Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-20 / 162. szám, csütörtök

1949 október 20 — U J SZO Mibe kerül a detroiti vasmunkásoknak Hoover 9

9ujjlenyomatmániája" ? Az Egyesüli Államokban 17 millió teljes, vagy részleges munkanélküli nyomorog. Több mint egymillió acélipari munkás és 600.000 bányász sztrájkol, mert munkabéréből nem tud megélni. Az ipari termelés állandóan csökken. A búza eladatlanul hever a raktárakban. Egyre több és több farmár kell vándorútra és áll be bcrrabszolgának. Az országutak munkát kereső emberekkel népesülnek be. A gazdasági válság sötét árnyéka mind jobban és jobban ráborul az országra. HARMINCHÉTMILLIÓ DOLLÁR SPICLIMUNKARA ÉS TERRORLEGÉNYEKRE. Vájjon mit tesz ebben a helyzetben az USA kormánya? A helyes és egyedül célravezető az lenne, ha építkezésre, beruházásokra fordítaná költségvetésének minden nélkülözhető centjét. Ha arra költené az adófizetők pénzét, hogy minél több munkaalkalmat teremtsen. Truman kormánya nem ezt teszi. A dolgozókból kipréselt adóbevétel egészen más célra kell. Az amerikai Gestapo, az FBI költségvetése 1947-ben körülbelül 29 millió do'l'rt tett ki, vagyis majdnem elérte az igaz. ságügyi tárca költségvetésének egyharmadát. Hoover, az FBI hírhedt vezetője arra hivatkozott, hogy a „békés idők" ellenére is óriási összegekre van szüksége a titkos rendőrségnek és a Kongresszusnak méltányolnia kell az FBI előtt álló „nehéz munkát". A Kongresszus tajai erre az érvelésre igen megértők és engedékenyek lettek és jóvahagyták a kért kiutalást. 1948. ban már ez az összeg is elégtelennek bizonyult Hoover műveleteire, így további hárommillió dolláros emelést kapott. 1949-ben a kiadások a 32 millió dolláros összeget Is jóval felülmúlták. Megjegyzendő, hogy a hivatalos költségvetési kiutaláson kívül az FBI sokmillió dollárt kapott „speciális rendeltetésű" kiadások fedezésére is. UJJLENYOM ATGYÜJTEMÉNY 20 HATALMAS GYAR ARABOL. Ebből a 32 millió dollárból körülbelül 7000 modern, minden kényelemmel ellátott lakást lehetne építeni, vagy 20 hatalmas üzemet. 15 millió ujjlenyomatot kellett felvenni „szabad" amerikai állampolgárokról, két és félmlilió állami tisztviselőt kellett megvizsgálni, vájjon nem hordja-e magában a kommunizmus „bacillusát?" Az Egyesült Államok kormánya évente 32 millió dollárt fordít arra, hogy az USA.ból rabszolga-államot teremtsen. De ez nem minden. Tom Clark, az amerikai legfelső bíróság tagja maga jelentette ki, hogy egyedül az Amerikai Kommunista P;'.rt vezetői eilen indított per több mint egymillió dollárjába került az államnak. További hatalmas összegekbe kerül a magánlevelezések átvizsgálása, a telefonbeszélgetések kihallgatása és egyéb' oiyon eljárások, amelyek az állampolgári szabadságnak még az illúziójától is megfosztják az amerikai dolgozót. ...EZÉRT ÉHEZIK A MINNESOTAI FARMER. A belföldi kémkedésre költött összegek természetesei, eltörpülnek az olyan dollármilliók mellett, amelyeket külföldön di Igozó' kémek, összeesküvők és orgyilkosok díjazására szánnak Trumanék. Ezeknek az összegeknek a nagysága Nagyon öreg volt és már rossz volt a szeme. A többiek a nyitott ab aknái álltak, ő is odament, de nem látott semmit. — Mondjátok meg, mi van ott kinn — kérte. — Ott valahol messze a város felett sűrű füst száll az égnek, fehér füstfelhők, nagyok mint a hegy. S a napnyugta vörösre festi a szélüket. Most kékül a füst és már a mennybolt feléig éi — Azok tüzek? Németek vannak ott? — Igen — feleltek neki. A légelhárító ágyún lustán ugattak. ... Hosszú estéket töltött térképel fölött. Régi katonai nevelő volt, földrajztanár és feltaláló. Sok térképe volt. örömet szerzett neki vonalaik búja szétágazása, a föld formáinak gazdagsága, az alakzatok varázsa. A kék és barna foltok, a zöld és sárga sávok mögött ott látta a hatalmas ország egyre növekvő és szabadon pezsgő életét. Ttidta, mennyire változik évente ez a térkép. Most azonban Leningrád és környéke térképei fölé .hajolt, fájdalmas ráncok ültek homlokán és ő maga vigasztalan és borús látványt nyújtott. Közelről ropogtak a golyószórók. — Nem, ez nem lehet — szólt. — Ez lehetetlen. Felindultan dobta nagyítóját a térképre és nagy léptekkel járt a szobában fel-alá. nem kerül nyilvánosságra, de abból a feljajdulásból, amelyet a Rajk-banda leleplezése keltett az amerikai sajtóban, következtetni lehet arra, hogy kémek tartása igen drága mulatság ... „Az USA <-. szabadság országa. Az USA-ban mindenki arra költi a pénzét, amire akarja" Ezt hangoztatja Truman és Acheson minden propagandaszerve A vJ'itlanságoknak és ferdítéseknek abban a tengerében, melyet az amerikai imperhlisták napról-napra zúdítanak a világra, ez a gyalázatos hazug szólam nem is kelt túlságosan nagy feltűnést De arra a gondolatra, hogy a detroiti vasmunkásnak, vagy a minnesotai farmernek azért kell éheznie, azért kell plébdarabokbol összetákolt viskóban laknia, hogy Hoover úrnak elegendő ujjlenyomata legyen, minden tisztességes dolgozónak joggal szo ul -ökölbe a keze. — És kinek szolgáljak? A németeknek? Azoknak az üresfejű, vérszomjas gyermek- és asszonygyiikosoknak, a fasisztáknak ...? Bár, ami azt illeti — morogta az or,a alatt — a német generálisok, azok az önkényes bábuk, nem rossz szervezők, tudnak harco'ní... Hogy tudnak harcolni? — kiáltotta hirtelen. — Kalandorok, minden egyes tervük szélhámosság, amely csupán elvak

;tásig és a bátorság letöréséig van kiszámítva .. Nem, ennek nem szabad megtörténnie, mi be nem ugrunk ... Az orosz népet -nem csapják be. Leningrádot nem adjukl Ledőlt az ágyra, de az álom e'kerülte és lélekben résztvett a Leningrád körül folyó harcokban. Behúnyta szemét és maga előtt látta az egész nyugalmas környékét, ahol egykor mint fiatal parancsnok vett részt a gyakorlatokon. A csendélet most a tüzeit füstiébe vész és talán — rágondolni is szörnyű, a német páncélosok talán már a külvárosokig hatoltak. Akkor aztán ... még lesz annyi ereje, hogy eldobja a kézigránátot; nem kérdezi majd, hányan vannak, de mert rosszul lát, megkérdi, hol vannak. Nem, ez meg nem történhet, német be nem teheti a lábát a városba, a szent utcákra és a főtérre. Soha! Izgatott volt és nem ment le az óvóhelyre. A levegő remegett a ház felett, repeszdarabok kopogtak a tetőn, csörömpölteK az ablakok és könnyű lugasként hintázott az épület. — Csak röpködjetek, nyakatokat töritek nemsokára — besíélt az öreg a bombázók felé. A harc elkeseredetten folyt és elhúzódott. Leningrád