Uj Szó, 1949. augusztus (2. évfolyam, 95-119.szám)

1949-08-27 / 116. szám, szombat

térségbe és a védelem egész vonala ingadozni kezd. Még súlyosabbá vá­lik a helyzet 22-én reggelre, amikor a német páncélosok előrenyomulnak a felső Túróc völgyében. Ilyen kö­rülmények között a partizáncsapatok kénytelenek kiüríteni Túrócot és visz­szavonulnak Stubnya köré. A hadmozdulatokban eddig még nem vett tevékeny részt a Szlovák Nemzeti Tanács, de most már rászt­vesz a katonai vezetők munkáiéban és ezentúl közösen döntenek a hely­zetről. Valamelyes könnyebbséget jelent, hogy a Szovjetúnióból megérkezett csehszlovák repülővadászezred bele­avatkozik a harcokba és így a né­met gépek fölénye nem olyan lesújtó már. Szeptember 23-án este leszáll­tak azok az orosz repülőtisztek is, akik a második csehszlovák „para­desant brigád" leszállását készítették elő. A parancsnok azt mondotta, hogy amenyiben jó időjárás lesz, há­rom nap alatt megtörténhetik az esész brigád átszállítása a Szovjet­únióból légi úton. Az idő azonban nem kedvezett és három napból egész hónap lett. A telgáríí harcok Keleten Késmárk és Lőcse eleste után a németek megindultak Poprád iránvába. ahonnan csapataink vissza­vonultak Csorbára és Hranovnicára. Brezno nad Hronom parancsnoka eb­be a térségbe erősítést küld. azon­ban a visszavonuló csapatokon ez már nem tud segíteni és az ellenség behatolt egészen Besnlk védőállásar ba, amelynek áttörése után szeptem­ber 4-en éjjel Telgártig törnek előre. Telgártot Stanek, a vaskapitány védte. Ebbe a frontszak ászba érke­zett a repülőiskola egy százada is, amely a németeket Vöröskőnél meg­állítota és a frontot megszilárdította. Stanek kapitány azonban nem elég­szik meg az eredménnyel, ellentá­madást kísérel meg és elfoglalja az 1183 m magas Javorinát és felszaba­dítja a dobsinai jégbarlang környé­két. Stanek csapatai nagy lelkese­déssel harcoltak és üldözve az ellen­séget, megszilárdítja hadállásait és október első feléig minden ellensé­ges támadást visszaver. Október első felében a németek két SS-diviziót összpontosítanak Pop­rád körzetében, amelyekhez csatla­kozik néhány hegyi egység is. Ok­tóber 7-én a második csehszlovák brigád egy része megérkezik. Októ­ber 16-án az ellenség támadást ké­szít elő Stanek csoportja ellen, amely kemény védőharcokat vív. Az ellen­ség csak Rozsnyó irányában tud elő­renyomulni. Erős tankegységek fog­lalták el Revucát, Murányt, majd hátába kerülnek a Cervena Skálánál harcoló egységeknek. Kénytelenek visszavonulni Helpa térségébe. A né­metek nyomása Strba irányában is erősödik és nemsokára elfoglalják a felső Vág völgyét. A Ruiomberok kö­rül harcoló csapatok is nehéz hely­zetbe jutnak, mivel a németek nehéz harcok után e.fogiaiják Ostrót és a hegyi gyalogságuk betör október 24-e körül a Magas Fátrába. A handlovai fronton sokáig állóharcok vannak, de a németek túlerőket szerveznek és előretörnek Garamszentkereszt irá­nyában, majd szeptember 30-án el­foglalják Szklenót. Később ugyan Szklenót a partizánok visszafoglal­ják. de a negyedik katonai csoport szárnya veszélyben van és hosszabb harcok után október 5-én végleg ki kell üríteni ezt a területet. Harcok Zvolen térségében A zvoleni harcok voltak a legje­lentőségteljesebbek, mert az ellenség­nek innen lett volna szabad felvonu­lási útja Banská Bystrica, a felkelés szive felé. Garamszentkeresztnél megkísérel­ték feltartóztatni a nemet támadást és ide tolták az ejtőernyősökön kívül Velicka alezredes partizáncsapatait is. A vadászezred repülői is eredmé­nyesen avatkoznak bele a harcba. Az ellenség szeptember 26-án meg­kísérelte a támadást. És sikerült el­foglalnia Horné Hámryt Az ellenség tankfölénye oly nagy volt. hogv nem segített az erősítések bevetése sem és október 5-én a védelem vonalát Ihráf patak mentére kellett vissza­vonni. A védelmi tanács az egvet'en repülőtér, a zvo'eni Tri Dubv védel­mére csoportosítja az erőket és si­kerül is megállítani az ellenséget A második „paraszedant brigád" be­avatkozása enyhít a helvzeten. de Lu­őenec irányában Podkrivánnál sike­rült átt.