Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-04 / 148. szám, kedd

UJSZÖ Január 1-től szabad a sertésvágás Olcsább a szabad vaj! — H jó közélelmezés a reakció veszte! Az alacsony árak és a szabad áruk munkánk eredményei Ing. Jankovcová közélemezésügyi miniszter rádiószózatban ismertette a kormány intézkedéseit a közélelmezés további javításáról Többek között a következőket mondotta: A belkereskedelemügyi miniszter nemrégiben elhangzott beszéde tanúság arról, hogy október 1-től mi mindent tettünk szabaddá és a közélelmezésben mily nagy haladást értün'c el. Rádióbeszédem célja, hogy ismertessem azokat az intézkedéseket, melyeket a jövőben hajtunk végre. Meg keil jegyezni, hogy különösen a zsírfélékkel való ellátás lényegesen javul. ' Január 1-től szabad a sertésvágás A kormánynak ezt az elhatározását azért adjuk már most a lakosság tudomására, hogy azok a tenyésztők, akidnek elegendő takarmány áll rendelkezésükre, már most vásárolhassanak hízóállatot és január elsejére kihízlalhassák. Ugyancsak szabaddá tesszük a gumós és szemes takarmányokat is. A szabad sertésvágás feltételei a következők: azok a tenyésztők, akik egy sertést vágnak, a sertést átlagsúlyban 50 kg-osnak számíthatjáK, még akkor is, ha ennek két vagy háromszorosát nyomja. Egy-egy személyre ilyen alapon 8 kg havi húsada. f

ot számítunk. Ha a termelő teljesíti eszolgáltatási kötelezttségét, mind szarvasmarha, mind sertéshús beszolgáltatás terén, a felesleges sertéshúst, sertészsírt, vagy más hústerméket szabad áron árusíthatja a fogyasztóknak. Ez a javulás főkép annak köszönhető, hogy az ötéves terv első évében 14 százaléKkal emelkedett a sertésállomány. Jelentős szerepet játszik e téren a hizlalda létesítési akció is, amely nemcsak a közélelmezés javításához járul hozzá, ami jelenleg az egyes húsfajták szabad elárusításaban és. a fejadag növelésében nyilvánul meg, ianem lehetővé teszi a húsfélék teljes szabaddátételét. Ezáltal teljesült Klement Gottwald köztárasági elnök 9 pontja közül az első és a kormány ígérete. Ugyancsak növekedést tapasztalunk a szarvasmarhaállományban is. Ez részben annak köszönhető, ho"y a nyári hónapokban a szarvasmarhahúst tojással és tejtermékekkel pótoltuk. Lassúbb állománynövekedést. tapasztalunk azonban a juhtenyésztésben. A tervgazdálkodás eredményei viszont itt is mutatkoznak. A szabad vaj éra 20 -kal alacsonyabb A szarvastnarhaállomány növekedése megteremtette a tejjel és vajjal való ellátás jobb előfeltételeit is. Október 1-től a szabad vaj ára ugyanis 20 százalékkal csőként A műzsír készítéshez szükséges nyersanyagokban beállt kedvező viszonyok a műzsír nagy részének felszabadítását eredményezték. A Szovjetunió gabonával, vajjal és zsírral segít bennünket Ebben a vonatkozásban nem kerülheti el figyelmemet az a tény, hogy minden tervgazdálkodásra berendezett népi demokratikus állam egyenesen bámulatraméltó haladásokat ért el. Az első helyen a Szovjetúnió áll, ahol minder élelmicikk szabad áru és az árakat az Imeperlalista világ nagy bámulatára egyre csökkentik., Emellett még minket is támogat gabonával, vajjal, hússal és zsírfélékkel. Ez a támogatás nagyban hozzájárult közélelmezésünk javításához és a szabad piac megteremtéséhez. A kötött gazdálkodás felszámolása előtt Az a célunk, hogy a kötött gazdálkodást, melyet a háború hagyott hátra, felszámoljuk. A háborút követő száraz évek arra kényszerítették kormányunkat, hogy a helyzet javulásáig a helyes és igazságos közélelmezés érdekében tovább fenntartsuk a jegyrendszert. Kormányunk azonban mindig hangsúlyozta, nogy mihelyt megteremtjük hozzá a szükséges előfeltételeket, azonnal szabad gazdasági rendszert léptetünk életbe. Nem szabad tehát abba a tévhitbe esnünk, hogy a szocialista államrendszer egyúttal a kötött gazdaság rendszere is. A romok között álló csehszlovák kormány a háború befejeése után nem szüntethette meg azonnal a kötött gazdálkodást s amint már fentebb is említettük, a szárazságok csak rontották a helyzetet. Ma már, hála az országszerte megindult szocialista versenyeknek, újító javaslatoknak és egyáltalában munkásságunk öntudatának, egyre inkább adva vannak a felszabadítás lehetőségei. Hasonlítsuk össze a mai helyzetet a február előttivel, amikor attól kellett tarununk, hogy a minimális fejadagokat sem tudjuk fedezni. Ilyen probléma ma már ismeretlen fogalom. Milyen haladást értünk el egy és fél év alatt és milyeneket érünk el, ha teljesítjük az ötéves tervet! Klement Gottwald köztársasági elnök 1948 februárjában még rmint kormányelnök hangsúlyozta, hogy mindenáron biztosítani kell a munkásság közélelmezését. Teljesítményt ugyanis csak jól ellátott munkáságtól várhatunk. Az 1948 novemberében kiadott 9 pontban elsőnek ugyancsak a közélelmezés biztosításét hangsúlyozza. A májusi 10 pontban már nyugodtan állapíthatta . meg köztársaságunk elnöke, hogy a I közélelmezés javult. Közélelmezési politikánk sikerei a tervszerűség eredményei Köztársaságunk elnöke májusban kijelentette, hogy „Politikánk célja, hogy lehetőség szerint egyn több árut tegyünk szabaddá és csökkentsük a szabad ára. kaf hogy könnyelműség lenne e politikánk végrehajtását elhamarkodni. Az október 1-én szabaddá tett áruk és a jövőben történő árufelszabadítások tehát tervszerű gazdálkodás eredméUgyanakkor azonban hozzátette, nyei. Hit kell még szabaddá tenni? Egyik legfontosabb ilyen áru a cukor. Már ezt is csökkentett áron árusítják a szabad piacon. Ne feledkezzünk meg arról, nogy a mezőgazdaság jövedelmezőségének és az ipari termelés fokozásának döntő befolyásai van az életszínvonal emelésére. Az ötéves terv sikere tehát elsősorban a munkateljesítmény minden téren való növelésével függ össze. Ezt emeli ki az öt. éves tervről szóló törvény első paragrafusa is. Ami a cukrot illeti, mezőgazdasági politikánknak arra kell irányulnia, hogy egyre több cukorrépát termeljünk és ezáltal megfelelő menynyiségű nyersanyagot biziosítsunk cukorgyárainknak, melyek kb. négyszer több cukorrépa feldolgozására képesek, mint amennyit az idén feldolgoztak. A gyártás ipari lehetőségei tehát adva vannak. A főfeladat e téren földműve seinkre hárul, akiknek nemcsak többbet, banem jobb minőségű cukorrépát is kell termelniök Már sok kiváló egyéniség fejezte ki örömét azon. hogy a kenyér és sok más élelmiszer szabaddá vált. Engedjék meg,, hogy mint nő ugyancsak kifejezzem megelégedésemet. Biztosítom mindnyájukat arról, hogy a kenyér és liszt minősége is javulni fog. Ami az árát illeti, hasonlítsuk csak össze a 38-as viszonyokkal. Akkor egy mezőgazdasági munkásnő egy kilo kenyér arát két és negyedónt alatt kereste meg. Ma ugyanennyi idő alatt 3.5 kg kenyér árát kei esi meg. Mi a helyzet a Marshail-országokban, ahol a nép e terv gyümölcseit élvezi. Angliában például nemrégiben a kenyér árát 33 százalékkal emelték. Ezt a magasabb árat kénytelen fizetni nemcsak az angol munkásság, hanem félmillió munkanélküli is. De nemcsak a kenyér ára emelkedik Angliában és nemcsak Angliában áll fenn ez a tény, hanem mindenütt, ahol a nyugati államok reakciós kormánya tévútra vezeti a dolgozókat. Ezt a helyzetet már Marx és Engels több évtizeddel ezelőtt megjósolták, de megjósolták azt is, hogy ez csak átmeneti jellegű. Nem segít itt sem a dollár, sem a font devalvációja, nem segít a pillanatnyi kizsákmányolás és nem segít az atombomba sem. A krízis előbb-utóbb bekövetkezik. A világ dolgozó népe azonban látja a Szovjetúnió és a nép! demokráciák haladását és eddig elért eredményeit, ezért határozottan öntudatossá válik és felszámolja az imperialista rendszert A jó közélelmezés a reakció veszte Marx és Engels ugyancsak zseniálisan előre látták, hogy a krízisek csak úgy számolhatók fel, ha velük együtt a kapitalizmust is felszámolják. Nálunk ez megtörtént. Megkezdtük a kapitalizmus felszámolását, 1948 februárjában döntő csapást mértünk rá, teljesítettük a kétéves tervet, teljesítjük az ötéves tervet, növeljük a munkatermelékenységét, mind a gyárakban, mind a mezőgazdasági és más termelési ágakban. VédjüK köztársaságunkat a bel- és külföldi reakcióval szemben és teljesítjük Klement Gottwald köztársasági elnök jelszavát: „A jó közélelmezés a reakció veszte! Rövidesen minden szabaddá válik Ma már szabadáruként kerül piacra a kenyér, a sütemény, a burgonya, a hús, a henteskészítmények, a margarin. Leszállítottuk a vaj, kávé és sok más árucikk árát Ma már közelállunk ahhoz az időhöz, amikor a piacon minI den áru szabadon, olcsón mindenki I számára hozzáférhetően vásárolható. JV1 ÓTOK 9rta: SĹuzka šžgurižka (Folytatás). Pagácsekné szintén siránkozott ismerőseinél. — Nem megmondtam mindjárt, hogy halálba viszi! Hiszen látszott már a szemein, hogy haldoklik, a szabó nagyon jól tudta, hogy az asszony nem tér vissza élve. Legalább itt halt volna meg, övéi körében. Ott senki se fogja lefogni szemeit, sem felfogni az állát. A temetés is csak olyan lesz, beszéd nélkül. Mégis csak nehéz dolog lehet meghalni idegenben. Sötét volt, mire hazatért. Félénken ment el a halott nö ajtaja előtt, szobájában gyorsan világosságot gyújtott, az énekeskönyvböl kikereste az özvegy halálára szóló éneket, halkan elénekelte és azután még elmondta a halotti imát. A kapuban kulcscsikorgás hallatszott. — Bizonyára a gazdáéktól jött valaki — gondolta Pagácsné és le akart feküdni. De a pitvarban nem sztint meg

1 a motoszkálás. Valaki gyufát gyújtott és annak a fényénél kereste a kulcslyukat az átelleni ajtóban.. — Minden jó lélek áldja az Urat, csak nem Matisekné ? Összekulcsolta kezeit a hirtelen ijedségtől, de mindjárt az eszébe ötlöt: De hiszen a halál és a halottak lelkei nem járnak az ajtón, azok áthatolnak mindenen. Hirtelen lehajolt a kulcslyukhoz és a gyenge fénynél látta, hogy a szabó óvatosan bezárja az ajtót. Dult-fult haragjában. »Ufy, hát ti Így, a megboldogult még ki se hült és ők már hurcolkodnak«. Igaza volt. A szabóék kis idö múlva kivittek egy nagy ruháskosarat, amely színültig volt megrakva mindenfélével, a szabóné ezenfelül e hátán vitt Jó nagy rakás ruhAt. Amikor csend lett, Pagácsekné gondolkodott: _ Hálátlan világ, hát ők mindent és vajon miért, én pedig semmit a jóságomért és az ápolásért, hát ez slz igazság? A megboldogultnak bizony volt sok mindene, a kamrája la tele volt rakva minden Jóval télire. A kamra. Ott bizonyosan nem voltak még azok a\.. Az ablak a pitvarba nyilik és mindig nyitva van, hogy az uborkák meg ne rothadjanak. Nem habozott sokáig. Lámpát gyújtott, széket kerített elő és bezárta a pitvarajtót, hogy senki ne jöhessen be. Pagácsekné kistermetű volt és sovány, ügyesen átmászott az ablakon, amely alatt a hordó volt, úgyhogy szépen lejutott. Amikor ismét szilárd talajon állt, borzongás futott végig a hátán és térdei remegtek, mintha Isten tudja milyen utat tett volna meg. De hát ha már ott volt, üresen csak nem fog visszamenni — Fölhajtotta nagy kötényét és begyömöszölt egy koszorú foghagymát, az almáriumból teli marokkal szedte a szárazbabot és a borsót. — Még egy kis lencsét a levesbe! — gondolta. Ekkor valami elsuhant mögötte. Gyorsan visszafordult. Sehol semmi. De újból suhogott, valami, mint a frissen keményített szoknya. — Mennybéli Isten, csak nem jött a megboldogult ijeszteni? suttogta Pagácsekné kékülő ajkaival. És ismét susogott valami az ajtó mögött, majd a tetőn s a föld alatt. Pagácsekné lábai megmerevedtek s a küszöb alatt éles kapargálást lehetet hallani. — A megboldogultnak tjizonyára nmcsen nyugodalma a sírban és ki akar jönni — villant keresztül a gondolat Pagácsekné meggyötört lelkén. Egy pillanat alatt felugrott az ablak alatti hordóra S ekkor ropp, a hordó fedőlapja betört és Pagácsekné ez egyik csizmájával félig belesüppedt a lekvárba. A kötény kicsúszott a kezéből és a foghagyma, bab éa borsó mind belehullt a lekvárba. Csak az ijedelem segítségével húzta ki lábát a csizmából, félig mezitláb mászott ki a kisablakon a elbujt a szobájában. Egész éjjel nem aludt. A dunyhát fejére húzta és igy kuksolt teljesen átizzadva egészen reggelig. Miikor hallotta maga fölött a háziak lépéseit, észhez tért. A lámpás az ablakon, a szék az ablak alatt és a csizma a lekvárban. Ezt el kell tüntetni, a háziak észreveszik, baj lesz. Tolvajként csúszott a lépcső alá, de félt a kamrába menni. Csak behúzta az ablakot, elvitte a lámpást és a széket és visszaosont a szobájába. Ott sóhajtozott feszengve. Halotta, amint a háziak a lépcsőn Jártak. ^Bizonyára a templomba mennek, hogy imádkozzanak a megboldogultért*. S ő nem mehetett. A csizma a lekvárban maradt s az egész világ kinevetné, ha papucsban menne a sártengerbe. Gyorsan kitisztította kivtll-belül és kisietett. Csak ő hiányzott a falubeliek között, akik az egész falun végigkísérték a szabóékat, amikor visszavitték az örökséget: a nagy kosarat egész tartalmával és a bátyút a ruhával. Pagácsekné mérges nyelve viszketett s odavetette: — Csak nem ajándékot visznek a meggyógyult néninek! Másnap Kulísek gazda hazahozta a beteget a városból. Aki csak bírta a lábát, sietett, hogy megnézze, vájjon csakugyan él-e. Pagácsekné örömkönnyeket hullatott: — Csakhogy már megint itt van, szegény jó, lélek. Nem egy ellensége őrült már a maga halálának. — Közben megfordult és a szabóra nézett, majd hogy ujjal nem mutatott rá. Rövid idö múlva a teánál hosszú beszélgetésbe kezdett. — Bizony, kedvesem, cipeltek, de még hogy! Egész nap és egész éjjel "nem tudtam miattuk behúnyni a szememet. Kosarastul és batyustul cipeltek mindent, amit tudtak, a sok párna, dunyha mind ott volt Kértem őket, könyörögtem, Jó emberek, az Isten szerelméért, legyetek türelmesek. Még a lelke nincs is a helyén, lehet hogy itt van valahol a kemence alatt vagy az asztal mögött é« nézi, hogy mit csináltok. Dehogyis lehetett velük beszélni! — Hálátlan népaég, alattomos semmirekelők, így meglopni engem! — jajgatott Matisekné és nézegette az összedobált holmikat. A csupor a császár arcképével eltűnt, a tányér is az amerikai szokolokkal lelketlen fosztogatók, az Isten verje meg őket! A kamrába la benézett. — Krisztus szent szerelméért, Pagácsekné, gyere csak ide, siess, nézz csak ide, mit müveitek itt. Te Jóságos Isten, mit csináltak ezzel a szilvalekvárral. Belepiszkoltak, fokhagymát és babot szórtak bele s ha Jól látom, még a lábukkal is belemásztak, hogy még jobban beronditsák — disznók! S amikor mind a ketten kedvükre szitkozódtak, Matisekné mindjárt a helyszínen kijelentette: — Bármi történjék is velem a világon, nem akarom látni többé azt a népséget. írásban hagyom, hogy az örökséget az kapja, aki holtomig ápolni fog, de lelkemre mondom, az unokaöcsém nem kap semmit. Hiszek, Istenemre, kicipelnének mindent. talán még az utolsó szemfedőt is lehúznák róla, amikor még ki sem adtam a lelkemet! Fordította: Sztraka Antal. 1949' oktflVr ? SZAKSZERVEZETI HÍRADÓ A szakszervezetek központi tanácsának levele a ROH minden tagjához „Elvtársak és elvtársnők! Decemberben ül össze a második összszakszervezeti kongresszus, amely nemcsak a mi szakszervezeteink, de az egész nemzet politikai jelentőségű eseménye lesz. A ROH-ban taoo mint hárommillió munkás, alkalmazott, technikus, szellemi munkás egyesül. Az egész orezag haladó erői összpontosulnak itt. A ROH a do.gozó nép egységének, a nemzet egysegének hordozója. Ezért a szocializmus építésében is nagy jelentőséggel bír." A központi tanács levele ezután hangsúlyozza azt, hogy nemcsak a szakszervezeti szövetségen, mint egészen, de minden egyes tagján is nagy ieladat nyugszik és tőlük függ az ország, az egész lakosság életszínvonalának emelkedese. A második összszakszervezeti kongresszus előtt nagy feladatok várnak a ROH-ra, ame.yk megbeszéléséra ösze kell, hogy üljenek a ROH öszszes tagjai, hogy minél sikeresebben oldják meg. A második szakszervezeti kongresszuson aztán összeülnek a mozgalom legjobbjai, hogy kitűzzék a szakszervezeti politika új irányelveit. I. Az első összszakszervezeti kongresszus három evvel ezelőtt fontos feladatok e.é állított bennünket. Hogy még jobban megerősítsük a dolgozók egységét, hogy kiépítsük a ROH szervezeteit, hogy felforgatott gazdasági életünket állítsuk helyre, hogy az államosított termelés sikerét biztosítsuk és valósítsuk meg az öszszes dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését. Feladatainkat teljesítettük, áthidaltuk az 1947-es év nehézségeit, 1948 februárjában a KSC vezetésével dicsőséges győzelmet értünk el és megvalósítottuk az ipar és kereskedelem további államosítását. Az elmúlt évek bővelkednek a munkásosztály nagy győzelmeiben. II. Az elmúlt korszakban sikereseti hozzájárultunk dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. A szociális eredmények mérlege igen kedvező számunkra. Dolgozó népünk életszínvonala az elmúlt 3 esztendőben emelkedett. De beszéljenek a tények: A bérek emelkedő vonalát sikerült megtartanunk az emelkedő termelés határai között, amivel biztosítottuk pénzegységünk szilárdságát. Megakadályoztuk az inflációt és a gazdasági felfordulást, amelyre a hazai és a külföldi reakció törekedett A München előtti köztársaságban a munkásság szabadságideje átlagosan 7 nap volt, míg ma három ég fél hétre rúg, ami egyike a leghosszabbaknak a világon. A múlttól eltérően az ünnepeket az állam beismeri és fizeti. A karácsonyi járulékot, amit azelőtt csak néhány kivételezett kapott, ma minden alkalmazott megkapja. Családi pótlékot fizetünk a gyermkek száma szerint, melynek összege az 1947-es évben túlhaladta a négymilliárdot A nemzeti biztosítás a leghatalmasabb és legkiterjedtebb szociális intézkedés, amely az egész világ csodálatát vívta ki. 1945-ben, 4400 dolgozó vett részt üdültetésen. 1949-ben 190.000. Az üzemi konyhákon ma már több mint 600 ezer dol-' gozó kap rendszeres étkezést. Fokozatosan megszüntetjük a kötött gazdálkodása és a legfontosabb életszükségleti cikkeket felszabadítjuk. A már meglévő szabadpiacot jelentékenyen kiterjesztettük és árait csökkentettük. Ezekkel az intézkedésekkel egész gazdasági életünk és közellátásunk javuL A munkásság számára lehetőséget nyújtottunk a magasabb iskolázásra; ma már eljuthatnak a főiskolákra is. Ezek az adatok nálunk természetesek, de nem természetesek a tőkés világban. Emlékezzünk a háború előtti köztái-> saságra. 1923-ban 449 ezer munkanélküli volt nálunk és 1931-ben majdnem egymillió. A mai hivatalos statisztikák a tőkés államokban milliós munkanélküliséget mutatnak ki. Belgiumban minden kilencedik munkás van munka nélkül, Olaszországban több mint 2 millió, Nyugat-Németországban egymillió kétszázezer, az USA-ban 4 millió. III. A februári politikai változások új feladatokat szabtak a szakszervezeti mozgalom elé. A dolgozók sorsáról már nem a tőkések döntenek. A szakszervezeti mozgalom már nem a kizsákmányoltak szervezete. A dolgozó ember saját sorsának intézője és saját munkájával és a munkához való viszonyával dönt életszínvonaláról. A szakszervezeti mozgalom a szocializmus építésének konkrét feladataihoz lép. Uj feladataink azok, hogy minden munkásból és alkalmazottból olyan gazdát neveljünk, aki gondoskodik arról, hogy itt a munka jobban menjen, hogy az ország jobban éljen. IV. Az eddigi munkamódszerekkel ezt a nagy feladatot nehezen teJj»-