Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-29 / 144. szám, csütörtök

1949' szeptember 22 UJSZ0 Repülőgéppel a kolhezmezök fölött A kolhozfalu dolgozói meggyőződtek arról a hatalmas haszonról, melyet a repülés jelent a mezőgazdaság sízámára. A repülőgépeket évről évre nagyobb mértékben veszik Igénybe. így járt például az odesszai közigazgatási terület gluskovi kerületének „Komintern", „A termelés napja", „Sztálin", „Igazság" nevű termelőszövetkezetének és sok más kolhoznak vezetősége. De lássuk, hogyan jellemzi a mezőgazdasági repülés munkáját a „Komintern"-kolhoz elnöke, Bugrij elvtárs: — A repülőgép — mondotta — számunkra igen hasznos eszköz. Ahol a búzát repülőgéppel műtrágyáztuk, egy hektáron 4—5 métermázsával több termést nyertünk, mint a trágyázatlan szakaszokon. Ezenfelül, minden hektárnál két munkanapot és két igavonó-munkanapot takarítottunk meg. Nagyon fellendült ebben az évben a kertgazdaságok repülőgépről való megművelése, A repülőgépek a kertéket kora tavasszal oiaj,jal bepermetezték, hogy megsemmisítsék az almamoly hernyóit, még mielőtt a gubókból kikeltek volna. A kerteket kombinált oldattal és a rovarokra nagy hatással bíró új szovjet preparátummal, a „DDT"-vel permetezik. Pilótáink ugyanilyen sikereket értek el a szőlők megművelésénél, hol több mint 30.000 hektárt tisztíttotak meg a peronoszpóra és filoxéra betegségek pusztító tevékenységétől. Tavaaszal néhány kerületből riadójelek érkeztek, hogy a lucernát megtámadta a phitonomus. Megsemmisítésükre haladéktalanul bevetették a repülőerőket. Köztudomású, hogy a phitonomus teljesen megsemmisíti a lucerna első kaszálását és lehetetlenné teszi, hogy a lucerna magot hajtson. A lucerna vetések új rovarirtókkal hexachiorannal és „DDT"-vel való permetezésénél 3— 4 nap alatt teljesen megsemmisülnek a kártevő rovarok. Ezt a munkát ilyen gyorsan csak a repülőgépek tudják végrehajtani, melyek sikeresen el ls végzik feladatukat. Számos repülőgép folytat küzdelmet a középázsiai köztársaságok és Azerbajdzsán gyapotültetvényein élősködő rovarokkal szemben és sikerrel óvják meg ezeket az ültetvényeket a veszélyes ellenségektől. A szovjet nép hatalmas lelkesedéssel lépteti életbe a természet átalakítására vonatkozó zseniális sztálini tervt. Ebben a munkában az utasszállító flotta repülői is aktívan résztvesznek. Légi fényképeket készítenek a terepről, hogy meghatározzák azokat a helyeket, melyek az erdősávok ültetése szempontjából legracionálisabbak, facsemetéket, magvakat szállítanak, a már meglévő védőerdősávokat megtisztítják a kártékony rovaroktól. Pilótáink, repülő technikusaink és egyéb szakembereink a szocialista munkaversenyben aktívan résztvesznek, a repülőgépek magas termelékenységű munkájáért küzdenek és a sztahanovista munka példáját mutatják. A sztálini repülés dolgozói a mező- és erdőgazdaság szakembereivel és a kolhozistákkal szorosan együttműködve, tudásukat és tapasztalatukat a Szovjetúnió megerősítésének és felvirágoztatásának nagy ügyére fordítják. SÜLTKRUMPLI A Csipkedomb tetejére kanyargós réti ösvény kapaszodik. A domb ezt a furcsa nevet nem - azért kapta, mert a tetején végigvonuló árok oldalait kicsipkézte a földcsuszamlás. A domb tetején hosszú sorban az árok partján és a gyalogjáró szélén vadrózsabokrok húzódnak és idejár Jólész falu apraja-nagyja ősz idején „csipkebogyót" szedni. Május végén az egész domb virágzó hatalmas vadrózsa csokorhoz hasonlít. Most pedig a piros-sárgás gyöngyökbogyók tarka szőnyege borítja az emelkedés tetejét. A színpompás zöld, piros-barnás, sárgás őszi színekkel kivert szőnyeget feketén bevonta a szemközt lévő fensík tetejéről már egy jő órával ezelőtt leereszkedett korai őszi este. A sötétségen át csalt egy kis tüzmécses lobog. Közelebb megyünk a világító pontocskához, amely lépésről-lépésre egyre nagyobbodik, egyre sötétvörösebben izzik. A parázs körül hárman kuporognak. Egy 18 éves fiú könyökére támaszkodva nyújtózik a parázs mellett. A tüz visszfénye megvilágítja szép barna arcát. Szeme a parázs alatt sütkérező, barnuló új krumpli héját lesi. A krumpli nagyrészét eltakarja a parázs, csak itt-ott látszik ki egy-egy barna foltocska az izzó tüzvörösségböl. A fiú szemei mohón lesik ezeket a foltocskákat, még egy árnyalattal, még egy fokkal, ha sötétebb lesz a kibukkanó krumpli héja. kezébe kaphatja s feltörheti a föld új ajándékát. Ketten szótlanul hevernek, csak a legkisebbik dúdol magának egy dalocskát, amit a minap tanult az iskolában. Néha az egyes hangok hamisan vesznek el a füsttel együtt a levegőben, de ez nem zavar senkit, ellenkezőleg, hozzátartozik ehhez a diszharmonikus képhez: Sötétség-tüz, vörös izzó parázsbarnás fekete hézagokkal, hallgatag komoly arcú fiatalember, mosolygós, daloló gyermekszáj. Bálint felugrik, kis botjával kikaparja a parázsból a feketén pislogó héjú krumplit. Kezébe kapja, de a parázson megpuhult krumpli bizony égeti a tenyerét. Gyorsan váltogatja a kezetben és meg-megfújja az ujjai közt röpködő alaktalan gömböcskét, hogy eloszlassa annak forró leheletét. Leül s lassan, szinte remegő kézzel töri fel a meleg, de már nem égető krumplit. Felfehérlik annak füstölgő belseje, Bálint hosszan nézi. Szemei előtt a mult eseményei peregnek, amikor egy sültkrumpli egy darab kenyeret helyettesitett és bizony sokszor az sem került az asztalra. A nap olyankor nagyon hoszszú volt s néha ha heteken át nem látták ezt a szegények kenyerét, bizony tiz körmükkel is kikaparták volna a föld alól, hacsak lett volna! De nem volt! Se krumplijuk nem volt, se földjük nem volt. Apját, mert meg mert szólalni a földesúr ellen, messzi vidékre vitték kényszermunkára. Milyen jó most! Az öreg is hazatért s az asztalra nemcsak friss sültkrumpli kerül, hanem a mindennapi kenyér is megvan. S ez a darabka föld itt a Csipkedomb tetején most nekik jutott. Sajátjukon dolgoznak és nem idegen földesurak robotolnak egy-egy odavetett pénzdarabért, vagy falatért. Fehér fogai mélyen belemerültek a krumpli fehér húsába. Mily jó érzés ez, hogy a sajátjukon ők dolgoztak ezért a drága eledelért, az ö verítékük folyt erre a barna földre, az ő két kemény kezük fogta a kapa nyelét, amikor töltötték a krumplit és most is, amikor ásták. Mily csodálatos, hogy nem kergeti el őket a mezőőr haragos hangja, hogy nyugodtan rakhattak itt tüzet és heveredhettek le krumplit sütni. Hej, nagyot fordult a világ sora, még a sült krumplinak is más íze van, még az is fehérebben izzik Bálint kidolgozott barna tenyerében, mert hisz a munka jutalma, a földjük ajándéka... A tüz fénye már alig-alig pislog, az izzó vörös parázs eltűnt a hamu szürkés-fekete fedőlapja alatt. A kis Jóska már nem dúdol, jóllakott a friss, új krumpliból s el is álmosodott. Már nem dudorászik az orra alatt, hanem az elgondolkozó Bálint kabátja ujját húzgálja, hogy mennének már haza. Pedig olyan jó itt, a melegítő tűznél heverni... Akár Itt is aludhatnának, nem kergetné el őket a mezőőr... Hisz az övék a tüz ... a föld... a sültkrumpli... EGRI VIKTORi SOVANKA ES A SZABAD KENYÉR István: Jó reggelt, gazd uram! Sovánka: Adj Isten, öcsém! István: De borúsnak látom megint! Összezördültek tán otthon? Sovánka: OlyvJsimi nálam nem lehet, fiú. Mer én a gyeplőt keményen tartom. Nálam az asszony nem kapcáskcdhat. Hiá ba beszéli a szomszéd tele a fejit. István: A Flóris Vendel? Oszt miféle jókk1 étetik. Megint valami csajka- vagy válumesét tanáltak ki? Sovánka: Azzal a traktorossal, az Anda Ferkóval rágják a fülit. Azt kárálják hajnaltól napestig, hogy Márikához más legény illik. István: Miféle más? Tán az a vasaltnadrágos... a hivatal nok úr a városból? Sovánka: Tudod, az a más az ö fiiuk volna, a Dani... ahogy az asszon beszédéből kivettem. István: A Dani... az az ütődött... ? Sovánka: Nem is olyan ütődött... és elég szemrevaló. István: Mondja csak tovább gazduram ... hogy rózsásarcú és kerek, akár a malac... és napjában ő is csak egyszer eszik. Sovánka: Egyszer? István: Az ám, csak reggel tői késő éjszakáig. Attól olyan szemrevaló, meg attól is, hogy méjj egy szalmát se rakott keresztbe világéletébe. De persze ötven hold zsíros föld esik rá egy lánccal se kevesebb. Sovánka:. Aztat én nem számoltam. Erre akár meg ls tudnék neked esküdni, öcsém. István: Ha meg is harag szik érte, de én bizony kereken kimondom. Magát az o sok főd rettentően izgatja ... A főd, főd... ez a m^guk istene, ez a mindenük! Sovánka: Elhallgass, fiú! ... Te tán nem szereted? s t v á n : Szeretem, csak énnékem nem az istenem. Ha tudni akarja, hát én talán még magánál, meg a kulák kominál is jobban szeretem. Csak egészen más ként, mint maguk ... Sovánka: Hogyan lehet másként szeretni... ? István: Hát másként — igazabban és emberebbül! Sovánka: Mi az, hogy em berebbül? István: Ügy, hogy én nem nézem a főd telekkönyvét... Né kem tulajdonnak elég a vetemé nyes... Sovánka: A többit pedig odadobod, nesztek, vigyétek, osztozzatok rajta ... István: Ne tüzeljen, gazd uram! Dehogy is dobom oda .., Inkább azt mondom: tegyük szépen össze, hogy ne kezdjem virradat előtt a robotot és folytassam késő éjszakáig. Csak annyit akarok én dolgozni, amennyi egy embernek kijár. Sovánka: Napi nyóc órát, akár a gyárban? István : Megtoldom én azt a nyolcat akár néggyel is dologidőben ... Sovánka: Na nem szogálod inad szakadtáig a fődet, akkor nem fizet neked. István: Szolgálom én becsülettel, de nem vagyok a rabja. Ügy szolgálom, hogy egy kis okulásra, művelődésre, meg szókozásra is maradjon időm. Sovánka: Persze, szórakozni...! István: Mért hallja csak azt egyet, a szórakozást? Nem gondlolok én kocsmázást, késő éjszakáig keverni a blattot a bagófüstben ... De egy kis ének, muzsika, meg tánc is jól esik,,, meg elnézni a fiatalokat, ha valamilyen mókás játékot tamil nak ... Mert mi ilyennek akarjuk az életet, hogy abban sok de rű legyen és boldogság ... Sovánka : Csak elnézlek, hallgatlak öcsém és az jár a fejembe, hogy más nevet kéne ag gatni rád. Is tv á n : Miféle nevet? Sovánka: Hát azt, hogy nini, itt megyen a mintavásárba való Boldog Pista, amék úgy szereti a fődet, hogy osztogatja ... István : Hiába epéskedik, Sovánka uram. Az igazság az, hogy nem én aludtam ma roszszul, de maga, gazduram. Sovánka: Honnan tud-od ezt, öcskös? István: Onnan, hogy a ké pére rá van írva, hogy egész éjszaka hányta-vetette magát a nyoszolyáján. Sovánka: Hát nem vót éppen a legfölségesebb éccaka. Rosszakat álmodtam. Tetejibe ott a baj, hogy nem először álmodok ilyeneket. Sokat ettem a friss kenyérből. István: Nem a kenyérben vót a hiba. Elő tudom én '-Számlálni a maga rossz álmait. Az első ugyi az, hogy szöget nyelt a Pejkó és megdöglött Sovánka: Nem a Pejkó, de a Tarka tehenem. István: Akkor a Pejkó gödörbe lépett és a lábát törte. Oszt jégeső nem vót az álomban? Sovánka: Jégeső nem, nincs annak most ideje. István: Persze, attól most nem kell félni, hogy pocsékra veri az egész évi termését. A jégeső csak a nyár derekán szorongassa, ugyi? Sovánka: Minek számlálgatod itt nékem az álmokat, akár a vénasszony? István: Csak azért, ha máskor jól belakik a friss kenyérből, hát másra gondoljon elalvás előtt. Példának okáért arra: itt van ez a Kerekes Pista barátom, amékre én most a Boldog nevet aggattam ... Oszt ha felhőt lát álmában közeledni, hát azon ne vén banyák üljenek jégesős vedrekkel, hanem a Boldog Pista lógázza le róla a lábát, meg a többi vidámarcú a szövetkezetből. Én majd azt kajátom magának: „Ne féljen a jégesőtől, Sovánka uram, elbánunk mi közössen azzal is!" Sovánka: Közösen? István: Ügy hát, mert közösen a bajt is jobban el lehet viselni ... Oszt ha ilyeneket álmodik, hát nem fog a verítékében fürödve felébredni és azt az áldott jó kenyerünket szidni az álmáért. Sovánka: Hallod-e fiú, nagyon sokat idézgeted énnekem azt a kenyeret. István: Hát van is ok rá. Szabad lett a kenyér, gazduram. Nagy dolog ez, fölségesen nagy dolog. Sovánka: Nem tudom, mi benne a fölséges... A jó Isten bőséges termést adott, eleget imádkoztunk érte. Van bőven lisz, hát szabad lett a kenyér. István: Megálljon, gazduram! Azt a bőséget nem az ima teremtette meg, de a munka ... a mi becsületes munkánk, meg az a nagy segítség, amit az állam adott a gépekkel. És amit a városi elvtársak tettek hozzá, meg az ifjúság, a brigádosok. Sovánka: Te a Mennybéliről megfeledkezel, öcsém! István: Dehogy is, gazduram. Csakhogy én a maga sok átkozódására is emlékszek. Arra, hogy amikor sok vót az eső és kevés a napsütés, akkor másként emlegette a Mennybélit. Sovánka: Megpróbáltatás vót az, öcsém ... Csak az ima segített rajtunk, nem vitás. István: Maga ezt a nótát fújja, én meg a becsületes munkáét Az igazság pedig az, hogy itt a szabad kenyér. Sovánka: Látom, te roppantul örülsz néki. Tavaly tán nem vót elég kenyered? István: Ejnye, hogy mondhat ilyet, gazduram! Nem énrólom van szó, nem az én kenyeremről ... De azokról, akik eddig jegyre vették. Sovánka: Mi kő'-öd hozzájuk. Jegyre vették, megkapták, ami járt nekik. István: Látom, nem írtl ezt a nagy dolgot, gazduram. Hát idefigyeljen. Gondo!;o.i arra, hogy maja nem Sovánka gazda húsz hold f'ldel, szép tanyával, a hozzávalókkal együtt. Hogy nincs az istállóban két szép tehene és egy pár ló nem rágja mellettük a szénát... Gondoljon arra, hogy vasgyári munkás és reggel, amikor a dologba megyen, a felesége kiporciózza a kenyeret. Oszt este hazajön és az asszony azt mondja, hogy elfogyott a kenyér, egy kis karaj se maradt. Sovánka: Jegy nélkül is vót bőven, abból süthetett. István: Lássa, most mondott egy kis igazságot. Csakhogy nem annak a dolgozónak vót, a kőmívesnek, kétkézi munkásnak. Vót a pénzesnek, burzsujnak, aki megvehette a feketéző malmostól, vagy akár magától azt az eldugott lisztet, gabonát. Sovánka: Hallod-e, engem ne keverj a feketézők közé. Én nem dugdostam egy mázsával se. István: Akkor mért nem örül a szabad kenyérnek? Mért nem repes a szíve, hogy az a munkásasszony most még egy karéjjal szelhet a gyerekének: nesze, fiacskám, egyél... keres apát annyit, hogy az olcsó szabad kenyérből eleget ehessünk. Zsemlyét is kapsz, szép fehér süteményt... És annak a munkásasszonynak a szeme nem lesz mindig azon az apróságon, jaj istenem, el ne hányja valahol, mert nem adhatok még egy szeletkét ... Hát érti már, mit jelent a szabad kenyér? Sovánka: Értem, értem. Ahogy így mondod, van egy kis igazság benne. István: Nem kicsi az, gazduram, de rettentően nagy .. < Majd meglássa maga is idővel. Magán múlik, hogy mikor. Csak egy kis lépés kell hozzá. Egy kis elszánás. Sovánka: Miféle elszánás? István: Csak annyi, hogy benyisson a szövetkezet irodájába. Nem is kell majd köszönnie, elég ha odamondja: Itt vagyok! írjanak be engem' is, de tüstént! Sovánka: Megmondanád-e öcsém, mért csábitasz engem annyira? Sovánka: Van annak száz oka is. De csak néhányat mondok. Az egyik, hogy példát adjon a többi még habozó középgazdának. A másik, hogy az én kedves Anda Ferkó komámnak szövetkezetbéli legyen az apósa... No meg aztán, hogy azt a szép meleg hangját hallhassuk a dakxr körünkben. Hogy együtt fújha* suk azt, hogy Szállj, te büszke ének szállj, miként a fergeteg... Sovánka: Megállj, fiú! Szépen hangzik ez a te új nótád... Hadd próbáljam véled: Szállj te büszke éuek.., v