Uj Szó, 1949. november (2. évfolyam, 172-196.szám)

1949-11-08 / 177. szám, kedd

1949 november 8 U J SZO íBtitalau, Az Uj Szó-ban olvasom, hogy a „magyar realizmus" képzőművészeti kiállítása alkalmából, az ünnepélyes megnyitás során Pór Bertalan, a budapesti képzőművészeti főiskola tanára beszúdet mondott. Valamikor velünk, köztünk élt, de neve nem forgott közszájon, a szlovákiai művészeti fórumon kevésbé tehetséges hangoskodók és ügyes színkeverők ágáltak. Pór Bertalan csendben élt, dolgozott, fejlődött. Remete volt. Ma a magyar művészet egyik élenjárója. Ha az ember a banskábystricai vonalon Uíozik, a sziiácsi dombon. a nagy állami szállodádtól balra, egészen oldalra esőn egy kis hamupipőke vidát lát. ht elt Pór Bertalan, a magyar emigráns, feleségével, a sziiácsi fürdóorvossal. Télen Párizst jártálc, festők, művészek Mekkáját, az örökké tanító és örökké tanuló „embersűrüs gigászi vadont". De tavasztól télig a sziiácsi műterem vo.t a világ. Elmaradhatatlan pipájával a szájában itt dolgozott, -rajzó.

t és festett Pór Bertalan. Mit? „Harmadosztályú Madonnát" például. A vasúti fülkében az ablak felé kapálódzó csecsemőt tartja az utolsó osztályhoz tartozó anya. Sötét színek, csak a gyermek süt, világít. A gyermek, akiből minden lehet, mártír vagy hóhér. Aki tartja, ég felé, a világosság felé, mint egy szentséget: qz az öröm és a fájdalom, a büszkeség és a félelem, az örök szolgálat: az örök anya. De ez csak egy hirtelen felvillanó emlék és szín az 1935-ös műteremből, Ha központi nevezőre akarom hozni Pór Bertalant, motívumát, mondanivalóját fa 38 előttit, mert új dolgait nem ismerhetem), akkor a kérdésre — mit rajzolt és festett Pór Bertalan? — a mindent eluraló felelet ennyi: állatot. Állatfestő? Nem. Nem fest birkákat Pállik-módra, nem bika-fényképész, mint Vastagh Géza, a német páncél- és istrángpepecselőket sem utánozza, Marées ólomsúlyú lovai nem baktatnák át kontrapontként a színen. Az állatok még csak hasonlatot sem -jelentenek, Pór Bertalan nem Aesopus, nem a farkas é

s bárány meséjét mondja él és egy általán nem a farkast, vagy a bárányt, nem a lovat, nem a bikát festi. Pór az ősi és felülmúlhatatlan formanyelvet beszélteti: az -állatot, mint a vonal- és ritmushordozót. Az első barlangkarcok és Pór rajzai között egy megnemszakadt összekötő vonal jelzi a teremtő folyamatosságot: a kreaturális együvétariozást. Franz Mar c-ra kell gondolnom, akinél az állat ugyanolyan eluraló motívum volt, mint Pórnál, de ki merné mondani az első világháború e nagy halottjára, hogy — áX'.átfestő?! A lovak színe kék, a farkasok feje nyílként husit a térbe és iLangiiderce.c nyí.nak i-aittuk alatt es szemük előtt, az özek kifordított nyaka megérthetet.en kérdőjelként mered ránk. Hogy mit jelentett mindez, arria Franz Marc csak a verduni pokol löveszárkában döbbent rá. amikor elküldik neki „Állatsorsok" c. képének levelezőlapmását: „Az egész úgy hatott rám, mint ennek a mostani háborúnak a megérzése". Ha festők, írók, költők, állatsorsba valilik az emberi életet, akkor az mindig — kaiasztrófajel. Georg Heym galambjai szárnypörkölten repülnek valami ismeretlenből a világba: őket már megcsapta a háború tüze. 1914 mindenben igazolta a