örniök a védelmi vonalat és a csapatokat vissza kellett vonni. Október 26-án az ellenség elfoglal­1a a hősiesen védekező Zvolent, ahol a vasutasok saját maguk készttet­te Dáncélvonatokkal fedezik a visz­szavonulást és eredményesen semmi­sítik meg az ellenség egyes előretörő osztagait. (Folytatás a túloldalon) 1949 augusztus 27 üjsm Új élet születik a Kárpátok alatt Irta: Horváth László Szörnyű esztendő volt. A hitleri fasizmus végső dühében gyilkolta az emberek százezreit, küldte a népek legjobb szabadságharcosait a halálba. A_ Vörös Hadsereg hatalmas csapásai alatt szűkölő ellenség véres fejjel húzódott vissza azokon a területeken, amelyeken előremenve azt hitte, hogy nem lesz töbé visszaút és a német hadak a világ uráivá lesznek. Vonultak vissza s maguk mögött gyújtogatták a falvakat robbantották a városokat, röpítették levegőbe a bi lakat. Kroszno és Szanov vonalán folyt a harc és Varsó—Budapest vonalán akarták megállítani a németek a Vörös Hadsereg mérföldes lépésekkel közeledő hadseregeit. Szlovenskószerte hatalmas föld­földalatti mozgalom folyt. A nép a kommunisták vezetése alatt érezte, hogy nem sokáig tart már az elnyo­más, a halálosan gyűlölt németek jelenlétét nem sokáig kell tűrnie. A nemzet legjobb fiai életsveszedelem közt keresték az összeköttetéseket és elhatározták, hogy felszítják a lá­zadás tüzét, hogy így ők is hozzájá­ruljanak a népek nagy szabadság­küzdelméhez és jóvátegyék azt a szé­gyent, amelyet az áruló Tiso-uralom hozott rájuk. Már 1943-ban sor került a szlovák szabadságharc országos vezetőségé­nek megalakítására Bratislavában. A szlovenszkói kommunisták kezde­ményezésére megalakult a szlovák Nemzeti Tanács, mint a szlovák nem­zet politikai akaratának legmagasabb képviselője. Feladatai és céljai vilá­gosan voltak meghatározva. Azért alakult, hogy megszervezze és vezes­se a szabadságharcot, a fegyveres felkelést, amely Szlovenszkót megsza. badítja a német iga alól és amellyel Szlovenszkó népe csatlakozik a fa­sizmus elleni harc győzelmes csapa­taihoz. Az előkészületek Az élet minden ágazatában meg­kezdődtek az előkészületek Az egyes városokban és falvakban a földből nőttek ki a szabadságharc megszer­vezésének vezetői, az illegális nemze­ti tanácsok, amelyek aktívan vettek részt a felkelés előkészületeiben. A hegyes vidékeken csoportok keletkez­tek, amelyekből osztagok lettek, vé­gül egész partizántáborok alakultak, melyekben összpontosultak a néme­teket gyűlölő harcképes emberek. A szabadság tüze végigfutott a hegyek között és közlekedési eszközök, táv­írók. telefon nélkül ls eljutott a cseh országrészekbe is, ahonnan áramiani kezdtek a fasisztaellenes cseh hazafiak. De nemcsak ők, min­denekelőtt és elsősorban megérkez­tek a népek szabadságharcának ve­zetői, a szovjet partizánok. A Szov­jetúnió szerepe a szlovenszkói felke­lésben élszerep, mégpedig közvetlen, de közvetett értelemben is. Maguk­ban az előkészületekben is óriási se­gítséget nyújtott az. hogy Szlovensz­kó népe maga mellett érezte a Szov­jetúnió óriási közelgő katonai segít­ségét, amely segítség a legfőbb stra­tégia; feltétele volt a már régen elő­készített lázadásnak. Már a felkelés megkezdése előtt, az előkészületek idején, a hegykben előre jól megszervezett partizánegy­ségek voltak, amelyeket ejtőernyős szovjet partizánok vezettek. Ki ne emlékeznék Velicska, Petrov, Moro­zov, Volkov, Oszmolov, Morszkoj