Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-18 / 108. szám, csütörtök

1949 augusztus 13 UJ SI0 TITOEK ALARC NÉLKÜL Or. E. Fri§ képviselő beszéde a trnavai Kovosmalt kultúrházában A trnavai Kovosmalt n»mze(i vállalat is csatlakozott hétfőn azokhoz az üzemekhez, amelyeknek alkalmazottai felháborodásukat fejezik ki a Tito­banda szovjelellenes piovokációival szemben és teljesen azonasitják magu­kat a szovjet kormány augusztus 10-én kiadott jegyzékének tartalmával. A2 üzem kultúrházának zsúfolt nagytermében figyelemmel hallgatták dr. E. Fris képviselőnek, a Pravda főszerkesztőjének beszédét és egyöntetíileg el­fogadták azt a határozatot, amely a legmélyebben elítéli a Tiio bandájának árulását és kifejezésre juttatja a jugoszláv hazafias elemekkel való szoli­daritást. Ezek a haza l ik a terror és nehéz üldözés ellenére is harcolnak Tito reakciója ellen, hogy Jugoszlávia visszatérjen a béke, a ncpi demokrá­cia és a szocializmus táborába. I Szovjetúnió és a népi demokráciák barátai es szövetségesei. Ezzel csak megkönnyítik a jugoszláv népnek és a független és szocialista Jugoszláviáért küzdő harcosoknak felismerni az igaz­ságot, letépni az álarcot Jugoszlávia mai urairól és egyre szélesebb töme­geket gyűjteni az ellenük folytatott küzdelemben. Ezért üdvözli a népi demokratikus államok nyilvánossága, de az egész világ nyilvánossága is a szovjet kor­mány kijelentését, ezért szilárdítják meg egyre jobban a Szovjetúnióval való kapcsolataikat és fokozzák azt az erkölcsi segítséget és támogatást, amelyet azoknak a harcosoknak nyúj­tanak. akik azért küzdenek, hogy Ju­goszláviában a népi demokrácia és a szocializmus győzzön. De egyaránt jellemző az is, mily visszhangra talál a szovjet kormány jegyzéke már az első napokban a reakciós imperialista körökben. A rádióállomások: Amerika hangja, London, Párizs slb. védelmük­be veszik Titot, de amelett egy szóval sem tudják megcáfolni azokat a ténye­ket, amelyeket a szovjet kormány fe­dett fel Titoéknak még 1947 áprilisá­ban az imperialistákkal a kulisszák mögött folytatott paktálásáról. Á londoni ráaió hírmagyarázója csak habozva jegyz : meg, hogy azok egészen „normális" tárgyalások vol­tak és elárulja azt is, hogy a jugo­szláv részről történt engedményeket a nyugati nagyhatalmaknál bizonvos „gazdasági engedményekkel" viszonoz­ták volna. Ma. amikor Jugoszlávia visszatarthatatlanul a nemzetközi tőke karmaiba került, nyilvánvaló, milyen gazdasági engedményekről volt szó ezeknél a kulisszamögötti tárgyalá­soknál. A londoni rádió hírmagyarázója nem kevésbé nevetséges akkor, ami­kor megkísérli, hogy a Kommunista Pártok Informbüro jának határozatai és a szovjet kormány jegyzéke közt el­lentmondást láttasson. Azt mondia, ho^v az Informbüro határozata a nem­zetköziség elárulásával vádolta. Titoé­kat és azzal ,hogy a burzsoá nacio­nalizmus álláspontjára helyezkedtek, míg a szoviet kormány jegyzéke a jugoszláv knrmánvnak, a jugoszláv nép nemzeti érdekeinek elárulását rój­ja fel. Ez 1 „leleplezés" egyrészt goromba kitalálás, mtásrészt példaként szolgál arra, hogy ma mennyire tehetségtele­nek a burzsoázia politikai képviselői megítélni a nacionalizmus kérdését, a nemzetek és államok egymáshoz való kapcsolatát nemzeti fiiggetleníégiik és állami szuverenitásuk kölcsönös tisztelete és becsülése alapján. Az imperialisták a valóságban vagv csak a végletekig ostorozott soviniz­must, amely gyűlöletet szít és egv­más ellen uszítja a nemzeteket, vagy a nemzet fogalmát nem ismerő koi­mopolitizmust ismerik Az egyik is es a másik is a másokat rabigába döntö politikának eszközei. Az imperialisták a nacionalizmus és a sovinizmus ba­rátai. amikor egymás ellen akarják uszítani, azokat a nemzeteket, amelye­ket hatalmuk alá aakrnak vonni, semmi kifogásuk nincs a nacionalista szenvedélyek felkorbácsolása ellen, hogyha annak éle vetélytársaik ellen irányú'; s igen nagy szeretetet tanú­sítanak a sovinizmus iránt, mikor an­nr.k segítségével a népi demokrata ál­lamok népei közt gyűlöletet akarnak teremteni és ha ez a sovinizmus a Szovjetúnió ellen irányulhat. Azan­ban mindenütt a kozmopolitizmus hi­vei s a nemzetet nerr ismerő világpol­gárság hirdetői, atiol a nemzeti ^ ér­zés, a nemzeti öntudat, a nemzeti büszkeség rabszolgaságba döntő po­litikájuk útján mint pkadály merül fel. A franciáknak, belgáknak, olas/oknak stb. azt ajánlják az amerikaiak, hogy felejtsék el nemzeti kultúrájukat és nemzeti érzésüket, hogy váljanak koz­mopolita világpolgárokká, akik egy­kedvűen szemlélik az orsiágukban folyó amerikai inváziót. A szlovákok­nak. cseheknek, magyaroknak, lengye­leknek stb. a nacionalizmust és a so­vinizmust ajánlják az egymás közti kapcsolatoknál es főleg a Szovjetúnió­val szemben s kozmopolitizmust aján lanak magukkal szemben. Tehát a szocialista kelet felé nacionalizmust, 1 kapitalista nyugat felé kozmopolitiz­must. A jó tanácsokért udvariasan köszö­netet mondunk, de mi a saját útun­kon fogunk haladni továbbra is. Es a mi útunk a proletár internacio­nalizmus útja, mely amellett. hogy az összes nemzetek jogait tiszteletben tartja, nemcsak hogy nem zárja ki. de egyenesen feltételezi az igazi ha­misítatlan nemzeti politikát. Az egész világ haladószelemű nyil­vánossága — mondotta beszedéuen dr. Fris képviselő — jogos megnyug­vással fogadta a négy nagyhatalom külügyminiszterének Párizsban meg­tartott konferenciájának eredményeit, melyek a Szovjetúnió következetes politikáiénak komoly sikerét jelentet­ték. Főként a néni demokrácia álla­maiban tudták kellően értékelni a Szovjetúnió békepolitiká iának e sike­reit. amelyek új öntudatot öntöttek a harcosoknak millióiba, akik az egész vi'ágon a háborús uszítók el'en küz­denek. És éppen ebben a helyzetben, mikor az egész világon érezlek a Szovjetúnió, mint a béke és a szocia­lizmus nagyhatalma, tekintélyének nö­vekedését és mikor lassan már elfúlt a lélekzete a legmegátalkodottabb szovjetellenes uszítóknak is, kilcp a szinoadra Tito bandája, hogy a párizsi békekonferencia után átvegye a kez­deményezést a Szovjetúnió ellen irá­nyuló támadásokban. Az ausztriai békeszerződés kérdésé­vel kapcsolatban azt a vádat hozta fel 1 Szovjetúnió ellen, hogy elárulta a jugoszláv nép érdekeit, hogy az im­peria'istákkal szövetkezik, mivel le­mondott a szlovén Koruntániára tá­masztott jugoszláv igények védéséről. Ezzel a váddal lépett fel Tito ban­dája annak ellenére, hogy a legjobban tudja, hogy a Szovjetúnió az egyetlen állam volt, aki a háború utáni nem­zetközi konferenciákon következetesen és erélyesen követelte a jugoszláv igények kielégítését, ami a szlovén Koruntániát illeti; annak ellenére, hogy a legjobban tudja, hogy ezeknek az igényeknek kielégítése a nyugati nagy­hatalmak ellenállásán szenvedett ha­jótörést; és végül annak ellenére, hogy a legjobban tudja, hogy maga a jugoszláv kormány még 1947-ben lemondott ezekről az igényekről Kar­dely külügyminiszter külön levelében, amelyet visinszkijnek küldött és hogy ebben 1 kérdésben titokban a szov­jet kormány háta mögött meg is egyezett az imperialistákkal. A szovjet jegyzék egyes pontjait elemezve, a szónok főleg azt a tény* emelte ki, hogy Titoék már 1947 ápri­lisában paktáltak az imperialistákkal. Ennek felderítése főként azért fontos, mert 1948 júniusában a Kommunista Pártok Tájékoztatási irodája határo­zatának nyilvánosságra