Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-18 / 135. szám, vasárnap

Ili SZO 1949 szeptember 18 sültem arról magam is, hogy ez a nagymérvű letartóztatás Cieier eredménye. A vizsgálat anyagából Geiei Imre munkája nyomán vették őrizetbe Rózsát, aki a kínzásokba belehalt, meg Schönherzet, akit felakasztottak. Én 1944 októberében szabadultam. Én is kaptam büntetést. A nyomozáson engen sem hagyhattak ki, de enyhítő körülmény akadt és így én csak 6 hónapot kaptam. 1944 októberében szabadultam. Ezután engem a katonai kémelhárító, nem tudva kilétemről, őrizetbe vett és a hadihelyzet következtében őrizetbe vételem után Sopronkőhidára szállított. — Semmit nem tevékenykedett 1944 és letartóztatás között? — A magyar trockistáknak munkájában vettem részt, hogy ott felderítő munkát végezzek De nem sinerült, mert a Katonai kémelhárítók a magyar trockistáknak katonai vonalát felgöngyölítették és engem is őrizetbe vettek. Sopronkőhidán katonai bíróság elé ktrültem a Vkf 3 elé. Zárt tárgyalást kértem és felfedtem, hogy itt 1931 óta a rendőrség szolgálatában voltam és kértem megidézni Sombort és Haint. RajK Endiét, bátyámat is igénybe vettem, aki a Szálasi kormányban volt. Mentőtanirként meg is érkezett és ennek köszönhettem, hogy a tárgyaláson az ellenem hozott vádat elejtették. En^em a politikai rendszer szempontjából megbízhatónak tartottak és bátyám kezességet vállalt értem. Ennek alapján a vádat elejtették, ügyemet áttétték a politikai büntetőbírósághoz A tárgyalásra azonban nem került sor, mert a hadiesemények miatt elmeneKÜlt a Szálasi kormány, Magyarország pedig felszabadult. Engem, mint sopronkőhidai foglyot egy németországi táborba vittek és innen az összeomlás után Stolczerrel együtt kikerültünk. Stolczer meemondta, hogy amerikai zónába igyekszm bejutni és én megkértem, ha találkozik Somborral, mondja meg, hogy én Magyarországra mentem. A magyarországi baloldali forradalmi szelte felszámolása mll az afrikaiaktól kapott megbízatásom" Ezután szünet következett, majd Így folytatta Rajk vallomását: — Amikor hazatértem Budapestre, akkor a Magyar Kommunista Párt a felszabadult országban máilegálisán működött. Az én tevékenységem a Kommunista Párt vezetősége előtt nem volt ismeretes, úgy ismertek, min

1: a Kommunista Párt egyik legjobb tagját, ezért mindjárt hazajövetelem után elég magas funkciót kaptam. A budapesti Pártszervezetnek lettem a titkára. Nem sokkal azután, hogy a pártvezetőségtől megbízást kaptam, felkeresett engem egy Kovács nevezetű ember, aki az amerikai katonai miszsziónak volt a tagja. Ez lehetett 1946 őszén, augusztus körül. Kovács közölte velem, hogy az amerikai zónában tartózkodó Sombortól üzenetet kapott, amelynek értelmében ő tudja, hogy én a magyar rendőrségnek dolgoztam. Ennek az adatnak a birtokában felszólít engem, hogy álljak az amerikai hírszerző szervek szolgálatába. Amennyiben ennek nem tennék eleget, ők le fognak leplezni. Természetesen vállaltam. Kovács politikai tájékoztatót kért a magyar belügyminisztériumtól. Megmondotta nekem, hogy engem, aki ilyen magas funkciót töltök be, nem apró hírszerző teendővel akar megbízni, hanem azt akarja, hogy én, mint aki közel vagyok a politikai vezető körökhöz, olyan politikai kérdésekről adiak felvilágosítást az Egyesült Államok budapesti szerveinek, amelyekről ők egyébként nem szerezhetnének semmiféle forrásból tudomást. Én Kovács alezredest, * mint a katonai misszió tagját tájékoztattam a belpolitikai helyzetről és a, vele való kapcsolatom ebben merült ki. Különös fontosságai bírt az 1945-i választásokról szőlő beszámolóm. A be'nolitikai helyzetnek ezekről a kérdéseiről ő másként nem értesült volna. Kovácsot tájékoztattam arról. ho<*v a Kommunista Párt értesülése és értékelése szerint Magvarországon a különböző jobboldali e'emek a Horthv-Szálasi rendszer hívei, a jobboldali pírtok, mint például a Kisgazda Párt, erős szervezkedést kezdtek mindenütt a népi demokrácia ellen és szovjetellenesek. Kovács erre azt mondotta, hogy erről van tudomása. Ez nem az Egyesült Államok tudta nélkül, hanem az Egyesült Államok megfelelő irányításával történik, mert a főtörekvésttk Ma-ryarországon a baloldali forradalmi szellemeknek a felszámolása és a magyar jobboldali kormányzatnak az uralomra juttatása. Épnen ezért az én fetadatom az, ho°:y mindarról, ami ennek a rendszernek a felszámolására rínvul, a Kommunista Párt részéről informáljam, másrészt a pártban viselt tisztségemnél fogva hassak oda, ho<ry e.zek az elemek zavartalanul folytathassák a már említett politikai tevékenységüket. Ez volt Kováccsal való kapcsolatban végig. — A francia táborral kapcsolatos dolgokra nem emlékszik? :— Mielőtt Kováccsal kapcsolatba kerültem vo'na, korábban is történt az amerikaiak részéről kísérletezés, hoícy en*?em az amerikai birütynöksé<? részére beszervezzenek. A verrei internáló táborban egy amerikai állampolgár, aki tudomásom szerint hírtigvnök volt, felkeresett és vállalkozott arra. hofv segít engem, hogy a táborból kiszabaduljak és hazajöjjek Magyarországra, ö is megmondotta, hogy engem azért szeretnének hazajuttatni, hogymint le nem leplezett a Kommunista Párton belül az amerikaiak utasítása szerint igyekezzek a Pártban bomlasztani és a Párt vezetőségét is a kezembe kaparintani. A hírügynök olyankor érkezett a táborba, amikor én már az előadott módon a Gestapo őrnaggyal megállapodtam abban, hogy Németországon keresztül hazajöjjek. A feladatokkal kapcsolatban azt mondottam, hogy nekem lehetőségem van Németországban munkára jelentkeznem és én onnan haza tudok jutni Magyarországra. Ezért nincs szükségem segítségére. Természetesen neki nem mondtam azt, hogy a Gestapo őrnagyon keresztül kerülök haza Magyarországra. Visszatérve Kovácsra, az Egyesült Államok budapesti katonai missziójának egyik tagja 1945 végén összekötött engem Himlerrel. Himler ebben az időben Magyarországon járt. A magyar háborús bűnösöket szállította Magyarországra az amerikai megszállási övezetekről. Ez a találkozóm Himlerrel tulajdonképpen csak ismerkedési jellegű volt. Semmi különösebb kérdésről köztünk szó nem esett. Himlerrel másodszor és utoljára 1946 őszén beszéltem, amikor ö Magyarországon — ahogy nekem említette — illegálisan járt. Himler meg is mondotta akkor nekem, hogy azt az utazást 6 azért iktatta be programjába, mert velem fontos megbeszélni valója van. Közölte velem azt, hogy Magyarországon a különböző Jobboldali elemek, a Nagy Ferenc vezetése alatt álló kisgazdapárti, a jobboitíali eiők, valamint a Kovács imre vezetése alatt álló nemzeti paraszterök, Payer, Kéthly jobboldali szocialisták, valamint szervezettel nem rendelkező, de igen aktívan dolgozó földalatti volt fasiszta erők nagy tevékenységet fejtenek ki a kormányhatalom átvételére. Nekem azt a feladatot akarja adni, hogy a kormányhatalomban eltávolítsam a baloldali szociáldemokratákat, hogy a jobboldali erők uralomra jussanak. Ennek biztosítása végett hassak oda, hogy a baloldali forradalmi erők legnagyobb egységét, a Kommunista Párt erejét bomlasszam olyképpen, hogy