költő vízióját. Franz Marc őzei, lovai, farkarai, vonalvezetésben, ritmikában egy ismeretlen, meghatározatlan félelem merevedettjei. Az ismeretlen X-et Franz Marc csak később és ugyancsak a lövészárokban fejti meg: „Valami részvétes együvétartozás, valami cinkos ^közös tudás köt össze minket. Egymásra nézünk némán: mi megértjük egymást; az igazság egészen máshol van, mindkpt'en belőle sarjadunk és hozzá térünk vissza". A tragikum árnyéka kitörülhet etlenül beleszívódott a kreaturális létbe, de Pórnál van valami, ami kiegyenlít és felold és ez: Pór Bertalan optimizmusa. Allatai erősek, épek, a vonaAk pattanásig feszült nyugalmat rejtenek: örömre és harcra egyformán készek, akárcsak emberi kísérőik: a pásztorok. Talán meg lesznek, akik emlékeznek az ÚT egyik címlapjára: egy lefelé feszített öklü hegyiparaszt mozdulatlanságában a szétcsapni készülő erő feszültsége vibrál. Pásztorok és állatok . .. Nem véletlenül lett Pór Bertalan illusztrátora Szilágyi András „Új pásztor"-jának. Ez az eposzi igényű, hol hősi, hol raffinált nyelvű regény, n hol furcsa módon keveredik az irodalmi ínyencség a népi realitással, Útban a nemesócsai gépállomás feié Együtt szálltunk ki a vonatból Varga Jánossal és Madarász Gézával. — Hova igyekeznek gazduramék? — A traktorállomásra — feleli Varga János. — Akkor együtt mehetünk. A nemesócsai állami gépállomásra megyünk. Én azért, hogy lássam a traktoristák életét és munkáját, ök meg bizonyára rendelni akarnak valamit. Eleinte hallgatagok, nem tudják, hogy kivel van dolguk. Talán az idő okozza, hogy komorak. Hűvös 'van. A felszántott mezők az őszi esők után fénylőn feketéinek. A távolban egyszerre csak felbúg egy motor, munkába indulnak a traktoristák, hogy mély barázdákat szántsanak a kenyeret adó mezőkön. — Rendelni megyünk, — kezdi el Varga János a beszélgetést. A traktor búgása szinte melegséget hozott közénk. Üj életet jelent ez a falusiaknak s egyben mindnyájunknak új reményt ébreszt, hog-y ' kisebb nehézségek árán, de mégis diadalmasan tör előre a mezőgazdaságban a szocialista munkamódszer. Útitársaim egyszerű emberek. Törpe- vagy kisbirtokosok lehetnek. Ök és nem a nasrygazdák lettek a falu szebb életének úttörői. Most már értjük egymást. — Hova valósiak? — Ekecs mellett, Nagyszeg pusztai tanyákon lakunk. — Az őszi vetést már elvégeztük, — folytatja Varga János — búzánk már szépen zöldéi és ha rossz idő nem jön közbe, jó termésünk lesz. .. Beszédéből kiérezni a föld iránti szeretetét. Szavaival szinte öleli, simogatja búzavetését, a gyengéd szálakat, melyek fövőre aranylón hullámó kalászokká nőnek. Ez az élete, ez a mindene. .— A tavaszi vetésre kell előkészítenünk a földet. Nem szabad késlekednünk, időben kell szántani, mert csak így lehet jó hozamunk. — A gépállomással műveltetjük meg a földet, — szól most közbe Madarász gazda. — Bizony — folytatja Varga János —, az állam nagyon segít rajtunk. A beszolgáltatást 100 százalékban teljesítettük s ezt az állam úgy hálálja meg nékünk hogy gépállomásai 10 százalékkal olcsóbban dolgoznak számunkra. Nagy előny ez. Az olcsóbbátétellel megkönnyítette a gazdasági munkálatok elvégzését. — Mennyi földje van gazduram? | — Nyo'c hektár —, majd lassan hozzáteszi —, ebből csak kettő a sajátom, a többi haszonbérlet s ezt a földet jól meg kell művelnem, hogy kifizethessem a hozambol a megszabott bért. .. — Tudja —, teszi hozzá magyarázatul —, azelőtt cselédember voltam és most is csak egyszerű munkásember vagyok, a föld munkása. — Földműves Szövetkezet nincs maguknál? Ha volna, még nagyobb kedvezményekben részesülhetnének és ... — Tudom, hogy mire gondol —, vág a szavamba a gazda —, akkor már 20 száz? ékos kedvezményt kapnánk a gépállomástól és kis darab földjeinken a jobb megművelést, több termést bzitosító táb'ás gnzdálkod?st vezethetnénk be. az egységes vetési tervet... Sokat gondoltunk erre. Bár mi, volt zsellérek itt kevesen vagyunk, nem tehetünk soka' ennek érdekében. Ez meghozná végre teljes felszabadulásunkat és nagyobb örömmel is dolgoznunk ... De itt vannak a nagygazdik, azoknak kellene e'kezdeni. .. — Nem ió! gonlo'ja, gazduram. Maguknak kell elkezdeni a szebb jövő épi'ését! Varga gazda azokra a földművesekre gondolt, akik sok helyen még most is uralják a falut és akiknek még mindig 50—100 holdon felüli a birtokuk, ha a földjüket szét is osztották családtagjaik között Megmagyarázom neki, hogy ezektől az emberektől nem várhatjuk s nem is kezdik el a jobb életet biztosító holn p megalapozasát. — Varga János, hogyan é,t a múltban? — Cselédembei voltam s ez remélem megmagyaráz mindent. Amikor hozzájutottam kU földecskémhez, azt baromerővel műveltem, látástól vakulásig kint dolgoztam a mezőn. Egész családom ott kínlódott esőben, sárban azért a kis termésért, mellyel nagynehezen biztosítottuk mindennapi kenyerünket ... S ezt már nem akarom többé! Elég a nyomorúságból! így ébred öntudatra a volt zsellér, a kisparaszt. Benne már megérlelődött a szebb jövő gondolata, ő tudja m*r, hogy munkamegosztás, gépesítés ke'l és tudja, hogy minél előbb meg kell alakítaniok az Egységes Földműves Szövetkezetet, a falu ha'adásának ezt a biztos és erős bástyáját. Közben má; meo-érkezliink a gép állomáshoz. Az ajtó előtt elbúcsúzunk. — Sietnünk ke'l a rendeléssel — 1 mondií

k —. hogy az őszi íöldmunk"I !ataink rendben legyenek. P. B HETI KRÓNIKA 8 Csehszlovák-S^el Barátság Napjai A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32"ik évfordulójának megünneplése hatalmas keretek között folyt le Koáicén a csehszlovák-szovjet testvériség jegyé" ben. Vasárnap, e hó 6"án a város sok ezer lakója gyűlt össze Felsza" badítók terén. A feldíszített ünnepi emelvényen helyet foglaltak a hivatalos személyiségek és vendégek, köztük az Oszipov szov" jetzenekar E. A. Jousin karigazgatóval, Št. Baáfovanský, a KSS főtitkára, a Csehszlovák-Szovjet" barátság Szövetségének képviselői, J. Maitirer, a košicei kerületi pártelnök. Az ünnepélyt délelőtt 10 órakor a csehszlovák és szovjet him" ntiszok elhangzása után J. Mair rer, a KSS kerületi pártelnöke nyitotta meg. Üdvözölte a szovjét művészeket és Baštovanskýt, a KSS főtitkárát, az összes ünnepAnna Csabrikova, a szövőnő Anna Csabrikova, a moszkvai „Vő- I rös Rozsa" nevű textilművek szövő- j nőjét ismerik és becsülik az egész Szovjetúnióban. Ű a gyár legjobb sztachanovistája és neve benne szerepel abban a levélben, melyben az ötéves terv élharcosait sorolják fel. Ezt a levelet, mint ismeretes, u moszkvai munkások Sztálin elvtárshoz intézték. A sztachanovisták közül azért válik ki különöskép Anna Csebrikova, mert bár 1947-ben még a tanonciskolában tanult, ma pedig idüs munkások jönnek hozzá tanácsért és tanulják tőle sztachanovista módszereit. öröm nézni a fiatal textilmunkásnő gyors, alapos munkáját. Nem kapkod, egyetlen felesleges mozdulatot sem tesz, mégis gyorsabban dolgozik valamennyi társánál. Az üres orsók kicseréléséhez 48 másodpercre van szükség — Csabrikova ezt 20, sőt gyakran 18 másodperc alatt végzi el. De nemcsak a gi/orsaság jellemzi munkáját. Több szövőnő van a gyárban, aki gyorsuságával utoléri Csabrikovát, neki mégis nagyobb a teljesítménye és jobb a termelés minősége. Ennek egyik oka az, hogy a selejtnek még a kezdetén azonnal elejét veszi, igyekszik minden hibát kiküszöbölni, rosszminőségű szövetet nem készít és gépe sokkal kevesebbet áll, mint bármelyik szövőnőé. A munkaidő minden pillanatát azért tudja kihasználni, mert alaposan ismerj a gépét, a gép szerkezetét. Ha leáll a gépe, mire a lakatos megjelenik, Csabrikova már megmondja, hol a hiba. A kisebb hibákat maga javítja ki. Csabrikova szereti a munkáját és nagyon lelkiismeretesen dolgozik. Minden' igyekezete odairányul, hogy még többet és még jobban termeljen. Valósággal összeforrt gépevei és az anyaggal, mellyel dolgozik. Mintaképe annak a dolgozónak, akinek a munka szent. Amellett, hogy a gépén minden tökéletes rendben van, ő maga is állandóan tiszta. Tudja, ha csau egy pici folt kerül a piszkos kézről az anyagra, már itt a selejt. Ö volt az első a selyemiparban, aki különleges horgocskát használt a fonalak összekötésénél. Társai eleinte vonakodva fagodták ezt az újítást, mert azt tartották, hogy az ember ügyesebben mozgatja az ujjait. Csabrikova bebizonyította, hogy gyakorlat kérdése ez is. Sikeréneí: a titka a munka magas színvonala. Negyszerű teljesítményei eredményezték, hogy ma a különleges árvk műhelyében 5 helyett 8 gépen dolgozik. Ebben az ágban már nagyon sok szövőnőt megelőzött ebben az éivben. Még a híres Anna Lusnyikoyát is. Az ötéves terv ráeső feladatait már befejezte és 25.000 méter selyemszövetet készített terven felül, így került neve a textilipari minisztérium „kitüntetettjeinek" táblájára. Munkakedve és munkakészsége szinte kimeríthetetlen. Műszakja után rendszeresen tanítja a kezdő szövőnőket és azon van, hogy átadja nekik tudását. Tanítványai közül ma már többen ugyancsak sztachanovisták. Anna Csabrikova példaképe a szoviet dolgozónak, akinek mindennél előbbrevaló a munka, amellyel hozzájárul a Haza további fejlődéséhez és a dolgozók szebb, boldogabb életéhez. ez az üstökösszerűen fellobbant irodalmi kísérlet csak Pór Bertalanban találhatott adekvát művészi tolmácsolóra. Egymást kifejezőn, egymást tükrözőn találkozott Ut az állat kreaturális realitásának művészi kifejezése és az állati sorból, lehet mondani állati melegből és didergésből embertuclatba lendült pásztor. Az új pásztor: az elnyomottságból feltámadó új enioerség hordozója, optimista harcos, új terelő, új tanító. És ez és ennyi volt és lett Pór Bertalan, a valahai sziiácsi remete, ki most a budapesti képzőművészeti főiskola tanáraként láthatta viszont Szlovákia fővárosát. Fábry Zoltán. lő vendégeket és a manifesztáció résztvevőit. Az ünnepélyen megjelentek soká éltették a Szovjetuniót, annak nagy vezérét, J. V. Sztáľnt. Majd a stafétát ünnepelték, mely még aznap átlépte a Szovjetúnió határát. Az ünnepi beszédet Bašfovanský mondotta, akit a hallgatók nagy lelkesedéssel és tapsviharral üdvözöltek. Az ünnepélyen beszédet tartott Oszipov művészi együttesének igazgatója, E. A. Jousin is, aki Csehszlovákia népeinek és kivált Košice lakosságának sok sikert, az ötéves terv ] sikeres teljesítését kivánta. £1" tette Csehszlovákia és a Szovjetúnió barátságát, Klement Gottwald köztársasági elnököt, Sztá" lin generalisszimuszt, a csehszlovák hadsereget és a Pártot. J. Maurer mondott köszönetet E. A. Jous n,n,a.k és beszédében kihangsúlyozta, hogy Csehszlovákia né" pei nem feledkeznek meg arról a segítségről, amelyet a Szovjetúnió nyújtott nekünk a fasizmus alól .való felszabadulásban és támogat minket a szociaTizmus felé haladó utunkon. A katonaság és až ünneplő közönség nagy lelkesedéssel köszöntötte a szoviet vendégeket, a Szovjetuniót és annak képviselőit. Az ünnepély befejezése előtt megérkezett dr. Nuzsgyin tanár, a szovjet agrobiológ'ai intézet igazgatója, aki szintén üdvözölte a nagyszámú ünneplő közönsé" get. Az Internacionálé eléneklése után az ünnepélyen résztvevők díszfelvonulást rendeztek a város utcá

;n. A díszmenet élén a szovjet vendégek baladtak. A felvonulók a I enimitcán felállított díszemelvény előtt tisztelegve haladtak el. A RAGYOLCI VÜRÖS KOSZORÚK. Ragyolc mindig a losonci járási pártszervezet basiyáj,i voit és dolgozói az elsők közet' csatlakoztak a felkelés harcához. Amiket eljött az idő beálltak a küzdŐÁ közé, hogy a szovjet és szlovák [^rtizánoKkal együtt Nógrádi Sándoi vezetéséve! győzelmesen harcoljanak a túlerőben lévő elnyomoink ellen — mondotta Sinka Gyula, magyai párttitkár a multheti ragyoici ünnepsegen Nem véletlen, hogy épp a dolgozók, a munkások voltak azok, akik a szabadságharcosok közt álltak, hogy küzdjeneK népünk >obb életéért, az igazságosabb társadalmi rend megalapozásáért. A munkásság megértette feladatát s öntudatosan, határozottan állt a szabadság vötös zász'aja alá, mely ott leng a föld minden zugában, ahol győzött a forradalom s a Lenin Sziáiin tanítása alapján új országot, új életet építenek. A Szovjetúnió példája lebeg minden dolgozónk előti Mindenki jobban és szebben akar élni. Megelégeltük a kapitalisták elnyomását, amikor csak sóvarogva nezhettük az élet javait. Munkásosztályunkbon fokozatosan nőtt a Kirobbanásra kész erő, me y nálunk is úgy kívánta megalapozni a forradalm vívmányokat, mint a Szov jetúnio dolgozó népe tette. A nyílt vagy rejtett munkásmozgalmak, a felkelés e ökésziteiték a talajt, hogy 1948 februárjában dolgozóink végérvényesen a kezükbe ragadhassák a hatalmat, hogy ezzel bebizonyítsák az összes nemzeten előtt, hogy az államhatalom mindenhol legerősebb osztá yt, a munkásosztályt illeti meg. Dolgozóink ma többet és jobbat kívánnak termelni — ott vannak az államvezetésben, a közélet minden szervében és saját maguk kormánvozzák országunk hajóiái » jobb jövő felé. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor ott álltam Bandúr Arpád, az ifjú ragyoici bányász partizán sírjánál Az egybegyűlt falusi dolgozó* tekintetéből kiérezhettŰK. hogy nem hiába hozták nagy áldozatukat a hős partizánok. S a magyar partizánok egyenruháját viselő Szalvay és Lipták elvtársak jelei'léte megerősítette hitünket, hogy a csehszlovák és a magyar dolgozók egy úton haladnak. Minden ilyen alkatommal, amikor a két nép, a csehszlovák és a magyar ntmzet fiai találkozna*, kiérezzük ebből szocialista mivoltunk nagy jelentőségét. A nagy testvériesség, a sorsközösség s a közös küzdelem pecsété te meg barátságunkat s kitűzött salunkkal, a dolgozók szebb, igazságosabb életviszonyainak biztosításává', gazdaságunk teimelékenységének fokozásává!, mely meghozza nemcsak náiunK, de az egész világon is a so'< milliós munkástömegek fe szabadulását s a kapitalizmu-, igájának végleges lezárását —, megvalósíthatjuk álmunkat az ipari munkások és a föld dolgozói uralmának létrehozását, mely az emberiség számá a meghozza a teljes megbékélést, nyugalmat és a szebb é'et kiviiágoztatását. £s az elhunyt hősök sírjára helyezett vörös koszorúk újabb reményt ébresztenek bennünk és figyelmeztetnek arra, hogy ne-n «zabad az elkezdett úion megáümmk, hogy tovább kell folytatnunk azt ? küzdelmet, melyet ők a vérükkel pecsételtek meg. A vi'ág. az é'et kis helyekre kis emberi csoportokra oszlik s ezekhőla kis egykétekből tevődin össze a népi tömegek nagv ere

;e A végieges győzelmet csag úev érhetjük e!, ha biztos a'anokrn helyezzük a szocializmus építését. Ragyolc is egv ily^n kis egység és népi szervezetlink e^vik szilárd bás tyája. S örömmel állap (hatjuk meg, hogy a dolgozók s7orns egységének létrehozásává! itt is az Abrinc«ns hegy alján új é'et születeti, az erőskezű munkások sajái maguk építették KÍ naev k5/.ö«sépfik célkitűzéseinek könnyebb megvalósítása érdekéhen. (P-i) fesdin a híres szevief agrobiológus Bratisiavában Bratislavában szombaton tartották meg első kerü'eti konferenciájuKat Micsurinnak, ? nagy szovjet biológusnak hívei. Ezen az ülésen Falt'an dr. földművelésügyi megbízotton kívül résztvett dr N. 1. Nuzsdin, a híres szovjet agrobiológus, aki beszédében megállapította, hogyha Micsurin élne, örömmel látná, hogyan terjednek el tanításai az egész világon. Meglepve azonban nem lenne, mert saját maga is tudta, hogy az emberiség javáért dolgozik és hogy tanai előbb vagy utóbb győzedelmeskedni fgonak a vi ágon. Nuzsdin dr. előadásának legjelentősebb részét, amelyben részletesen kitér az agrobiológiai tudomány hatalmas fej'ődésére, a Micsurin, Llszenkó fudományának szemelte és Micsurin tanait összegezve megállapította, hogy nem szabad vérni a természet köuyöradományai >. d- saját magunknak Kell a természetet Megváltoztatnunk. Rámutatott azokra a perspektívákra, amelyeket époen a szocializmus hazájában, a Szovjetunióban láthatunk. Ezek annak következtében adódtak, hogy a Micsurin-féle teória alapján a természet az ember szolgálatába lép, az emhet követelményei szerint. N. L Nuzsdin tartalmas szakelőadását az egybegyűltek nagy tapssal köszön ten meg ytána dr. <ng. Klečko és ing. P-tpanek, f Földműves Akadémia tanárai tartottak előadást.