hozatala után Titoék ártatlan arcot vágtak és „tra­gikus" meg nem értésről kezdtek éne­kelni és végre is a határozatot ho­zók útja C-anossába vezet Azt állították, hogy az imperialisták­nak nincs ádázabb elenfele, a Szov­jetuniónak jobb barátjai és nincs a szocializmusnak odaadóbb híve, mint ők. AAegbántásról és nagy igazságta­lanságról beszéltek, mely velük tör­tént, amikor becsületesen és komo­lyan figyelmeztették őket arra, a ve­szedelmes politikára, amely a marxi­leninista alapelvektől való eltérést je­lenti és a szocialista tábor elárulásá­val egyértelmű. Most már világos, hogy ez akkor csak számító és visz­szataszító komédia volt, saját népük tévútra vezetése céljából Hiszen mát az informbüro határozatának nyilvá­nosságra hozatala előtt — 1947 áprili­sában — Titoék a szövetséges és szo­cialista Szovjetúnió háta mögött pak­táltak az imperialistákkal, lemondtak a szlovén Koruntániával szemben tá­masztott igényükről és olyan helyzet­be akarták sodorni a Szovjetuniót, melyben aztár a jugosz'áv nép szemé­ben diszkreditálhatták volna. Titoék új szovjetellenes provokáció­ja abban az időben még jobban foko­zódott, mikor politikájukat a belpoli­tika terén még élesebb terror jellem­zi a kommunistákkal és az igazi ha­zafiakkal szemben és a külpolitika már egyenesen al imperialistákkal való szö­vetkezés, melyről számos okmány ta­núskodik és végül is ezt eléggé bur­kolatlanul kijelentette maga Tito is idei két beszédében Ezekkel a való­ságokkal a Tito banda árulása teljessé vált, mely banda végleg átment az imperial^ták táborába, a szovjetellenes uszítók, a Szovjetunió,- a szocializmus, a béke és a haladás ellenségei közé. Megvetéssel ejtjük ki ma Tito, Ran­kovics, Dzsilasz, Kardél j nevét, mint oly személyek nevét, akik utánozzák a fasiszták csődőtt mondott módsze­reit és akki példát a reakciós renegát Mussolini és Pilsulsky féle alakokban találtak. A Szovjetúnió jegyzékének nagy jelentősége abban áll, hogy végleg lerántotta ezeknek az árulóknak arcá­ról az álarcot, hogy véget vet Titoék demagógiájának. Ezek az árulók bár az imperialistáknak szolgálnak, saját népüknél azt 1 látszatot keltik, hogy a a szlovenszkói nemzeti felkelés idei ünnepségének nagyjelentőségű műsora A szlovenszkói nemzeti felke­lés 5. évfordulójának idei ünnep­ségei terjedelem, fontosság és je­lentősége tekintetében túlhalad­ják az összes eddigi ünnepsége­ket. Köztársasági elnökünk má­sodik hivatalos útját teszi meg Szlovenszkón a zvoleni ünnepsé­gek alkalmából és vendégeket is várnak külföldről, főleg a Szov­jetúnióból és a népi demokrá­ciákból. Ami az ünnepségek politikai súlyát illeti, újból hangsúlyozni akarjuk Szlovenszkón és az egész világ előtt, hogy népfelszabadító harcunkban, főként a szlovensz­kói nemzeti felkelésben egy ál­lam volt az, amelyre nemzetünk összes haladó erői támaszkodhat­tak: a Szovjetúnió. Az ünnepsé­gek folyamán méltóan hangsú­lyozni akarjuk mindazt a támoga­tást, amelyet a Szovjetúniótól szabadságharcunkban és a felke­Finnország nem halad a demokrácia útján — írja a imszivai Pravda A háborús főbünös Tanner — írja Marinin elvtárs a Pravdában —. akit a finn uralkodó körök büntetésének letelte előtt szaba­donbocsátottak a fegyházból, az utóbbi időben élénk tevékenysé­get fejt ki. Tanner ezidő szerint vezető sze. repet tölt be a Finnországban uralmon lévő szociáldemokrata kormány bel- és külpolitikájá­nak irányításában. Tanner politikai arculatának alapvonásai: a finn munkásosz­tály elárulása, durva gyűlölet a Szovjetunióval, a nagy szocialista hatalommal szemben és a nyugati imperialisták végsőkig menő ki­szolgálása. Tanner erősen hangsúlyozza a jobboldali finn szocialistáknak . az amerikai imperialistáknak érde­kében tett „történelmi szolgála­tait". Valóban — írja Marinin — ezeik a szolgálatok jelentősek. A legnagyobb jelentőségű köz­tük az, hogy Finnország jelen­leg nem az igazi demokrác'a útján halad, hanem az angol-amerikai nagytő késrendszert követve, visszafelé megy. Miért hangoztatja Tanner nép­ellenes szerepét éppen most és mi a célja a finn szociál-imperialisták legutóbbi megnyilatkozásainak? — teszi fel a kérdést Marinin. s min­gyárt válaszol is: a cél világos, a finn reakció szembe akar szállni a munkásosztály és a nép növekvő elégedetlenségé­vel. A szociáldemokrata kormány ki­tartóan és következetesen súlyos gazdasági válságba sodorja Finn­országot. A finn jobboldali szo­ciáldemokraták érzik már az elégedetlenséget és az amerikai imperialistákat hívják segítsé­i gül. lésben akár politikai, akár kato­nai részről kaptunk. Az ünnepségek második főgon­dolata Szlovenszkó iparosítása és újjáépítése. Megmutatjuk, mi­lyen előfeltételeket teremtett meg Szlovenszkó új élete számá­ra a felkelés és általában mily nagy jelentősége van Szlovensz­kó újjáépítése a népi demokrácia felépítése és később a szocializ­mus megvalósítása számára. Hangsúlyozzuk, hogy a szlo­venszkói felkeléssel az egész vi­lág előtt hitet tettünk arról az el­határozásunkról, hogy a megújí­tott népi demokratikus Csehszlo­vákiában akarunk éini. A szlo­venszkói felkelést nem lehet csak Szlovenszkó ügyének tekinteni, hanem ki kell emelni országos je­lentőségét. A további gondolat, melynek jegyében fognak folyni a zvoleni ünnepségek, a proletár nemzetkö­ziség gondolata. Bár a szlovensz­kói felkelés a nép felszabadító har­cának keretében folyt, abban a korban, melyben a nemzeti ele­mek lépnek előtérbe, még :s elég­tétellel állapíthatjuk meg, hogy a szlovenszkói felkelés az összes haladószellemű erők együttműkö­désének széles alapján jött létre. A felkelésben résztvettek és a szlovákokkal együtt harcoltak a francia, a bolgár harcosok és a magyar szabadságharcosok is, nem beszélve a nagyszámú cseh és a szovjet szabadságharcos­ról. lippen úgy mint a népek sza­badságáért folytatott harc korá­ban, úgy ma is, mikor a béke megóvásáról van szó, szükséges az összes haladószellemü béke­erők együttműködése. Iván St ba kosicei diák beszél budapesti élményeiről Iván Strba, koáicei VIII-os gim­nazista, a CSM tagja is a cseh­szlovák kiküldöttek között szere­pel. Sikerült elbeszélgetnem vele. Strba a következőket mondotta: Az Apponyi úti gimnáziarmban vagyunk elszállásolva, ahol reg­gelit is kapunk. Ebédet és vacso­rát viszont a Városügetben ad­nak nekünk. Meg vagyunk elé­gedve. Itt a fesztiválon azt ta­pasztaltam, hogy a magyarok rendkívül barátságosak hozzánk. Bárhova is megyünk, mindenütt a legnagyobb előzékenységgel bán­nak velünk. Így pl. a multkcr, amikor az Angolparkba akartunk memni, az összetorlódó emberek között utat engedtek nekünk. Ugyanezt másutt is tapasztalhat­tuk. A legszebb volt a fogadás, amikor késő éjjel Budapestre ér­keztünk. — Mi a véleménye a fesztivál­ról? — Szerintem a fesztiválnak az a célja — válaszolja —, hogy a világ összes fiatalsága egyesüljön, tekintet nélkül arra, hogy diák­ságról vagy munkásságról van szó. Kelet és nyugat fiatalságának egyesült erővel küzdenie kell a közösségért, a szocializmusért, a békéért. Ezt a harcot egységesen, felekezetre és fajra való tekintet nélkül kell végigküzdenie. — Kivel ismerkedett meg a fesztivál ideje alatt? — Az angol delegáció néhány tagjával beszélgettem. Keveset ugyan, mert alig beszélek angolul. Két amerikaival is beszélgettem, akik azt mondották nekem, hogy Robesoa, a világhírű énekes, az amerikai delegáció öt tagjának fizette az útiköltséget. Nagy kár, hogy nem tudom megértetni ma­gam velük. Otthon könnyen kö­zölhettem a társaimmal szerzett tapasztalataimat. Angoloknak és amerikaiaknak azonban kézzel­lábbal kell magyaráznom. De így is azt tapasztaltam, hogy a nyu­gati haladó fiatalságnak a béke megőrzése az egyedüli célja. Megkérdeztem, hogyan van megelégedve a lakással. — Tizenhatan, tizenheten va­gyunk elhelyezve egy teremben, feleli. Mindenütt a legnagyobb rend és tisztaság. Ha valahova megyünk, autóbusz áll a rendelke­zésünkre. Még csak három napja, hogy itt vagyunk, de a magyarok­ról, a magyar ifjúságról a legjobb tapasztalatokat szereztem. A tánccsoportról a következő­ket mondja: 10 leány és 10 fiú szerepel eb­ben együttesben. Ez az együt­tes nyerte meg az első dijat a csehszlovák kultúrversenyeken. Az Operaházban bemutatott tán­cok ,,Az új tavasz köszöntése" cí­met viseli. Ez a tánc tulniillik a népi táncokat fűzte össze egysé­gesen és szervesen. Az Opera­házban bemutatkozó trencséni tánccsoport is népi táncckat tán­colt, de ezeket a táncokat nem kapcsolja össze szervesen valami központi gondolat, ök a második díjat kapták. (Sz. B.) Ellentámadásra készül a Demokratikus Hadsereg A Görög Demokratikus Hadsereg főparancsnoksága jelent;, hogy Vici térségében visszaverték az el­lanség valamennyi támadását. A monarchofasiszták súlyos veresé­geket szenvedtek, egy nap alatt 2412 embert vesztettek. Augusztus 2-a óta. amikor a monarchofasiszták nagy támadó hadműveletei megkezdőd­tek a Grammosz hegységben és Vici térségében, összesen 11.570 emberük esett el vagy sebesült meg. Vici térségében az ellenség táma­dásai főként Jerepighi, C^vros és B&ufi hely­ségek ellen irányultak. Ezeket a támadásokat visszaverték és a monarcho fasisztákat visszavonulás­ra kényszerítették. A Grammosz hegységen az 58. monarchofasiszta dandár Alevita Dr. FriS képviselő beszédé befejező részében idézte Siroky elvtárs szavait, melyeket mult év november 21-én mondott, mikor a Tito Jugoszláviájá­nak barátai szövetségét csehszlovák­jugoszláv baráti egyesületnek nevez­ték el Siroky elvtárs akkor ezt mon­dotta: „Jugoszlávia népeihez szoros baráti kapcsolatok fűznek minket és erkölcsi kötelességünknek tartjuk támogatni azokat a jugoszlávokat, akik a terror­adta nehéz körülmények között foly­tatják harcukat azért, hogy a marxi­leninista elvek győzzenek a Jugoszláv állam kül- ése belpolitikájában, hogy Jugosz ;jvia újból megteremtse a Szov­jetunióval vjló őszinte, viszonyt és visszatér jen 'a demokrácia és a szo­cializmus frouíjára"., szakaszán támadott. Ez a támadás is meghiusult Az ellenség, halottak és sebesültek százait hatrahagyva, visz­szavonult. A Demokratikus Hadse­reg sok hadianyagot zsákmányolt. Az ideiglenes demokratikus kor­mány tagjai naponta meglátogatják a szabadságharcosokat az első front­vonalon. Jannisz Joannidisz elvtárs, az ideiglenes demokratikus kormány miniszterelnökhelvettese felhívást in­tézett a Görög Demokratikus Hadse­reg nyolcadik hadosztályának kato­náihoz. akik a Grammosz hegységen az élvonalban küzdenek. Kifejtette előttük, hogy a monarchofasiszta of­fenzíva már nem tarthat tovább, mint legfeljebb 15—20 napig. A gö­rög demokratikus hadsereg akkor ellentámadásba megy át és ez az ellentámadás megsemmisíti az el­lenséget. Míg a Grammosz hegységben és Vici térségében a görög demokrati­kus hadsereg a legsúlyosabb csapá­sokat méri a monarchofasiszta csa­patokra. Dél-Görögországban is fo­kozódik a szabadságharcosok harci tevékenysége. A helyzet egyre tarthatatlanabbá válik a monarchofasiszták számi­ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom