Uj Szó, 1949. szeptember (2. évfolyam, 120-145.szám)

1949-09-18 / 135. szám, vasárnap

Ili SZO 1949 szeptember 18 sültem arról magam is, hogy ez a nagymérvű letartóztatás Cieier ered­ménye. A vizsgálat anyagából Geiei Imre munkája nyomán vették őrizet­be Rózsát, aki a kínzásokba bele­halt, meg Schönherzet, akit felakasz­tottak. Én 1944 októberében szabadul­tam. Én is kaptam büntetést. A nyo­mozáson engen sem hagyhattak ki, de enyhítő körülmény akadt és így én csak 6 hónapot kaptam. 1944 októbe­rében szabadultam. Ezután engem a katonai kémelhárító, nem tudva kilé­temről, őrizetbe vett és a hadihelyzet következtében őrizetbe vételem után Sopronkőhidára szállított. — Semmit nem tevékenykedett 1944 és letartóztatás között? — A magyar trockistáknak munká­jában vettem részt, hogy ott felderítő munkát végezzek De nem sinerült, mert a Katonai kémelhárítók a ma­gyar trockistáknak katonai vonalát felgöngyölítették és engem is őrizetbe vettek. Sopronkőhidán katonai bíróság elé ktrültem a Vkf 3 elé. Zárt tár­gyalást kértem és felfedtem, hogy itt 1931 óta a rendőrség szolgálatában voltam és kértem megidézni Sombort és Haint. RajK Endiét, bátyámat is igénybe vettem, aki a Szálasi kor­mányban volt. Mentőtanirként meg is érkezett és ennek köszönhettem, hogy a tárgyaláson az ellenem hozott vádat elejtették. En^em a politikai rendszer szempontjából megbízható­nak tartottak és bátyám kezességet vállalt értem. Ennek alapján a vádat elejtették, ügyemet áttétték a politi­kai büntetőbírósághoz A tárgyalásra azonban nem került sor, mert a hadiesemények miatt el­meneKÜlt a Szálasi kormány, Magyar­ország pedig felszabadult. Engem, mint sopronkőhidai foglyot egy né­metországi táborba vittek és innen az összeomlás után Stolczerrel együtt kikerültünk. Stolczer meemondta, hogy amerikai zónába igyekszm bejutni és én megkértem, ha találkozik Sombor­ral, mondja meg, hogy én Magyaror­szágra mentem. A magyarországi baloldali forradalmi szelte felszámolása mll az afrikaiaktól kapott megbízatásom" Ezután szünet következett, majd Így folytatta Rajk vallomását: — Amikor hazatértem Budapest­re, akkor a Magyar Kommunista Párt a felszabadult országban mái­legálisán működött. Az én tevékeny­ségem a Kommunista Párt vezető­sége előtt nem volt ismeretes, úgy ismertek, min 1: a Kommunista Párt egyik legjobb tagját, ezért mindjárt hazajövetelem után elég magas funkciót kaptam. A budapesti Párt­szervezetnek lettem a titkára. Nem sokkal azután, hogy a pártvezető­ségtől megbízást kaptam, felkere­sett engem egy Kovács nevezetű em­ber, aki az amerikai katonai misz­sziónak volt a tagja. Ez lehetett 1946 őszén, augusztus körül. Ko­vács közölte velem, hogy az ameri­kai zónában tartózkodó Sombortól üzenetet kapott, amelynek értelmé­ben ő tudja, hogy én a magyar rend­őrségnek dolgoztam. Ennek az adat­nak a birtokában felszólít engem, hogy álljak az amerikai hírszerző szervek szolgálatába. Amennyiben ennek nem tennék eleget, ők le fog­nak leplezni. Természetesen vállal­tam. Kovács politikai tájékoztatót kért a magyar belügyminisztérium­tól. Megmondotta nekem, hogy en­gem, aki ilyen magas funkciót töl­tök be, nem apró hírszerző teendő­vel akar megbízni, hanem azt akar­ja, hogy én, mint aki közel vagyok a politikai vezető körökhöz, olyan politikai kérdésekről adiak felvilágo­sítást az Egyesült Államok buda­pesti szerveinek, amelyekről ők egyébként nem szerezhetnének sem­miféle forrásból tudomást. Én Ko­vács alezredest, * mint a katonai misszió tagját tájékoztattam a bel­politikai helyzetről és a, vele való kapcsolatom ebben merült ki. Kü­lönös fontosságai bírt az 1945-i vá­lasztásokról szőlő beszámolóm. A be'nolitikai helyzetnek ezekről a kérdéseiről ő másként nem értesült volna. Kovácsot tájékoztattam ar­ról. ho<*v a Kommunista Párt érte­sülése és értékelése szerint Ma­gvarországon a különböző jobboldali e'emek a Horthv-Szálasi rendszer hívei, a jobboldali pírtok, mint pél­dául a Kisgazda Párt, erős szervez­kedést kezdtek mindenütt a népi de­mokrácia ellen és szovjetellenesek. Kovács erre azt mondotta, hogy er­ről van tudomása. Ez nem az Egye­sült Államok tudta nélkül, hanem az Egyesült Államok megfelelő irányí­tásával történik, mert a főtörekvé­sttk Ma-ryarországon a baloldali forradalmi szellemeknek a felszámo­lása és a magyar jobboldali kor­mányzatnak az uralomra juttatása. Épnen ezért az én fetadatom az, ho°:y mindarról, ami ennek a rend­szernek a felszámolására rínvul, a Kommunista Párt részéről informál­jam, másrészt a pártban viselt tiszt­ségemnél fogva hassak oda, ho<ry e.zek az elemek zavartalanul foly­tathassák a már említett politikai tevékenységüket. Ez volt Kováccsal való kapcsolatban végig. — A francia táborral kapcsolatos dolgokra nem emlékszik? :— Mielőtt Kováccsal kapcsolatba kerültem vo'na, korábban is történt az amerikaiak részéről kísérletezés, hoícy en*?em az amerikai birütynök­sé<? részére beszervezzenek. A ver­rei internáló táborban egy amerikai állampolgár, aki tudomásom szerint hírtigvnök volt, felkeresett és vál­lalkozott arra. hofv segít engem, hogy a táborból kiszabaduljak és hazajöjjek Magyarországra, ö is megmondotta, hogy engem azért szeretnének hazajuttatni, hogymint le nem leplezett a Kommunista Pár­ton belül az amerikaiak utasítása szerint igyekezzek a Pártban bom­lasztani és a Párt vezetőségét is a kezembe kaparintani. A hírügynök olyankor érkezett a táborba, amikor én már az előadott módon a Gestapo őrnaggyal meg­állapodtam abban, hogy Németor­szágon keresztül hazajöjjek. A fel­adatokkal kapcsolatban azt mondot­tam, hogy nekem lehetőségem van Németországban munkára jelent­keznem és én onnan haza tudok jutni Magyarországra. Ezért nincs szükségem segítségére. Természete­sen neki nem mondtam azt, hogy a Gestapo őrnagyon keresztül kerülök haza Magyarországra. Visszatérve Kovácsra, az Egye­sült Államok budapesti katonai missziójának egyik tagja 1945 vé­gén összekötött engem Himlerrel. Himler ebben az időben Magyaror­szágon járt. A magyar háborús bű­nösöket szállította Magyarországra az amerikai megszállási övezetekről. Ez a találkozóm Himlerrel tulajdon­képpen csak ismerkedési jellegű volt. Semmi különösebb kérdésről köztünk szó nem esett. Himlerrel másodszor és utoljára 1946 őszén beszéltem, amikor ö Magyarorszá­gon — ahogy nekem említette — illegálisan járt. Himler meg is mon­dotta akkor nekem, hogy azt az utazást 6 azért iktatta be program­jába, mert velem fontos megbeszélni valója van. Közölte velem azt, hogy Magyarországon a különböző Jobb­oldali elemek, a Nagy Ferenc veze­tése alatt álló kisgazdapárti, a jobb­oitíali eiők, valamint a Kovács imre vezetése alatt álló nemzeti paraszt­erök, Payer, Kéthly jobboldali szo­cialisták, valamint szervezettel nem rendelkező, de igen aktívan dolgozó földalatti volt fasiszta erők nagy tevékenységet fejtenek ki a kor­mányhatalom átvételére. Nekem azt a feladatot akarja adni, hogy a kor­mányhatalomban eltávolítsam a bal­oldali szociáldemokratákat, hogy a jobboldali erők uralomra jussanak. Ennek biztosítása végett hassak oda, hogy a baloldali forradalmi erők legnagyobb egységét, a Kom­munista Párt erejét bomlasszam olyképpen, hogy