falai feltartóztatták az ellenséget. Tél volt, a házban sötét és hideg. Gyöngén pattogva égett a kis kályhában a nyers aprófa. Az öreg állapota napról napra roszszabbodott. Régi, gyűrött takarója alatt feküdt és szeme előtt lepergett egész élele. egy hosszú, érdekes, munkával teli é'et. Gond és szenvedés nélkül még sokáik kibírta volna, de a gyengeség ma bilincsett rakott kezére-labára, úgyhogy még a kiskályhába való aprót is mások hasogatták neki; szégyen, de még ez a gyerekmunka is kifárasztotta. Egyre csak a nagy, csodálatos és utó'érhetetlen városra gondolt. Ha érzelmes hangulat szállta meg és az elmúlt évekre való emlékezés különösen fájdalmas volt, az asztalfiókból elővette az aranyórát és sokáig tartotta a kezében. Ezt az órát a rendőrség felsőbb tanfolyamain kifejtett munkásságáért kapta. Hosszú éveken át adott elő és sok bátor, élelmes ifjú parancsnokot nevelt. Emlékezett mosolygó arcukra, fiatalos lelkesedésükre és szenvedélyes vitáikra és hirie'en fiatalnak látta önmagát is, amint a Kaukázus hegyeiben és tajtékos vizei mentén lovagol, munkájának szentelve magát, ő, a térképész, az utazó, a hegyi harcok krónikása ... Rég volt... Rohamosan gyengült és már a kanalat sem bírta tartani A lánya etette és hozta neki a harctéri híreket. — Visszavonulnak, ugye, visszavonulnak ... — sóhajtotta nehezen és majdnem vak szemét lányára függesztette. — Apó már nem lesz köztük sokáig — mondogatták a szomszédok. Azon az emlékezetes reggelen a szamovárokat gyújtogató asszonyok és Az angolszász megszálló hatóságok a versenytől való félelmükben elviselhetetlen feltételeket rónak egyes német iparágakra. Így Nyugat-Németországot kizárták a nemzetközi hajózási forgalomból. (Ennek az intézkedésnek következtében a hamburgi kikötőben katasztrofális méreteket ölt a tengerészek munkanélkülisége. Több mint harmincezer tengerész lézeng tétlenül a nagy német kikötővárosban és körü-belül hatezer tengerésznek nyomorúságos tömegszállásokban kell meghúznia magát. Ugyanakkor a vas árának a szövetségesek által elrendelt emelése versenyképtelenné tette az északbajorországi fémipart. Az érdekeltek — sóhivatal hiányában — a bonni kormányhoz fordultak emlékirattal.) Az osztrák színpadi írókkal és zeneaz öreg katona lánya furcsa hangokra lettek tigyelmesek Az apó szobácskajából fűrész csengett, majd fejszecsapás hallatszott és dal hangzott fel. Igen, ott valaki énekelt. A szöveget nem lehetett kivenni, de annak a dalnak volt valami szövege; inkább olyan elégedett dúdolgatás volt az. Mindnyájan tudták, hogy az öreg csöndesen, betegen és legyengülve fekszik benn. A lány az ajtóhoz lépett, de várt egy darabig. Amikor kinyitotta, megpillantotta apját, amint egy hasábfit fűrészel és dalol hozzá — valóban ő énekelt: szeme csillogott. És bár csak régi köpenye volt átvetve a vállán, mé'tóságtelejesen nézett ki akár egy pátriárka. — Mi van. apám? Miére keltél fel, amikor tudod, hogy megerőltet...! Ránézett lányára és könnyedén, tisztán csengő hangon szólt: — Hallgattad ma a rádiót? — Nem. És mit jelentettek? S az öreg egyik kezében a fűrésszel, másikban a fával, hirtelen felegyenesedett: — Nem hallottad, nem hallottad, már az egész világ tudja, csak te