Uj Szó, 1949. október (2. évfolyam, 146-171.szám)

1949-10-04 / 148. szám, kedd

Braťslava, 1949 október 4, kedd A német kérdés miatt a Szovjetunió jegyzéket intézett a három nyugati nagyhatalomhoz Gromyko, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettese a szovjet kor­mány megbízásából október 1-én az Egyesült Államok, Nagy-Britannia moszkvai nagyköveteinek, valamint Franciaország moszkvai chargé d'af­fajre-jének jegyzéket nyújtott át a német kérdést illetően. Az amerikai nagykövetnek átnyújtott jegyzék tartalma a következő: Azzal össze­függően, hogy ez ev szeptember 20-án Bonnban külön kormányt alakítottak Németország amerikai, angol és fran­cia megszállási övezetére, a Szovjet­unió kormánya szükségesnek tartja az alábbi nyilatkozat megtételét. A különkormány létesítését Né­metország nyugati övezetére nem le­het másként megítélni, mint annak a politikának befejezését, amelyet az utóbbi esztendőben az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Francia­ország a potsdami egyezménnyel szemben folytatnak, amely egyez­mény értelmében ezen államok a Szovjetunióval együttesen kötele­zettséget vállaltak, hogy Németor­szágot mint egységet tekintik és le­hetővé teszik, hogy békeszerető ál­lammá alakuljon át. Á különkormány létesítésévi ezek a nagyhatalmak megsértették a jú­liusi döntést, amelyet a párizsi kül­ügyminiszterek tanácsa hozott és amelyben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió kormánya kötelezték magukat szorgalmazni, hogy Né­metországban megalakuljon a gaz­dasági és politikai egység. Az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia e» Franciaország nemcsak azokat a kö­telezettségeiket sértették meg ezzel a lépéssel, amelyet kormányaik Né­metország egységének megtartását illetően vállaltak, de azokat a köte­lezettségeket is, amelyek a Német­országgal kötendő békeszerződésre vonatkoznak, mert a külön nyugat­németországi állam létesítésével Né­metország békeszerződésének meg­engedhetetlen módon elodázzák, ami ellentétben áll a potsdami konferen­cián kötött egyezséggel. A Szovjetunió teljesen felesleges­nek tartja, hogy az USA, Nagy­Britannia és Franciaország kormá­nyai a nyugat-németországi állam létesítésével kapcsolatos tevékeny­ségüket bármiképpen is igazolni pró­bálják. A tények arra mutatnák, hogy az ilyen kísérletek minden alapot nélkülöznek, mert, mint köz­tudomású, e kérdéssel kapcsolatosan senkisem kérdezte meg a német nép véleményét és ugyancsak ismeretes, hogy a három nagyhatalom mindent elkövetett, hogy Nyugat-Németoi­szágban külön kormányt alakítson, amelynek vezető tagjai régi reak­ciós politikai tényezők és szoros kapcsolatban vannak a külföldi pénzkörökkel. A bonni alkotmány a megszálló hatóságok, azaz az USA Nagy-Britannia és Franciaország megbízottainak egyenes nyomására jött létre. Alapjában véve maguk a nyugati megszálló hivatalok vezetői diktálták az alkotmány fő megállapítá­sait. így a német népre federatív rend­szert kényszerítettek rá, amellyel s német nép legnagyobb része nem azo­nosítja magát. A bonni alkotmány nem tartalmaz egy megállapítást sem, amely korlátozná a német monopolok és junkerek vezető szerepét, bár ezek voltak sugalmazói és szervezői a né­met támadási szellemnek, amely a Hitler-rendszernek főtámasztékul szol­gált. Ennek * rétegnek hatalmát a Szovjetúnió jegyzéke szerint a bonni alkotmány nemcsak, hogy nem korlá­tozza, de egyenesen lehetőséget nyújt számukra, hogy antidemokratikus mű­ködésüket tovább fejleszthessék. A bonni alkotmány ai úgyaevzett meg­szállási sfatumnak csak egy példa, amelyet Nyu-at-Némeiország számára az Egyesűit Államok, Nagy-Briiania és Franciaország írták elő. A nyugati nagyhatalmak megkísérelték, úgy állí­tani be a dolgot, hogy ez a statutum a német népnek lehetőséget ad arra, hogy demokratikusan uralkodjČK. De az a kísérlet szöges ellentétben áll ma­gával a statutum megállapításaival, mert a német nép számára lehetet­lenné teszi, hogy az állami közigazga­tás funkciójában résztvehessen, elte­kintve attól, hogy az okkupációs sta­tutum politikai megnyilatkozás, amely a német békeszerződés meggátlását kívánja előidézni és a megszállási rendszer mehosszabbítására törekszik Németországban. Mindebből követke­zik, hogy a bonni külön kormány léte­sítése a potsdami konferencia döntésé, vei nem egyeztethető össze, art a leg­durvábban sérti. Teljesen világos, hogy ez az új kormány semmi mást nem céloz, mint Németország messzemenő kettéosztását, amit az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britania és Franciaország a három megszállási év folyamán a potsdami konferencia döntésével 'Szem­ben juttattak érvényre. Az Egyesült Államok és Nftgy­Britannia kormányai már 1946 de­cemberében egyezséget kötöttek a két övezet egybekapcsolásáról. Ez durván megsértette a négy nagy­hatalom közös ellenőrzéséről szóló egyezményt. Ebben ax időben kísér­letek történtek a nyugat részéről, hogy ezt a politikát valamiképpen kimagyarázzák. Az Egyesült Álla­mok és Nagy-Britannia kormányai­nak ez a lépése már nyüt elfordu­lást jelentett a potsdami egyezség szellemétől, amely Németország egy­ségének politikáját képviselte es nem Németország felosztását. Az 1947. év folyamán Németország megbontása céljából további angol­amerikai lépések történtek. 1948­ban a londoni konferencián a há­rom nyugati nagyhatalom úgy dön­tött, hogy további intézkedéseket hoznfk Németország felosztására. Ezek a rendelkezések a külön nyu­gati pénznemre vonatkoztak és kí­sérletek a nyugat-németországi kor­mány megalakítására. A Németor­szág felosztására és azétdarabolásá­ra vonatkozó politika csúcspontját 1949 áprilisában érte el az okupá­ciös statutum meghozásával, amely alapjává vált a bonni alkotmánynak. — hangsúlyozza a Szovjetúnió jegy­zéke. 1946-tól a Saovjetónió kormány* szüntelenül figyelmeztette az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányait ezekre a potsdami egyezményt sértő rendel­lenességekre és kihangsúlyozta an­nak megengedhetetlenségét, hogy a három nyugati nagyhatalom Német­ország felosztására törekszik. Köz­ben a szovjet kormány rámutatott azokra a szerncsétlen következmé­nyekre is, amelyeket a három nyu­gati nagyhatalom politikája eredmé­nyez Németország felosztásával kap­csolatosan, a reakciós militarista ve­zetőrétegek hatalomátvételére, ame­lyek « múltban a német militariz­musnak és a Hitler-rendszernek vol­tak támasza; és amelyek ismét fel­emelték fejüket, mihelyt Nyugat-Né­metországot megvalósították- A há­rom nagyhatalom politikáját csak azzal magyarázhatjuk, hogy az bizo­nyos imperialista körök vágyait fe­jezi ki, amelyek Nyugat-Németor­szágot mint hídfőt akarják felhasz­nálni támadd terveik számára, ame­lyek Nyugat-Németországból az európai békétlenségek új középpont­ját akarják kialakítani. A Szovjetúnió kormánya — hang­lik a jegyzék — fáradhatatlanul har­col Németország felosztása ellen és a potsdami konferencia döntse ér­telmében cselekedett több mint két évvel ezelőtt. A hárem nagyhatalom­nak a Szovjetúnió kormánya ekkor javaslatot terjesztett elő, hogy kezd­jenek meg olyan tárgyalásokat, ame­lyek szükségesek egy demokratikus német kormány megalakításához, egyidejűleg javaslatot tett a német békeszerződés kidolgozására. A há­rom nyugati nagyhatalom kormánya azonban a Szovjetúnió javaslatát el­utasította és folytatta politikai tevé­kenységét Németország felosztására, ami lehetetlenné tette a békeszer­ződés megkötését, hozzájárult Né­metország megszállásának meghosz­szabbításához és az európai tartós béke kialakításának megakadályozá­sához. A legutolsó párizsi külügyminisz­teri tanácskozások során a nyugati nagyhatalmak ismételten elutasítot­ták a Szovjetúnió javaslatait, hogy a német gazdasági hivatalok alapján, amelyek ezidőszerint a keleti és nyu­gati övezetekben léteznek, alakítsa­nak egy össznémet államtanácsot, mintegy gazdaság közigazgatási köz­pontot, ami az első lépés lett volna Vasárnap, október 2-án leplezték le a duklai hágónál a tiuklai hősök emlékmüvét. Körülbelül féltizenegy­kor már több mint ötvenezer ember gyüleKezett a hatalmas emiékmű előtt. Tíz óra' 30 perckor erkezett meg a kormányküldöttség Široký minisz­terelnök-helyettes vezetésével, aki egyúttal a köztársaság elnökét is képviselte. A kormánydelegáció tagjai Svoboda tábornok, nemzet­védelmi miniszter, Komzala, a nem­zetgyűlés helyettes elnöke, Sefčik, miniszterelnök-helyettes, Nősek, Nejedlý, Petr, Slechta miniszterek voltak. Jelen voltak továbbá a Szlo­vák Nemzeti Tanács elnökségének tagjai Smidke elnök vezetésével, a Megbízó tak Testületének tóbb tagja dr. Husák vezetésével, a Lengyel Népköztársaság nagykövete, Bor­kovicz, egy szovjet katonai kül­döttség Vongrovszky tábornok veze­tésével, az egész csehszlovák tábor­noki kar Drgáč hadseregtábornok­kal, a vezérkar főnökével és dr. Proháska tábornokkal, a honvédel­mi miniszter helyettesével az élen. Az ünnepséget Dvofák „Uj világ" szifóniájának eljátszásával nyitották Henry Wallace, ai amerikai haladópárt vezetője, a vasárnapi csikágói békemanifesztáción éles támadást intézett az Egyesült Államok politikája ellen, ame­lyet az atomkérdésben kifejt. Henry Wallace beszédében meg­állapította, hogy az USA állás­pontja e tekintetben elfogadha" egy demokratikus össznémet kor­mány megalakítására. A három nyu­gati nagyhatalom elutasította a Szov­jetúnió javaslatát a békeszerződés előkészítésére, valamint a megszál­ló katonai egységeknek Németor­szágból való kivonására. így az Egyesült Államok, Nagy­Britannia és Franciaország kormá­nyai a legutóbbi évek során nem teljesítették azokat a követelménye­ket, amelyek számukra a potsdami szerződésből eredtek, de egyenesen ezzel ellentétes politikát űztek, mely Németország felosztását célozta, továbbá a német békeszerződés el­odázsását segítette elő és aláásták azt a közös döntést, amely Német­ország , demokratikus megújulását és demilitarizációját volt hivatva meg­valósítani. Ezt az antidemokratikus politikát most betetőzték-a nyugat­németországi külön kormány meg­valósításával, amelyet a hitlerista rendszer kiszolgálóinak kezébe he­lyeztek. A szovjet jegyzék szükségesnek tartja felhívni a figyelmet a rendkívü­lien komoly felelősségre, amely ebből redően az Egyesült Államokra hárul, i összefüggésben azzal a politikával, meg. Ezután 5midk$, a Szlovák Nem­zető Tanács elnöke mondotta el meg­nyitó beszédét. Majd a nemzetvédel­mi miniszter mondotta el ünnepi be­szédét. A honvédelmh miniszter beszédében többek között a következőket mon­dotta: „A duklai szoros területén ál­lunk, ahol öt évvel ezelőtt a testvér! szovjet hadsereg az első csehszlovák hadseregcsoport katonáival együtt ke gyetlen harcot vívott hazánk földjének első talpalatnyi részéért a csehszlovák határok átlépéséért, hogy Sztálin ge­neralisszimusz határozata értelmében segítséget nyújtson a harcoló Szlová­kiának. A Szlovák Nemzeti Felkelés megse­gítésére irányuló offenzíva szeptember 8-án kezdődött é» november 7-én fe­jeződött be. Ekkorra a német fasiszta hadsereget sikerült az Ondava mögé szorítani. A duklai harcok a legnehe. zebek voltak mindazok közt, amelye­ket a csehszlovák hadseregcsoport So­kolovtól Prágáig vívott. A német fa­siszták tudatában voltak e katonai ope­ráció politikai jelentőségének és ki­használták a hegyi, erdős terepet, amely kedvezett a védelem számára, jól megerősítették, aláaknázták és tatlan. Egyben javasolta, hogy a kiélesedett ellentétek enyhítése érdekében, amelyek megmérgez­ték « nemzetközi kapcsolatokat és a világot, két külön táborra osztották, szükségesnek tartaná, hogy T ruman keressen találko­zást Sztálin generalisszimusszal. amelyet az Egyesült Államok Nagybri­tanniával és Franciaországgal együtt folytatnak. Ez a politika a népellenes bonni külön kormány megalakításához vezetett, amely ellenséges magatartás­sal tekint a potsdami konferencia dön­tésére Németország demokratikus megújulásával és demilitarizációjával kapcsolatosan. Ellenségesen tekint azokra a kötelezettségekre is, amelyek belőle Németországra hárultak. Ez az ellenséges magatartás pedig össze­egyeztethetetlen az európai békeszere­tő nemzetek érdekeivel A Szovjetúnió kormánya egyidejűleg fontosnak tartja kijelenteni,' hogy a bonni szeparációs kormány megalakítására való tekintet­tel Németországban oly helyzet ala­kult ki, amelv különlegesen nagyje. lentőségű feladatok teljesítése elé állít, amelyek egy demokratikus és béke­szerető, egységes Németország létre­hozásával függnek össze és annak biz. tosításával, hogy Németország azokat a kötelezettségekt. amelyeket a pots­dami egezsčg során a négy nagyha­talom szabott meg. A Szovjetúnió kormánya ogyan­llyen tartalmú jegyzéket intézett Nagy-Britannia és Franciaország kor­j mányaihoz. minden talpalatnyi földet eltorlaszoltak és elkeseredett ellenállást tanúsítottak. A hős szovjet és csehszlovák katonák minden magaslatért elkeseredett har­cokat v ívtak. A duklai harcok össze­sen nyolcvanezer hős szovjet és cseh­szlovák katona életébe kerültek. Azon­ban ezek az áldozatok nem voltak hiá­ba Dukla szabadságunk kapujává vált és a haza földjén való újabb felszaba­dító harcok kiinduló pontjává lett. Né­peik Dukla tanításából értették meg ismét, hogy milyen hatalmas, hűséges és minden áldozatra kész szövetséges­sel bírnak a Szovjetúnióban. A szovjet és csehszlovčk katonák harci szövetsé­ge megerősítette népeink testvéri sző. vétségét és új országunk építésének alappillérje lett. A szovjet hadsereg nélkül lehetetlen lett volna a fasiszta Németország veresége és nem lett volna duklai győzelem sem. Svoboda tábornok beszéde után a hadsereg zenekara az államhimnu­szokat, a szovjet és lengyel himnuszt játszotta, majd ágyúdörgés közepet­te indult el a katona; mótoros osz­lop a „duklai ismeretlen harcos" föl­di maradványaival Preáovra, ahon­nét azután továbbszállítják Prágá­ba, hogy a felszabadulás emlékmű­vében kapjon nyughelyet. Ezután Si­zov tábornok beszélt, a szovjet kato­nai delegáció és Vongrovsky tábor­nok a lengyel katonai delegáció ne­vében. Majd Svoboda tábornok a duklai földből adott át rögöket hat csehszlovák város képviselőjének ezekkel a szavakkal: „Drága polgár­társak, gondozástokba adom a duk­lai harctér földjét, amelyet a szov­jet hősök és a csehszlovák hazafiak vére szentelt meg és amely megpe­csételte népeink örök barátságát." Ezután a duklai harcok résztvevőit dekorálták csehszlovák kitünteté­sekkel. Végül a Megbízottak Testü­letének elnöke, dr Husák mondotta el beszédét és a koszorúk elhelyezése után a munka dalával végetért a meghatóan szép ünnepség. Dukla a ČSR és az SSSR népei vérrel pecsételt szövetségének záloga Leleplezték a duklai hősök emlékművél Wallace Sztálin-Truman találkozót javasol

Next

/
Oldalképek
Tartalom