Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-29 / 144. szám, csütörtök

* 1943 szeptember 29 J UJSZO ­Hősök és hóhérok EGINA szigetén PIREUSZ KIKÖTŐJÉVEL szemben fekszik Egina szigete. A szigeten egy erőd áil: a halál erődje. Sokezer gö­rög hazafit tartanak itt bebörtönözve a monarcho-íasiszta hóhérok. A pö­rög hazafiak felett, akiknek legtöbbje harcos tagja volt a görög nemzeti el­lenállásnak a hitleri betolakodókkal szemben, állandóan ott lebeg a halá­los fenyegetés. Bármely pillanatban kivégzöszakasz elé kerülhetnek. Igaz­ságos ügyért harcoltak, emelt fővel néznek szembe a halállal. Az alábbi megrendítő feljegyzéseket halálraítélt foglyok írták, akiknek legtöbbje már nincs életben. A monarcho-fasiszta hó­hérok börtöneiből kicsempészett fel­jegyzések: a szabadságért, az emberi haladásért küzdő görög hazafiak hő­siességének halhatatlan dokumentu­mai. • A BÖRTÖNBEN nyomasztó lég­kör uralkodik. Az őrök arcán sunyi mosoly bujkál. Ezt a mosolyt már megfigyelhettük hasonló körülmények között. Ma délután elvették borotváin­kat. Bajtársaink figyelmét nem kerül­te el ez a jelentéktelenek látszó ren­delkezés. De vannak más jelek is. Es­te szemlét tartottak * a siralomházban, ahol a kivégzésre várók utolsó órá­jukat töltik. A börtönnek ezen a szár­nyán megerősítették az őrséget. A csendőrök már reggel óta föl és alá járnak és durva sértéseket vágnak az arcukba. A börtönt minden oldal­ról fegyveres erő vette körül. A te­tőkön valóságos fegyverraktárt ren­deztek be. Vájjon mit forralnak megint? Nilyen nyomasztó a levegő ettől a kérdéstől! Nyilvánvaló, hogy egyes bajtársak kivégzésén kívül mást is terveznek. Azon mesterkednek, hogy provokációval az egész börtönt véres kalandba sodorják. De ennek nem sza­bad megtörténnie. Senki se áltatja magát. Mindenki tudja, hogy néhány perc múlva az ő nevét olvassák. Mégis megőrzik nyu­galmukat, vacsora után a cellákban megkezdődik a szokásos éneklés. És néhány pillanattal később megérkezik a halállista. Apostolopoulosz, az 6rs parancsno­ka, sorra járja a cellákat. A névsor hosszú, nem akar végeszakadni. Ezért volt hát, hogy reggel cellánkat vet­ték jegyzékbe a foglyokat! Most az­után könnyebben megtalálják a ha­lállistán szereplőket. Egy zárka neve sem maradt ki a végzetes névsorból. Köztük van a mi csoportunk titkára Is. Ezúttal az őrök nem merik meg­ismételni szokásos hazugságukat az „átszállításról". Csak ennyit monda­nak: . „írják meg leveleiket". Végez­zék el, ami dolguk van még és félóra múlva álljanak készen. Az idő még le se telt és bajtársaink már mindennel elkészültek. Megírják leveleiket, sokan közülük már délután elintézték ezt. Elmondják társaiknak, hogy mit vé­geztek a múltban, közlik utolsó kíván­ságaikat. A mi ügyünk győzni fog! — teszik hozzá mindannyian. Majd vidám, eleven mulatozás kezdődik, amelyben a kivégzésre indulók jár­nak elől. Ének harsog, tánc dübörög a zárkában. Aki nem élt át ilyen per­ceket, sohasem értheti meg, milyen nagyság rejlik ebben a halálmegve­tésben. A KIKÖTŐBE két torpedóromboló érkezett, 600 csendőr és katonaság rajta. A különítmény parancsnoka, az ügyész és a többi hivatalos személyi­ség elbújik a terraszokon. Elképked­ve, megnémulva hallgatják a foglyok énekét. Hogyan is érthetnék meg azt, ami a mi harcosaink számára olyan természetes dolog. Hallgatják nemze­ti himnuszunkat, mindjobban megza­varodnak Földbegyökeredzett lábbal állnak ott és lopva jobbra-balra néz­nek. Sápadtak, oiyan sápadtak, mint a halál. Félnek tőlünk. Most kezdik felnyitni a zárkákat, egyiket a másik után. Előbb az első zárkából vezetik el a bajtársakat és csak azután akarják felnyitni a máso­dik zárkát. De mi erélyesen tiltako­zunk és követeljük, hogy valameny­nyiünket együtt vigyenek el. A gyilkosok némi engedményt tesz­nek. Megengedik, hogy tucatjával ve­zessék el a halálraítélteket. Az első csoport már az udvarra lépett. Ho­gyan lehetna leírni, a halósághoz hí­ven, azt a pillanatot, amikor a bajtár­sak elhaladnak a zárkák ablakai előtt? Protonotáriusz már berekedtek az énekléstől: „Ugyanezzel az énekkel megyünk majd holnap mi is bajtársak az utolsó búcsúra!" Amikor elvonulnak, még 5k igye­keznek bátorítani minket És feután; a tánc az udvaron. Ott dübörög ben­ne az egész börtön, egész Egina, egész Görögország ereje! Most Polikosz szava csendül fel az éjszakában: „Tiszta vérünk a szabad­ság fáját öntözi, Görögországért ha­lunk megl Éljen Görögország". Ugyanez a jelenet ismétlődiK meg a többi csoportnál is. Kontosz beszél most: „Hiába mesterkednek a nép ellenségei, végül is összezúzzuk őket! Miénk a győzelem!" Amikor az utolsó csoport is elvonul Cicilonisz megin­dultan köszönti bajtársait, akik éne­kelve lépnek ki az épületből. -Utoljára hangzik fel a nemzeti himnusz és az ELAS-dala. Azután valaki felkiált: „Bajtársak, adjátoK meg nyugodtan a tisztességet elvonuló társaitoknak és kerüljétek a heveskedést!" Mindenki megfogadja az intelmet. A provoká­cióra készülő csendörök dühöngenek tehetetlenségükben. A zárkában a foglyok áhítatosan magukba mélyed­nek és azoKra gondo'nak, akik elmen­tek. És kevéssel később a géppuskák kereplése tudatja, hogy a gyilkosok elkezdték hóhérmunkájukat. A gép­puskatűz szüneteiben lélegzetünket KULTÚRHÍREK A • A moszkvai központi gyermek­színház megkezdte 30. munka­idényét. A színház vezetője, K. Saoh Azízov bejelentette, hogy a 30. munkaidényt A. Sz. Puskin „Duibrovszkij" című átdolgozott darabjával kezdik. Az év végéig ezenkívül a színház még két más darabot is bemutat. Az egyiket V. Rozov, egy fiatal moszkvai költő írta. Ez a darab a 10. osz­tály életét mutatja be, annak ta­nulóit, egymás közti barátságu­kat és a Komszomol szervezet nagy jelentőségét a gyermek ne­velésénél. A második darabot a Nagy Októberi forradalom 32. évfordulója alkalmából fog­ják bemjutatni. A darab cí­me: „A zöld ú t i t á s k a" és I. Vaszilenkov taganrogi író mü­ve. A darab színhelye a Kauká­zus vidéke a Nagy Honvédő Há­barú idejében, s bemutatja a szovjet gyermekek szilárd elv­társai összetartását. A Moszkvai Központi Gyermekszínház a moszkvai iskolákban külön elő­adásokat és műsort fog tartani, • E hónapban végrehajtották Lengyelországban az analfabéták összeírását. Egy nap iskolaszüne­tat . tartottak, mégpedig szep­tember 15-én és ezen a napon a tanítók és az iskolaügy alkalma­zottai a hozzájiuk tartozó munka­kerületben összeírták az összes analfabétákat és azokat, akik csak olvasni, vagy csak nagyon hiányosan tudnak írni. Ennek az akciónak a célja, hogy a legrövi­debb időn belül tervszerűen és véglegesen kiküszöböljék az analfabétizmust, egyikét azoknak a legborzasztóbb örökségeknek, amelyet a beckista rendszer és nacista megszállás hagyott hátra a mai Lengyelországnak. visszafojtva hallgatjuk, amint a ha­1 Iáiba induló társainK Görögországot és a görög népet éltetik. Hangjukat hirtelen megszakítja a golyózápor. Megszakítja, de nem állítja meg^ Éne­kükre ezer és ezer harcos zendít rá újra, készen arra, hogy helyükbe lép­jen és példájukat kövesse. SIRATJUK elvesztésüket és meg­fogadjuk, hogy megbosszuljuk le­gyilkolt bajtársainkat. Szétzúzzuk a fasizmust, végetvetünk a polgárhábo­rúnak megmentjük Görögországot és a görög népet. NAGYVILÁGBÓL • Párizsban a képzőművészek új csoportot alakítottak és célukul azt a nagy feladatot tűzték ki, hogy munkájuk számára a köz­vetlen. a mának valóságából merítik a témát, tehát a munkás életéből és munkájából és való­ban a legszélesebb közönség szá­mára fognak alkotni népies for­mában. Számos képzőművész és festőművész az utóbbi időben e célból látogatást tett az ipari üzemekben és még ezidén meg­rendezik azt a kiállítást, mely a „•Munkást és munkáját" fogja be­mutatni. • Az albániai „Kultúr- és mfl­vészbizottság" 1949 első felében 150 mozgó könyvtárat állított fel. A színházi kultúrélet terén 114 műkedvelő színtársulat alakult, amelyek Albánia legkülönbözőbb városaiban és falvaiban sorozatos előadásokat tartottak. Tiranában, a köztársaság fővárosában az Ál­lami Színház ez év első felében a dolgozók számára 30 előadást tartott,. amelyen 25 ezer résztve­vő jelent meg. • A leningrádi filmstúdió né­hány érdekes új film készítéséi vei foglalkozik. A forradalom kdrszakának legnagyobb költője V. V. Majakovszky volt s az ő életrajzát és munkáját akarják most a filmen megörökíteni. A film a szovjet művészet nagy nevelő feladatáról szól. Maja­kovszky szerepét valószínűleg N. Cserkaszov, a Sztálin-díjas mű­vész játsza. Az Alexanrovics együttes közreműködésével film készül, melyben szovjet katona­dalok és táncok kerülnek művé-! szi összefoglalásban bemutatás­ra. „Az élet könyve" című film témája részben összefügg a cseh tárgykörrel, ami ezt a filmet szá­munkra érdekessé teszi. Keszthelyi Zoltán: A NÉPHEZ Nincsen oly dal s magasztos kölfpmény, Mely méltóbb zengést adna Teneked, Mint a belőled sarjadt Jog, a Szó, Mint a szívedből nyíló szeretet. Te vagy a költö, legszebb költemény, A muzsika, hegyek zengése — Népi Te vagy az ország, a haza te vagy S az élet a te ritmusodra lép. Sokat szenvedtél, sok véred kifolyt, Hogy végre tiéd legyen ez a föld S neked ragyogjon minden csillaga Es minden kincsét csak te örököld. Te vagy a költő, alkotó — az úr, Gyár, bánya, rét már a te birtokod, Te tervezel s építesz iskolát S az alkotmányt hazádnak te adod. Az alkotmányban él az Ifjúság, Az alkotmány, ó, nép, müved java, Te vagy a birtok és a birtokos — A szabad paraszt, munkás, katona; Ai alkotmány: a lélegző jelen, Gyárak szava, szántások rendje és Üj házak, könyvek; család, tudomány, Zenébe csengő büszke nevetés. Üj korba léptél, ahol élni jó, Amit termelsz, magadnak termeled, Te osztod szét a fényes javakat, A Párt vezérel, szépül életed, ítélkezel, törvényt szabsz, millió Fűszálon, mezőn, tükrös csermelyen Rezdülnek a te lelkes dala'd És rólad ír az új történelem. V. ILLÉS BÉLA FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK November derekatájt átszökött a magyaroktól egy szolyvai születésű honvéd, aki ukránul éppen olyan jól beszélt, mint magyarul. A zászlóalj a foglyot nem jelentette az ezrednek. Ott tartották a bunkerben — telefónt kihallgatni. A derék szolyvai fiú félnapokon át ült a telefonnál és amit hallott, arról pontosan be­számolt Rosztovszkinak, aki így többször meglepte a parancsnokságot azzal, hogy milyen jól ismeri az ellen­ség helyzetét. A szolyvai fiú jelentésének legjellegzetesebb rész­leteivel párhuzamosan Rosztovszki feljegyezte az ö parancsnoksága alatt álló bunker életének legérdeke­sebb eseményeit is. így jött létre a párhuzamos napló, melyet Levin „a kettős könyvvitel mesterművének" ne­vezett el. Néhány idézet a párhuzamos naplóból: 1942. december 2. Náluk: Lovass hadnagy sürgette a zászlóaljnál szá­zada leváltását. Panaszkodott, hogy egyre csak ígérete­ket kapnak és a leváltást mind későbbre halasztják. Nálunk: Pártülés. Két új tagot vettünk fel. Mind­kettő a háború első napja óta van a tűzvonalban. Párt­ülés után Rosztovszki Puskin-verseket olvasott fel. 1942. december 6. Náluk: Lovass hadnagy jelenti, hogy ftt honvédnek magas láza van, egy tisztesnek a lába fagyott el, egy honvédnek a keze. Sürgeti a téli felszerelést. Nálunk: Szverdlovszkból munkásküldöttség érke­zett. Ajándékokat hoztak. A mi bunkerunk 2000 darab cigarettát, egy láda citromot, 20 öngyújtót kapott és két kötet Majakovszkit. 1942. december 11. Náluk: Lovass hadnagy könyörgött, hogy a beteg % honvédeket szállítsák kórházba. Cikatritisz őrnagy meg­kérdezte, hogy a betegek elszállítása esetén hany hon­véd marad a században? öt, vagy hat! — valaszolta Lovass hadnagy. Cikatritisz szó nélkül letette a kagylót. Délután Lovass jelentette, hogy a betegek közül négy meghalt, kettő haldoklik. Nálunk: Achmed megsebesült. Comblövést kapott. Mikor kórházba akartuk szállítani, sírva könyörgött, hogy hagyjuk a bunkerben. Esküdözött, hogy itt gyor­sabban meggyógyul. Frolov, a leningrádi egyetem se­bésztanára (most orvos-ezredes) az éjszaka kijött a bun­kerbe Achmedet bekötözni. Egy nagyon szép könyvet ajándékozott Achmednek, — Fagyejev „Tizenkilencen" című regényét — tatár nyelven. Náluk: Lovass hadnagy jelenti, hogy a bunker már másodnapja semmi ennivalót sem kap. Nákmk: Az ezredorvosfőnök parancsára reggeli után minden vöröskatona köteles két darab vitamin­pirulát lenyelni. A parancs pontos végrehajtásáért a századparancsnok személyesen felelős. 1942. december 31. Náluk: Lovass hadnagy telefonon érdeklődött, hogy mi történt azzal a két honvéddel, akiket a német tábori csendőrség letartóztatott Válasz helyett Cikatritisz őrnagy mélyet sóhajtott a telefónba. Nálunk: Estszürkületkor Satilov vezérőrnagy láto­gatott meg minket. Kiosztotta a parancsnokság ajándé­kait és boldog újévet kívánt a fiúknak, kiket ő követke­zetesen „sasok"-nak nevez. Satilovot Kirszánov alezre­des és Oldner Vlagyimir hadnagy kísérte el. Kirszánov húszperces előadást tartott a sztálingrádi győzelem je­lentőségéről. 1943. január 7. Náluk: Lovass hadnagy jelesnti, hogy beteg. Kéri, hogy azonnal váltsák le. Cikatritisz őrnagy: Kivel? Egyetlen egészséges em­berem sincs! Lovass: Legalább orvost küldjenek! Cikatritisz: A zászlóalj egyik orvosát két hét előtt beidézték a németek, — nem jött vissza. A másik ki­ütéses tífuszban fekszik — itt a zászlóaljparancsnaksá­gon. Egy egészségügyi katonát küldök. Nálunk: Ma a bunkerben mozielőadás volt. Két orosz és egy angol fimet láttunk. 1943. január 10. Náluk: Majlát őrmester jelenti, hogy Lovass had­nagy meghalt.. Cikatritisz őrnagy: Irigylem! Nálunk: Egy egész zászlóalj költözött hozzánk. Va­lódi moszkvaiak. Sok konzervet, vodkát, dohányt kap­tunk és négy láda citromot. Az ezred orvosfőnöke eli rendelte, hogy a gyengélkedőket haladéktalanul küld­jük hátra. Mikor besötétedett, Rosztovszki telefónon rejtjel­zett parancsot kapott. A parancs (desifrírozva, lefordít­va) így hangzott: „23 óra 55 perckor a kötelék valamennyi ka­tonája, altisztje és tisztje (a titkosban tartózkodó­kat is beleértve) visszavonul a bunkerekbe. 23 óra 59 perckor a bunkerek minién ajtaja és ablaka be­zárandó — lehetőleg légmentesen. A kötelék a to­vábbi parancsig a bunkerben tartózkodik." Este kilenckor pótparancs érkezett: „A bunkerek vízzel huszonnégy órára ellátandók." Mi este tíz felé otthagytunk a barlangokat és (a mély fiutóárkokon átmentünk a bunkerekbe. A legtöbb bunker a hegygerinc táját épült, a gerinctől valamivel lejjebb, hogy a gerinc védje a közvetlen lövéstől. Csak három bunker volt a rommálőtt falu pincéiben. Mi — Rosztovszki és én — azok egyikében helyezkedtünk eL A paplak romjai alatt. 23 óra 55 perckor valamennyi megfigyelő behúzó­dott a bunkerbe. 23 óra 56 perc . . s 23 óra 57 perc . , « . 23 óra 58 perc . . . — Mit gondolsz, mi készül? — kérdeztem Ros*. tovszkitól. — Alighanem döntő támadás. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom