Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-16 / 80. szám, szombat

UJSZO 1949 július 16 EGRI VIKTOR: A magyar film út ja a felszabadulás óta A felszabadulás után megindult demoKimiivud sze.iema uj iiui

0jitr iiiingj 0.1 iaj>nan reniuíivui SOK muVcSícii fcó lec,.IUi.fcu neiiezae^gei iveilett niegjvuzueme. Az eiáü ebZcenaoKben tuuü oijan íilmel kea^itettek, íuiielyeK t_i uuuuiag és luimaxlag is tejesen u i<;

0i íenus^er uljat taposták, még i»a demoKiatiKUs jenegét ntiiaaiy b^ocialiiUi szólással próbálták is uokumentaini. Legjellemzőbb példa erre a „Tanítónő" cimű film volt, mely Krouy tiándornaK évtizedekkel e.eioLt irott aarabja után készült. A szmmu a maga íaejében, a polgári realizmus mértékével mérve, újszerűnek hatott a tanitókisasszony rokonszenves és bátor alakjával, akinek voit mersze szembeszállni a pappal, az iskolaszéki elnökkel, söt magával a falu leánytipró földesurával, hogy aztán az elengedhetetlen happy-endben ez a szociális felbuzdulás giccsbe fúljon. A film még jobban kiélezte mindazt, ami hazug és ideológiailag helytelen volt. A liatal tanítónő szólamai görögtüzként ellobbannak, a film végén a kulákcsemete párja lesz és szent a béke a fiatal forradalmár és az úrivilág közt. Mi volt ez más, mint a nyugati filmek utánzása, amelyek a tőkés világ dicsőségét, jóságát és megváltozhatatlanságát hirdették és a munkásosztály, a parasztság igazi helyzetéről, harcáról és új életéről nem akartak tudomást venni. Ezek a filmek — a „Tanítónő" és a „Beszterce ostroma" egy teljesen hamis világot tártak a néző elé, féltek megmutatni, hogy a szemrevaló „fiatal földesúr" voltaképpen tanulatlan léhűtő és népnyúzó gazember, a gróf pedig bolondokházába való maskara. Feltámasztásuk egyébként egyre jó volt: élesen megmutatták azt az utat, amelyen a megújhodást kereső magyar filmnek nem szabad járnia. A magyar népi demokrácia megerősödése meghozta a magyar filmgyártás államosítását és ezzel az írók, rendezők, színészek és filmtechnikusok megkapták a lehetőségeket, hogy az új idők szellemében alkossanak. És valóban, ha új magyar filmről beszélünk, az 1948-as esztendőt az államosítás idejét veszszük határnapul. Innen kelteződik a magyar filmgyártás új szelleme. A megújhodásban nem kis része szovjet filmeknek, amelyek megmutatták, hogy a társadalom való képének feltárásával, az osztályellentétek helyes ábrázolásával milyen hatalmas nevelő és tudatosító szerepe van a film művészetének. Az ideológiailag helyes útra tért új magyar film első igazi nagy alkotása a „Valahol Európában" című film volt, mely a tavalyi marianské láznei fesztiválon bemutatásra került és amelyet azóta köztársaságunk filmközönsége megismerhetett. Ez a film az előzőkhöz képest igen nagy és értékes haladást jelentett. Megmutatta a világháború borzalmaiban apátlanná, anvátlanná váló gyerekek kietlen sorsát, a lejtőt, amely ezeket a támasz nélkül maradt suhnneokat a végső megsemmisüléssel fenyegeti. A film már komolv irányt jelzett a szocialistareglista művészet síkján, de romantikus kicsengése nem bizonyult a felvetett probléma helves megoldásinak, aho°y e"ész levegőjében és körnvpTp^raíTíban maradt valami p-völrérteleriség és tfl'aítalansá"'. Külföldi sikere mé"is inr'"'"^. •hítrfin és művészi erővel és öntudattal birdet úi s'elVmet. A „Valahol Európában" óta hat magyar filmet gyártott az új magyar filmművészet. Ezek közül az egyik, a „Talpalatnyi föld", amelyet elhoznak az idei marianské láznei fesztiválra, határozottan filmremek, a legnagyobb igényekkel mérhető, eszmeileg kitűnően megalapozott és kivitelében is kifogástalan művészi alkotás. A többi közepes, sőt van köztük teljesen félresikerült film is. A komoly filmek sorát a „Tűz" című film nyitja meg. Ideológiailag helyes úton jár, az újjáépítés egyik fontos* kérdését tárja néző elé. Színhelye egy gyári üzem, ahol a hatalmától megfosztott kapitalista aknamunkával próbálja megakasztani a. sarjadzó új életet. Pozitívuma, hogy komoly formában elöször viszi filmre a felszabadulás óta a munkásosztály problémáit, hátránya pedig, nogy munkásfiguráin