Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-14 / 78. szám, csütörtök

1949 július 7 UJ SZG EGRI VIKTOR: SOVilffKA MÉG MINDIG BÉKÉTLEN István: Jó estét, gazduram! S o v á n k a : Adj Isten! Hogy van az asszony, meg a gyerek? István: Köszönöm a kérdését. Jó egészségben mind a kettő. f S o v á n k a : Örömmel hallom. Hát megtartottad a keresztelőt? István: Meg hát... De mér néz rám olyan görbén? S o v á n k a : Nem nézek én görbén, öcsém ... Csak egy kicsit csudállom, furcsállom a dógot. István: Ugyan mit csudál? Sovánka: Hogy tán az Isten házába is betetted a lábad. István: Oszt mér ne tettem vóna? Sovánka: Régen láttalak arra ... István: Nem kirakat a templom, hogy mutogassam magam benne. Maga meg elül ül, az urak, a zsíros gazdák padjában. Én jól elférek hátul is, ha úgy érzem, hogy beszédem van az egek urával. Sovánka: Ritkán érezheted te azt, Pista ... Pedig bűnösek vagyunk mind, esendő emberek. István : Ejnye, de papos kedvében van ma, gazduram! Olvassa csak gyorsan a fejemre, miféle bűn nyomja a lelkemet? Sovánka: Lassan, öcsém Mindet sorjában. Tehát a pulyádat keresztvíz alá tartattad? Ahogy rendes keresztény ember fiához illendő! István: Ügy vót, ahogy mondja. Sovánka: Jól tetted! Legalább nem vész el pogányként, ha netán gyengécske vóna. István : Dehogy gyengécske ... Inkább nagyon is eleven ... És akár az apja, úgy örül a szép életnek ... De mér emlegeti anynyit azt a pogányságot, Sovánka uram ... Meg a templomjárást? Sovánka: Ügy gondúttam, neked meg van az új hited, az új vallásod... és hogy abban a te új hitedben se pap, se keresztelő, de meg templom se kell! István: Ahá, hát ide akart ilyen nagy kerülővel kilyukadni... Hogy nekem se pap, se templom nem kell! Sovánka: Az hát, tiszta beszád! István : Oszt mér nem kellene? Sovánka: Mert hát nem hiába jártak itt ma reggel az urak a városból... autóval. István: Urak . . . autóval? Oszt mit akartak? Sovánka: Nézték a templomot, soká nézegették ... oszt jegyezgettek. Az egyik olyan ismerős formájú volt. Szemüveges, jó képű, jó húshan lévő ... István: Mér nem szólította meg, ha o'yan ismerős formájú vót? Hiszen maga nem ijedős ember, gazduram. Sovánka: Nem hittak, hát nem tolakszok. Én mán ilyen vagyok ... De azért megtudtam, mi járatban vóttak. Gonosz dologban mesterkednek. Cudar istentelen dologban. István: Mifélében, mondja hamar...! Sovánka: Kultúrházat akarnak csinálni a templomunkból... Csak mereszgesd a szemed, ügy van, ahogy mondom... Á pogányság világa jött ránk. Az Isten házából mozit, meg színházat esi náinak ... Nem elég a kocsma, meg a fogyasztási szövetkezet nagyterme ... Táncolni, hejehujázni a szent helyen, ahol az Ég urát dicsérjük ... István: Megálljon, gazduram ... Várjon egy kicsinyég azzal a nagy sirámmal... Azt mondja, hogy jegyezgettek, meg méricsgéltek is tán? Sovánka: Eltanáltad. Collstokjuk is vót. Ép hogy a tornyot meg nem mászták. István: Mondok én magának valamit, gazduram. Tudja kik vótak azok a városi „urak"? Sovánka: Biztosan elvbarátaid. István: Azok vótak, erre meg maga hibázott rá. Kár, hogy nem elegyedett szóba velük ... De maga inkább a vénasszonyok fecsegésére hallgatt... Az kedvesebb a fülinek. Azt szívesebben hallja, hogy „viszik a papunkat", meg azt, hogy „becsukják a templomot és mozi lesz belüle"... így van-e? Sovánka: Ne sértegess te engem, öcsém... Ha megtisztellek avval, hogy szóba állok veled, hát beszélj illendően. István: Megálljon, gazduram ... Ne szaladjon! Dehogy is sértegetem. Inkább az igazságra akarom rávezetni. Sovánka: Az igazságra, te... ugyan mifélére? István: Hát arra. hogy mit akartak itt azok a városiak ... Hogy itt nem lesz templombecsukás, de éppen abban „mesterkedtek", hogy ősszel szebb legyen a templomunk ... Hogy mi kell hoz zá, mennyi anyag és pénzsegély ... mennyiből futná, hogy az a sok háborús seb mind eltűnjön rajta. Sovánka: Bolond vagy te, Pista ... Tisztára elment a sütnivalód ... Ha ilyen városi komisz szió jön, hát nem úgy illik, hogy az egész falu tudjon róla és készüljön rá? István: De Mér kéne ma mindnek úgy lennie, ahogy a régi világban vót! Virágos felköszöntő nagy lakoma és kevés munka. Ne mis egyszer, de sokszor, míg valami rendes dolog tető alá ke rül... Hát nia nincsen se virágos felköszöntő, se zsíros nagyebéd, de annál több és annál gyorsabb munka. Sovánka: Ha úgy vóna, ahogy mondod, legalább a főtisz telendő úrnak ott kellett vóna lennie. Elvégre az ü birodalmáról vót szó. István: Megsúgom magának ... a főtisztelendő úr kint járt nálunk a fődeken, a cséplés nél... Sovánka: Kint nálatok ... ? István: Ott hát. Egész délig... Még segített is vóna, ha engedjük ... így csak megáldotta a munkánkat... oszt délre, mikor hazament, valami vénasszony vagy éppen maga Sovánka uram, elronthatta a szép hangulatát a meséjével... hogy becsukják a templomát... Sovánka: Én nem szól tam... miket gondulsz te ról lam... Azt mondod, hogy megáldotta munkátok ... ? István: így vót... mér csudálja? Hiszen azelőtt is szóba elegyedett a magam fajtájú szegény emberrel. Most is mindig van egy jó szava hozzám ... Sovánka: Hozzád — a kom munistához? István: Hozzám hát. Jó lélek, jó pap. Ilyen kéne minden faluba, minden templomba . . . Régtől tudom, hogy jó ember. Azért el is hiszem neki, amit mondott. Sovánka: Oszt miket? István: Azt, hogy jó úton megyén ez a világ... a mi világunk ... Hogy szép ez a szövetkezés, a gépállomás, a megsegítés és minden, amit a kormány a dolgozó ember javára csinál... Még sohase vót úgy, ahogy most van. hogy a szegény embert annyi jó érje... hogy ez a népi demokrácia nem üres fecsegése az újság nak, de Igazság... és hogy itt minden a népért van ... Vén ember már, de a lelke repes, hogy ezt megérhette... a dolgozó ember legyen boldog a fődön is ... Hát ilyesféléket mondogatott. Nem vagyok tanult ember, hogy olyan szépen szóba tudjam önteni, ahogy 6 mondta ... Sovánka: Ejnye, Pista, nem hittem volna rólad, hogy ilyen nagy csacsi vagy. Hogy nem jöttél rá a kommunista eszeddel, hogy mindezt csak azért mondta, mert kényszerítették ... István: Kicsoda kénysze rithette ilyesmire...? Sovánka: Hát ti magatok. Tisztára félelemből mondta, hogy megnyerjen titeket... és ne kívánjátok, hogy vénségére elhurcolják innen valami sötét tömlöcbe. István: Ejnye, gazduram, ebből az ostobaságból igazán elég vót...! Sovánka: Csak ne tüzelj, öcsém. Ez az igazság! István: ... Hogy én ne érezném, mit diktál a félelem és mi fakad a lélekből, a szív mélyéből? Nem, gazduram!... Nekem bizony könny szökött a szemembe ... és én, a „pogány" elhittem neki a szeretetét... De látom már, nem én, de maga a pogány... a leggonoszabb fajtájából. Sovánka: Ügy, csak öntsd ki a mérged ... Legalább nem harapod meg alattomban az embert ... De azt az egyet még meg mondom neked és a barátaidnak. Azt hiába lesitek, hogy azt a felhívást aláírja! István: Oszt mér ne Írná alá, ha meg van győződve az igazságáról. Sovánka: Az igazsághot te tyúkeszű vagy, öcsém. Az igazság az, hogy mink vagyunk a több ség... mink, a hívők és mi nem írjuk alá... erőszakkal pedig nem megyén. István: Már megint erősza kot emlegeti Mérget vehet rá. Sovánka tiram, hogy senki sem jő erőszakkal. Efelől biztos lehet! Sovánka: Ne fogadkozz, öcsém ... Arról a biztosról én többet tudok... Nem mindenki olyan vaksággal ütött és megátalkodott, mint tik vattok. István: Vakok maguk, A csallóközi Hegyéte földművesei között Hegyéte határában, Dunaszerdahelytöl alig néhány kilométernyire egy ormótlan szeg megállította autónkat. Amíg kereket cserélt a gépkocsivezető, bementem mélyen a földekre, ahol az egyik búzatablát aratták. A kaszák fölé hajló emberek és a nyomukban sürgő marokszedők érdeklődve hagyták abba a munkát. — Azt hittem már, hogy valami ellenőrző félék, — fo?: adott Holy János hegyétei zsellérember, miután elmondottam neki, hogy mi járatban kerültem ide közibük. Holy János egész családjával, feleségével, lányával és János nevü fiával egy Magyarországról áttelepült mesterember földecskéjének lesratására szerződött el. ho<*v joy SgSeSflSBSSSK ixoiy János lánya és a hegyétei mezőőr biztosítsa magának és családjának az egész évre szükséges gabonafejadagot. Kérdésünkre elmeséli életét. Megtudjuk, hogy mindvégig nehéz harcot folytatott a mindennapi kenyér megszerzéséért. Hol városban dolgozott, hol pedig falun, mint részarató vagy mezőgazdasági földmunkás. Az idei termésre terelődik a szó és Holy János a falusi ember boldog mosolyával, őrömmel állapítja meg, hogy hosszú szük esztendők után a természet nagyobb terméssel ajándékozta meg Csallóköz dolgos népét. — Ha már ez a jő termés megadatott, minden erőnkkel meg kell fognunk a munka rövidebb végét, hogy időben learathassuk és behordhassuk ezeket a szép búzakalászokat, hogy az eső — mely eddig is késleltette az aratásokat mifelénk — meg ne háborítsa nehéz munkánk eredményét. A beszélgetésre közelebb húzódik hozzánk ifj. Holy János is. Rajta már meglátszik a szocialista világ öntudatosságot ébresztő ~ hatása, mert ez a húsz életévét még alig meghaladó ifjúmunkás büszkén beszél munkájáról és terveiről. Érdeklődésünkre ezeket mondja — Szlovenszkó fővárosában dolgozom. Az Építőüzem nemzeti vállalat második kerületi osztályának munkása vagyok. Kivettem most törvényes sza^idsáeromat s kijöttem ide apáméknak segíteni. Csaladomon meí magamon is segítek. Ugyanakkor teljesítem minden dolarozó mai le°-fontn=iabb kötelesedét: a gabona betakarításának gyors keresztülvitelét. A"t akarom, hogv sz ötéves terv első nas-v erőnróhM-> iól és zfikkenésrr^entesen záruljon le. f zabadsá«-om leteltével r>edi<"' v's—asieték munkahelyemre és ott fogok dolgozni. A részarató Holv-c.saláddal enryflt* dolgozik a gazda is, aki szintén bekapcsolódik beszélgetésünkbe: — Monorból jöttem, ahová szüleim negyven évvel ezelőtt költöznek le s most. a felszabadulás után, hogy a csehszlovák és a magyar kormány módot adtak a szlovákok visr-atelenü'ésére. viaszai" tem szülőföldemre. Már közel két esztendeje lakom itt Hegyéte községben és megállapíthatom, hogy a visszatelepült szlovák nép egyetértésben él a hegyétei magyarokkal. Jóban vagyunk és megértjük egymást. — Úgy, úgy, igaza van Kraiöiriknak, — bólogat Holyné, majd hozzáteszi Ha megbecsüli az egyik a másikát, akkor nem lesz vita, veszekedés, pörlekedés. Ha az egyik dolgozó ember megbecsüli a másik dolgát is, úgy elmúlnak majd a viszálykodások. Mindnyájan bólogatnak, Holy is, fia is igazolják, hogy Hegyétén a falu dolgozói között nincs viszály. A különböző nemzetiségű lakosság megindult azon az úton, amely elfeledteti az évtizedeken át az élete* és a viszonyokat megmérgező nem zetiségi torzsalkodást. Krajcirik elmondja még, hogy Holyélcat gabonával fogja kifizetni természetesen az őket megillető fejadag részig. Az azon túl járó bért pénzben fogja arató társainak megfizetni. — A szerződést Időben aláirtam — mondja a gazda — és ez lehetőve teszi számomra, hogy aratótársaimat gabonával fizethessem ki. A termés jónak Ígérkezik és a kontingens teljesítése után marad még majd annyi gobanám, hogy biztosithassam azoknak a fejadagját is, akik az aratási és cséplési munkámban segítségemre voltak. A szerződés biztosít ja, hogy aki az előirt beszolgáltatási kötelezettségnek eleget tett, az fölöslegével teljesen szabadon, minden korlátozás nélkül rendelkezik. Természetes tehát ho'-y én a fölöslecerribő! a Ho'v-eeslád<-,t. seNőtársaimat fogom előnyben részesíteni. Fubrik Géza, harcsabajuszú tipikus falusi magyar ember kisér viszsza az országútra. Fubrik Géza mezőőr és szorgalmas jó polgára népi demokráciánknak. — A határt jártam, s én is megláttam az embereket itt dolgozni. Hát gusztust kaptam én is a kaszáláshoz. — Nagyot ránt a nadrágján, pipáját is kackiásabban teszi szájába, ránk kacsint egy mosolygósat. — Mert én se vagyok még öregember, a munkát meg szeretem. — Az utóbbit,,ho'y dolgos munkásember lehet Fubrik Céra mezőőr, nia•*i!nk ls mes-álianithattuk, de ősz hajszálai inkább azt bizonvitlák. hoe-y f>7 ötödik ikszét már jócskán túlhaladta. Búcsúzunk, amikor egy kéréssel áll elém. Hátha tudnék' bsios doleán se?

;teni. Kérése helytálló és ezért is felkérjük Hegyéte közcéo- előliárósap-át. hp^v Fubrik Géza kérésének minél hamarabb tetpn e'e^et. mert h'szen teljesítésével a község veTetöeéo'e e"vsrerre két család lakásügyét Intézné el. ^^•oros V^tiHoi* Csehors'**"-MJ hazatért esal#diá**!flk 1 -nroblérnáia is me"-sz'''""e, ha H^^vi A^

fal hájban lévő lakást, amelyet Heg'i csak tessék-lássék colból rendezett he .•••'-•-"•műhelynek, Fubriknak utalnák ki. Beszélgetésünket ezzel be^ejezt'"'k. Közben a gépkocsi vezetője már rendbehozta a hibát s folytathatjuk utunkat további ré'vnk, az aranvosi állami gazdaság felé. (yj) gazduram ... Azt is látom, hogy nem a jónak, a tisztának és becsületesnek hivója, hanem az ocsút és konkolyt hintő gonosznak, a sötétségnek megátalkodott szolgája. Ez az igazság, Sovánka uram!... Na. én megyek, mer ma nagyon megharagított. . Holnap tán inkább meghallgat egy okos szót. Ma nem vót szerencsém. Sovánka: Hát csak eriggy! Az igazságot nem tülled fogom megtanulni, te hétokos! István: Add

:g emlegeti az a hét okosságomat, míg egyszer mégis nekem ad majd igazat. Sovánka: Messze vagyunk mi attól, öcsém ... Na, javulj meg! István: Maga is, gazduram! I Á Csehszlovákiai Rádió Bratislava és Kosice adóállomások hullámhosszán i Í minden nap 13*45 órai kezdettel magyar híreket sugároz