Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-04 / 123. szám, vasárnap

17. szám 1019 szeptember 4. cJ MUNKARA FEL 1 . /ajjon van e a mai kis e.tmistának fogalma arról, mi veit a helyzet nálunk az e.ső köztársaság vagy a Horthy-rnegszállás idején? Elméletben megvolt a jo­ga a művelődésre a mun­kás- , és földművescsaládok gyermekeinek is, de a gaz­dasági viszonyok miatt nem is lehetett gondolni tovább­taníttatásukra. Tizennégy­éves korában a szegény­ember gyereke örökre bú­csút mondhatott az iskolá­nak és a továbbtanulás min­den reményének. Ma 15. évé g minden egészséges fiú és leány el­végzi az új típusú közép­iskolát. Ezzel lehetősége nyílik arra, hogy képessé­gei és tervgazdálkodásunk kívánalmai szerint bármely feiik bb iskolán folytathassa tanulmányait. ifjúságunk ma. már legna­gyobbrészt ismeri a kibon­takozás lehetőségeit, ame­lyeket új rendszerünk nyújt és ki is aknázza ezeket. A népiskolában elsajátítja az alapismereteket, a közép­iskolában rendszeres, töké­letes műveltséggel tetézi be. Büszkén' állapíthatjuk meg, hogy ma munkáslfjúságunk, a tanoncok és a földműves­fiatalok is látogatják 15-ik életévük betöltése után az a.ap-szakiskolákat és igy bővítik és mélyítik általá­nos műveltségüket és szak­képzettségüket. Az állami egyetemi előkészítő tanfo­lyamokon és a katonai aka­démiákon a munkásosztály tehetséges fiai készülnek, hogy nemsokára eLoglalhas sák vezető helyüket gazda­sági és katonai életünkben. Minden okunk megvan rá, örömteljesen nézzünk az új iskolaév elébe. Ha kihasz­nálunk minden lehetőséget, ha tanítók, szülők, tanulók összefogunk, őszinte és ter­99 A harcot otthon folytassa tol a Budapesten vasárnap bezárult a Világifjúsági Találkozó. A külföldi küldöttek ezrei eündul­taK távolabbi, vagy közeli ha­zájukba, hogy otthon foiytas sák országuK ie'.épités^ — vagy mint az imperialista orszá­gok és a gyarmatok haladó szel­lemű ifjúsága — harcoljanak a demokráciáért, a békéért, a szo­cialista jövőért. Sokan szeret­tek volna azok közül, akiket ott­hon csak fekeie lista, munka helyvesztés, deportálás és más üldözés vár — ot^ maradni a magyar nép körében, a magyar népi demokratikus köztársaság­ban. Keni félelemből akarták ezt. Megcsapta őket a szabad­ság szele, a tüneményes mun­katempó, megragadta őket a szocializmus telé haladó ország új, egészséges arculala, a felé­jük áradó szeretet és rokon­szenv. Ezért akartak Magyaror­szágon maradni De Rákosi Má­tyás elvtárs a nagy vasárnapi békemanitesztáción helyesen fe­lelt ezeknek a fiataloknak: „A\i természetesen nagyon örülünk annak, hogy ezek az ifjak szíve­sen maradnának nálunk es meg­adjuk nekik erre a lehetőséget, de azt tanácsoljuk' nekik, hogy inkább folytassák a harcot ott­hon; az most a lontosabb front­szakasz " Igen, sokan voltak a VIT-en, akik csak itt tapasztalhatták az igazi egyenlőséget és szabadsá­ESKÜSZÜNK.,.! Mi, demokratikus ifjak, ak'<k a föld minden részé­ről érkeztünk Budapestre, a Világ fjúsági Találkozó­ra, együttesen fejezzük ki láncoló pkaratunkat, hogy Loldogan éljünk olyrn világban, amely nem ismeri tölibé a nyomort, a félelmet és a háborút. Kinyilvánítottuk szilárd meggyőződésünket, hegy a mi eiíínkkcl — valr.mcnnyí nép erejével együtt —•' megtudjuk valósítani ezt az új életet. M előtt elválunk és hazánkba tértink, összegyűltünk ma minden s7.\rü és meggyőződésű fiatalok millióinak nevében, ak ;k bennünket ide küldtek, hogy ünnepélyesen fogadal­mat tegyünk: Fegadjiik, hegy megvédjük a békét és meggátoljuk az imperialisták kísérletét, hogy új háborút rebbant­sanrk k\ Fogadjuk, hogy szakadatlanul folytatjuk igazságos harcunkat a nemzeti függetlenségért és a népek jogáért és boldogságáért. Fogadjuk, hegy harcolni fogunk azért, hogy mint valamennyi dolgozó erőfeszítése, úgy a miénk "s mindenütt a népek fcélrés életkörülményeinek javí­tását szolgálja és ne a kizsákmányolók gazdagodását, új tömegmészárlás előkészítését. Fivéreink és nővéreink milliói haltak meg, har­colva a f?sizmus ellen azért, hogy a világ'békében megismerje a valódi demokráciát. M', ak ;k hívek maradunk ehhez az igaz ügyhöz: nii, ak'"k meghallottuk a Béke llíveí Világkongrcsz­sziTSinak felhívását; mi felhívjuk a világ ifjúságát, valamennyi nép reménységét: egyesüljön, szabadítsa meg a türneg­gyilkcsságrk'ól a jövő fényes útját. Esküszünk, hogy ezt a békéért és boldogulásért vívott szent harcot győzelemre visszük. •mékeny együttmunkálkodá- | a népi demokratikus iskola sunkkal nagy lépést teszünk ] tökéletesítése, útján. t « • • got, akik itt új erőt merítettek a harcra az imperialisták elien, hogy sajat hazájukban is ilyen viszonyokat teremtsenek. U.j harci kedvvel ment az Óceánon túlra a néger Doris Gray, hogy elmesélje Bronx ban, New Yortt egyik kei ületében sok-sok tár­sának, hogy itt a messze Euró­pában az u. n. vasfüggöny mö­gött olyan áiamox vannak, me­lyekben a másszinűek együtt utazhatnak a fehérekkel, me­lyekben a fekete, vagy sárga­bőrű ugyanannyit kap munkájá­ért, mint a fehér, melyekben nem kell félni Lynch-bírótól, melyekben szeietik öket.%. És hazamegy az USA-ba Ál­ba is, aki oly érdekesen beszélt arról, hogy Amerikában sok legelemibb szociális intézmény hiányzik. O is harcolni fog azért, hogy az amerikai nő annyit kapjon munkájáért, mint a fér­fi, hogy ne legyen az utcára öntve i. tej, miközben a mun­kás nem veheti meg a gyere­keinek, mert a fizetés' hetenie 35 dr llai és a család ellátásához 55 dollátra volna szüksége Ál­ba és vele még sok-sok John es Jim, Jenny és Maggie harcol azért, hogy ne kelljeií félni a há­borútól, hogy ne legyenek ki­zsákmányolók és kizsákmányol­tak. Elindultak messzi hazájuk­ba azok is, akik a VIT záróün­nepének menetében nagy vörös zászlókkal és rajtuk Mao-Ce­Tung arcképével mentek. Kik­nek bajtársaik oly hősiesen ve­rik ki országukból az amerikai imperia'istak zsoldosát Csauk­Ka j-Seket és bandáit. Hazamegy az északkinai Lin-Cen-Ju is, hogy segítsen ebben a harcban és utána a demokratikus Kina fölépítésében. £s hazamennek a görögök, hiogy beváltsák Ígé­retüket és Giammoszt a monar­chofasi<=zták sírjává tegyék. El­hágyják Budapestet a hős viet­namiak, indonézek, malá/ok, akik a békéért, a szebb jövőért har­colnak Es hazament az az ifjú­ság is, mely már boldog lehet, mely szabadon énekelhet, dol­gozhat és tanulhat. Hazament, a Szovietúnió nagyszerű Kom­szomolja, mely példaképe a vi­lág összes fiatal iának és elbú­csúztak Bulapesttő' a nepi de­mokráciák fiai is £s a sok tíz­ézer ifjú szívében olt élnek a vi­lágifjúság esküjének szavai: „Esküszünk, hogy a békéért és boldogu'asért vívott szent har­cot győzelemre visszük". Felemelt öklével pecsételte meg ezt az esküt a világ ifjúsá­ga. Ez az új ifjúság nem fog­ja megszegni vk •'ét! Gály Iván.

Next

/
Oldalképek
Tartalom