Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-08 / 152. szám, szombat

1949 október 7 - u J srn IIJSZ0 — L HORGOLT CSIPKE Ujságelárusítókat keresünk j Cím a kiadóban ! postaigazgatóság 1949 szeptember 30-ával új kétkoronás postabélyegeket adott ki fehér színben. A bélyegen Július Fučik költő és újságíró arcképe van. A bélyegek bel" és külföldi forgalomba 1949 szeptember 30"tól kerültek. Függöny-beosztás Terítö-beOsztás: Terítő-beosztás: Betétkocka a szélén ca-kkos a szélén simán függönyre vagy szegett terítőre: önállóan, csík nélkül is alkalmazható. — A magyar gyapottermelés az idén tizenötszörösére emelkedett az előző évek átlagának. Négyszázhatvanezer katasztrális hold területet vetettek be gyapottal. A magyar gyapot minősége szakértők véleményezése szerint oly kiváló, hogy teljesen egyenértékű az indiai gyapottal. Gyapottermő területei fokozatos növelésével néhány éven belül fonodáink szükségletei 30—40 százalékát láthatják már el magyar gyapotnyersanyaggal. Vízszintes: 1. Reakció: (folytatása a rejtvényben). 1Ü. Kihelyez. 11. Marokkói megerősített kikötő. 12. Fából készült szükséglakás. 14. G. I. 16. üaray Sándor — névjele. 16. Oj erőre kel. 17 Hangyaiészek. 19. Zománc 20. Méhlakás. 21. Szabolcsmegyei nagyközség. 23. E. P. 24. Samarium vegyjele. 25. önmagába visszatérő görbe vonal (névelővel). 26. Azonos betűk. 27 ... íide (jóhiszeműség). 29. Épületmaradvány (névelővel). 30. O. G. 32. Község a magyarországi Hajdú vármegyében. 34. Megszólítás. 35. Kicsinyítőképző 36. A testrészen keletkezik az ütés, zúzódás, stb. helyén. 39. Visszasír. 40. A késnek van. 41. Erdélyi város. 42. Melyik helyre. 43. Személyes névmás. 44. Indu'atszó. 45. A bécsi rádió. 46. Köszörül. 49. Francia orientalista író. Függőleges: 1. Jónevű. 2. A folyó teszi esőzéskor. 3. Tornaszer. 4. Indok. 5. A közlekedés bonyolódik le rajta. 6. Pestmegyei város. 7. Fordított foghús. 8. O. G. 9. Nem megy tovább. 10. Fejfedő. 12. Népfront: (folytatása a rejtvényben). 13. A hindu filozófia eyyik rendszere. 17. Helyrag. 18. Művészettörténeti írónk. 19. Emel. 21. A hindu bennszülött katonák angolellenes felkelésének vezére volt. 22. Férfinév. 24. Hosszú ideig. 28 Gárdonyi színműve. 31. Híres orosz zongoraművész. 33. Porció. 35. Nem bírja már szuszszal. 37 A mélybe. 38. Juttat. 39. Üjságban olvashatjuk. 42. Fülünkkel érzékeljük. 44. ... foetida. 45. A tetejére. 47. Mutatószó. 48. Tantal vegyjele. 49. Rózsa Sándor — névjele. — A Szabadságharcosok Szövetségének felhívása a Jugoszláviával kötött szerződés felbontásáról. A Szabadságharcosok Szövetségének vezetősége 1949 október 5 én tartott ülésén a következő felhívást adta ki: „A Szabadságharcosok Szövetségének vezetősége üdvözli a csehszlovák kormány határozatát, mely szerint felmondja az 1946 május 9"én kötött barátsá" gi és kölcsönös segélynyújtási és meg nem támadási szerződést, a jelenlegi jugoszláv szövetséges köztársaságnak, mivel nem tarthatunk fent szövetséget olyan állammal, mely elárulta azckat az ideálokat, melyekért mindkét állam népe harcolt és amely állam Tito vezetése alatt az imperialista politika kiszolgálójává vált. A Szabadságharcosok Szövetségének vezetősége biztosítja a csehszlovák kormányt arról, hogy a Szovjetúnió, a népi demokráciák, valamint a világ összes haladó erőinek békepolitikájához segédkezet nyújt és fogadalmat tesz, hegy a Szabadságharcosok Szövetsége mindig hűséggel kitart az állam és annak vezetője Klement Gotf wald köztársasági elnök mellett." — Üj postabélyegek 2.— Kis értékben J. Fučik arcképével. A A VESNA kirakatai tele vannak szebbnél szebb csipkeszövetekkel, amelyekből gyönyörű függönyöket, térítőkét lehet készíteni. De aki szereti a kézimunkát s ideje is van hozzá — türelme is —, az szép és tartós függönyt, terítőt horgolhat magának, az itt megadott minta szerint. A háziasszonyoknak most kevesebb a dolga, több a kedve és ideje és ha szeret kézimunkázgatni, elkészülhet vele a télig. A függönyt aszerint, mennyi időt és munkát szánunk rá, egy-két vagy három betétcsíkkal díszítjük, s közbe-közbe egy-egy betétkockát helyezünk el a sima anyagba. Alul, ha úgy tetszik, cakkosan fejezzük be, a közbeeső csíkokat viszont egyenesen hagyjuk. Ugyancsak szép ez a minta terítőn is. Itt is kéi'-.-.istju.fC, ugy hogy a széle köröskörül cakkos legyen, vagy úgy, hogy a szélén vászoncsík fut körül s ezen belül több betétkocka. Aszerint, hogy az alapanyag vászon, batiszt vagy grenadin, vékonyabb vagy vastagabb cérnából horgolhatjuk. Ez a kézimunka már azért is kellemes, mert azáltal, hogy több kis darabból áll, magunkkal vihetjük és kedvünk szerint, ha kis időnk van, dolgozhatunk rajta. így apránként elkészíthetünk egy szép és értékes komoly függönyt vaay terítőt. AZ ŐSZ A nyár lecsukta már a félszemét, Bágyadt a fénye a tájon S nem hallani hangos énekét A sok madárnak kint a fákon. üres a föld és tarló a határ, A szem ellát az ég aljáig. Távol a kazlak néma sora áll S egy-egy kútgčm a magasba ásít. ACÉLOS Jónéhány évtizeddel ezelőtt irtént. Messze, a grúziai Gori városka ikolájában tanult Péter és Szo" zp. Egy osztályba jártak és egy ázban laktak. Minden reggel gyütt mentek az iskolába. Péter volt a nagyobbik, egy ;azdag pap fia, idősebb is volt joszónál, de meg könnyen is őtt meg olyan nagyra, otthon nden jóban részesült, tejenajban fürdették. A munkában 3 tanulásban nem erőltette meg íagát, megelégedett azzal, hogy alahogy átmenjen. A tanítók -m kívántak sokat tőle, mert jó arátai voltak az édesapjának és az iskolát főleg a papok gyerVadlúd-csapat repül a tájon át. Szállnak a tünő nyár után. Itt leng a köd s a vizeken át A szél is nyargal fujtató lován. A nyár lecsukta már mind a két szemét... Fáradt az ember, a föld. Október küldi üzenetét, S ereszkedik az őszi köd. szoszó mekei számára tartották fenn. Bezzeg a feketeszemű, eleven, göndörhajú Szoszó annál jobban tanult! Jól tanult, először is azért, mert jó feje volt és szeretett tanulni. De meg el se nézték volna neki, hogy ne tanuljon teljes erejéből. Föl se vették volna, ha nem olyan okos és szorgalmas, mert Szoszó csak egy szegény cipész gyereke volt. Kivételesen engedték meg a szegény városi munkás gyermekének, hogy odajárjon az elkényeztetett csemeték közé, mert okosságán és szorgalmán kívül még nagyon szépen is énekelt és ezt nagyra értékelték a papok iskolájában. A félévi vizsgák előtt történt, hogy a nagy kamasz Péter szokatlan nyájassággal fordult kis szomszédjához: — Hallgass ide, ' Szoszó . . . Ugye, ha kihívnak felelni a vizsgán, súgsz majd nekem? Mi az neked, te minden kérdésre ti*ds2 felelni. A kisujjadban van az egész! És a számtannál, mert attól is nagyon félek, majd mutasd meg a füzetedet, hogy leírhassam a végeredményt. Szoszó csillogó, szikrázó szeme egy pillanatra keskenyre húzódott. — Mi hasznod lenne abból, ha súgnék és lemásolnád az én dolgozatomat? Egy kis időre, egyetlen alkalommal kikerülsz a csávából, de a fejed üres marad, így sohasem lesz ember belőled, sohasem állód meg a helyed. — Ez azt jelenti, hogy nem akarsz súgni? — kérdezte ijedten Péter. — Azt. Én nem súgok, ne is számíts rá. — Neked adom az övemet — fogta könyörgőre a hangját Péter. Éppen tegnap dicsérted meg, hogy milyen szép. — Hm... Az öved csakugyan szép, de súgni valakinek, az nem szép. — Szóval, nem kell az öv? — Nem. Ez a kerek és határozott válasz lesújtotta Pétert. — No, majd még meggondolod — felelte és ezzel elváltak. Eljött a vizsga napja. Péter még mindig nem adta fel a reményt. Izgatottan lökdöste könyökével a mellette ülő Szoszót. „Súgjál ám!" Szoszó hallgat, mint a vas. Péter egyszerre csak a zsebébe nyúl, kiveszi a kését és odateszi Szoszó elé. Szoszó megrezzen. Gyönyörű kés! Bronzból van a nyele, de úgy csillog, mint az arany. Nincs olyan gyerek a világon, akit ez a csodálatos zsebkés kísértésbe ne hozott volna. A szegény munkás fiának, Szoszónak sohasem lehet annyi pénze, hogy ilyen kést vásárolhasson. — Tied a kés, ha súgsz és megmondod a végeredményt — suttogta Péter sápadtan. Biztos volt abban, hogy Szoszó szilárdsága most megrendül. — Nem kell — felelte a foga között Szoszó és visszatolta a kést. Péter felsóhajtott. Micsoda ember ez a Szoszó! Vasból van, egyszerűen vasból. Ha valamit elhatároz, nem enged. És nagyon megharagudott Szoszóra. Annyira, hogy másnap egyedül ment az iskolába. De amikor az osztályba lépett, valami nagyon különöset látott. Szoszó már ott ült a padban és körülötte egész csapat gyerek a gyengébbek közül. Szoszó magyarázott, mint valami öreg tanító. Egymásután magyarázott el mindent, amit tegnap a vizsgán nem értettek. Péterből kitört az elkeseredés. — Nekik segítesz? Igen? De engem tegnap a vizsgán vízben hagytál. Éppen a vizsgán, ahol sokkal fontosabb lett volna ... Szoszó elnevette magát. — Gyere ide és tanulj velünk, ha akarsz, neked is szívesen segítek. — Most? A vizsga után? Most már késő. Miért nem tegnap súgtál? Nem is kívántam volna ingyen. — Te fafejű — felelte jókedvűen Szoszó, — hát igazán nem látsz semmi különbséget a tanulás, meg a súgás között? — Én csak azt látom, hogy másnak ingyen segítesz, engem meg még ajándékért sem akarsz. — Hát értsd meg, hogy súgni, vagy segíteni, az két dolog! Súgni helytelen, mert az csalás. Abból te nem tanulsz, félrevezeted a tanítót, meg sajátmagadat Is. De ha becsületesen megtanulod, akkor megmarad a fejedben és mindig hasznát veszed. És másr kor ne próbálj megvesztegetni! Csodálatos fiú volt ez a Szoszó — a jelleme már nem is vas, hanem egyenesen acél. Már akkor is meglátszott rajta, megérzett minden szaván, hogy egyszer, ha megnő — az acélról nevezi majd el népe és az egész világ. Acél — ezt Szoszó hazájában sztál'nak hívják. A hajdani kis Szoszót oedíg már hosszú idő óta Joszif Visszá" rionovics Sztálinnak hívják. á