokkal odaadóbban dolgozik, mint azelőtt. Mindenki azon van, hogy bebizonyíthassa munkabíró erejét s a földműveseknek pedig azt, hogy a jó traktormunkával sokkal jobban megművelhetik a földet, mint azelőtt ők tették. ZENGJEN A JV.F.ZÖ DALA. — Amikor korán reggel a mezőre megyünk do'gozni, boldogoknak érezzük magunkat, örülünk a munkának, a szántásnak, vetésnek Ha jól végezzük el feladatainkat, érezzük, hogy micsoda szépet, orcsoda boldogs'got jelent ez számunkra, mert tudiuk, hogy a ]ó megmunkálás után jó termést várhatunk. — A gazda sokszor kijön ut'nunk a földjére, nézi a traktort, figyeli a munkát s bizony meg is szereti a iól végzett gépimunkát. Fis sokszor halljuk tőlük, hogy ezentúl csak a trrktorainkkal s'^ntatjrk fel földünket, mert ez a legjobb és leggazdaságosabb. * T^y ér véget a mai krónikánk. Láthatjuk ebből is, hogy cry új, szabad é'et világát i tükrözi dolgozóink lelkülete. A mul- J tat vég'eg e'temetye a munka Halni, I az új- krónikák lenoíüeles sorai leltek j társadalmunk törekvéseinek és cé'kitűzéseineK hű visszatükrözöl'. A szabad élet tudata új erőt öntött minden pn'pÁrtársunkha, megerősítette őket hitükben s megnyitotte'őttiik a haladás útját, melv lehetővé tette szamukra, hogy bizton tekinthessenek a jövőbe. Nemesócsa, 1940 novemberében. Petrőci Eállnt. Szmld örves különítmény líaknak a pestis leküzdésében Kínában a Kuom in lang-elnyomás és a rettenetes szegénység szörnyű állapotokat teremtett az egészségügy terén is. Ez az oka annak, hogy Kínában még min" d'g előfordulnak pestisjárványok. A legutóbbi időben már erélyes intézkedésekkel szálltak szembea felszadított területeken a pusztító járványokkal. November 4"én, reggel kilenc órakor Pekingből nyolcvanöt főnyi pestis-szakértőkből és egészségügyi személy" zétből álló csoport indult el Kalgarba. A csooort tag'ai közt van a moszkvai Állami Orvosi Intézet négy pestis tudósa, valamint a Maszkij vezetése alatt álló harminchárom fenyi szovjet pestisellenes különítmény. Pestisellenes főhadiszállást állítottak fel, am^y Észak-Kína vasútvonalai menten szervezi az egészségügyi munkát. A vasútvonalak mentén egészségügyi állomások vannak, amelyek ingyenesen adják a pestisellenes oltásokat. A gyárakban, iskolákban és intézetekben egészségügyi harcot folytatnak és pest'seHenes oltásokat adnak a lakosságnak. November 15-ig t'znvllió pestisellenes oltáshoz elegendő szérumot állítanak elő. 'Ä Mint a búvár bukom a mély víz ala, de ahfc yett, hogy igazgyöngyökéi hoznéW a napvilágra, nyakas es piszkos kagylókkal van tele a két kezem, lire, ez lettem én, fiáia az imperialisták kegyeljen oslorcsapásainak... holott u^'y mondjak, szomszédasszonyok beszé.ik, vaiaha én is vo.tam ártatlan gyermek, hajain súlyos aranyfürtökben lény ett a napon és mosolyogni tudtam, mint a lesiett képeden a ragyogo, szőke angyalok. De jött az imperialisták háborúja, vére fiatal tetemre fröccsent, rámragadt a szenny, a piszok és ma mar tudom, hogy tiszlar-i csak akkor moshatom magamat, ha szívvel lélekkel a szocializmushoz csatlaKozom és vállalom magamra mindazt, amit építőmunkája megkövetel tőiem, hogy soha többe egyetlen gyermek ne jusson többé ab Da a helyzetbe, amelybe én kerültem. íme egy emlék, egy elrejtett kagyló belseje. Vasárnap van, szü'ővárosomban jámboran szólnak a harangok, jámbor és félrevezetett a nép. Én kint csavargok az állomáson; jóltáplált úrihölgyek sebesült katonák közt állnak es unom le.kesedéssQl osztják a feKetére kent lekváros kenyérszeleteket. A hölgyek elegánsak, illatosak, jotékony arcuk duzzad a jóléttői, az otthon melegétől. A katonák fáradtak, supadíak, elkeseredetten agyonkinzottöK. Nálunk odahaza fekete és kevés a kenyér. Egy osztogató hölgy mellé állok, magamba sz.ppantom a gyöngyvirágillatot. Üres gyomrom az erős illattól okádni készül, kérni szeretnék, de nein merek. A búzgó hö gy látja kolduló tekintetemet, de jóságtól tú fűtött arca eliordul és én kínomban irigyelni tudom a sebesült katonákat. A sebesüllek egyre szaporodnak, naponta ericeznek a sebesültekkel zsuío.l vonatok és öntik magukból a töt tcsontú, csonka hősöket mint bei eg gyomrok a megemésztheietlen ételt. MZ úrihölgyek e^yre kevesebben lesznek, lassan eltűnnek, belefúlnak émelygő jótékonyságukba, mint a niehek a mézbe. A városbán kialakul egy új üzletág. Szegény asszonyok j..rnaK most az állomáshoz, nagy, nehéz kosarakkal, tele káposztás- meg mákosrétesekkel és pénzért árulják a süteményt a sebesül leknek. Köztük ott van az anyám is. Az áru pillanatok alatt elfogy, a kiéhezett katonák mindent szétkapkodnak. Anyám nem bír eleget sülni, drága pénzért vásáro'ja feketén a lisztet, do.gozik hajnaltól éjfélig, dagaszt, süt, főz, gyereket szoptat, sza adgá! egyik kaszárnyából a másikba, de mindez nem elég, a csontig lefogyott katonáknak minden kevés. A kereseti lehetőségeket anyám nein akarja elszalaszían . — Itt az alkalom — mondja az anyám — pénzhez lehet jutni, meg lehet gazdagodni és új ruhát vehetünk a gyerekeknek és magunknak. Gondold meg — mondja az apámnak — itt az alkalom, egy pillanatig sem szabad késni. Mondd, milyen teneked abból, hogy újságot olvasol és lesed a háborús híreket. Ezek a hírek nem hoznak számunkra semmi jót. Ismételten azl kérdezem tőled, mi van neked vagy neki'mk abbó., ha a németek győznek avagy ha a cár győz?... Kérek magyarázd meg nekem, mert én rövid asszonyszemmel ezt nem értem. Te, aki tanító vagy és tanítod a gyermekeket, engem is megtaníthatnál arra, hogy megértsem ezt a vérözönt. Hidd el, hogy sokkal jobban tennéd, ha segítenél nekem, mert én már alig bírok a lábamon á'lni. Nem volna helyesebb, ha te járnál a kaszárnyákba, míg én itthon maradnék es sülnéjí? ... Apám azonban le sem teszi az újságját. így ül egész nap, mert n'ncs tanítás, a sebesültek már az isko'ákat is elárasztották Nyugodtan végigha'lgatja anyámat és kereken visszautasítja ezt a szégyenteljes ajrnatot. mer! az i yen munka nem fértinak való és szinte elképzelhetetlen, hogy ő mint tanult é^ képzett férfi a háborúban sebesült katonáknak pénzért árulja a süteményt • Nem. hallani sem ak.ir ilyesmiről, eltekintve attól, hogy kétoldali sérve van éb úgy sem bírná ezt a munkát. Anyám e'hallgat, nem azért, mintha igazat adna neki d- érzi, hogy minden sz;iva meddő lenne. Es másnap engem, meg a húgomat fogott munkába. Tízéves 'ehettem akkor, a húgom nyolc. Kosarakba számlálta nekünk a süteményeket és mi szétszéledtünk a város különféle kaszárnyáiba és hazahoztuk a pénzt, o tetveket, a sebesültek f"jda ómtól eltorzult arcát és hörgő, á'lati hangját. Amikor előszói kerültem a kaszárnyává átalakított iskolába, szinte elszé^ü'tem. Az a terem, amp'ynek va'amik:ir napsugárral vegyes ceruzaszaga volt. most fojtó rohadt hulla és vérszaggal volt tele A z"

Jdrp nv'zoM nrdok helvén szétszórt szn'm'n egymás mellett íeküdtek a sebesültek. Kiírta: SZABÓ BÉLA düledt véreres szemükből ordított a fájdalom. Tehetetlenül vergődtek a maguk és mások piszkában, mint gazdátlan, beteg állatok. Vigyáztam, hogy meg ne lopjanak, egyebre nem terjedt ki a figye.mem. Pel sem merü t bennem az a kérdés, miért hevernek ezek itt, miért sebesültek meg. Egyetlen gondom volt, hogy pontosan vigyem Jiaza a pénzt, egyetlen fillérnek sem szabad hiányoznia. Akinek nem volt pénze, attól takarót, szíjat vagy egytb értéktárgyat kértem. így hagyta ^ meg az anyám, aki engem burgonyával táplált, akinek kezei kérgesek és burgonyaszagúak vollak és én megértettem az ő szavait a munka keserves ízével és verejtékszagával egyetemben En láttam, hogy mennyit do'gozott ő. Hajnalban kelt fe', a petróleumlámpa fényénél dagasztott, lábujjhegyen járkált, nehogy felébresszen bennünket. Órákon át kuporgott a tüzes kemence előtt, fényes barna arcát megvilágította és égette a tűz, fekete szemében a kemence lángja lobogott. Es késő éjjel, amikoi már mindenki aludt a házban, fáradt, összetört tagokkal az ágyra dőlt ruhástul és erőtlenül álomba hullt, mint valami mé'y feneketlen kútba. Igen, megértettem őt, mert. ő volt akkoi a tízparancsolatom, a világom, a szocializmusom, a követendő példa és hogy méltó legyek hozzá, minden fillérrel, amelyhez az ő verejtéke tapadt, pontosan el kellett számolnom. 0, ki ne értené meg az én elszánt és harcos hűségemet, akinek ilyen anyja volt. Kedves, mosolygó volt i'yenkor fáradt arca, ha szép oszlopokba raktam le e'őtte az aprópénzt és én mindent elkövettem, hogy az arcát i'ven moso'lyal megajándékozzam. Innen származik az én bűnöm. De hadd mondjam cl: bűnömben mindazoknak része van, akik a ragadozó imperialistákhoz csatlakoztak és aljasul belesodorták ezt a világot a háborúba. Téli hajnal volt, kint erős hóvihar tombolt, amikor anyám lágyan megérintette gyönge vállamat. Több sem kellett, óvatosan leugrottam az ágyról mint egy szövetséges, mint egy titkos összeesküvő, nehogy kisöcsémet, aki veiem aludt, felébresszem. Arcomat hideg vízbe mártottam, szótlanul magamra húztam foszladozó ruhámat, rá aranygombos télikabátomat, amely már kopottan került hozzám és örülni igazán csak a fény'ő . aranygombjainak tudtam Pár perc alatt útra készen áltam a hatalmas kosár süteménnyel a kezemben. De anyám nem engedett így el, ott állt egy csésze forró teával. Szótlanul felém nyújtotta és én ugyancsak szótlanul megittam. Ma is határozottan emlékszem arra, hogy a forró tea nem melegített annyira, mint az a gond, amellyel utamra kikísért. Mielőtt elmentem, még egyet igazított kabátom gallérján és beburkolt engem fáradt szemének kisugárzó hűségével. Két kilométert gyalogoltam a frissen huliott puha hóban, mig eljutottam az állomásig. Jókor érkeztem, még volt időm verejtékes arcomat megtörülni, de messziről már Iái ni lehelet a sebesükszállító hajnali vonat véres szemét Szuszogva, nyögve, mint egy beleg állat cipelte be hatalmas testét a mozdony. A katonák körű fogtak és én, hogy árumat el ne lopkodják, gyerekiesternrnel fé'ig a kosaramra borultam. Minden kálónknak előre kellett fizetni. Az egyik katona, akinek egy karja hiányzott és arca fehér gezkötéssel volt körülkötve, amelyből csak a szeme és

1 szája látszott, tanácstalanul állt mellettem. Láttam, il etve éreztem, hogy ennek a katonának ecy fi'lérje sincs és csak várja az óvat'an pillanatot, hofiy engem meglopjon. De miután ilyesmihez hozzá voltam szokva, érért résen volta v. Enpen az u'o'só süteménydonbot kínáltam, amikor a katona h'rte'en kikapta a kezemből és mo''ón belehatapott. Az égész e^v pll'^nat műve vo't, de én már ott csüngtem rajta mint egy vérszívó görény és tíz piszkos körmömmel felsebzett arcénak extern. A katona kdéből kihullott a sütemény, hörögve tört ki belőle a fájdalom, mint nyitott sebből a vér. Még volt annyi ereje, hogy lerázzon magáról, vérző arcát ép kezébe rejtette és eltűnt a sötétben. Ott maradtam állva szédülten vakmerőségemtől, de nem volt időm sokat tépelődni, mert jött egy katona, aki egy széles derékszíjat kínált a süteményért és én habozás nélkül odaadtam. Csak ezután vettem észre, hogy a másik kezemben egy kötést szorongatok. Undorral hajítottam el és veres kezemet a vakítóan fehér friss hóba töröltem. Az úton, hazafelé menet, folyton a kezemet néztem, számtalanszor dörzsölgettem meg hóval, de nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy a kezem még mindig véres. Otthon átadtam apámnak a szíjat, anyámnak a pénzt, megreggeliztem és mindjárt utána nekiindultam a kaszárnyáknak, hogy lebonyolítsam mindennapi üzletemet. , A történtekről hallgattam, de bent, valahol mélyen reszketett a vérem. Végre délben, az ebédnél bújt ki belőlem a szo. Elmondtam mindent, ahogy történt. Apám tűnődve ingatta hatalmas fejét. — Bizonyára éhes lehetett —. mondta — hagytad volna, hogy megegye... Mint súlyos arculcsapások hatottak rám apám egyszerű szavai. Vöröses kezem ott pihent az asztalon és hirtelen, fájó szégyenérzetemben elkaptam onnan, tétován az asztal alá rejtettem, mint tolvaj, akit tettenérnek. Anyám azonban segítségemre sietett. — Hogy is képzeled te ezt a hábo•rűt — kérdezte felháborodottan az apámtól — hát minden éhes katonának én adjak enni?... Talán én küldtem őket a háborúba? Érettem vagy éretted küzdenek ők ? ... Adjanak azok, akikért verekednek. — Kegyetlen vagy! — válaszolta az apám. — Nekem mered ezt mondani? — kiáltott fel ámultán az anyám. — Nekem, aki hajnaltól késő éjjelig töröm magam, hogy élni tudjunk és vergődöm pillanatnyi nyugalom és pihenés nélkül, hogy ezeknek az apróságoknak betevő falatjuk legyen? Oh, szörnyű ez, hogy éppen te mondod ezt nékem, te, aki látod mindennapi piszkos verejtékfürdömet, hát ezért kínlódtam én ? ... A szobában halálos csönd uralkodott. A döntő számonkérés órája volt ez, amely akkoriban már minden munkáskunyhőban lezajlott és a számadás vég^ö eredményét az 1917es orosz forradalom adta meg. Kifejező, kétségbeesett csönd volt ez, apám mélyen lehorgasztott fővel ült az asztalnál, újságja zizegve a padlóra hullott és csf.k anyám visszafojtott zokogását lehetett hallani. Bennem a megindult fájdalom gyűrűket vetett, majd tovább hullámzott. Anyám kitörése nem tudott megnyugtatni, inkább felkavart... a ceruzaszag a vérszaggal támadt hirtelen rám és nem voltam többé hajlandó süteményt áxulni. — Rendben van — mondta az apám. De anyám hallgatott, komoly energikus arcán keskeny szája kemény vonallá zsugorodott. Tudta szegény, hogy ezentúl az én munkámat is neki k :ll vállalnia. l5s vállalta is azzal a határozottsággal, amely minden közösséget visszautasított az 1914-es háborúval. És később, amikor zavaros életünk kérdőjellé merevedett, nem apám adta meg a választ, aki oktalan dühében nem egyszer azzal a bizonyos bőrszíjjal suhintott végig rajtam, mint ostorral egy girlies ió hátán, hanem az anyám adta meg a választ, aki tántoríthatatlan bittel és elpusztíthatatlan munkabírással rendet pkart teremteni otthonunk szomorú négy fala között, egy olyan világban, amely terhes volt a bűntől és jámbor harangzúgáslól és okádta macából a rosszat, mint rossz kályha a füstöt. hah averseny go A Fővárosi Népművelési Központ a ,,Zenés Nagybudapest" mozgalom keretében két hónap alatt* 84 szabadtéri hangversenyt rendezett 4?.000 főnyi közönség előtt. A szabadtéri hsng* versenyek és előadások technikai lebonyolításának megkönnyítésére most gördülő emelvény készül, amely mint ,,pótkocsi" a hangszereket szállító teherautókhoz kapcsolható. A gördülő emelvény nercek alatt zenei dobogóvá alakítható át és azon bárhol a szabadtéren, minden nagyobb előkészület nélkül, elhelyezkedhetnek a zenekar tagiai. A gördülő emelvénv különösen Budapest munkáslakta kerületeiben és a peremvárosokban könnyíti majd meg a zenei kultúra terjesztését.