Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-02 / 94. szám, kedd

ÜJSZÖ 1949 augusztus 2 Küzdelem a csecsemő és gyermekhalandóság ellen Egészségügyi intézetek hálózata őrködik gyermekeink egészsége feSett Mint ismeretes, ez év tavaszán nagyszabású akciót indított az egészségügyi megbízotti hivatal a csecsemő- és gyermekhalandóság leküzdésére. Az akciót első lépésnek kell tekinteni ama cél érdekében, hogy megszüntessék a kapitalista rendszer átkos örökségeként ránk maradt magas csecsemő- és gyermekhalandóságot. Noha e tekintetben már a népi demokratikus rendszer első évében is jelentős javulás állott be, mégis szükségesnek találta az egészségügyi megbízotti hivatal, hogy messzemenő intézkedésekkel tel jes fordulatot jelentő változást vigyen véghez. Az akció lefolyásáról és sikereiről most kaptuk kézhez a jelentéseket. A NEMZETI EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET KÜLDETÉSE. Az akció lelke és hajtómotorja a népi demokrácia vívmányaként létesített Nemzeti Egészségügyi Intézet. Erre az intézetre nehezedett az a feladat, hogy az eg

asz országot behálózó orvosi tanácsadókat, bölcsődéket, napközi ott honokat stb. létesítsen. Igaz, hogy már szép számmal voltak hasonló intézmények országszerte, de ez a szám távolról sem felelt meg a követelményeknek, főleg annak, hogy biztos gondozója és őrzője legyen m

:nden család egészségének. Ennek elérése érdekében az egészségügyi megbízotti hivatal, a járási és helyi népművelési tanácsok, valamint számos népnevelő munkás segítségével felkutatta a falvak, községek egyes családjait, hogy helyszínen győződjön meg azok egészségügyi viszonyairól. Ez az intézkedés azon az elgondoláson alapszik, hogy nej jak a meglévő betegségeken segítsen, hanem azokat preventív mfdon megelőzze. A látogatásokat felhasználták arra is, hiogy kioktasn sák az anyákat, hogy miaét sűrűbben keressék fel az orv>$i tanácsadóhelyeket. Rengeteg csecsemőt vizsgáltak meg és szükség esetén gondoskodtak a segítségéről. Az összegyűjtött tapasztal itoK a/t | mutatják, hogy a gyermekhalandóság magas százalékának ?gyik lényeges okozója a csecsemők helytelen, hozzánemértő kezelése és a tisztaság hiánya. A szülők mellőzik a táplálás legelemibb előírásait is. Hiába létesítünk elsőrangú orvosi tanácsadókat, bölcsődéket, ha maguk a szülők vétenek az egészségügyi előírások ellen. Ez esetben továbbra is a temetkezési vállalatoknak lesz bő aratásuk. A szülők ne legyenek közömbösek a csecsemőés gyermekhalandóság főokaival szemben. AZ EMÉSZTŐ ÉS LÉGZÉSI SZERVEK MEGBETEGEDÉSE Minden baj kútforrásának a korai szülés és született gyengeség által bekövetkezett elhalálozáson kívüli az emésztő és légzési szervek zavarait kell tekintenünk. A koraszülött és gyenke szerveze tű gyerekek halála már születésük első hónapjában bekövetkezik. A közvetett ok a tisztaság hiánya, az a tény, hogy a csecsemőt gondatlanul megfertőzik. Nem jó például a csecsemő közelében tüsszenteni, de káros a csókolása is. Mmdez hűlést idézhet elő, amiből a légzési szervek megA Sztálini Alkotmány törvényes úton biztosítja a Szovjetúnió polgárainak jogát az anyagi ellátásra, öregség, betegség és munkaképtelenség esetére. A szovjet társadalombiztosítás alapelve lényegében különbözik amaz elvektől, amelyen a kapitalista országok biztosítási rendszere nyugszik A Szovjetunióban a biztosítás az összes munkásokra és tisztviselőkre kiterjed, m'g a kapitalista országok nagy részében egyáltalában nem létezik, pl. a mezőgazdasági munkások, építőmunkások, kereskedelmi alkalmazottak biztosítása. A Szovjetúnióban a társadalombiztosítás terheit teljes egészében az állam viseli. A munkásoknak ilyen célra semmi kiadásaik nincs. A kapitalista országokban a biztosítás nem terjed ki a munkaképtelenség minden esetére. Az öregségi nyugdíjak a kereset 50—60 százalékát teszik ki. Az öregségi nyugellátásra a szükséges szolgálati idő eltelte után férfiaknak 60. életévtől, nőknek pedig 55. évtől van joguk. Külön nyugdíj jár az eltöltött szolgálati évek után az oktatás és népművelés terén működők (tanítók, könyvtárosok és mások, orvosok és állatorvosok, gazdászok részé re. Ezeket a nyugdíjakat 25 éves szolgálati év után folyósítják, függetlenül az illető korától és egészrégi állapotától. A kolhozokban a mezőgazdasági szövetkezetek alapszabályai szerint külön társadalmi alap szolgál ama kolhozparasztok megsegítésere, akik bármily oknál fogva munkaképtenné váltak. Az ipari szövetkezetek és rokkant-szövetkezetek a szövetkezetek tagjainak kölcsönös biztosításáról a szövetkezetek befizette összegekből gondoskodnak. A Szovjetún

;ó minden egyes polgára minden orvosi segítséget mind otthonában, mind a járóbeteg rendelésen, poliklinikán, kórházban. vagy szanatóriumban ingyenesen kap meg. Mindez jelentősen hozzájárul a szovjet dolgozók életszínvonalának lényeges emeléséhez és tanúskodik arról az állandóan növekvő, fáradhatatlan gondolkodásról, amellyel a szovjet kormány a szovjet emberek jólétéről gondoskodik. betegedésének különböző zavarai állhatnak elő. Az ilyen esetekben a gyermek életveszélyben forog. Hasonlóképpen életveszélyt jelent a csecsemő számára az emésztő szervek megbetegedése. A szülők legtöbbje egyáltalán nincs tudalá ban annak, hogy mily könnyelműséget követ el, amikor nem ügyel a táplálék gondos és helyes elkészítésére. Egyenesen a gyerek életét kockáztatja. Az ilyen esetekben ugyanis bélhunitot, hasmenést kap a gyerek. Ezért minden anya ügyeljen arra, hogy ne adjon gyermekének túl meleg vagy túl hideg táplálékot. A túladagolás szintén veszélyes. A legjobb, ha az anya maga szoptatja kisdedét, aminek idő előtti beszüntetése szintén káros hatossal jár. A hasmenés előidézője tisztátlanság is lehet. Ezért nem tanácsos a táplálékot mosdatlan kezekkel előkészíteni. Fontos, hogy a dudlit és edényeket jól megmossák. Csak így lehet majd a hasmenés által előidézett halálesetek eddigi 17 százalékát alacsonyabbra leszorítani. A CSECSEMŐ- ÉS GYERMEK HALANDÓSÁG RÖVID ÁTTEKINTÉSE. Az első köztársaság idején minden 1000 első évében járó, élve született gyermek közül átlag 150 halt meg. Ezt az átlagot ugyan napjainkban 114 re csökkentettük, de ez is még túlmagas szám. Kitűnik ez a csehországi kimutatással való összehasonlításból is, amely 25 százalékkal jobb a sz'ovenszkóinál. A kimutatás szerint Szlovenszkó ismert halálvidéke a kysucai és zsolnai járások, míg legkisebb a halandóság a bratislavai járásban. Az egészségügyi megbízotti hivatal kezdeti sikereit jó biztatásnak kell tekintenünk a jövő számára. Szlovenszkó falvaiba be fog vonuli a felvilágosmltság, a szülők tudni fogják, mi a teendőjük, ha gyerekeiknél valamit észlelnek, viszont lesz is kihez fordulniok, mert mindenütt képzett ingyenes egészségügyi szakemberek fognak rendelkezésre állni. A mai népi demokratikus rendszer már ott akar állni a gyerek bölcsőjénél, őrködve a legdrágább kincsünk egészsége felett. HÍREK • „M i az „a g r o k a b i n e 11 ?' A nikolajevi (déloroszországi) területen a háború előít a Leninkcliicznak volt a legjobbon berendezett falusi laboratóriuma. A nemetek lerombolták. Helyette a kolhoz parasztjai most felépítették a mezőgazdasági kultúrházát. Az épület 500 személy befogadására alkalmas előadótermet, továbbá könyvtárat és úgynevezett „agrokabinettet" bocsát a kolhozisták rendelkezésére. A kultúrházban működnek majd a különböző mezőgazdasádi körök, amelyek felolvasásokkal, előadásokkal népj szerüsít k a mezőgazdasági tudoj mány legújabb vívmányait, úgyszintén az élenjáró kolhozisták módszereit. $ Erdősítik Ukrajnát. Az ukrán erdőgazdasági minisztérium július l-ig 64 erdövédőállomást és 32 faiskolát, a földművelésügyi minisztérium 54 erdővédőállomást és 97 faiskolát, szovhozügyi minisztérium 443 faiskolát szervezett. • ® A gyümölcs- és zöldségtermeléssel foglalkozó munkások száma a Szovjetunióban egyre (növekszik. A mult évben a Szovjetunióban több mint 19 millió szakember foglalkozott zöldségés krumplitermeléssel. A zöldségtermelés legkedveltebb a mótorés traktorüzemek munkássága és a vasutasok között. • Fejlesztik a Szovjetúnió kozmetikai iparát. A moszkvai rádió közölte, hogy egész sereg új gyár épül a Szovjetúnióban, mely parfömöt és más kozmetikai cikkeket fog gyártani. A gyárakat a legmodernebb berendezésekkel látják el és így a Szovjetúnió rövidesen a kozmetikai ipa.jan is vezetőszerepet játszik majd az egész világon. Az új kozmetikai cikkek gyárainak építésére és berendezésére a folyó költségvetési évben 100 millió rubelt irányoztak elő. KARINTHY FERENC: Dél felé folytatódtak a bosz szúságok. A tanoncok, akiket csajkákkal, lábasokkal az ebédért küldtek a műhelyekből, a konyha előtt összeverekedtek az elsőség ért, nagy biztatására az ot.t őgyelgő udvari munkásoknak: Zoli félig kilocsogott húslevesekkel s kezefején egy hosszú sebhellyel tért vissza a küzdelemből. Aztán a munkabérek nem akartak megérkezni, amelyeket a pénteki ebédszünet alatt szoktak osztani; már majdnem egy óra lett s még mind'g hiába lesték a tistviseh't ismen's bádogrJobozá val. A művezetőt nem találták, Morzsa Béla így Dezsőt, a málé tanoncot szalajtotta föl az irodá ba, tudná meg végre, mi az isten re tartogatják már a béreket. Egy órát fúj épp a duda, mikor Dezső visszatért. — Nincs bér, — monötá a fiú és lelógó, nagy tenyerével megállt Morzsa előtt. — Mit brekegsz, jó fiam? — kapta oda a fejét az esztergá lyos. — Azt mondták, máma nem adnak, — felelte Dezső épp oly lassú-vontatotta, aztán félreállt és az öltözőszekrényt tetején hűlő levese után nyúlt. Morzsa visszarántotta a gallérjánál, hirtelen ráordított: — Mi ez a süket szöveg? Hát mikor nagyméltóztatnak adni? — Azt nem mondták. — Hogy mersz te nekem ilyet mondani, én szerelmetes fiam? — kezdte el ráncigálni a tanoncot. — Akarsz egy olyat a kupádra, hogy mindjárt a fenekeden du god ki az orrod? — Még egyet rázott a fiún, de mivel az többet nem tudott mondani, két tenyérrel nekilódította a karusszelnek. A déli üzemszünet csendjében többen meghallották ezt a han gos beszédet és köréjük gyűltek; egy pillanat múlva már az egész műhely tudta, hogy nem fizetik ki a béreket. Mint az edzőkernen cék tüze, oly hirtelen hevült fel a levegő. — A nyomorultak! — visította egy asszony, a szívbajos, csontbőr, őszes Prahácsné. — Ingyen döglünk meg nekik? — Tüstént nagy morgás, elszórt kiáltozás tá madt; fullajtárok már hozták is a hírt, hogy a szomszédos műhe lyekben mindenütt fizettek. — Lám, hogy ordítoztok! — próbálta túlkiabálni őket Morzsa Béla. — Ilyenek vagytok tik, elv társak, még egyik se tudja, mi történt, máris ugrálni kezd, mint akit zsinegen ráncigálnak! Hiszen nem lehet az igazánból, hogy mi ne kapjunk béreket, csak meg kell tudakolni tisztességesen, hol akadt el a kerék! Lám, még én, Morzsa Béla sem értem, és mégis az a bizonyosság ... — Én értem már! — ordított közbe az a nagytermetű segédmunkás, a Biczó, aki a nyolcvankilós acélhengert a magasba tud ta emelni, s most földhözvágta csak az imént megragadott feszitővasát. — Azt értem, hogy m'nk a múltban is kulik voltunk, de legalább valami nyomorult fillérekért, hát kulik most is vagyunk, az ám, de ingyért! — Már a műhely egész népe ott szorongott az esztergák körül, többen kiáltozva helyeseltek, mások csak szó nélkül álltak s figyelték, mi következik. Az ötventonnás nagy darú az egyórás dudaszó után lassan nekilódult, de a békétlenek csoportja felett kíváncsian rögtön meg is torpant; a kezelő a magasban kihajolt a korlátján és leordított: — Mi van? — Azt kérdezd, mi nincs? — kiáltotta vissza egy nevetés.be görbülő hang. A darúkezelő újra kihajolt a kocsiból, két tenyerét kürtnek a szája elé rakta, úgy süvöltötte végig a hosszú mzhelyben: — Le kell állni! Halljátok-e? Mind álljatok le! A magasból szárnyaló kiáltás, amelyet a hirtelen lecsöndesedett csarnok visszhangja ide oda vert, majd fémízű zöngékkel mosott egybe, úgy hangzott, mint egy bibliai, égi kinyilatkoztatás Hencz Ervin, az egyetlen a mű helyben, aki még nem értette egészen, mi történt, ezt a kiáltást hallotta meg; épp levesének utolsó kortyait kanalazta egy felfordított szerszámosládán. Délre már mélyen izmaiba szívódott a fáradtság — nem tudta megszólt ni még a nyolcórás nehéz szállítómunkát — de most letette a kanalat s az esztergák mellé nyo makodott. — Mi történt? — kérdezte iz galomtól remegő gyomorral egy cigarettázó, katonasipkás öreg se gédmunkástól, aki hang iiélkül figyelte a fejleményeket. — Csak annyi, — válaszolta az öreg, — hogy nem kapunk többé bért. — Nem fizetnek többé? — nyílt tágra Hencz szeme, s keze hirte len ökölbe szorult, metszőfogával fájdalmasan az ajkába mart; ez az igazságtalanság tüstént szét akarta feszíteni a tüdejét. — Hát akkor elküldenek bennünket? — Úgy mondják, — felelte amaz s ismét a csoport magja fe lé fordult. Ott hangosra csapott a szóváltás, százkilencven ember nyüzsgött a csarnok közepén, sa ját hangját sem hallhatta az ein ber. Morzsa Béla a nagykulcs csal kongatni kezdte az egyik acélhengert, erre hosszú morajlás sal lecsöndesedtek. De a várako zás ellenére nem ő kezdett be szélni, hanem Nagy Gábor. — Mit kajabáltok itt? — kezdte egész mellével kiállva s nyugodtan szembenézve a sokaság* gal, de oly halkan, hogy egy affektáltra torzított s itt-ott rövid nevetést csalogató hang azonnal fölszólalt: — Hangosabban! — Hát mit kajabáltok itt? — fogott belé emeltebb hangon. — Nem lehet az, hogy mi ne kapjunk bért a munkánkért. Ha elvégeztük tisztességgel, meg kell adni a fizetséget is. Elvtársak, én biztosan tudom, hogy meg is ad'ák, tán elakadt valahol, majd kiderül, hisz ilyet nem tehetnek mivelünk ... Többen morogva helyeseltek s oszlottak volna már szét a gépekhez, ha egy kukorékolasra emlékeztető, idegbeteg hang közbe nem visítja: — Hiszen most teszik! — A lángszínüre vörösödött Hencz Ervin volt ez, aki eddig már közelebb nyomakodott; most utat nyitottak neki. — Marhaság, — legyintett Nagy Gábor nyugodtan, s több kiáltás támogatta ezt a sommás ítéletet — Észnél legyünk szaktársaki — szól föl valaki. — Ezerkilencszáznegyvenhetet írunk már, nem harmincat! Ha ma nem gyön a bér, hát meggyön holnap! — Egy másik hang pedig: — Hamar becsináltok tik is; nem sztrájkolni kell most, hanem dolgozni! .'Folytatjuk.) Jókedvű ©szíergáíf ©s§k a szovjet eier jólétéről Nyugdíjak a Szovjetunióban