nem. Moszkvánál szétverték a németeket, hírmondó sem maradt belőlük ... Sze. rencsétlen kalandorok! Régóta mondom, hogy csak rablók módjára tudnak harcolni. Ezt nevezik taktikának? Szélhámosság. Kislányom, el vannak veszve, érted ... ? Sosem pillantják meg Leningrádot. Nem fekhettem tovább, kiugrottam az ágyból, amikor meghallottam, kiugrottam, hogy felkiálthassak: „Éljen a győzelem!" — és ezt fekve nem lehet, úgye belátod. Fordította: Szántó György. szerzőkkel közölték, hogy Illetékes hatóságok minden „fáradozása" ellenére, a színházak nem hajlandók kifizetni a nekik járó tatiémeket. (Az osztrák írók és zenészek már hónapok óta jövedelem nélkül állnak. A színházak a rossz üzletmenetre hivatkozva, tagadják meg a tantiémek kifizetését. Még Salzburgban sem fizették ki az írók és zenészek járandóságát, pedig ott a nyár folyamán nagy idegenforgalom volt. Ugyanakkor az osztrák polgár minden éttermi vagy kávéházi fogyaszt ás után úgynevezett „kultúrfülérekkel" adózik, amelyek hivatalosan éppen azt a célt szolgálják, hogy a színházak eleget tegyenek az írók felé vállalt kötelezettségüknek. Az osztrák közönség e felháborító tény mögött nagy visszaéléseket sejt. Bizonyára jogosan .,.) NiXOLÁJ TYiKONOV: vén kaleoi ti is ma tihtéeU ILLÉS BÉLA 'FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK — Az első orosz szó, amit megtanultak — kenyér. Jó jel! — vélte Mihajlov. Azt hallottam, hogy a magyar parasti nyeíben — úgy mint a mienkben a kenyér szO és az élet szó ugyanazt jelenti... — Ugyan, ne locsogj. Innét négy-öt kilométernyire kemény, véres harc folyik és te — ahelyett, hogy va" lami értelmes dolgot csinánál — filozofálsz. — Ne pörölj, Maruszja! Tudod, hogy nem csak filozofálok. Negyvennyolc órája vagyok talpon ... — Hát menj aludni! — Nem lehet. Valahol Cegléd táján, benzin híján, elakadt két üteg. Oda kell mennem. Csak a soffört várom. — Hleba! Hleba! Az égő város ontotta magából a megperzselt lelkfl embereket. A tüzérség az országút egyik oldalát szabadon hagyta számukra. A helyzet nagyon zavaros volt. Mialatt a magyar főváros Duna balparti felében háztól-házig haladtunk előre, a németek a Duna jobbpartján — Székesfehérvár irányából — új, gépesített erőket vetettek harcba. Az a veszély fenyegetett, hogy (ha a budapesti harcok na- f gyon elhúzódnak) a német hátbatámadja Buda körül álló csapatainkat. Sietni kellett. Kispest környékén parancsnokságunk hatalmas tüzérséget vonultatott fel. Nehéz és legnehezebb ágyúk hosszú csövei meredeztek Budapest felé. Teherautók éjjel-nappal hozták a lövedékeket. Két műszaki ezred megszakítás nélkül dolgozott: vasbetonból és vastag acéllemezekből sziklánál szilárdabb talapzatot készítettek a félelmetes erejű és félelmetes súlyú lövegek szä" mára. A műszaki csapatok nappal is félhomályban dolgoztak: acélszürke, mesterséges köd takarta őket. Mesterséges köd takarta a már beépített ágyúkat is. Egyegy ágyúóriás hosszú csöve lassú mozdulatokkal kereste a célt, amelyet holnap megsemmisít. Mintha megannyi templomtorony hajlongana a sűrű, csípős'szagú ködben. Árboc hadiszállásának egyik falára Budapest és környékének hatalmas térképe volt kiszegezve. A térképen 900 négyszögcentiméter volt az, ami a valóságban egy négyszögkilométer. Erre a térképre (melyen nemcsak minden egyes utca, de minden egyes budapesti ház is látható volt), Árboc vezérkari főnöke kék ceruzával jelölte meg azt a széles, a Kerepesi temetőtől a Dunáig vezető útat, amelyet tüzérségi tűzzel kell szabaddá tenni. Egy asztalon Budapest domborművű térképe állott. Ezen vékony, ruganyos rézdrótok mutatták a pályát, melyet a nehéz és legnehezebb ágyúk lövedékei fognak befutni. — Valamivel több mint hét négyszögkilométerayt terület válik pusztasággá, — jelentette a vezérkari főnök. A tábornok megköszönte a jelentést. A domborművű térképen egykét kisebb változtatást végzett A vezérkari főnök a változtatásokat körzővel lemérte, aztán telefonon közölte a mesterséges ködben dolgozó, műszaki csapatok parancsnokával. Mikor a vezérkari főnök elment, a tábornok telefonált Jászapátiba. Ott állomásozott a hadseregcsoport parancsnoksága. A beszélgetés négy percig tartott. — Reggel öt óra harminckor! — mondotta Árboc Mihajlovnak, mikor a beszélgetést befejezte. — Reggel öt óra harminckor! — ismételte meg a parancsot Mihajlov. Ügy lesz, tábornok elvtárs! Éjfél után egy órakor Oldner Vlagyimir főhadnagy érkezett meg — politikai információkkal. Debrecenből jött, az ideiglenes magyar kormány székhelyéről. Vologyja összekötő tiszt — a magyar kormány mellett. Folyamatosan, részletesen számolt be a politikai helyzetről, — Debrecen életéről — a volt ellenségek baráti együttműködéséről. Nagyon derülátó volt. — Tábornok elvtárs, mennyi erő és mennyi tisztaság van egy felszabadult népbem! — mondta lelkendezve. Beszéltem magyar partizánokkal... Itt Árboc félbeszakította: — Tud a magyar kormány arról, hogy Budapest jórészét ma napfölkelte előtt porrá lőjjük? Vologyja felugrott. Arca egy másodperc alatt halottsápadt lett. — Csak nem? Csak nem? — Ülj le és folytasd a jelentést! Vologyja eldadogta mondanivalóját. — A bombázás előkészületeiről és tervezett méreteiről jelentés ment Moszkvába — mondotta neki Árboc, aki a kapott politikai információra egy szó megjegyzést sem tett. Mintha Budapesten elültek volna a harcok, csak itt"ott hallatszott egy-egy tompa dörrenés. Oldner főhadnagy éjfél után kettőkor autóra ült. Kettő és három között Árboc többízben felhívta a telefonközpontot. Tízszer is megkérdezte: Nem keres" tek Jászapátiból? Nem? Ha keresnek — azonnal küldjenek értem — a tüzérségi állásokhoz. Reggel háromkor kimentünk az ágyúk és tüzérek közé. Az éjszaka sötétjében és a mesterséges ködben rötvörösen hunyorogtak a villamos zseblámpák. Az ágyúk nehéz, sötét teste beleolvadt a sötétségbe. Árboc minden egyes ütegparancsnokkal személyesen beszélt. A nehéz és legnehezebb lövegeket jelenlétében mégegyszer be kell állítani — az előírt célpontra. Az ütegparancsnok kezében lévő térképet zseblámpa világította meg. A sötétbeburkolódzott cél, az igazi, amely felé a hosszú ágyúcsövek meredtek, sejtelmesen fel-felmerült egy-egy pillanatra az égő házak lángjának sárgás fényében. Egy német repülőgép Kispest felé tévedt. Másfél perc múlva lángolva zuhant le. Négyóratájt lassú keleti szél kerekedett. Elfújta a ködöt. Most már csak az éjszaka (lassan ritkuló) sötétsége burkolt be minket. (Folytatjuk.)