Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-09 / 127. szám, péntek

UJ SZÖ 1949 szeptember 9 Ez Osztrák Kommunista Párt választási felhívása Az osztrák Kommunista Párt kőzzéiette választási felhívását. Leszögezi, hogy az országot kormányzó „Néppárt" és „Szocialista párt" a népet érintő egyetlen létfontosságú kérdést sem oldotta meg. Az osztrák nép ma szegényebb, mint bármikor, a tőkések viszont milliárdokat keresnek. Az élősdi kapitalizmus virágzik. A korrupció hallatlan méreteket öltött. A Marshall-terv jegyében nő a munkanélküliség és mélyül a gazdasági válság. Négy év alatt — állapítja meg a Kommunista Párt felhívása — csak az osztrák kommunisták maradtak hűek az osztrák néphez. A kommunisták a politikai csődbejutottak ellen a baloldali szocialistákkal szilárd baloldali tömbbe tömörítették a dolgozó tömegeket, Ezzel szemben a „szocialista" párt vezérei kötelezték magukat, hogy a választások után is folytatják szövetséges politikájukat a népet kifosztó „Néppárttal". A kormányzópártok mandátumainak új megoszlása nem változtatná meg a kormánykoalíció politikáját, csak a baloldali tömb választási győzelme fordíthatja meg a kormánykereket. — Harcolunk, — mondja a felhívás — hogy megvalósuljanak Ausztria gazdasági kapcsolatai a szomszéd államokkal és a Szovjetunióval, amely nem ismer gazdasági válságokat. Ezzel egyben küzdünk minden egyes dolgozó munkájának biztosításáért. Minden esryes szavazat, amelyet a balodali tömbre leadnak, szavadat Ausztria demokratikus fejlődéséért. a Heimwehr-vezérek és ez SS-tisztek reakciós összeesküvése ellen. Előre, a szabad, független. demokratikus Ausztriáért! — feiertfdik be pz osztrák Kommunista Párt választási felhívása. Moszkva ifjúsága (Folytatás az 1. oldalról) — Nem lehet — mondotta — felháborodás nélkül beszélni a demokrácia ügyét megcsúfoló Tito-kiikk gyalázatos árulásáról. Titoék országában véres fasiszta terror dühöng és tízezrével vetik börtönbe a hazafiakat. Jugoszláviában azonban érnek a népi erök, hogy rendreutasítsák Tito-Rankovics megveszekedett neofasisztáit és visszavezessék az országot a demokrácia táborába. — A világ ifjúsága hatalmas érdeklődéssel kíséri kongresszusunk munkáját s nagy reményeket füz szövetségünkhöz. Álljunk feladata nk magaslatán és fordítsuk minden erőnket arra, hogy megvédjük a szilárd és tartós békát. a fiatalság becsületét. szabadságát és jobb jövőjét — fejezte be nagyhatású beszédét Gavrilov. Szava nyomán perceken át zúgott Sztálin és a Szovjetúnió éltetése. A milánói munkásság tüntető sztrájkja Scelba rendörterrorja ellen Az Unita Jelentése szerint Milánóban a munkásság energikus választ adott az amerikai imperla'izmus szolgálatában álló Scelba rendörminiszter véres rendőri provokációjára, melyet a Bled a-gyár munkásainak küldöttsége e!len intézett. Ez a küldöttség fel akarta keresni a gyár igazgatóságát, hogy az ezrével munkanélkü ívé vált munkások számára megígért segély folyósítását megsürgesse. Scelba pribékjei puskatussal és gumi bottal támadtak a védtelen munkásokra és amikor a környező gyárak munkássága a megtámadott dolgozók segítségére sietett, a tankokkal, rohamkocsikkal felszerelt rendőicsapat sortüzet adott a munkásokra, amelyek során 12 munkás súlyosan megsebesült. Ez a vérlázító brutalitás és provokáció nemcsak Milánó dolgozóiban keltett felháborodást, dt az egész haladó világ undorral tekint az amerikai imperializmus szolgálatában álló de Gasperri kormányára, amely, hogy tőkéseinek vagyonhabzsolását támogassa, tankokkal és rohamkocsikkal ront, gépfegyvertüzet nyit a kenyerükért harcoló védtelen tömegre. A milánói munkakamara felhívása a munkásság tüntető sztrájkkal íe elt, amelynek során Milánó valamennyi gyára és üzeme három órai időtartamra beszüntette a munkát. A helyi közlekedési alkalmazottak szakszervezete ugyancsak rokonszenv sztrájkra szólította fel tagjait, amelynek következtében Milánóban a forgalom több órára teljesen megbénult. A nyomdászok munkaleállása következtében az esti lapok nem jelentek meg. A munkásság tiltakozó nagygyűlésen Invernicci pártitikár tartott lá'ngoló beszédet, amelyben megállapította, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló hazai tőkések felszámolni akarják az üzemeket és a munkásságot az utcára akar iák kidobni. Ebben a felháborító munkájukban a rendőrség segítségére támaszkodnak. Ám, ha a rendőrség tankokkal és páncélautókkal támad a bérükért harcoló és kenyérkeresetüket védB munkásság ellen, úgy az általános munkásszakszervezetek százezrekre menő tagállománnyal rendelkeznek, amely a Közlekedés leállításával, a sajtó megbénításával, a világítás megszüntetésével fog harcolni fegyver nélkül, saját jogaiért. A szakszervezet székháza előtt több mint 50 ezres tömeg hallgatta végig Invernicci beszédét A tankokkal felvonuló rendőrség provokációt akart kirobbantani, de a milánói munkások magatartása meghiúsította a rendőrség kísérleteit. izsia és Afrika elnyomott asszonyainak kongresszusa Komoly politikai jelentőségű akciót indított a világ demokratikus asszonyainak szövetsége. Az e nyomott gyarmati asszonyok részére 1949 december 7-én Pekingben világkongreszszust rendeznek Éz az első ilynemű megmozdulás, ahol de afrikai és ázsiai asszonyok összejönnek és megtárgyalják problémáikat. Elnyomóik ezt természetesen nem nézik jó szemmel és mindent megtesznek majd, hogy ezt a szándékot meghiúsítsák. Feltételezhető. hogy a gyarmati asszonyok java, akik a kongresszuson részt akarnrk venni, nem rendelkeznek megfelelő anyagi eszközökkel. Nekünk, felszabadult asszonyoknak kell minden erőnkkel segítségükre lenni, hogy mégis eljuthassanak az első konferenciára, ahol saját sorsukkal, harcukkal és jövőjükkel fognak foglalkozni. Ezért minden szabad ország demokratikus asszonyszövetsége nagyszabású manifesztációkon fejezi ki szolidaritását elnyomott ázsiai és afrikai asszonytársaikkal. Csehszlovákia, mely az elsők között siet az elnyomott gyarmati asszonyok segítségére, szeptember 10. és 11-én országszerte ünnepségeket rendez. Nálunk a „Zivena", a szlovák nők egyesü'ete vette kezébe a kezdeményezést és az összes tömegszervezetek segítségével széleskörű propagandát és komoly munkát fejt ki azért, hogy asszonyaink minél hathatósabban segítsenek elnyomott társaikon. Az akció csúcspontjaként nálunk Bratislavában szeptember 10-én délután a Puskin-parkban nagyszabású hangversenyt és 11-én délután 4 órakor a Várban lévő szabadtéri színházban értékes kultúrpro?rammal egybekötött nagyvonalú manifesztációi rendeznek. Bányászaink teljesítik feladataikat Bányászati iparunkban óriási lehetőségeket tárt fel a népi demokrácia. A múltban, amikor a magántőkések kezében voltak a bányák, nem törödtek azok továbbfejlesztésével, a bányászok egészségének, testi épségének biztosításával, — céljuk egy volt: a minél nagyobb kereset elérése, tökéjük állandó növelése. A bányászok, akiket a múltban a legjobban használtak ki, ma a dolgozóink legjobbjai között haladnak a szocializmus megvalósításának útján. A bányászok, akiknek a múltban keserves kenyérkeresetük volt, ma a legjobb fizetéseket kap

;ák. Megfigyelhetjük azt is, hogy a bányavidékeken újabb és újabb építkezéseket fejeznek be. Oj lakóházakat, ú1 szociális egészségügyi intézményeket építenek. A bányászok kétkezi munkáját sok helyen már gép helyettesíti. Mert nemcsak az ipar és mezőgazdaság terén, hanem már a bányászatban is fokozzák a gépesítést. amivel megkönnyítik a bányász munkáját és fokozhatják a termelést. Ez idézi elő azt is; hogy a bányászatból már nem menekülnek úgy az emebrek, mint a múltban. Igazolja ezt az a tény is, hogy kisegítő rohammunkások közül sokan megszerették a bányászmunkát s azt továbbra mint állandó foglalkozásukat megtartják. ( A bányászok helyzetériek javításán kívül, magában a bányásziparbcn is óriási fejlődés állott be a felszabadulás után. A magán tőkések a múltban nem törődttk a bányászati munka gépesítésével. Ma fő célkitűzéseink közé tartozik, hogy gazdag természet; kincseinket, az ércet, a szenet minél nagyobb mennyiségben hozzuk napvilágra. A szén az ipar kenyere! — mondotta Lenin, a szocializmus nagy tanítója, mert valóban csak a szükséges mennyiségű bányatermék biztosításával folytathatjuk gazdaságunk további fejlesztését. A bányászatban továbbra ís ,a legnagyobb nehézséget a munkaerőhiány okozza. Azonban ez csak átmeneti helyzet, amin egyelőre hosszabblejáratú rohammunkák igénybevételével javítunk. Ezt a baráti segítséget az ipar többi szakában dolgozó munkások adják, akik, megértve a bányászat fontosságát, lelkesedéssel nyújtanak segítőkezet a föld mélyén dolgozó bányászoknak. Már az első turnusban 550 ember megy bányamunkára Handlovára és KiSovcera. Bányászaink hálásak is ezért a segítségért, mert így nem lesz fennakadás a termelés menetében és a szocialista munkaversenyek teljes kifejlesztésével megvalósíthatják a bányászatban is a túltermelést. Egyedül a handlovai szénbányákban 2424 dolgozó vesz részt a munkaversenyben. S nekik köszönhető az. hogy ezekben a hetekben a termelésben már elérhették a 98 százalékot. A munkaerők hiányát az úi bányásznövendékek felnevelésével oldjuk meg. Már ebben az évben három bányász szaktanonciskolát nyitottak Handlován, Rudftanin és Roznaván, ezenkívül hasonló iskola nyílik meg még idén Banská Stiavnicán éa Gbelyn, ahol a növendékeket teljes ellátásban s a legnagyobb fokú szakoktatásban részesítik. Maguk a tanoncok, amikor ezév júliusában Klement Gottwald köztársasági elnöknél jártak, megfogadták, hogy a tanoncok mostani létszámát rövidesen négyszeresére emelik. A bányászat, mint az egyik legfontosabb iparág, döntő szerepet játszik gazdasági életünkben Kormányzatunk ezért mindent elkövet, hogy a bányászatot minél magasabb fokra emelje. Emellett biztosítja a bányászok jobblétét, életszínvonaluk emelését. Bányászaink életében ez történelmi jelentőségű intézkedés. — ha figyelembe vesszük azt, hogyan gondoskodtak róluk a múltban. A bányászaink ezt értékelik is és az államvezetésünk iránti hálájukat nem szóvá'., hanem munkával fejezik ki. Kormányunk elhatározta, hogy a bányászok munkáiának értékelésére minden év szeptember második vasárnapián bányásznapot rendezünk. Ennek tiszteletére bányászaink kötelezettségeket vállaltak, A handlovai szénbányákban például 850 000 korona értékű anyag megtakarítására kötelezték magukat a dolgozók. Az élmunkás csoportok és egyes versenyzők viszont kitűzték azt, hogy 10—15 százalékkal növelik termelésüket. A technikai ezemélyzet vi^ont arra vállalkozott, hogy jobban megszervezik a munkamenetet s hogy újabb kitermelési eljárásokat vezetnek be. Novákyban 136.538 Kés. a színesérceket feldolgozó nemzeti vállalat viszont 5.303.65? KCs értékű anyagmegtakarításra vállalkoztak. Bányászaink nemcsak a termelés fokozására, hanem az önköltségek csökkentésére is törekszenek, amit a munka észszerűbbé tételével és újítások bevezetésével érnek el. E kötelezettségek vállalásával bányászaink bebizonyították, hogy keményen helytállnak a Munka nagy harcában s a szocializmus felépítésében sikeresen teljesít üt a reájuk háruló feladatokat. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK Felkeltettük a magyart és neki is. az olasznak is egy-egy daráb kolbászt és egy-egy karéj kenyeret adtunk. — Milyen különbözőek a népi szokások — állapította meg Levin. A magyar lassan, megfontoltan, majdnem méltóságteljesen eszik. Az olasz pedig meg sem rágja a kolbászt — csak lenyelte. Ebből a megfigyelésből kiindulva... — Részeg vagy, Koljal — szóltam rá. gyok. Nem vitatkozom. De nem alkoholtól vagyok régyok. Nem vitatkozom. De nem alkoholiól vagyok részeg. Erre mérget vehetsz. Levin két vöröskatonának megparancsolta, hogy a foglyokat kísérjék hátra a zászlóaljparancsmoksághoz. Mikor a menet indulni akart, — váratlan vendéget kaptunk. A bunker keskeny bejáratári — amely természetesen nem a magyarok felé, hanem a Donra nézett — alig fért be Ignatyov alezredes öles termete. Ignatyovot (a legendás Árboc tábornokot) most láttam először beretválatlanul. Arcát öreg tüskék borították és mégis, mikor Ignatyov (az olasz fogoly láttára) elnevette magát, arca úgy ragyogoTt, mintha Árboc most jönne a legjobb moszkvai borbélytól. — Üljön le, alezredes elvtárs, mert még lyukat üt fejével a mennyezeten. — Sajnos, nincs nekem olyan jó fejem — felelte Ignatyov. Letette hasas hátizsákját és a magyar fogoly mellé ült. Annak is, az olasznak is egy-egy cigarettát adott. — Kihallgattátok őket? — kérdezte. — Nem értünk a nyelvükön. Hátra kísértetem őket. — Majd ha én megyek, velem'jönnek. Jelentsd a zászlóaljnak, hogy milyen vendégeid vannak. — Nna? — fordult hozzám Ignatyov, mialatt Levin telefonált. — Mi történt? Azaz hogy — mikép történt, ami történt? — Nem tudom. Ilyet még sohsem láttamI Az erdő előtt mély árok. Az erdőben gépfegyverek és aknavetők. Az erdő mögött húzódó dombokon aknavetők és gyorstüzelő ütegek. A Don mögött a mi nehéz tüzérségünk ... Ignatyov a tüzérség szónál nagyot bólintott. — Szóval minden komoly tényező a mi kezünkben van — folytattam. — És a magyarok három nap, három éjjel rohamozták az erdőt, — minden tüzérségi előkészítés nélkül, öngyilkosság, tömeggyilkosság. — Tévedsz! Nem öngyilkosság, hanem gyilkosság. Tömeggyilkosság... Azokat az embereket, azt a tizenötezret szándékosan kergették a halálba. — De miért? — Nem tudom. Lehet, hogy valamikor megtudjuk, valószínűbb, hogy sohsem tudjuk meg. De hogy gyilkosság történt, tömeggyilkosság, — az bizonyos. Minden káplár, — de nem is kell ahhoz káplár — minden századszakács tudja, hogy így, ahogy ők csinálták, nem lehet elfoglalni a ticsihai erdőt. És azt is tudja minden káplár, hogy ha (valami egész rendkívüli csoda következtében) a magyarok elfoglalták volna az erdőt — akkor az erdőben pusztultak volna el. Egyszerre húsz oldalról löhettük volna őket. De mindez olyan világos, olyan magától értetődő, hogy kár beszélni róla. Tömeggyilkosság, tömeggyilkosság, tömeggyilkosság — ismételte meg néhányszor a súlyos szót. — Az! — rikoltotta Levin. Rövid szünetet tartott, nagyot sóhajtott, — aztán mesélni kezdett: — Először csak egy zászlóalj jött ellenünk. Két aknavető, tizenkét nehéz gépfegyver és néhány tucat géppisztoly játszva lekaszálta a kilencszáz honvédet. Vagy húszan jutottak el közülük az árok közelébe. Azok ott estek össze — egy csomóba. Azt hittük — vége a munkának. Tévedtünk. A húsz honvéd közül egy életben maradt. Nagy kinlódva feltérdelt — arccol felénk. Az arca — nna — jobb arról nem beszélni. Levin szünetet tartott. — Nos? — türelmetlenkedett Ignatyov. — Hát igen. A szerencsétlen rettenetesen ordított. A szavát nem értettük, de mozdulatai eleget mondtak. Segítséget kért. Két egészségügyi katonát kértem, hogy menjenek ki és kötözzék be a sebeit a magyarnak, akinek, — nna, a fél-szeme a szájába lógott. Igen! Mikor a mieink a sebesült közelébe értek — lőttek rájuk. Nem hazudok, így történt: magyar honvédek lőttek azokra a szovjet katonákra, akik egy sebesült magyar honvéd életét akarták megmenteni. Mikor a mieink lehúzódtak az árokba — a tűz elült. Mikor ismét megkísérelték elérni a sebesült honvédet — a magyarok újból tüzet nyitottak. Jó negyedóráig tartott ez a förtelmes játék. Nna! Ki parancsolta meg a honvédeknek, ki tudta kényszeríteni őket... Ezt magyarázd meg! — És a történet vége? — A vége? A magyarok (de talán nem ők, hanem a közéjük ékelt németek) aknatüzet indítottak. Egy akna pontosan ott vágódott le, ahol a félájult, félőrült honvéd térdelt. A többit elképzelheted ... — Igen — mondotta nagyon halkan Ignatyov. — Igen — mondotta aztán kiabálva. — Elképzelni tudom. De megérteni... Hisz aizok is emberek. — Emberek — igen. Hanem a rendszer! A fasizmus! Mindig azt tanuljuk és tanítjuk, hogy ez a rendszer — pokol. Mikor aztán a valóság igazolja elméletünket, csodálkoznunk. Pedig úgylátszik, hogy a nácizmus a valóságban még gnoszabb, mint a mi elképzelésünkben. Aztán, ha a katonáik közénk kerülnek... Nézd meg például ezt a magyart. Olyan, egészen olyan, mint ha ... olyan, mint egy ukrán paraszt. Kolhózparaszt is lehetne belőle. És ha így van... Ezt értsd meg! Mert én nem értem — Éhesek vagytok? — kérdezte Ignatyov és válaszra sem várva, kiniyitotta hátizsákját. — Zabáljunk, fiúk! — A parancs, az parancs! — válaszolt a meghívásra mindnyájunk nevében Levin. Tehát — étkezzünk! — Annak a két nyomorultnak is adjatok — intézkedett Ignatyov. I (Folytatjuk.)