külön frakciót szervezzek a Rákosi vezetése alatt álló párt ellen és akár sikerül ezt széles alapokra fektetni, akár nem, de muszá j a köztudatba belevinni, hor^y van Magyarországon egy ellenakció Rákosi ellen. Himler elképzelése volt. de nem egyéni és hozzátartozott az Egyesült Államok politikájához, ho^v sikerüljön propagandával belevinni a köztudatba, hogy a Kommunista Pártbsn nincs egység és az én vezetésem alatt van egy külön akció. Ez már e~y olyan irányvesztést, zavart jelentene a baloldaliak táborában, amely könnyebben teszi lehetővé a jobboldali erők felbukkanását. Himler, amikor közölte velem ezt a feladatot, közölte velem azt is, hogy minden valószínűség szerint vele vagy általában amerikai hírszerző szervek képviseletével ez volt az utolsó beszélgetésem, mert ők az egész hálózatot átadják a jugoszlávoknak és a jövőben azokkal fogok együttműködni, ö semmit nem mondott arra vonatkozólag, hogy ki lesz az, akitől utasításokat kapok, sem arra vonatkozólag nem tett említést, hogy Jugoszlávia részéről a kapcsolatot milyen módon veszem fel. Ezzel a' Himlerrel való beszélgetésem véget is ért. — Amerikai részről még egyetlen kapcsolatom volt és pedig Chapin amerikai követtel időnkénti titkos érintkezésem volt. Más kapcsolatom nem volt. — Az amerikai kapcsolatoknak volt valami befolyása Cseresznyéssel való kapcsolatára ? — Igen, elfelejtettem elmondani, hogy Himler 1946 végén, amikor beszéltem vele, kifejtette ezt a problémát, egyszersmind közölte velem azt is, hogy én, kihasználva a belügyminiszteri hatáskörömet, igyekezzek vezető állásokba számukra megbízható elemeket, az amerikaiak politikáját folytató, vagy a hírügynökségbe beszervezett elemeket beszervezni. Kihasználva a Kommunista Pártban betöltött funkciómat, igyekezzek az államapparátus más terén is ilyen elemeket elhelyezni. Rajk becsempészi a kémeket és a trockistákat a magyar államvédelmi, közigazgatási és politikai szervezetekbe Én a későbbiek folyamán részint Himler, részint más utasításra el is helyeztem a belügyminisztériumban Cseresznyést, aki jugoszláv hírszerző volt, Marschall Lászlót, aki a francia Deuxiéme Bureau, Major Frigyest, aki az amerikai hírügynökség embere, Szász Bélát, aki az angol Intelligence Service tagja volt. Ezenkívül 1946 elején Kovács alezredes hozzám küldte Szőnyi Tibort. Ezeket a különböző jobboldali szovjetellenes erőket használtam fel céljaimra. — Ennek a káderpolitikának a lényege az volt, hogy lehetőség szerint az államéletnek azokon a területein, amelyek a hatalom átvétele szempontjából döntőek, adjak megbízható embereket, akikre a népi demokratikus rendszer megnyugtatása szempontjából számítani lehet. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a káderpolitika 1946-ban, amikor én Himlerrel beszéltem, még csak felmerült és csupán Tito tervei alap ján realizálódott. De egy és ugyanazon vonalon volt, mert Tito együttműködött az amerikai hírügynökséggel. Erre vonatkozólag, hogy ők szorosan és szervesen együtt dolgoztak, különböző tények is állnak a rendelkezésemre. Mindenekelőtt a francia internáló táborban szerzett tapasztalatok, amikor is saját magam győződtem meg arról, hogy olyan személyek akik a jugoszláv vezető állami állásokat töltik be, azok a 2-iéme beszervezett ügynökei voltak. Világossá vált előttem, hogy Tito maga is az imperialisták ügynöke — vallja iajk Hogy jugoszláv vezetőkörök Tito, Rankovics és az amerikai hírszerzők között szoros Kapcsolat volt, arról meg voltam győződve. Az is tény, hogy 1945-ben az amerikaik saját embereiket túlnyomó részt jugoszláv területen keresztül küldték Magyarországra. A jugoszlávok előtt is ismert volt ezeknek a személyeknek az ügynök volta. így pl. Jugoszlávián keresztül jutottak haza Szőnyi és társai. Jugoszláv hírszerző szervekkel nei;em már 1945-ben volt kapcsolatom, így Brankovval. Akkor még nem tudtam, hogy ők az amerikaiakkal szorosan együtt dolgoznak. Brankovval egy egyetemi ünnepség alkalmával ismerkedtem meg, ekkor lettem belügyminiszter és ebben a hivatásomban a jugoszláv katonai misszió vezetője gyakran felkeresett. Már aKkor nagyon kiemelte a MEKOSZ teljes politikai vonalát, helyesnek tartotta politikáját, ment nacionalista alapokon áll é-* rámutatott arra, hogy a MEKOSZ kicsiben az, ami a nagy jugoszláv ifjúsági mozgalom fejlettebb formában, ugyancsak nacionalista alapon és ezzel kapcsolatban mái ebben az időben beszélt nekem Tito politikájáról, aki a háború befejezése után nacionalista alapon igyekszik a maga politikáját érvényre juttatni. AmiKor belügyninizter lettem, Brankov visszatért erre és fel kellett fedeznem ezekben a beszélgetésekben, hogy ő azért irányítja erre a társalgását, hogy így kipuhatolja, milyen a beállításom a Szovjetúnio, Rákosi, Gerő és Farkas iránt, mennyiben rokonszenvezek Tito nacionalista politikájával, mennyiben vannak meg bennem ezek a politikai beállítottságok? Brankov az én válaszomból meggyőződhetett arról, hogy helyeslem Tito szovjetellenes politikáját. Ennek Következtében lett Brankov magatartása nyilt. Megmondotta, hogy fi M*• gva.rorpzágon a jugoszláv hírszerzés vezetője és kér engem, mint belügyminisztert, hogy különböző adatokat szolgáltassak ki neki a magyar politikai helyzetről és államtitkokat képező különböző dolgokról, stb. BranKOwal ez volt értekezésemnek a lényege. — Az ön francia táborban kötött ismerőse nem került szóba? — Szóba került. Több alkalommal megfordult Belgrádban és amikor visszatért, azok üdvözletét hozta számomra, akik Spanyolországban voltak. Ezzel kapcsolatban közölte velem azt, hogy ezek a volt jugoszláv hareosoK mind tekintélyes vezetők. Brankov a velem való beszélgetések alapján meg győződést szerezhetett, hogy én olyan politikai szempontból, amiket ő felemlített, népfront nacionalista, ifjúsági mozgalom nacionalista alapon megbízható vagyok. Erre abból tudok következtetni, hogy 1947 nyarán, ami kor én Jugoszláviába mentem nyaralni, rendkívül melegen, sőt sznite tüntető előzékenységgel fogadtak. Zágrábban az állomáson kormányKÜldöttség várt és a Kormány ebédet adott tiszteletemre. A szlovén kormány miniszterelnöke adott ebédet, amelyen több állami tisztviselő vett részt, Abbáziában egy villát bocsátottak rendelkezésemre. Később, mikor Rankovval beszéltem, megértettem, hogy ez nem általános vonás az ő vendéglátásukban, hanem ilyen előzéKeységet azért iktattak bele programjukba, hogy ezáltal is megnyerjenek a maguk számára. — Kapcsolatom a jugoszláv hírszerzőkel tulajdonképpen itt, Abbáziában vált formálissá. Itt történt meg jugoszláv vonalon is beszervezésem. Itt vált világossá, hogy nemcsak Brankov, Vukonovics, Milics és mások, akik Spanyolországban folytatnak trockista poFtikát, állnak az amerikai hírszerző szervekkel kapcsolatban, hanem maga Tito is, a jugoszláv kormány miniszterelnöke. Ezt én a következő tényekkel támasztom alá. Abbaziában Raiakovfccsal megtárgyalják gyalázatos népárufó terveik részletes programját Abbáziái tartózkodásom alatt megérkezett hozzám a villába a horvátországi ÚTBA államvédelmi szervnek vezető tagja, egy kb. 30 év körüli szőke nő Magyarul közölte velem, hogy Rankovics rövidesen Abbáziába fog utazni, velem akar beszélni és erről a beszélgetésről hármunKon kívül senkinek sem szabad tudni. Rankovics mer.r is é

rkezett. A tolmács szerepét kettőnk között ez a nő vállalta. Rankovics a vendéglátó gazda néhány udvarias szava után rövidesen rátért utazásának tulajdonképpeni céljára. Megmondotta nekem, hogy tud róla, hogy a horthysta magyar rendőrség gel kapcsolatosan állottam és ő egyenesen Tito utasítására jött ide, hogy közölje ve'em, amennyiben én a jövőben nem fejtenék ki olyan magatartást, amellyel mindenben alátámasztom Magyarországon Tito politikáját, úgy le fognak leplezni Én RanKovicsnak azt válaszoltam, hogy teljesen me-'dő és felesleges ilyen fenyegetéssel e.ni velem szemben, mert nem felel meg a valóságnak, hogy a rendőrséggel kapcsolatban álltam. — És ha én velük itt míiködöm, nem azért teszem, mert ők ikarják, hanem azért, mert az én politikai felfogásom rokon velük. — Erre a gúnyos mosollyal kihúzott egy fényképmásolatot és átadta elolvasás végett. Ebben felfedeztem, hogy ez annak a nyilatkozatnak a fényképmásolata, amit 1931-ben Hetényinek tettem letartóztatásom alkalmával, melynek körülményeiről már beszéltem. Meg is kérdeztem Rankovicsot, hogyan került az ő kezébe ilyen OKmány? Talán a jugoszáv rendőrségnek volt korábban kapcsolata a magyar rendőrséggel és onnan kapta az adatokat vagy más módon? Rankovics erre azt mondotta: Nem Jugoszlávia fasiszta rendőrségének irattárából került elő, hanem az amerikaiak adták át. A Horthy-rendőrségnek irattárát nyugatra mentették, amikor a különböző hatósági szervek nyugatra menekülteK. A háború befejezése után az irattár amerikai zónába, az amerikaiak kezébe került Rankovicstól megkérdeztem, milyen módon került ő hozzá az amerikaiaktól ez a fénymásolat, Rankovics erre azt válaszolta, semmi értelme nincs, hogy egymás előtt zsákban macskát áruljunk, annál kevésbé, mert nekem látnom Kell az ő tejes politikájukat és kapcsolatukat. ö megmondhatja nekem, hogy az amerikaiakkal kapcsolatban állanak ö tud az én beszélgetésemről Himlerrel, amit 1946 végén folytattam. Tud arról is, hogy Himler nekem milyen feladatokat jelölt ki a jobboldali erők megsegítéseit, a Kommunista Párt bomlaszfására, tud arról is, hogy Himler közölte velem, hogy minden valószínűség szerint a Közeli időben már neem az amrikaiaktól, hanem Jugoszláviától kapom az utasításokat. Rankovics szerint jugoszláv vonalon Titotól és tőle a jövőben pedig Titoáltal kijelölt személyektől kapom az utas.tásokat. Ez mindenekelőtt az a kézenfekvő tény, amely nekem első alkalommal bebizonyította, hogy már nemcsak a Franciaországban beszervezett jugoszlávok voltak szoros kapcsolatban az amerikaiakkal, hanem a jugoszláv kormánykörök tagjai közül is többen, beleértve Tito és Rankovics belügyminisztert is. Itt ki kell térnem arra, hogy miután Rankovics ezt a fénymásolatot felmutatta, azt mondottam, hogy teljesen felsleges ennek a fénymásolatnak birtokában formálisan beszervezni, hiszen politikailag úgyis egyetértek velük. Arra ő azt mondotta, hogy én, mint belügyminiszter megérthetem, hogy ő is, mint belügyminiszter, szakszerűségi szempontból fontosnak tartja ennek az apró munkának elvégzését is, .hogy minden körülmények között bebiztosítva legyen arról, hogy én az ő utasításainak eleget fogok tenni. Egyébként megnyugtatott, hogy énrám ők nem „apró" munkát akarnak bízni. Ismerik képességeimet, a kormányban és a Pártban elfoglalt helyemet és rám ők nagy politikai feladatokat fognak bízni és ezzel kapcsolatban mondotta, hogy később sok mindenről fogunk beszélgetni. Vegyem utasításnak azt, hajtsam végre azokat a feladatokat, amennyiben nem tettem volna nekik eleget, amiket 1946 végén Himler, az amerikai hírszerzés egyik vezetője adott nekem, A Kommunista Párton belül hassak oda, hogy egy erős Rákosiellenes frakció alakuljon ki a Párton belül. Itt meg kell jegyeznem, hogy Tito, Rankovics és más jugoszláv vezetőférfiak és az amerikai hírszerző szervek között szoros kapcsolata van és az volt a feltevésem, ami bennem még jobban megerősödött, hogy ennek a kapcsolatnak régebbi keletűnek kellett lennie. Ennek ténybeli beigazolását nem láthattam, de ma sem szabadulok attól a feltevéstől, hogy az amerikaiak Titot kompromittáló adatok birtokában vannak és Titot a kezükben tartják, úgyszintén a Franciaországban beszervezett jujoszláv államférfiakat is. — Ezzel párhumazosan volt kapcsolata a Magyarországon működő jugoszlávokkal is? — A jugoszlávokkal, tehát Brankovval, Mrazoviccsal való kapcsolatom tulajdonképpen két részre osztható. Az egyik a Himlerrel való beszélgetésem idejére, a másik 1947 nyarára, a Rankoviccsai Kelébián folytatott beszélgetésre esik. Az első szakaszról teljes egészében még nem említettem, hogv ez a kapcsolatom nemcsak tapogatódzási, ismerkedési viszony volt, mikor ők próbáltak engem megismerni és én őket, hanem állandó politikai tájékoztatást és egyéb adatszolgáltatási tettem Rankovics és a többiek részére. Ez az adatszolgáltatás nem szakadt meg a Rankoviccsai történt beszélgetésem után sem. Kiterjedt például arra, hogy a jugoszláv kormányt érdekelte a magyar költségvetés, a Nagy Ferenc, Kovács Béla és mások által vezetett összeesküvés, a rendőrségi működési és szolgálati szabályzat, a Magyarország közigazgatására vonatkozó kérdések stb. Mindezek lényegében államtitkokat képeznek és mint államtitkokat, kapták meg tőlem a jugoszlávok. Ezektől függetlenül állandóan és folytatólagosan minden egyes kérdésben felvilágosítást kértek a belügy vagy az államvédelmi hatóság bármely kérdéséről. Ez volt az az adatszolgáltatás, amelyet 1947 folyamán tőlem kaptak és ettől függetlenül adatokat kapott Szebenyi. Cseresznyés. — ön bízta meg Szebenyit? Személyesen kaptak öntől utasítást? Kiknek adott ilyen utasítást? — A belügyben ennek a két személynek, A Rankoviccsai való első találkozásom után a vele való kapcsolatom úí jelleget kapott. Mint ahogy Rankovics nekem jelezte a beszélgetés alkalmával, egymás után érkeztek tőle az utasítások. Alighogy visszatértem, az egyik ilyen utasítás az volt, hogy minden eszközzel hassak oda, hogy a rendőrség, valamint a honvédség vezető posztjaira a mi politikánknak megfelelő, tehát nacionalista, soviniszta, szovjetel'.enes elemeket helyezzek. Ezzel kapcsolatosan nyomatékosan felhívta a figyelmemet arra, hogy nem elég csak ilyenfajta elemeknek az elhelyezése vezető posztokban, hanem igyekezzek odahatni, hogy a rendőrség és a honvédség, mint fegyveres alakulat, Tito politikájának befolyása alá kerüljön, hogv nacionalista, soviniszta, szovjetellenes legyen és az Egyesült Államok felé terelődjenek. Ennek a megvalósítására Rankovics üzeneteiben javasolta rendörés honvéddelegációk küldését Jugoszláviába, ahol ezeket minden ióval lássák el és Tito szerepét szép színben tüntessék fel. Jugosz'ávia minden előnyét be fogják mutatni, hogy ezáltal a legjobb benyomással hazatérve, ők a rendőrség és a honvéd[Folytatás a 4. oldalon)