Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-17 / 107. szám, szerda

/ UJSZ0 1949 augusztus 17 A VIT második mm (Folytatás az 1. oldalról.) tás megtekintő!, milyen nagyszerű táviatokat n.ver az ifjúság a Szcv­ietúníóban. a szocializmus országá­ban. Ez a kiállítás megmutatja, mi­lyen ragyogó eredményeket ért el a néri demokrácia fiatalsága, hogyan változott át pár esztendő alatt ezek­ben az országokban az ifjúság éle­te. Nagyszerű tükre ez a kiállítás a világ ifjúsága szolidaritásának is Óriási a kiállítás helyisége, de ki­csin sk bizonyul az egyre érkező, gvü­lemlő ifjúsági tömegeknek. Fényke­oek. grafikonok, térképek, illusztrá­ciók, mindmegannyi dokumentum mutatják sz ifjúság harcát az elnyo­mókkal. Az első he'.viségben a követ­kező feliratot olvassuk több nvelver: A prágai Világif iúsági Találkozó ki­tűnő kulturális- és sportrendezésével. hatalmas tömegtüntetésével, a világ v?'amennyi országában elért széles­körű visszhangjával óriási mérték­ben hozzájárul az ifjúság egységé­nek a megerősítéséhez. fi prágai ellenálló ifjúság a kiállításon A budapesti Világi fjúíásrt Találko­zó újabb állomás a béke útján. Egy másik felirat: „A diákság estyréTe » fasizmus elleni harcban született". Ott van mingvárt mellette egy fal­ragasz, amellyel a fasiszta németek betiltják Prágában a cseh főiskolá­kat. a plakát alatt ott a fénykép a tüntető prásral diákokról. Az embe­ren végigfut a hideg, igazságéi-sete fp"lázad benne, teret és levegőt kí­ván. am'nt lát'a a gvarmati ifjúság p'ivomo't porsát. A kiállítás bemu­tatja a vietnami harcokat, a pörft­pök és kínaiak szabad^ághs-cát és óriási erőfeszítését. Ott látjuk a c=on+1uk :e lesovánvodott evermekek rrcát. akik vádló tek'ntetf-kkel vor>­í*k felelősségre a világ imoerial :s­t.-íit kegyetlen sorsukért, pm'ért vedníök kell nekik is c«k S'é-t, a.* Imperialisták a jólétben tob­zódjanak. A kiállításon szemléltető módon jut kifejezésre az. hogv az e'nvomott népek gyermekei azért kínlódnak, azért vonják meg tőlük' a táplálékot, az imperialisták tömhessék ben­dőjüket és növeljék vagyonukat. Fény és nasvszerö világosság árad a szovjet kiállítók helviségéből. A szocializmus perspektíváját a néző i*t kapia mf». A két oszloo között áll T.enii és Pz fá'in srrbra és ara-tv­h'tfikkel a következő felirat világít felénk: „Lenin zászlaja alatt Sztálin vezérletével előre a komunizmus győzelméhez" Ebben az óriási teremben fényké­pek, könyvek, képzőművészeti mű­vek hirdetik a szovjet dolgozók óriá­si munkateljesítményét. Képekben mutatják be a szovjet Legfelsőbb Tanácsának tagjait, akik nagyrész­ben nem érték még el a harmincadik életévet. Eezeknek a fiataloknak vál­lán nyugszik a jövő és kitartó mun­kájukkal dinamikus erővel lendítik előre a szocializmust. Gyárakat. üzemeket, iskolákat, kultúr- és sporttelepeket mutatnak be képekben, amelyek szemléltetően ábrázolják, miként él a Szovjet ifjú­ság, mely arra van hivatva, hogy életével példát mutasson az egész vi­lág ifjúságának. Nem fér kétség hozzá, hogy a szov­jet fiatalság tisztában van felelősség­teljes szerepével. Mindenkinek lát­nia kelett volna, ahogy a lenini Kom­szomol felvonult a fesztivál megnyi­tásán öntudatosan, tiszta fehérben, világítva a többi nemzetek fiatalsá­ga között. Minden mozdulatukban, léptükben ott volt az a szilárd, meg­ingathatatlan erő, amellyel utat nyer­tek maguknak a cárizmuson keresz­tül a szocializmus felé. /f "E terem mellett egy másik helyi­/ ségben az OHKZ képzőművészet van / képviselve. Olyan képekkel, szob­I rokkal, amelyekhez nem kell magya­rázatot fűzni, mert önmaguktól be­szélnek. A festők, a művészek hatal­mas alkotásaikban szem előtt tart­ják azt, hogy a népnek, a dolgozó­nak festenek. Egyszerű eszközökkel, reális módon szólnak ezek az alkotá­sok a dolgozókhoz. A művet, az al­kotást nom lehet félreérteni Ott lát­juk az Ifjú gárdát, amint a titkos le­adót hallgatja, egy másik kép Le­nint mutatja be Szmolny kapujában. Egy óriási kép Sztálint ábrázolja ünnepi vacsorán, Kaiinin, Zsdánov és a szovjet többi vezetője közt. A kiállítóhelyiségbe egyre áradt a fiatalság tömege, nincs egy talpalat­nyi hely. ahol nyugodtan meg lehet­ne állani, jegyzeteket készíteni, sőt már nem is állok, hagyom magam sodorni kifelé. Verejtékezve kerülök ki a friss levegőre. Élmunkásaink javaslatai textilipari gépeink tökéletesítésére E napokban tartották meg Vsetin­ben az élmunkások konierenciáiukat, melyen részt vettek a legjobb éfmun­kástiők is a vsetini járásból és a gott­waldovi Svit nemzeti vállalattól. Je­len voltak ezen a megbeszélésen a textilipar legjobb élmunkásnői, A. V'a­cek, M. Cistecká és M. Herbstová elv­társnők Mejstíik mechanikus elvtárs­sal. akiket a vsetini Zbrojovka nem­zeti vállalat hivott meg. A textilipar élmunkásnSi a Vsetin­ben készült gépeken érték el kiváló eerdményeiket és látogatásuk azért is kívánatos volt, hogy beszámoljanak a gépekkel szerzett tapasztalataikról, a gépek esetleges hiányairól és újítási javaslatokat tegyenek. Az élmunkások aktívján Vacek elvtársnő felemlítette azokat a nehézségeket, amelyekkel meg kellett kü'.denie élmunkás pá­lyájának kezdetén. Beszélt továbbá ar­Sirasbourg tüntet a háborús uszító Európa Tanács ellen A strasbourgi régi vásártéren a Béke és Szabadságharcosok stras­bourgi szervezetének és a CGT-nek felhívására óriási töm-egek tüntettek az Európa Tanács strasbourgi ülésezése ellen. Moch, mint annakidején a párizsi nagy béketüntetés alkalmával, most is mozgósította rendörségét és annak harci felszereléssel ellátott külön alakulatait, Strasbourg népének tiltakozó nagygyűlésén J ul e s M ohn, a helyi CGT-szakszervezetek titkára mondott beszédet. — Az Európa-Tanács nem képviselheti Európát — jelentette ki —, hiszen a kontinens több, mint a felének kiküldöttei nem vesznek részt benne, másrészt Nyugat-Európa demokratikus erői sincsenek képviselve Ez a reakciós társaság, az amerikai imperialisták bábjai Nyugat-Német­országot be akarja vermi a Szovjetúnió elftrt háborút előkészítő Atlanti tömbbe. A hatalmas tömeg ezután „Le a háborúval!", „Le az Európa Tanácc»al!", „Békét akarunk!" felkiáltásokkal viharosan tiltakozott és még hosszú ideig tüntetett az Európa Tanács, az amerikai imperialisták és európai ügynökeik ellen, éltette a Szovjetuniót és a békét. ról a megnemértésről és azokról az akadályokról, amelyek munkáját meg­nehezítették. Most a ionban az üzem és a szervezetek teljes támogatását nyerte el és ezért tud olyan szép ered­ményeket elérni Vacek elvtársnő fel­szólította a többi üzem élmunkásait, hogy ne hagyják magukat elriasztani különböző akadályoktól, hanem fej­lesszék tovább az élmunkásmozgalmat. Meistfik mechanikus elvtárs arról beszé't, hogyan sikerült megtalálniok a szövőiparban használt gépek meg­javításának és tökéletesite-.ének mód­ját, hogy ezeken a gépeken élmunkás­nöink még jobb eredményeket érhes­senek el. A megbeszé'és végén M. Herbstová egy 18 éves élmunkásnő bejelentette, hogy kötelezi magát 60 szövőgépről 80-nr áttérni. A konferencián a kerület üzemei: nek még több élmunkása szólalt fel, az élmunkásmozgalom és a szocialista versenyben sierzett tapasztalataikról. Kiiment iparügyi minisztert, aki nem vehetett részt az éimu.ikások konfe­renciáján, Nóvák elv.árs mentette ki. Nóvák elvtárs összefoglalta a vita so­rán elhangzottakat és felszólította az összes jelenlévőket, hogy még erőseb. ben építsék ki az élmunkásmozgalmat. A megbeszélésen átadták a szövőipar é'.munkásnőinek a vsetini Sandrik nemzeti vállalat ajándékait is. IPARI KIÁLLÍTÁS ZVOLENBAN A szlovenszkói Nemzeti Felkelés ötödik évfordulójának megünnep­lése alkalmából a besztercebányai kerület Zvolenben Ipari kiállítást rendez. A kiállításon a következő vállalatok vesznek részt: Pleta B. Stiavnicáról, a zvolerü tejszö­vetkezet, Tatra bútorgyár, Buci­na, a kremnicai Pilana vállalat, a füleki vasgyár, a besztercei érc­bánya és az Opatovai Polana tex­tilgyár. Ezt a kerületi kiállítást az új népiskolában rendezik és augusztus 18-án nyitják meg ün­nepélyesen. A tájékoztatásűgyi megbízotti hivatal „A kétéves, lyomban, amely augusztus 23-án tervből az ötéves tervbe" címmel nyílik meg. ugyancsak kiállítást rendez Zó-1 Ujabb területeket szabadított fel a kínai Néphadsereg Az Űj Kína Hírügynökség jelenti: A Néphadsereg újabb terü­leteket szabadított fel a középkinai frontszakaszon. Hunan-tarto­mánybí n felszabadította Siangtan városát, Csangsától 40 kilométer­nyire délre a Siang folyó mentén, továbbá Mingstang városát. A Néphadsereg Kiangsz'-tartományban Hingkuo városát szabadította fel. A lakosság mindenütt kitörő lelkesedéssel fogadja a Néphadse­reg katonáit. Uj pártiskoiát neveztek el Siroky elvtárs nevéről A kladnói Egyesített Acélüzemek államosított vállalatának és a KSC já­rási bizottságainak Novy Strasecen lévő állandó pártiskoláját ünnepélyes keretek közt nevezték el V. Siroky e'Vtárs nevéről Az iskola új elnevezésének ünnep­sége a Siroky' elvtárs iránti nagyrabe­csülés és szeretet, a köztársaságunk­ban élő két testvernemzet testvérisé­gének megnyilvánulása volt. Vala­mennyien, akik az ünnepségen felszó­laltak hihangsúlyoztak, hogy nemcsak a szlovák, hanem a cseh dolgázók is tisztelik és szeretik Siroky elvtársat. Szeretik áldozatkész és megalkuvást nem tűrő harcáért," amelyet a cseh­szlovák köztársaság dolgozóinak Jo­gaiért folytat, szeretik a Központi Bi­zottságban végzett tevékenységéért és mint államvezetésünk egyik oszlopos tagját. Az ötödik pártkongresszus után Siroky elvtárs szervezte át a KSC-t bolsevista szellenioen a marxi­leninizmus alapeivein épülő párttá, mely egyedül tudott aztan eleget ten­ni történelmi forradalmi feladatának. A mély tiszteletet és szeretetet, a cseh munkások egyszerű, szívből jö­vő szavakkal tolmácsolták a KSC el­nökének és megígérték, hogy az is­kola a Pártnak a köztársaságnak a szocializmus győzelméért küzdő be­csületes harcos>k százait neveli fel, akik példaként mindig szemük előtt fogják tartani Siroky elvtárs munká­ját és életét, amelyet ő feltétel nélkül a munkásosztálynak és a szocializmus győzelmének szentelt. Siroky elvtárs nevében titkára mon­dott köszönetet, tolmácsolta szívélyes üdvözletét és azt a kívánságát, hogy az iskola a Pártnak szás és száz be­csületes és öntudatos munkást ad­jon, akik törekvésükkel hozzájárulnak szép országunkban a szocializmus épí­téséhez, amelynek útján szeretett köz­társasági elnökünk, Klement Ciottwald vezetésével törhetetlen hittel hala­dunk. A bolgár állami mánkásszinház együttese Gottwaidovban A mult hét végén repülőgépen Gottwaldovba érkezett a II. film­fesztivál alkalmából a bolgár ál­lami munká-s-színház együttese. A 24 tagból álló együttes a „Boto­stroj" című színdarabot fogja be­mutatni. Jiidacász ímiti — írtak. — Hogyne írtak vol­na. De egyre csak olyan tömjénes, papos leveleket és nem volt levél, amiben nem akadt volna valami­lyen komisz kérdést, teszem, igaz-e, hogy mozit csináltak a templomból? Hogy fényes nappal gyilkolnak, rabolnak? Hát ilyen leveleket, érti?... £n aztán vá­laszoltam, a hétszentségét nekik. Nolc-tizoldalas leveleket. Pon­tokba foglalva, részletesen. Fortunáti az ukrán eget nézte, majd a parti akácosokon akadt meg a szeme, megvakarta a fejét és elnevette magát. — Mondom egyszer magam­ban, hát Fortunáti, te vén gáz­gyári főbizalmi, nem lehet ám a gyereket azzal meggyőzni, hogy „nem igaz, rágalom", meg egyéb. Be kell azt bizonyítani. De ehhez meg tudni kell körülbelül har­mincszor annyit, amennyire en­gem a magyar iskola tanított. Felmegyek egy nap Lunacsarjk­szkij elvtárshoz, a népektatásügyi népbiztoshoz. — Nézd elvtárs. — mondom — ez és ez vagyok, két fiam Hollan­diában burzsujoknál nevelkedik és már úgy megvannak méte­lyezve különféle szamárságokkal, hogy egyenesen szörnyűség! Min­dent megtettem, hogy idehozas­sam őket. Amiért idejöttem, az másvalami. Kérdeznek mindenfé­lé dobokat, amire nem tudok vá­laszolni. Adjál nekem népbiztos elvtárs, megfelelő -könyveket ar­ról, milyen itt a népoktatás, a gyermeknevelés, meg általában a kultúra dolga ... Adott. £n nekifeküdtem ta­nulni. Kiolvastam egy könyvet, aztán gyerünk a levéllel. Vita­írás volt, elvtárs, nem holmi csa­ládi levél. Vita-írás, mondhatnám, alapvető értekezések. De úgy el­intéztem a kérdést, hogy a köly­köknek elég volt. Rágyújtott egy cigarettára és hozzátette: — Azóta is úgy tudom ezt a kultúrkérdést, hogy úgyszólván a kisujj amban van. Jött aztán egy másik levél, amelyiket — biztos, hogy az a „csendes" pap diktált. — Az állt benne, hogy mi „vörös imperializmust" űzünk. A kutya­fáját neki, gondoltam, hát honnan veszi a kölyök ezt a vörös im­perializmust. Hogy íni ugyanazt a politikát csináljuk, mint a cár, hogy a vörös hadsereggel letör­jük itt a parasztságot, meg a szomszédos népeket, hogy ez nem kommunizmus. Hogy erre tár­gyilagosan megválaszolhassak, felmegyek Frunze hadügyi nép­biztos elvtárshoz, — ez már 1924­ben volt — és adatokat kértem. Adott. Én meg három folytatásos levélben bizonyítottam be nekik ott Rotterdamban, hogy a Vörös Hadsereg a világszabádság, a dolgozók hadserege és így to­vább ... — £s mi történt a gyerekek­kel? — Húzták-halasztották másfél évig. Megpróbáltam én a világon mindenkivel. Írtam személyesen a Vöröskeresztnek, nem használt. A nevelőszülőknek: nem hasz­nált. Genfbe a Népszövetségnek és alaposan leszidtam őket, a pol­gári erkölcs nevében hivatkoz­tam a szülői jog szentségére: nem használt. Volt, aki válaszolt, volt, aki még válaszra sem érdemesí­tett. Akkor aztán dühömben olyan lépésre szántam el magam, amit magam is meg­bántam és örök életemben szé­gyelni fogok. Akkortájt ülésezett Amszter­damban valamilyen szakosztálya a szociáldemokrata II. Internacio­nálénak; oda is írtam. Nyíltan megmondtam, ki vagyok, mi va­gyok, bolsevik vagyok, maradok, de két proli gyereknek a meg­mentése attól, hogy a munkás­osztály ellenségévé váljanak, kö­telessége a szociáldemokráciának is, amelyhez egyébként tizenhat évig én is tartoztam. Tudod mi volt a válasz? Szóról szóra: „Le­velének átvételét elismerjük és értesítjük, hogy sajnálatunkra nincs módunk az ügyben eljár­ni." Kaptam ezért, igaz helyesen, az elvtársaktól olyan orrot, hogy két hétig nem mertem a sze­mükbe nézni... Közben a gyerekek nőttek, oko­sodtak,' volt eset, amikor óstesta­mentumos idézetekkel jöttek, mondom neked, pajtás, kutyául értik a papok ezt az ő nevelő munkájukat... Ha eszembe jut, micsoda pokoli munkámba került a szovjet házassági jogot ezeknek a gyerekeknek úgy megmagya­rázni, hogy meg is értsék! Köny­nyű dolog-e, mit gondolsz, a bur­zsoá házassági rendszer ér prosti­túció közötti szerves összefüggést egy tizenegyéves gyermeknek értelmesen bebizonyítani. Mialatt elgondolkozva maga elé meredt, én hallgatva néztem For­tunáti. Istvánt, a budapesti gáz­gyári főbizalmit, hét tömegsztrájk félelmetes szervezőjét, akitől Bu­dapesten a polgármestertől kezd­ve az utolsó rendőrig mindenki jobban félt, mint akár Ferenc Józseftől, a császártól. Most tér­denfelül érő hatalmas bőrcsizmá­ban volt, orosz ingben, amelyet derékban egy kaukázusi ezüst­veretes szíj szorított össze. És a beszédje, amely valamikor a falu­ból bekerült képzett munkás ke­mény magyar beszédje volt, most hemzsegett orosz szavaktól és valahogy elszlovákosodott. Viszont egyszerűbb és közvetlenebb lett­— Sok bajom volt a gyerekek­ke, — folytatta Fortunáti —, a dolog sehogyse akart rendbe jön­ni. Titokzatos hatalmak nem en­gedték. Akkortájt történt, hogy Nansen földrajztudós itt járt Moszkvában. Miféle ügyben, nem budom. De tudtam róla, hogy ez a norvég becsületes ember, ott a Népszövetségben az egyetlen tisztességes. Elmentem hozzá. Nagy, szikár ember volt, szalma­szín hajjal, olyan kék szemmel, mint a Pali fiamnak. ' Ügy né­zett ki, mint egy nyiregyházi kő­műves vasárnapi ruhában. El­mondom neki, miről van szó, né­metül, ahogy éppen tudtam, de megértette. • És ahogy beszéltem, jegyzeteket csinált egy kis notesz­ben. Időnként félbeszakított és érdeklődött valami név, dátum, város után. Én beszélek, de foly­ton nevetek. Minél tovább be~ széltem, antúl szélesebb a pofám. (Folytatjuk.) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom