Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-04 / 148. szám, kedd

1949 október 4 mm m ^

a

w^

t

f 3 ÜJSZ0 Utazás Trnavkába (Tárnok) a dohányszedés birodalmába síthetnők. Üzemi szervezeteink egy része nem képes a munkásság mozgósítására. A világnézeti és szaknevelés még nincs a megfelelő magasságon. Sok helyen régi módszer szerint dolgoznak és a szakszervezeti szervek munkája nem eléggé alkalmazkodik a mai feladatokhoz. Sok tisztséget viselő bürokratikus hivataloskodással pótolja az alacsonyabb szervezetekkel való közvetlen érintkezést. Gondolkodjunk ezek felett és próbáljuk eltávolítani a hiányokat. V. Az egész mozgalom sikere a ROH üzemi és helyi szervezeteinek munkájától és sikerétől függ. Ezért ezeket a szervezeteket tegyük munkaképessé. Az üzemben csak egy szakszervezeti szerv lehetséges. Az üzemi szervezetek egységéről a kongresszus dönt. Minden munkahelyen válasszunk bizalmit.' A műhelytanácsok vegyék át a bizalmiaktól a gondoskodást és segítsék őket munkájukban. Az üzemi gyűlések műhelyek, osztályok szerint történjenek. A munkahelyen termelési tanácskozásokat fogunk rendezni és beszélgetni fogunk az élmunkásokkai. A bizalmiakat iskolázni fogjuk. Bevezetjük a feladatok teljesítésének rendszeres ellenőrzését és érvényesítjük a kritika és önkritika jogát. Elvtársak és elvtársnók, azonnal kezdjetek munkába és érvényesítsétek a szervezés új formáit és dolgozzatok új munkamódszerekkel. Több gondoskodást az élmunkásokról, tegyük lehetővé nekik, hogy tapasztalataikat átvigyék a többi munkásokra is, hogy példájukkal maguk után rántsák a többieket. Az ukolárokat (akkordkiszámitókat), mestereket és műszakiakat szerezzük meg a szakzservezet számára, növeljük tekintélyüket, ök segíteni fognak nekünk az élmunkások jó öteleteit megvalósítani. Az újító mozgalomtól alakítsuk meg a technika és a termelés szervezésének gyors fejlődését. Vezessük be a terv következetes ellenőrzését az öszszes alkalmazotak által, hogy a jó gazda munkája eredményeit állandóan szeme előtt lássa. Határozottan álljunk ki a normák megszilárdításáért. Tegyünk egyre többet a tagság világnézeti neveléséért, létesítsünk élénk összeköttetést a íelsóbb vezetőség és a tagság között. VI. Legfőbb feladatunk Gottwald ötéves tervének teljesítése, amely a szocalizmus építését jelenti. Ez legyen minden csoport szívügye és hajtsák végre az ötéves terv első évének feladatait a második összszakszervezeti kongresszusig. Egyes tisztséget viselők és tagok SOK. üzemben még nem jó gazdák. Elvtársak és elvtársnök, továbbra nem maradhattok már hátra. Tegyetek meg mindent, hogy behozzátok, amit eddig késtetek. Ä feladatot lehet teljesíteni. Soha nem volt olyan kedvező a helyzet es a feltételek a döntő ütközet megvívásához a régi kapitalista maradványok ellen, mint ma. Eltűnt a tőkés gazdálkodó és szerepét átvesszüK ml. Biztosítsuk a békét, a jólétet és a boldogságot! Tegyünk meg mindent jelszavunk teljesítésére: „Minden munkás gazda a maga tizemében — minden alkalmazott saját munkahelyén!" A Szakszervezetek Központi Tanácsa A Csehszlovák Ifjúsági Szövetséa ülését 1950 málus 25. és 29. között tartják meg A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség központi bizottságának második napi ülésén több szlovákiai kiküldött szólalt fel. Sykora képviselő dicsérettel emlékezett meg a szlovákiai ifjúság építőtevékenységéről. „Az ifjúság vasútvonala" nemcsak Szlovákia és az ifjúság építőakaratát, hanem az egész köztársaság sikerét is jelenti. A szlovákiai fiatalság igen tevékenyen és sikeresen vett részt az aratási munkálatokban, leginkább az állami birtokokon. A következő évben elkészül az ifjúsági szövetség központi székháza, melyben néhány üzem is lesz. Ezeket nemcsak hogy az ifjúság építi fel, hanem az üzem dolgozói is ifjú munkások lesznek. Az ülés befejeztével Hejzlar képviselő, a GSM elnöke, kijelölte a szövetség feladatait. A ČSM gyári csoportjai főfeladataikat a gyárakban végzik, ahol elő kell segíteniök az élmunkás-mozgalmat. A káderek kialakításához kötelezettségek vállalása és versenyek kitűzése szükséges, hogy ezek által kialakulhasson a funk" cionárus tipusa. Hűvös a reggel, az ősz már rányomta bélyegét, a nyári napsugarakhoz hozzászokott test kissé borzong még, védekezik, tiltakozik. A vonat elindul, lassan a város határába érünk, a felkelő őszi nap sugarai egy-egy pillanatra ragyogó vörös színbe vonják a gyárak ablakait, majd feltűnnek a Masaryk-kolónia szürke palával, után a Stúr-kolónia vörös cseréppel fedett otthonai. E munkásotthonok a tetők alá szorult emeletekkel, szürkesisakos és vörössapkás őröknek tetszenek, akik egyenruhásán őrzik a város nyugalmát. Sík tájba nyomul előre a vonat, termésüktől megfosztott kukoricakórók és lekonyult napraforgók testesítik meg itt az őszt, a szántóföld pihen és párolgó harmatot lehel. Elvonuló bokrok, fák, villanyoszlopok és kisebb állomások változó nevei jelzik a mozgást, de a táj mit sem változik. Šamorínban leszállok, itt a piac duzzadó szines almáktól illatozik, paradicsom, zöldpaprika, petrezselyem és sárgarépa diszlik a zöldségárusok állványain, zsákokban hever a keményhéjú, nagyszemü dió, háziasszonyok tarka kendőkben kémútra, indulnak, közönyös, rideg arccal először az árak után érdeklődnek, majd szótlanul továbbmennek. Az áru birtokosa a vevővel farkasszemet néz, a küzdelem még néma, de elszánt. Miután a háziasszonyok már végignézték az árut és az árakról is pontos képet kaptak, kissé eltávolodnak a piac bűvkörétől, hogy tiszta fejjel kivonhassanak és összeadhassanak és zavartalanul elvégezhessék mindennapi számadásukat, hogy mit vásárolhatnak és miről kell fájó szívvel lemondaniuk. Mert mondanom sem kell, hogy az ilyen beA falu határába 10 óra tájban érkeztem. Az őszi nap a nyár hevével tüz itt a dohányföldekre. A dohánylevelek üdezölden pihennek az embermagasságnyi erős szárakon. Amerre az ember néz, 27 hektárnyi szélességben és hosszúságban mindenütt csak dohányt lát. óriási dohánytenger ez, amely ápoltan és gondozottan fürdik az arany fényözönben. A kis brigádosokat, a környező községek iskolásgyermekeit, akik a dohányleveleket szedik, úgyszólva fel kell kutatnom, mert es a dohánytenger mindent magába nyel. Az apró, szorgalmas dohánybrigádosok között, akik éppen az uzsonnájukat fogyasztják, — tejet kenyérrel — ott találom Sándor Pált, az állami birtokok központi igazgatóját és Blubla Jánost, ennek az intézőségnek a vezetőjét. Mndketten Irányítják a dohányszedést, hogy zavartalanul takaríthassák be a termést. Augusztus 12-étöl folyik Itt a dohányszedés, most azonban meg kellett gyorsítani a munkát, mert közelednek a hűvös napok és az álló dohányt könnyen az a veszély fenyegetheti, hogy a dér megcsípi és az egész évi dohánytermés tönkremegy. Aki naponta elszívja a maga cigaretta adagját, annak fogalma sincs róla, hogy ezeknek a kékes A gyerekekkel együtt, mint pász- | torok a nyájjal, a tanítók is kijöttek és együtt tépik a dohánylevele- | ket. A gyerekek alighogy letették a tejescsajkát, máris rohannak a do- I hányszárakhoz és tépik szorgalmasan a leveleket, mert egymás között ' már kialakult köztük a munkaverseny, hogy ki tép több levelet. Nem kell őket munkára serkenteni; maszatos, napbarnított arccal hajolnak a szőke és barna gyerekfejek a szái felé és nagy igyekeztükben orrukon szipogatva rakosgatják a szívalaku leveleket, féltékenyen pislantva társaikra, nem maradnak-e el mögöttük. Apró, kis kezük már oly barna a dohánytól, mintha diót szedtea volna. Marisek Vilma, magyar tanítónő Blatna na Ostrovén (Sárosfán), több kérdésemre a következő felvilágosítást adja: — Hatvan Iskolásgyerek vesz ma részt a dohányszedésben. A kisebbeket otthonhagytam, csak a nagyobbakat hoztam magammal. Határozottan merem állítani, hogy mindannyian engedelmeskednek szavamnak és komoly igyekvés él bennük, hogy az elemi iskola ismereteit elsajátítsák. Mint mindenütt, úgy nálun kis közepes és jó tanulók vanvásárlás mindig szívfájdalommal és lemondással jár. Például ott az a kacsa lélegzik még és csacsog, holott köztudomású, hogy a fazékban kéne lennie. 'Ézt minden háziasszony kivétel nélkül érzi. Amikor eltávolodom a š amorfní Sebestyén Terez piactól, a kacsa, a liba si él még, még lélegzik, még nem cserélt gazdát, de a háziasszonyok megbűvölten lesben állnak. Visszafordulok és messziről látom, hogy egy kékkendős asszony egy pár csirkét a kezébe vesz, nézegeti, forgatja őket izgalommal, majd hirtelen elhatározással a tollúk közé fuj. Amikor ez a müvelet megtörténik, akkor mai tudom, hogy megtörtént a döntés. De a vásárlást már nem tudom végignézni, mert Tárnokra kell sürgősen mennem a dohányszedéshez, amely Innen mintegy hat kilométerre fekszik. füstkarikáknak a létrejötte a dohánytermelők mennyi gondjával és vesződségével jár. A dohány nagyon kényes növény, ültetése fokozott gondot és ápolást igényel. Sándor Pált alig két hete, hogy kinevezték a hét állami intézöség igazgatójává. Rendkívül agilis munkaerő benyomását kelti, ötletekért nem megy a szomszédba, pontosan tudja, hogy mi a teendője. Ezúttal amikor látta, hogy a dohányt be kell takarítani és nem szerezhet elegenciő munkaerőt, gyors elhatározással a Párt támogatását kérte es elérte azt, tyogy az iskolaigazgatók készséggel és megértéssel rendelkezésére bocsátották a kis növendékeket a környező községekből. A dohányszedés nem nehéz munka, de más munkaerő híján a gyerekek is kifogástalanul elvégzik a feladatot. A gyerekek betartják a pontos utasításokat és vidám kedvvel tépik és rakosgatják egymásra a levélcsomókat. A szedést kilenc órakor kezdhetik, mert csak a harmat elpárolgása után foghatnak hozzá a munkához. Egy órára rá megkapják az uzsonnát és 13 órakor az ebédet, a finom gulyást. Munkaidejük 8 órát tesz ki. Sándor igazgató nagyon megvan elégedve a gyerekek munkájával, azt állítja, hogy a felnőttek teljesítményével felér. nak. Egy kicsit természetesen el vannak maradva, de remélem, hogy szorgalmas munkával kipótoljuk a hiányokat és egészséges, öntudatos Blubla János dolgozókat nevelünk belőlük köztársaságunknak. Magyarics Miklós tanulóhoz fordulok most. — Hát te hogy tanulsz az iskolában? — Ügy mint más, volt egyesem, kettesem és hármasom. ^ Ezelőtt hol tanultál? ^f — Ezelőtt szlovák iskolában tanultam. — Hát hol jobb, magyar vagy szlovák iskolában? — Majdnem mindegy, mert az embernek itt is, meg ott is tanulni kell, de jobban értem a magyart. — Hányan vagytok testvérek? — Heten vagyunk, én vagyok a legfiatalabb. — Persze, az apád gazdag földbirtokos. — Nem kérem, apám földműves és egy holdja van. — Nos, hogy megy neked a dohányszedés ? — Az nekem semmi, én már tavaly és tavaly előtt is segítettem a szünidő alatt. Ezután Dobiás Józsefhez fordulok, a Samoríni polgár iskola tanítójához. Dobiás 25—30 éves rokonszenves fiatalember, mosolyogva és készségesen a következő felvilágosítást adja nekünk: — ötvenen vesznek részt a mai dohányszedésben, de tegnap nyolcvanan voltak. A gyerekek számár* ez a munka újfajta szórakozást jelent, kint vannak a napon, mini egy kiránduláson és e mellett hasznos munkát végeznek. Arra a kérdésre, vannak-e magyar tanítványai, azt válaszolja, hogy tanítványainak a többsége magyarajkú. Ezek lassabban is haladnak előre, de nem fér kétség hozzá, hogy év végéig velük is sikerül a tananyagot átvennie, mert nagyrészt szófogadók és előrehaladásukkal meg van elégedve. A dohányszárítóban A gazdasági udvarban Blubla János, az állami intézöség vezetője, mielőtt megmutatja a dohányszárítás folyamatát, még körülvezet a gazdasági épületek közt és pontos magyarázatokkal szolgál. Amióta az állam átvette az intézéséget, azóta kijavították az épületeket saját gyártmányú téglákkal. Az udvarban csak egyetlen épületrész van, amihez nem nyúltak hozzá és amit a régi tulajdonosnak hagytak meg. Az udvarnak ez az elhanyagolt része csak kiemeli a többi épület takaros tisztaságát. Látni, hogy egy gondos kéz avatkozott be a zavarodba és rendet teremt. Ez a gondos kéz nemcsak azt tartja szem előtt, hogy a munkáskézből származó haszon egyre gyarapodjék, hanem alapos körültekintéssel gondozza a gazdaság épületét, tisztán tartja a munkahelyet, hogy az ország közélelmezési forrása zavartalanul működjön. Az udvarban két hatalmas kicementezett üregben már konzerválják a takarmányt, hogy télire legyen a marhaállománynak mit ennie e& hogy a tejet beszolgáltathassák. Bubla azt állítja, hogy a tejbeszolgáltatást ezidén már kétszeresen, sőt azt hiszi, hogy háromszorosan teljesítették. A húsmennyiséget ugyancsak az év végéig sikerült beszolgáltatni. Mingyárt be is vezet az istállóba, ahol friss szalmán pihennek a tehenek és minden tehénnek a feje fölött egy tábla jelzi, hogy mennyi tejet ad és mennyi idős. A világos, levegős istálló máski helyiségében az igásállatok pihennek, majd kint az udvaron egy körülkerített terepen fiatal borjak legelésznek. Mire elhagyom az istállót, már látom, amint a mezőről zsúfolt szekereken hozzák a zöld dohányt, A leveleket szétteregetik a napfényes udvaron szárítgatni, hogy megkapják a sárgaszínt. Ez a dohányfajta ugyanis az arany-virginia fajtához tartozik és mire megszárad, élénksárga színe az arany színével rokon. Blubla, a vezető azt állítja, hogy az. udvaron való teregetést csak akkor végezteti, ha van erre idő, de ha az időből nem futja, akkor egyenesen a hervasrtóba viteti a leveleket és ott a megfelelő hő ugyanazt a szolgálatot teszi, mint a napfény. A hervasztó egy hatalmas, óriási helyiség, ahol rengeteg, emeletnyi polcokon falécekre fűzve sárgul a hervadó dohány, A helyiségbe alulról és felülről csöveken keresztül árad be a megfelelő hőmérsékletű száraz levegő. A dohányt itt körülbelül hat óra hosszat tartják, azután egy 25 fokos gőzkamrába zárják, majd bizonyos idő leteltével a hőfokot 80 fokig emelik. Ha a dohány e poklokon keresztülment, a nedves gőzkamrába viszik. Itt puhává, finommá válik a dohánylevél és szállításra, préselésre alkalmassá. Blubla felhívja figyelmemet arra, hogy a dohányszárítás folyamatát alapos gonddal és szakértelemmel kell elvégezni, mert a legkisebb óvatlanság esetén a dohány könynyen elég és használhatatlanná válik. Ugyanekkor belép a szárítóba Sándor igazgató, aki az égő villanyra mutat, mint egy csodára, mert aa üzem maga termeli itt a villanyerőt. Egyébként a faluban nincsen villany, holott mintegy 500 méternyire vonul el a fővezeték. A villanyerő hiánya miatt a falu lakossága teljesen el van maradva, mert nincs rádiója és annak sem érzi szükségét, hogy újságot olvasson, Ennek a hatása a munkásnők között is megmutatkozik. Fiatal, csinos magyar lányok fürge mozdulatokkal fűzik gyors sodrással a dohányleveleket a falécekre. Mint futószalagon, rohan kezük alatt a munka és mindketten, úgy Sándor igazgató, mint Blubla intéző, a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak e szorgalmas lányok munkateljesítményéről. Sajnos, amikor « fiatal, napbarnított lányoktól megkérdem, hogy munka után mit csinálnak, résztvesznek-e valami kultúrmozgaiom-' ban, előadnak-e néha színdarabot?... nagyon elszomorító választ kapok. E lánykáknak az fáj, hogy tavaly, amikor elő akarták adni _a „Sárga Csikót", azt nem engedélyezték. Erre megmagyarázom nekik, hogy a Sárga Csikót ma már nem érdemes előadni, mert nem haladószellemű és nem szolgálja a munkásság érdekeit. Igyekszem felvilágosítani őket, hogy ma, amikor a munkásság hatalomhoz jutott, mindaz, ami történik országunkban, a munkásság érdekében történik és igy lehetőleg olyan színdarabot kell előadni, ami a dolgôzók erőfeszítését és jelentőségét hozza érvényre. Elmúlott annak az ideje, amikor egy szegény lány arról álmodozott, hogy egy kulák gazdag fia vegye őt feleségül. Ma egy lány arra törekedhet, hogy dolgos, becsületes és öntudatos férjet szerezzen magának. Minderre makacs és mély hallgatás a válasz. E hallgatásra Sebestyén János, a gazdaság kocsisa szólal meg. Azt állítja, hogy okvetlenül szükséges lenne a faluban felvilágosító munkát végezni. Szükséges lenne, hogy a Párt magyar előadókat küldjön ki, mert a nép nagyon tartózkodóan viselkedik, főleg bizalmatlan és ő bármit is mondana, ez nem használna. Sebestyén hét gyermek apja, tagja a Pártnak és az Uj Szó révén figyelemmel kíséri a napi eseményeket. Sebestyén Jánosnak a lánya, Teréz, ugyancsak itt dolgozik a dohányszárítóban. Blubla állítása szerint egyike a legjobb és legmegbízhatóbb munkaerőknek. Teréz 18 éves és rendkívül rokonszenves megjelenésű. Teréz a dohánytermelésben már szakerőnek számít. A következőkép mondja el a dohány fejlődésének a történetét. — A dohánymagvat először vizben áztatják, aztán elvetik a melegágyban, majd vékony földréteggel beszitálják és állott vízzel öntözik. A dohánypalánta nem üveg alatt nő, hanem molino-anyaggai betakarva. A mag csírázását az időjárás befolyásolja, fejlődése közben állandóan gondozni kell a növényt gyomlálássai és öntözéssel. Amikor palántává érik, nedves ronggyal óvatosan betakarják és így szállítják a földekre. Teréz egyébként munkájával meg van elégedve, ő elvégzi a feladatát és senki sem hajszolja és nyugodtan állíthatja, hogy mindannyiukkal tisztességesen bánnak. Azt azonban szóvá teszi, hogy az összes munkásnők utalványt kaptak munkacipőre és amikor vásárolni akartak, kiderült, hogy csak férfibakancsra szól az utalvány; ő erre orvoslást kér. Megígértem, hogy ezt szóvá teszem lapunkban. Ami textil-panaszát illeti, örömmel jelenthetem ezúton, hogy az összes pontok felszabadultak Szabó Béla. — A csehszlovák posta országos igazgatója Szlovákiában. Dr. A. Neumann postaügyi miniszter szombaton Peter Blaškot nevezte ki Szlovákia országos pósta" igazgatójává. A miniszter az új igazgatónak A. Horák póstaügyi megbízott és ing. Lajpert jelenlétében adta át a kinevezési okmányt. — A prešovi Odeva-üzemek élmunkásai kötelezettséget vállaltak, hogy a munkateljesítményt 10 százalékkal emelik s a selejtet 15 százalékkal csökkentik. — A politikai és mezőgazdasági főiskola előadásai. A politikai és mezőgazdasági főiskola rektorátusa közli, hogy az előadások október 10-én kezdődnek. A dohányföldeken A gyerek-brigádosok között