és a többiek nevére, akik mindannyian a hősiesség, a hazaszeretet, a szabad­ság szeretetének hősi példáját mutat­ták. A szlovák hegyek partizanjai tőlük kapták azt az erkölcsi erősí­tést, amely szükséges volt későbbi nagy, önfeláldozást megkövetelő har­caikhoz. De a szovjet partizánok át­adták hatalmas harci tapasztalatai­kat is, amelyeket a németekkel való hosszú küzdelemben szereztek. A szovjet partizánok érdeme az, hogy az egyes kisebb szétszórt és agyon­gyötört osztagok a fagyás, az éhha­lál küszöbén az utolsó leheletükig küzdöttek és gátolták a németek mozdulatait a Vörös Hadsereg meg­érkezéséig. De nemcsak partizánokat küldött a Szovúetúnió. A szlovák he­gyek harcosai kiváló könnyű és ne­héz fegyvereket és más harci segéd­eszközöket kaptak a kezükbe, jó tér­képeket, adó- és vevőállomásokat, kat, amelyek fontos eszközei voltak az összeköttetésnek. A szovjet bom­bavetők és harci gépek főleg Tűrő. Sv. Martin körül és Kelet-Szlovensz^ kón jelentősen beavatkoztak a hai* cokba. Rajtuk kívül más segítséget a felkelés nem kapott. Mint tudtiuk, a Golian és Viest tábornokok által kidolgozott eredeti terv Kelet-Szlo­venszkó csődöt mondott. E terv célja az lett volna, hogy az ottani jól fel­fegyverzett szlovák hadtestek meg­nyitják a Kárpátok hágóit a Vörös Hadsereg közeledő csapatai számára. Katonai tervek A felkelés előkészületinek három jelentős katonai feladata volt, ame­lyeket a hadsereg két magasrangú, megbízható tisztje, Golian és Viest tábornokok dolgoztak ki, akik ké­sőbb, a felkelés elnyomásakor a né­metek fogságába kerültek és mártír­halált haltak. Az első fontos feladat volt; kidolgozni a harci riadókészült­ség megszervezését a helyőrségek vé­delmére és biztosítására: a második feladat; kikeresni a felkelés térsé­gét, amelyet Golian így állapított meg: északon határolja az Alacsony Tátra és a Királyhegy, keleten a Ki­rályhegy és a Szlovák Érchegység keleti szélei, délen a Szlovák Érc­hegység Folána Jarorina vonala, nyu­gaton a sclmeci hegyek és a magas Fátra dombvidékei, vagyis a felkelés alapbázisa a Brezno. Banská Bystri­ca, Zvolen háromszög. A harmadik feladat volt, hogy Közép-Szlovenszkó helyőrségébe megbízható tiszteket, megfelelő hadianyagot, tüzérséget és gépesített osztagokat helyezzenek át. Természeesen a fentebb említett te­rületen kívül más területek is ki vol­tak szemelve, ahol szintén folytak a harcok, azonban ezeknek védelme előreláthatóan nem sokáig tartott. A felkelés katonai előkészületein kívül természetesen igen nagy erő­vel folytak a politikai előkészületek Is és Smidke, Sirokf, Husák elvtár­sak irányításával egyre nagyobb mé­reteket öltöttek. Augusztus elején aztán sor került arra, hogy Smidke elvtárs vezetésé­vel küldöttség mentjen Moszkvába, hogy a Szovjetúnió katonai és politi­kai köreit, valamint a csehszlovák kormányt kellően tájékoztassák a fel­kelés előkészületeiről. A küldöttség nagyon nehezen indult el, többízben is különféle akadályok gátolták az elrepülést, végül azután augusztus 4-én Liáicky őrnagy Focke Wulf tí­pusú kétmotoros repülőgépén vitte a küldöttséget a frontvonal mögött a Vörös Hadsereg által ellenőrzött terület fölé. Hosszabb repülés után elhatározták, hogy leszállnak Csort­kovo nyugatukrajnai városka fölött, ahol Mechlisz vezérezredessel talál­koztak a negyedik ukrán front ka­tonai parancsnokságán. Másnap egy szovjet gép vitte a delegációt tovább Moszkvába, ahol elvégezték küldeté­süket. Időközben azonban a német csapatok megkezdték Szlovenszkó megszállását, mivel az előkészületek­ről tudomást szereztek és biztosítani akarták a helyzetet. A partizánok i tevékenysége is gyre erősebbé vált " és így a katonai és politikai vezető­ség úgy döntött, hogy megkezdik a harcot. Hogyan kezdődött? 1944 augusztus 29-én délután 3.15 órakor Golian tábornok elrendelte az összes helyőrségek legszigorúbb har­ci készültségét. Este 7 órakor az úgy­nevezett Szlovák állam hadügymi­nisztere bejelentette a rádióban, hogy néhány terület biztosítására német egységek vonulnak be Szlovenszkó­ra. Augusztus 29-én este már Zílina körzetében harcokra kerül a sor a német csapatokkal. Augusztus 30-án délelőtt Banská Bvstrica rádióállomása először jelent­kezik mint Szabad rádióadó. Este­felé a németek első ízben bombázták már a szabad szlovák rádióadót. A németek még nem voltak telie­.íen kimerülve. A felszabadító Vörös Hadsereg még messze volt, messze a Kárpátok mögött. A szlovák had­seregnek csak két hadteste volt fel­szerelve megfelelő modern fegyverek­kel. a többi osztagok csak gyakorló­fegyverekkel voltak ellátva, tüzér­ség, tankok, repülőosztagok nélkül. A szlovák nép árulói azt hitték, hogy a németek könnyen megszálltiák majd az egész országot. A német csapatok megszállásainak napján Szlovenszkó összes vidékein bejelentették a fegy­veres felkelést, Banská Bystricán és més központokban ünnepélyesen ki­hirdették a Csehszlovák Köztársasá­got és a katonai helyőrségek, parti­zánok és a dolgozók széles tömegei hűséget esküdted a Köztársaságnak. A legfelsőbb törvényadó és kor­mányhatalmat a Nemzeti Tanács gyakorolta, amely mingyárt a felke­lés első napjaiban kiáltványt bocsá­tott ki, amelyben bejelentette a leg­fontosabb intézkedéseket, hogy föl­det ad a parasztságnak és minden kérdésben a nép dönt, amelynek ke­zében fut össze minden hatalom. Ál­lamosítják a bankokat és a gyárakat, hogy szociálisan igazságosabb élet fejlődjön ki a harcban és a vérben fejlődött új világban. A felkelés vezetői a kommunisták voltak. Már 1944 szeptember 17-én sor került az egységesítő kongresz­szusra, amelyen a szociáldemokraták egyesültek a kommunistákkal és meg­alapították a Szlovenszkói Kommu­nista Pártot. Mindenekelőtt a kom­munisták álltak őrt a szabadságharc zász'.ai alatt, ők vezették a népet ab­ba a harcba, amely Szlovenszkót a világ szabadságharcosainak első so­raiba emelte. Súlyos harcok A felkelés első napján megkezdő­dött kemény harcok Zilina térségé­ben egyre súlyosodnak. A jól felfegy­verzett német páncélos egységek augusztus 31-én elfoglalják Zilinát és szeptember első napjaiban erősítik a tik és meghiúsítják TurC. Sv. Mar­tin gyors'elfoglalását. A front itt szeptember 19-ig állandósult A déli csapatok szeptember 9-én támadásba mennek át és hősies harc után, mi­után a partizáncsapatok egyik pa A németek meleg ételt, ruhát, szabadságot Ígértek a mostoha idő­járással, élelemhiánnyal küzdő partizánoknak és amikor néhányan hittek nekik és engedtek a csábításnak, embertelen kínzások után kivégezték őket. nyomást Strefnóra. amelyet Veliíka őrnagy véd partizánegységeivel. Az ellenség bombázó repülőosztagokat is felhasznált. Az első szeptemberi naivokban a németek elfoglalják Nit­rát és megkísérlik az előrenyomulást Tapolcsányra, amelyet erős harcok után szeptember 6-án elfoglalnak és tovább nyomulnak Bafovany felé, ahol megszervezik a védelmet. Az északi német csapatok támadását szeptember 6-án Jegorov partizán­csoportjai ellentámadással visszave­| rancsnoka fogságba esik, megindul­nak előre a Nyitra völgyében. Szep­tember 14-én elfoglalják Prievidzát. A partizáncsapatok visszavonulnak Handlova felé. A Sztepányov alezre­des vezetése alatt álló brigád segít­ségre érkezik ugyan, de az ellensé­get még sem tudták megállítani és véres harcok után Rudno felé előre­nyomul. Szeptember 21-én a túród helyzet kritikussá válik, mert a nácik be­hatolnak a slovenské pravno—rudnói

Next

/
Oldalképek
Tartalom