külön frakciót szer­vezzek a Rákosi vezetése alatt álló párt ellen és akár sikerül ezt széles alapokra fektetni, akár nem, de muszá j a köztudatba belevinni, hor^y van Magyarországon egy ellenakció Rákosi ellen. Himler elképzelése volt. de nem egyéni és hozzátartozott az Egyesült Államok politikájához, ho^v sikerüljön propagandával bele­vinni a köztudatba, hogy a Kom­munista Pártbsn nincs egység és az én vezetésem alatt van egy kü­lön akció. Ez már e~y olyan irány­vesztést, zavart jelentene a balolda­liak táborában, amely könnyebben teszi lehetővé a jobboldali erők fel­bukkanását. Himler, amikor közölte velem ezt a feladatot, közölte ve­lem azt is, hogy minden valószínű­ség szerint vele vagy általában ame­rikai hírszerző szervek képviseleté­vel ez volt az utolsó beszélgetésem, mert ők az egész hálózatot átadják a jugoszlávoknak és a jövőben azok­kal fogok együttműködni, ö semmit nem mondott arra vonatkozólag, hogy ki lesz az, akitől utasításokat kapok, sem arra vonatkozólag nem tett említést, hogy Jugoszlávia ré­széről a kapcsolatot milyen módon veszem fel. Ezzel a' Himlerrel való beszélgetésem véget is ért. — Amerikai részről még egyetlen kapcsolatom volt és pedig Chapin amerikai követtel időnkénti titkos érintkezésem volt. Más kapcsolatom nem volt. — Az amerikai kapcsolatoknak volt valami befolyása Cseresznyéssel va­ló kapcsolatára ? — Igen, elfelejtettem elmondani, hogy Himler 1946 végén, amikor be­széltem vele, kifejtette ezt a prob­lémát, egyszersmind közölte velem azt is, hogy én, kihasználva a bel­ügyminiszteri hatáskörömet, igye­kezzek vezető állásokba számukra megbízható elemeket, az amerikaiak politikáját folytató, vagy a hírügy­nökségbe beszervezett elemeket be­szervezni. Kihasználva a Kommunis­ta Pártban betöltött funkciómat, igyekezzek az államapparátus más terén is ilyen elemeket elhelyezni. Rajk becsempészi a kémeket és a trockistákat a magyar államvédelmi, közigazgatási és politikai szervezetekbe Én a későbbiek folyamán részint Himler, részint más utasításra el is helyeztem a belügyminisztériumban Cseresznyést, aki jugoszláv hírszer­ző volt, Marschall Lászlót, aki a francia Deuxiéme Bureau, Major Frigyest, aki az amerikai hírügy­nökség embere, Szász Bélát, aki az angol Intelligence Service tagja volt. Ezenkívül 1946 elején Kovács alez­redes hozzám küldte Szőnyi Tibort. Ezeket a különböző jobboldali szov­jetellenes erőket használtam fel cél­jaimra. — Ennek a káderpolitikának a lényege az volt, hogy lehetőség sze­rint az államéletnek azokon a terü­letein, amelyek a hatalom átvétele szempontjából döntőek, adjak meg­bízható embereket, akikre a népi de­mokratikus rendszer megnyugtatása szempontjából számítani lehet. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a káderpolitika 1946-ban, amikor én Himlerrel beszéltem, még csak fel­merült és csupán Tito tervei alap ján realizálódott. De egy és ugyan­azon vonalon volt, mert Tito együtt­működött az amerikai hírügynökség­gel. Erre vonatkozólag, hogy ők szorosan és szervesen együtt dol­goztak, különböző tények is állnak a rendelkezésemre. Mindenekelőtt a francia internáló táborban szerzett tapasztalatok, amikor is saját ma­gam győződtem meg arról, hogy olyan személyek akik a jugoszláv vezető állami állásokat töltik be, azok a 2-iéme beszervezett ügynökei voltak. Világossá vált előttem, hogy Tito maga is az imperialisták ügynöke — vallja iajk Hogy jugoszláv vezetőkörök Tito, Rankovics és az amerikai hírszerzők között szoros Kapcsolat volt, arról meg voltam győződve. Az is tény, hogy 1945-ben az amerikaik saját embereiket túlnyomó részt jugoszláv területen keresztül küldték Magyaror­szágra. A jugoszlávok előtt is ismert volt ezeknek a személyeknek az ügy­nök volta. így pl. Jugoszlávián ke­resztül jutottak haza Szőnyi és tár­sai. Jugoszláv hírszerző szervekkel nei;em már 1945-ben volt kapcsolatom, így Brankovval. Akkor még nem tud­tam, hogy ők az amerikaiakkal szoro­san együtt dolgoznak. Brankovval egy egyetemi ünnepség alkalmával ismer­kedtem meg, ekkor lettem belügymi­niszter és ebben a hivatásomban a ju­goszláv katonai misszió vezetője gyakran felkeresett. Már aKkor na­gyon kiemelte a MEKOSZ teljes poli­tikai vonalát, helyesnek tartotta poli­tikáját, ment nacionalista alapokon áll é-* rámutatott arra, hogy a MEKOSZ kicsiben az, ami a nagy jugoszláv if­júsági mozgalom fejlettebb formában, ugyancsak nacionalista alapon és ez­zel kapcsolatban mái ebben az időben beszélt nekem Tito politikájáról, aki a háború befejezése után nacionalista alapon igyekszik a maga politikáját érvényre juttatni. AmiKor belügyninizter lettem, Brankov visszatért erre és fel kellett fedeznem ezekben a beszélgetésekben, hogy ő azért irányítja erre a társalgá­sát, hogy így kipuhatolja, milyen a beállításom a Szovjetúnio, Rákosi, Ge­rő és Farkas iránt, mennyiben rokon­szenvezek Tito nacionalista politiká­jával, mennyiben vannak meg ben­nem ezek a politikai beállítottságok? Brankov az én válaszomból meggyő­ződhetett arról, hogy helyeslem Tito szovjetellenes politikáját. Ennek Kö­vetkeztében lett Brankov magatartása nyilt. Megmondotta, hogy fi M*• gva.rorpzágon a jugoszláv hírszerzés vezetője és kér engem, mint belügy­minisztert, hogy különböző adatokat szolgáltassak ki neki a magyar politi­kai helyzetről és államtitkokat képező különböző dolgokról, stb. BranKOwal ez volt értekezésemnek a lényege. — Az ön francia táborban kötött ismerőse nem került szóba? — Szóba került. Több alkalommal megfordult Belgrádban és amikor visszatért, azok üdvözletét hozta szá­momra, akik Spanyolországban voltak. Ezzel kapcsolatban közölte velem azt, hogy ezek a volt jugoszláv hareosoK mind tekintélyes vezetők. Brankov a velem való beszélgetések alapján meg győződést szerezhetett, hogy én olyan politikai szempontból, amiket ő felem­lített, népfront nacionalista, ifjúsági mozgalom nacionalista alapon meg­bízható vagyok. Erre abból tudok kö­vetkeztetni, hogy 1947 nyarán, ami kor én Jugoszláviába mentem nyaral­ni, rendkívül melegen, sőt sznite tün­tető előzékenységgel fogadtak. Zág­rábban az állomáson kormányKÜldött­ség várt és a Kormány ebédet adott tiszteletemre. A szlovén kormány miniszterelnöke adott ebédet, amelyen több állami tisztviselő vett részt, Abbáziában egy villát bocsátottak rendelkezésemre. Később, mikor Rankovval beszéltem, megértettem, hogy ez nem általános vonás az ő vendéglátásukban, hanem ilyen előzéKeységet azért iktattak bele programjukba, hogy ezáltal is meg­nyerjenek a maguk számára. — Kapcsolatom a jugoszláv hírszer­zőkel tulajdonképpen itt, Abbáziában vált formálissá. Itt történt meg jugo­szláv vonalon is beszervezésem. Itt vált világossá, hogy nemcsak Bran­kov, Vukonovics, Milics és mások, akik Spanyolországban folytatnak trockista poFtikát, állnak az ameri­kai hírszerző szervekkel kapcsolatban, hanem maga Tito is, a jugoszláv kor­mány miniszterelnöke. Ezt én a követ­kező tényekkel támasztom alá. Abbaziában Raiakovfccsal megtárgyalják gyalázatos népárufó terveik részletes programját Abbáziái tartózkodásom alatt meg­érkezett hozzám a villába a horvátor­szági ÚTBA államvédelmi szervnek vezető tagja, egy kb. 30 év körüli szőke nő Magyarul közölte velem, hogy Rankovics rövidesen Abbáziába fog utazni, velem akar beszélni és er­ről a beszélgetésről hármunKon kívül senkinek sem szabad tudni. Rankovics mer.r is é rkezett. A tolmács szerepét kettőnk között ez a nő vállalta. Ran­kovics a vendéglátó gazda néhány udvarias szava után rövidesen rátért utazásának tulajdonképpeni céljára. Megmondotta nekem, hogy tud róla, hogy a horthysta magyar rendőrség gel kapcsolatosan állottam és ő egye­nesen Tito utasítására jött ide, hogy közölje ve'em, amennyiben én a jövő­ben nem fejtenék ki olyan magatartást, amellyel mindenben alátámasztom Ma­gyarországon Tito politikáját, úgy le fognak leplezni Én RanKovicsnak azt válaszoltam, hogy teljesen me-'dő és felesleges ilyen fenyegetéssel e.ni ve­lem szemben, mert nem felel meg a valóságnak, hogy a rendőrséggel kap­csolatban álltam. — És ha én velük itt míiködöm, nem azért teszem, mert ők ikarják, hanem azért, mert az én politikai fel­fogásom rokon velük. — Erre a gúnyos mosollyal kihú­zott egy fényképmásolatot és átadta elolvasás végett. Ebben felfedeztem, hogy ez annak a nyilatkozatnak a fényképmásolata, amit 1931-ben Heté­nyinek tettem letartóztatásom alkal­mával, melynek körülményeiről már beszéltem. Meg is kérdeztem Rankovi­csot, hogyan került az ő kezébe ilyen OKmány? Talán a jugoszáv rendőr­ségnek volt korábban kapcsolata a magyar rendőrséggel és onnan kapta az adatokat vagy más módon? Ranko­vics erre azt mondotta: Nem Jugo­szlávia fasiszta rendőrségének irattárá­ból került elő, hanem az amerikaiak adták át. A Horthy-rendőrségnek irat­tárát nyugatra mentették, amikor a különböző hatósági szervek nyugatra menekülteK. A háború befejezése után az irattár amerikai zónába, az ameri­kaiak kezébe került Rankovicstól meg­kérdeztem, milyen módon került ő hozzá az amerikaiaktól ez a fénymá­solat, Rankovics erre azt válaszolta, semmi értelme nincs, hogy egymás előtt zsákban macskát áruljunk, an­nál kevésbé, mert nekem látnom Kell az ő tejes politikájukat és kapcsola­tukat. ö megmondhatja nekem, hogy az amerikaiakkal kapcsolatban állanak ö tud az én beszélgetésemről Him­lerrel, amit 1946 végén folytattam. Tud arról is, hogy Himler nekem mi­lyen feladatokat jelölt ki a jobboldali erők megsegítéseit, a Kommunista Párt bomlaszfására, tud arról is, hogy Himler közölte velem, hogy minden valószínűség szerint a Közeli időben már neem az amrikaiaktól, hanem Ju­goszláviától kapom az utasításokat. Rankovics szerint jugoszláv vonalon Titotól és tőle a jövőben pedig Tito­által kijelölt személyektől kapom az utas.tásokat. Ez mindenekelőtt az a kézenfekvő tény, amely nekem első alkalommal bebizonyította, hogy már nemcsak a Franciaországban beszer­vezett jugoszlávok voltak szoros kap­csolatban az amerikaiakkal, hanem a jugoszláv kormánykörök tagjai közül is többen, beleértve Tito és Ranko­vics belügyminisztert is. Itt ki kell térnem arra, hogy mi­után Rankovics ezt a fénymásolatot felmutatta, azt mondottam, hogy tel­jesen felsleges ennek a fénymásolat­nak birtokában formálisan beszer­vezni, hiszen politikailag úgyis egyetértek velük. Arra ő azt mon­dotta, hogy én, mint belügyminiszter megérthetem, hogy ő is, mint bel­ügyminiszter, szakszerűségi szem­pontból fontosnak tartja ennek az apró munkának elvégzését is, .hogy minden körülmények között bebizto­sítva legyen arról, hogy én az ő uta­sításainak eleget fogok tenni. Egyéb­ként megnyugtatott, hogy énrám ők nem „apró" munkát akarnak bízni. Ismerik képességeimet, a kormány­ban és a Pártban elfoglalt helyemet és rám ők nagy politikai feladatokat fognak bízni és ezzel kapcsolatban mondotta, hogy később sok minden­ről fogunk beszélgetni. Vegyem uta­sításnak azt, hajtsam végre azokat a feladatokat, amennyiben nem tettem volna nekik eleget, amiket 1946 vé­gén Himler, az amerikai hírszerzés egyik vezetője adott nekem, A Kommunista Párton belül has­sak oda, hogy egy erős Rákosiellenes frakció alakuljon ki a Párton belül. Itt meg kell jegyeznem, hogy Tito, Rankovics és más jugoszláv vezető­férfiak és az amerikai hírszerző szervek között szoros kapcsolata van és az volt a feltevésem, ami bennem még jobban megerősödött, hogy en­nek a kapcsolatnak régebbi keletű­nek kellett lennie. Ennek ténybeli beigazolását nem láthattam, de ma sem szabadulok attól a feltevéstől, hogy az amerikaiak Titot kompromit­táló adatok birtokában vannak és Titot a kezükben tartják, úgyszintén a Franciaországban beszervezett ju­joszláv államférfiakat is. — Ezzel párhumazosan volt kap­csolata a Magyarországon működő ju­goszlávokkal is? — A jugoszlávokkal, tehát Bran­kovval, Mrazoviccsal való kapcsola­tom tulajdonképpen két részre oszt­ható. Az egyik a Himlerrel való be­szélgetésem idejére, a másik 1947 nya­rára, a Rankoviccsai Kelébián foly­tatott beszélgetésre esik. Az első sza­kaszról teljes egészében még nem em­lítettem, hogv ez a kapcsolatom nem­csak tapogatódzási, ismerkedési vi­szony volt, mikor ők próbáltak en­gem megismerni és én őket, hanem állandó politikai tájékoztatást és egyéb adatszolgáltatási tettem Ran­kovics és a többiek részére. Ez az adatszolgáltatás nem szakadt meg a Rankoviccsai történt beszélgetésem után sem. Kiterjedt például arra, hogy a jugoszláv kormányt érdekel­te a magyar költségvetés, a Nagy Ferenc, Kovács Béla és mások által vezetett összeesküvés, a rendőrségi működési és szolgálati szabályzat, a Magyarország közigazgatására vo­natkozó kérdések stb. Mindezek lé­nyegében államtitkokat képeznek és mint államtitkokat, kapták meg tő­lem a jugoszlávok. Ezektől függetle­nül állandóan és folytatólagosan min­den egyes kérdésben felvilágosítást kértek a belügy vagy az államvé­delmi hatóság bármely kérdéséről. Ez volt az az adatszolgáltatás, ame­lyet 1947 folyamán tőlem kaptak és ettől függetlenül adatokat kapott Szebenyi. Cseresznyés. — ön bízta meg Szebenyit? Sze­mélyesen kaptak öntől utasítást? Kiknek adott ilyen utasítást? — A belügyben ennek a két sze­mélynek, A Rankoviccsai való első találkozásom után a vele való kap­csolatom úí jelleget kapott. Mint ahogy Rankovics nekem jelezte a be­szélgetés alkalmával, egymás után érkeztek tőle az utasítások. Alighogy visszatértem, az egyik ilyen utasí­tás az volt, hogy minden eszközzel hassak oda, hogy a rendőrség, vala­mint a honvédség vezető posztjaira a mi politikánknak megfelelő, tehát nacionalista, soviniszta, szovjetel'.e­nes elemeket helyezzek. Ezzel kap­csolatosan nyomatékosan felhívta a figyelmemet arra, hogy nem elég csak ilyenfajta elemeknek az elhe­lyezése vezető posztokban, hanem igyekezzek odahatni, hogy a rendőr­ség és a honvédség, mint fegyveres alakulat, Tito politikájának befolyá­sa alá kerüljön, hogv nacionalista, soviniszta, szovjetellenes legyen és az Egyesült Államok felé terelődje­nek. Ennek a megvalósítására Ran­kovics üzeneteiben javasolta rendör­és honvéddelegációk küldését Jugo­szláviába, ahol ezeket minden ióval lássák el és Tito szerepét szép szín­ben tüntessék fel. Jugosz'ávia min­den előnyét be fogják mutatni, hogy ezáltal a legjobb benyomással haza­térve, ők a rendőrség és a honvéd­[Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom