Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)
1949-10-06 / 150. szám, csütörtök
UJ Sm 1949 október 6 Az alábbiakban kivonatosan Ismertetjük Ilja Ehrenburgnak a moszkvai Pravdában megjelent cikkét. AZ AMERIKAI UJSÄGOK napról napra háborúról írnak. Bírálgatják, hogy milyen támaszpontról lehet legjobban bombázni a szovjet városokat. Különböző képviselők és szenátorok nap mint nap harcias beszédeket tartanak. Kiszámítják, hány dollárba kerül, ha Burgundia szőlőtermelőiből éa Kalábria pásztotoraiból ágyútölteléket csinálnak. Bradley tábornok egymásután tartja a haditanácskozásokat. Megszemléli a jövő háborúk terepét, barátságosan vállonveregeti Montgomery tábornagyot és nem mulasztja el meghallgatni a luxemburgi fegyvere?, erők főparancsnokának jelentését. Öszhajú katonák -háborúsdit játszanak: rohammal elfoglalják a grafenbori magaslatot Csehszlovákia hatá rán. Háborúsdit játszanak az elemi iskolák tanulói is: Indíana állam gyermekei nemrég játék közben súlyosan megsebesültek. Nagyon hangosan kiáltoznak. Nyilvánvaló, hogy kiáltásaikkal akarjáit meghódítani a világot. Eszükbe juthatna a nem távoli mult, amikor a Di'ce szabályszerűen kilépett palotájának erkélyére és a rekedtségig üvöltözött. Mint ismeretes, ebből semmi jó nem lett és a Duce-t a lábánál fogva felakasztották. A Führer szintén istenítette az ordítozást, esetről esetre rekedten fivöltött a mikrofőnba. De a Führer sem végezte be életét babérokkal, hanem patkányméreggel. * MACMACHON SZENÁTOR, aki napról napra ordítva követeli az atombomba termelésének fokozását, egy alkalommal kijelentette: „Ml, amerikaiak semmitói sem félünk," De hála MacMachon szenátor és kollégái orditozásoinak, a százoercentes amerikaiak kifjezetten félnek: a börze feketepéntekjétfii, az egyetemek „vörös" tanáraitól és bizonyos „repülő tányéroktői", amelyeket túlságosan érzékeny riporterek és Hollywood elagott müvézsröi láttak álmaikban; félnek a válságtól és a sztrájkoktól, a csődtől és a kémektől, valamilyen albán néptanítótól és egy cipőtisztító négertől. M'ndeki ismeri Forrestal tragikus végét, aki ljesztTette honfitársait a Szovjet Had sereggel, amíg egy nap szovjet tsnklstáknak nézte ez amerikai tűzoltókat. Forrestal úr esete azért nvert jelentőséget, mert ez a szörnyűséges' madárijesztő iswn fontos pozíciót foglalt el. De hány más ismeretlen mániákus jár-kel a 48 amerikai államban, ekiket a miniszterek, szenátorok és ..saját tudósítók" halálra ijesztettek? * A SZAZPERCENTES AMERIKAIT mindenütt ijesztgetik és kísértik a „vörösök". Spolding úr, New York állam tanügyi biztosa elrendelte, hogy „rendszeresen és alaposan ellenőrizzék 75 ezer tanító poAMERIKAI HISZTÉRIA litikai meggyőződését". Graeg professzor, akit a szenátori bizottság ülésére idéztek, ezt mondotta: „A jelöltnek abból a célból, hogy tanulmányozhassa a napsugarak hatását a növényi sejtekre, most nemcsak politikai nézeteit kell kifejtenie, de fel is kell sorolnia azokat az embereket, akikkel valaha is találkozott. Az FBI ujjlenyomatokat követel tőlem és megkérdezte, használok-e én valamilyen álnevet. Be kellett vallanom, hogy valamikor az iskolában a hajam után a gyermekek vörösnek neveztek, valószínűleg ez vet politikai hitemre sötét árnyat." Dogan urat, New York város egyik százpercentes amerikai lakosát „vörösnek" nyilvánították. Dogan úr levetette magát a tizenhatodik emeleten levő hivatala ablakából. Ezek után az Amerikaellenes Tevéknységet Kivizsgáló Bizottság két tagja, Nixon és Mundt úr kijelentette, hogy „félreértés történt", mert Dogan sohasem élt tiltott gondolatokkal. Wiglit urat, aki állami tisztviselő, azzal gyanúsították, hogy a kommunistákkal rokonszenvez. Kihallgatták. Tagadta a vádat. Erre olyan hangon kezdtek beszélni vele, hogy a kihallgatás színhelyén szörnyethalt. • AZ AMERIKAI HÍRSZOLGÁLAT ügynökei nemrég jelentették, hogy „az Egyesült Nemzetek mintegy félszáz alkalmazottja Trygye Lie, a főtitkár vezetése alatt a „vörösökkel" való összeköttetéssel gyanúsítható". A New York Times írja, hogy „az amerikai lapok első oldalának 32 százaléka a kémkedésnek van szentelve." A százpercentes amerikai persze elveszti a fejét. Nem tudja, hogyan meneküljön a veszedelmek elől. Dr. Fine, a „nemi kérdések spo-ialist-ija" bizonygatja, hogy a „háború réme kihat az amerikai ember családi életére: a férjek, abban a biszemben, hogy a katasztrófa kikerülhetetlen, a legkülönbözőbb kalandokba bocsátkoznak." Ugyancsak dr. Fine szavai szerint egy százpercentes amerikai „a berlini eseményekkel kapcsolatos feszült helyzetben egy hónap alatt három szeretőt cserél". Viszont nem; könnyű dolog a százpercentes amerikainak sem gáláns kalandokban nyerni feledést: a „Life" című újság figyelmeztet arra,' hogy „a kommunisták vonzó külsejü leányokat verbuváltak. Ezek a leányok elcsábítják a vagyonos amerikaiakat, artán láthatatlan tintával jelentéseket küldenek Moszkvába áldoztukról." • FÉLNEK A HÁBORÜTÓL. De még inkább a békétől. A „Uniteo States News" írja: „Ha valóban biztosítják a békét, akkor minden öszszeomlik". Valóban, mi lesz, ha 'szerre feltámad az igazi béke, ha a franciák egyszerre kijelentik, hogy nem mennek harcolni a jó Samu bácsi kedvéért. Ha az olaszok e;:Jyszer csak lemondanak a „segélyröf' és kijelentik, hogy Garibaldi uilokái nem hajlandók meghalni a Standard Oil részvényeinek értéken u;lése kedvéért? Mi történik, ha egy nap véget ér a háború Ázsiábefn? Ezer és ezer félelem, 'rettegés kísért az amerikai várceok utcáin. Rettegés a békéért. Rettegés Csajkovszkij zenéjétől. Rettegés Sosztakovics szovjet zeneszerzőtől és Eluardtól, a francia költőtől. Rettegés a szomszédtól, aki nem rág gumit, hanem gondolkozik. Aztán a legfélelmetesebb félelem: a küszöbön álló válság. Ez a félelem jár-kel felalá valamennyi 48 államban. , Előle nem bújhat el senki, sem a Fehér Hában, sem a Mississippi kunyhóiban ... ORDÍTANAK A FÉLELEMTŐL és ordításuk egyre hangosabb és hangosabb. Atombombával fenyegetőznek. Pestissel, szibériai fekéllyel fenyegetőznek. Ugyan ki az ember, evés rekordere ? Bendt professzor Levél egy elvtársnak! Nézd! A t.rkňkban izzik az érc és a gép, jnelynek szolgai voltunk ma alázatosan szolgái nekiini.. Emlékszel?!,, mennyit robot Imik? Véresen sajgott fáradt tenyerünk, de a hasuk, üres volt és korgott míg a dúsak asztalán folyt a pezsgő és szajbčilúiak diadémot vettek ... ne!, :k termett a hegy, a völgy, az erdő k'njainkon — csak vidáman nevettek. Né/d! Házj ';at építünk erős vasvetonból, kórházak, 'Ü !;olák végtelen sora nő ki a főbből kezeink nyomán,... rongyokon aludtunk vályogviskókban, de a palot;'S;ban puha otnmán várta piheiíőre az agarakat darabokban köptük ki tüdőnket és nem vefi ki megszánja elkaptatott testük, rrikor a kí'ftól ordítva fetrengtünk, csak a fércek vártak ránk a föld alatt... — segíly ijiincs... de megli H szabad.... úgy-e isrr? f5s e mondat fülednek? Rabszolgát1 tód ezzel sokszor vert meg, mikor lázi fen feküdt az asszony és a gyermek. Évezredek végtelen során át Te voltál a- Teremtő Erő és n i volt JutalmH véred hullásáért? Éhség! Gu:aii:bot! Tüdővizenyő! Nézd! Ma 'm'enk a kastély és a palota, mienk az illet: a gyönyörű csoda... kacagó gyeirmek, ízes vacsora, mienk a gj>ár: a munka temploma... élünk — irií —, akik nem éltünk soha! De vlgyáz'í' Ezt védd foggal, körömm: I kaszával. 'í illával, amivel lehet. Védd a sŕ oaijal, könnyel, örömmel, védie a sz'red, a szemed, a kezed. Véíď a JfJ^nt sajátmagadnak védd a J" 8 őt — gyermekeidnek. Vé-*d a R a^et, mert a Te munkád és ki ellenei támad — azt öld meg! Mihálka J. alakja magaslik előttünk. Az kiabálja: „A botuiin nevű méreg segítségével korlátlan mennyiségű embert lehet elpusztítani. Egy gramm botuiin és hétmillió embernek vége." A százpercentes amerikai megkönnyebbülten lélegzik fel: „Na, hála Istennek, felfedezték az atombombát, kitaláltak valamilyen botulint. Talán nem lesz krízis. Talán, minta háború alatt, jóra fordul a dolog és az üzlet újra jól megy. Talán elpusztulnak az összes „vörösek". De egy perccel később a százpercente3 amerikai felfigyel: úgy tetőik neki, hogy a halál címet tévesztett, atombombával hadonász és botuiin mérget tart az orra alá. Már kész arra, hogy segítségért Iriabáljon: elég, ezt a játékot nem játszom tovább. De ebben a pillanatban megjelenik Clara j tt Lowis müvészpő, ugyancsak százpercentes amerikai, a „Life" című folyóirat tulajdonosanak hitvese és megint az atombombával jön elő. Azt mondja: „Inkább háború, mint krízis ..." * A HAGYOMÁNY SZERINT Jericho falai egy kürtszóra összeomlottak. A harcias amerikiak abban bíznak, hogy a világ összeomlik beszédeiktől és vezércikkeiktől. De a világ nem omlik össze. Erre segítségül hívják a római pápát. A pápának nincs sem atombombája, sem mérgesgáza. De a pápa szintén kiabál és sietve kiátkozza a „vörösöket" az egyházból. 1633-ban a Vatikán elítélte Gallileit azért, mert ez Kopernikushoz csatlakozott. A pápa akkor kijelentette, hogy a föld mozdulatlan. A föld azonban folytatta forgását. Most a pápa elítéli a „vö! rösöket". De Lengyelország városai ! nőnek, emelkednek és Magyarország ! gabona-hombáríai megtelnek, Csehj szlovákia gyárkéményei füstölnek: nem omlottak össze a Vatikán átj kától. • A BÉKE HÍVEINEK Moszkvában lefolyt értekezletén a szovjet nép újra hitet tett békeakaratáról. Mi nem fenyegetjük MacMachon szenátrot, sem Amerika tizéreit, sem az ausztráliai Tartagent. Nem mi fenyegetjük őket, hanem a történelem. Kivénhedtek és az aggkori gyengeség ellen nincs orvosság, bár egy darabig még elérhetnek. Ki akarnak gyógyulni vénhedtségükből és azt egy szörnyű operáció segítségével akarják elérni: a háború vérözönével akarják elhalasztani pusztulásuk napját. En nem azt mondom, hogy ez embertelen vagy erkölcstelen. Erkölcsről és emberiségről legjobb elfeledkezni, amikor amerikai üzérekkel van dolgunk. De ez egyszerűen ostobaság, mert hiszen ha nem tudják elhalasztani pusztulásukat, akkor meggyorsítják azt: mert a háború tüzével játszva eltévednek és olyan tettekre szánták el magukat, amelyekkel öngyilkosságot követnek el. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Nagyon kérlek, kelj fel! Mikor szesnem kinyitottam, Maruszja térdelt mellettem. Vodkával mosta az arcom. — Végigtapogattalak — mondotta — semmid sem tört el. Erős orrvérzésed volt, — sok vért vesztettél — ez minden. A légnyomástól ájultál el. Itt a közelben robbant fel egy ötszázkilós. Jól hallasz? Igent biccentettem. — Igyál egy kortyot és egyél valamit, aztán kel] fel! — Át kell venned a parancsnokságot. — Az ezredes— . — Halott. — Az alezredes ... — Halott. — Ki él a tisztek közül? — Mi ketten és Levin. De Levin két sebet kapott. Az ezredből, — azt hiszem, százhét ember maradt épen, a negyvenkilenc tankból — tizenegy. Kelj fel és vedd át a parancsnokságot. • De hisz én semmit se értek a tankokhoz! — Tudom. Én majd mindent elintézek. De a fiúk jobban érzik magukat, ha te parancsolsz ... Maruszja úgy itatott meg vodkával, — ahogy a gyereket itatják tejjel. Ügy etetett meg apróra vágott kolbásszal, — mint a gyereket etetik tejberizzsel. Aztán úgy állított talpra, ahogy egy részeget szokás talpraáliítani. Az égő tankok felett szurokfekete, toronymagas füstoszlop. Ahány égő tank, annyi füstoszlop. A lelőtt repülőgépek jórésze már elégett. A megmaradt fémvázak fölött ritkás füst. A falu házai közül egyikmásik láncolt — Sokáig feküdtem ájultan? — kérdeztem Maruszjától. — A harc, — az első lövést 61 az utolsóig — kilenc és félpercig tartott. Tizenöt-hús c perccel az utolsó lövés után már beszélgettünk. — Én azt hittem. Nem fejeztem be. — Hány sebesültünk van? -«- kérdeztem. — Több mint kétszáz. — És hány teherautó? — Pontosan nem tudom. 19 égy vagy öt biztosan maradt. Talán több is. — Azokat a sebesülteket, fíkik nem férnek az autókra, — felkötözzük a tankoia.a. — Szigorúan tilos I j — Vállalom a felelősséget. — A sebesültek megfagvna'g a tankon. — Összeszedünk minden takarót, bundát és köpenyt. Minden sebesültön legBlább két-három bunda lesz. Nem fagynak meg! Gyor.san intézkedj, Maruszja. Egy félórán belül indulnunk kisll. Gyorsan, Maruszja! Átvettem a parancsnokságoí;: A tankokhoz nem értetteca, de a vöröskatonákat ismertem. És tudtam, hogy a tank lelke — az ember. — Fiúk! Harkov és Bjelgfarod körül kemény harcok folynak. Ott ránk is szükség van. Néhány, perc alatt megváltozott minden egyes ember. Mikor beszélni kezdetijein, — harc után voltunk, nehéz, véres, sok veszteséggé járó harc után. Mikor szólottam, — ismét harc eľKitt állottunk, harc előtt, amelyet meg kell nyernünk és amelyet meg fogunk nyerni. Egy perc és már minden, kéz dolgozott. Tíz perc — és már hűha tó volt a munka eredménye. j — Még két tankot sikerült úgy, ahogy helyrehoznunk, — jelentette Maruszjai. — Hat teherautó menetkész, — kettőn még dolgozónak a szerelőink. Csak néhány kereket kell átszerelni szétlőtt gépekről és nyolc teherautónk lesz. ; Felkerestem Levint. ! — Mi van veled, öreg j'iú? < — Ne félts, — táncolni fogok Hitler temetésén! — felelte Levin. Arca megnyúlt, ajka liláskék volt. Szeme beesett, halántékai besüppedtek. Szeme alatt kékes karikák, — de a szem ragyogott. — Tizenkilenc keselyűt lőttünk le! — mondotta diadalmasan. — Szegény Szoszó! — folytatta csendesen. Levint két deszkán emelték teherautóra, ahol szalmaágy várta. Egy golyószilánk a bal combját tépte fel, egy gépfegyvergolyó jobblábát sebezte meg. Veszedelmesen közel a térdéhez. Tankjaink és teherautóink a falun kívül sorakoztak. Két teherautóra lőszert, benzint és élelmet raktunk — a többi teherautón olyan szorosan feküdtek egymás mellett a súlyos sebesültek, mint lőszeresládában az ágyúgolyók. Parancsomra megkezdődött a könnyű sebesültek elhelyezése. Mikor tankistáink megtudták, hogy ezeket a tankokra kötöztetem, — zúgolódni kezdtek. — És ha harcra kerül a sor? Hisz harcba indulunk. Sorakozót rendeltem el. A tankok mellett száz egynéhány tankista sorakozott. — Parancs van arra, elvtársak, — kezdettem, — hogy a tankokban és a tankokon csak azt szabad szállítani, ami a tankhoz tartozik. Ez a parancs nagyon indokolt parancs. De parancs van arra is, elvtársak, hogy sebesült társainkat soha, semilyen körülmények között ne hagyjuk cserben. Tizenkilenc hónapja vagyok az első tűzvonalban, de még nem láttam olyan vöröskatonát, aki sebesült társát áldozatul dobta a németnek. Ti sem láttatok ilyen hitvány embert! A helyzetünk olyan, — hogy a két parancs közül egyiket meg kell szegni. És úgy határoztam, hogy a sebesülteket magunkkal v :ssük. Kérlek titeket, elvtársak. — hogy minél gyorsabban és a lehetőséghez ké^es 4 nvnél kényelmesebben helyezzétek el sefce c"" 'i'n kat. (Folytatjuk.)