nem a vér és veretjék, de a tinta és papír szaga érzik. A Móricz Zsigmond nagyszerű regényéből késztilt „Forró mezők" teljesen elhibázott alkotás. Mindaz, amit Móricz'Zsigmond egy bűnügyi történet keretében izgalmasan és elhihetöen éreztet: a pusztuló uz&eiilii-tarsauaioiii leneheticii romlottságát — azt a mm teljesen eisikKaa^tja. Móricz lorró mezeje az Aiiöiu luiieut, por- és zsirszagu levegőjét hozza, melyben cs>ak tunyán élni s kutya módjara kilógott n>elvvel elnyúlni lehet — annak a szetzüllö társadalomnak, amely annyira elfáradt és kimerült, hogy bármi reformra, újfajta gazdálkouásra képtelen. A film nyelve természetesen más mint a regényé, de a szocialista realizmus törvényének filmben és regényben egyformán érvényesülnie kell abban, hogy élethűen, elhihetöen és meggyőzően ragadják meg a valóságot. Móricz regényében a harmincasévak bűnös dzsentrivilága eleven valóság és vádirat, amely ébresM és lázit; a film az író regényéből csupán a bűnügyi magot emeli ki és minden mást elejt. Realizmusa mesterkélt, néhány grandguigiiol-szerű jelenete pedig, amelyeknek a parasztnyúzó középkori, feudális terrort kellene éreztetnie, megreked a naturalizmus kátyújában. A három új magyar filmvígjátékból a legjobb a teljesen operettszerü „Mágnás Miska". Szórakoztató, kedves és mulattató. A „Díszmagyar" ugyancsak a könnyű műfaj igénytelenségével nem akar többet, mint szórakoztatni. Végjelenete azonban hibás és hazug, ami még a bohőzatszinvonalnál is hibáztató. A rothadásnak és elnyomásnek ezt az egész úri szemétdombját nem az urak pártoskodása tette tönkre, hanem a Szovjet Hadsereg rúgta fel és seperte el — ezt klefelejtették a film rendezői és szerzői. A „Janika", a harmadik filmvígjáték egy nagy színpadi siker semmitmondó filmváltozata, melyen nem segít az a tény, hogy korszerűsíteni próbálták témáját. Jelentéktéktelen, kérészéletű csinálmány. Végül újból idézem a már említett „Talpalatnyi föld"-et. A háború előtti ellenforradalmi világ magyar faluját eleveníti meg ez a nagyszerű film. Azt a falut, amelynek szegényparaszt hőse a fiatal Góz Jóska és élete párja törhetetlen erővel küzdenek a szegénység, a nvomor, a holnap bizonytalansága ellen. Ez a két ember, ez az ideális | emberpár, szakadatlanul harcol a ' bankkal, kulákkal, az uradalommal, a számtartőval és magával a természettel, az aszállyal. Megfizethetetlen váltóadósság nyomja okét, szüntelen tobot és nélkülözés a sorsuK. végrehajtást lázauás követ, de a csendörököl erösebb és Góz Jóskát vasraverve viszik el végül. Ezekután azt hiheti az olvasó, hogy komor dráma ez a film, de nem az! Nem dráma, holott kezdetétől a befejezéséig nyomorúságot mutat, a szegény paraszt keserves életharcát a régi úri világban, reménytelennek tűnő lázadását a kulák hatalma ellen. De még csak nem is szomorú ez a film, mert a szegényparaszti élet embertelen nyomorúsága mellett énekként felcseng benne a hög roppant optimizmusa, törhetetlen életereje. A nemrég elhúnvt Balázs Béla, az európai nevű filmesztéta méltán i^azi höskölteménvnek nevezte a „Talpalatnyi föld"-et. A filmről írott jegyzeteiben meg is magyarázza, miért értékeli ilyen nagyra. „Miiven gazdag a film szegényparaszt hősének, Góz Jóskának az élete. Nemcsak szenvedésben, hanem örömben és' szepségben is. Mingyárt kalanudal kezüuuik: nienyasszonyszöktetéssel, amilyen egy csak izgalomra készült amerikai filmben is előfordulhatna. Csakhogy ott mást jelentene. Illetve semmit. Itt azonban mingyárt első kezdésben megadja a hős jellemét és abban az egész alapmotívumot, mely az egész filmet hóskölteménnyé teszi: az elnyomott, kisemmizett sorsba beie nem nyugvó, lázadó, forradalmi akaratot. Már menyasszony fátyolban ott ül ráerőszakolt kulák férje mellett az ő kedvese. Hát csak azért sem! Onnan rabolja el. De már az első történésben megnyilatkozik Jóska meleg, jó szíve, kedvessége, megkapó fiatal emberi tisztasága is. Nem félt ő attól, hogy az egész világ ellen elhozza magának szíve jussát, Marikát. De erös keze reszket, mikor a lány pruszlikját akarná kigombolni. „Segíts" — kéri halkan ... Kevés ilyen poétikus, gyöngéd, megható jelenetet láthattunk eddig mozivásznon:" Tele van ez a keserű és kemény film ilyen egyszerű izes aprósággal. teie van bájjal és ebben rejlik emberi, megható lírája. A film paraszthöse érzi, hogy joga van egy darab boldogsághoz és ezért a boldogságért, az asszonvért, a szíve jussáért vállalja az igának JÁN RAK: A BEIÍE DALA Üj hajnal kürtje harsog, ki tudna veszteg állni?! Fújják, zengik a marsot a munka katonái. Erösebb hadsereg sosem volt még a földön; mitől rettenne meg? bátran előre törjön! Az idő malma zakatol, nekünk őröl, nekünk, a szenvedéssel tele kor sápadt holdja letűnt. Gyümölccsel megrakott dús ág a jelen: tiszta, szép s győzelmünk harsány himnuszát diibörgi már a gép. A gyárak gyors mótorja bőg, kerék fut, szíj suhint — a természet erőit ők legyőzik sorra mind. S megindulnak a traktorok, nekivágnak a síknak s a fütyörésző gépsorok új Ibarázdát hasítnak. Tavaszi napfény zeng, lobog, kitárulnak a rétek, a föld sugárzik és dobog, zsendül benne az élet. A munkás szíve hittel és örömmel van tele: gyár és mező, madár és ég s az egész világmindenség együtt ujjong vele! Képes Géza fordítása tűnő munkát és a veszedelmet. A szerelme, mint nnnden igaz dolgozó ember szerelnie szemérmes, mély és boldogító. Mennyire más, mint a nyugati filmek szerelme! Ez itt gyöngéd, igaz és hatalmas. A mindennapi munkának drága ajándéka, e küzdelmes életnek benső táplálója és mozgatója. Van aztán ennek a nagyszerű filmnek egy nagy tanulsága. Rámutat arra a nagy igazságra, ami a mai felszabadult paraszti nézőhöz szól: a szegény paraszt, az hiába próbálja egymaga felvenni a harcot a kizsákmányolók ellen. A földmunkás kubikusok vezetőjének alakjában fellép az öntudatos munkás, aki megmagyarázza Jóskának, hogy ők, kubikusok azért kapnak magasabb napszámot ugyanazért a munkáért, mert „szervezettek". Jóska megérzi, megsejti a nagy igazságot, amit napjaink tudatosítanak: az öntudatos munkásság szervező forradalmi ereje nélkül a parasztság nem tudja kivívni jobb sorsát. Jóskát vasraverve viszik a börtönbe a kakas-tollas Horthv-csendőrök, de már látja, érzi a jövő útját. Egyedül hiába küzdött és lázadt, összefogás és szervezés kell. Börtöncellája tábláján megjelenik nevével felszabadulásinak éve: 1945. És valóban, ez o jelképes tábla az egész magyar szegényparasztság " felszabadulását hirdeti, — a mult szenvedéseinek és n^ontorúságínak vé^ét, az esztendőt. melvnek megélése meghozza a jóvátételt a mult rendszer minden gyötrelméért és bűnéért. A „Talpalatnyi föld" a szegény dolgozó paraszt szemszögéből mutatja a szegény dolgozó paraszt életét, — ez adja hitelességét. Az uradalom intézője olyan benne, amilyen a valóságban volt: kegyetlen és kíméletlen gazember, aki Százasokat és ezreseket hány el a kártyaasztal mellett, míg Góz Jóskának nincs hat pengője kisfiacskája orvosságának megvásárlására. Ellentétek bemutatásával agitál a film a mult rendszere ellen és hozzátehetjük: kitűnően agitál. Igazságos, kemény gyűlöletet és harci kedvet sugall az elnyomók ellen, a szegényparasztból nem csinál alázatosan köszöngető bábot, de lassan öntudatra ébredő lázadót. Társadalmi összefüggéseiben mutatla be a parasztot, — ezzel a filmjével a magyar filmgyártás valóban a szocialista realizmus útjára tért és reményt nyújt arra, hogy olyan filmeket gyárt a jövőben, amelyek ugyanilyen elhihető módon hozzánk, a néző elé a megváltozott világ égő kérdéseit, a dolgozó ember problémáit és harcát az új és szebb jövendőért. VÉSZI ENDRE: HÁROM ARVA Szerteszét a finoman tekergő, kavicsos utak, virágokkal telehintett apró pusztások, gyengéd hajlatok és lankák egymást váltogatva. A modern, egyszerű vonalú üdülőszálló, nagy terraszaival, melyek mint erös tenyerek nyúlnak a napsütés felé, kecses erkélyeivel, világos, derítő szobácskáival új vendégekre vár, most igazénból új vendégekre! Alant a régi város csillogóan tiszta kövezetével, a kelta, római és török múlt épület-emlékeivel. Jó a szemnek, hogy elkalandozhat így, hegyen, völgyön, kis házakon s villákon — s a bányatelepen, amely a néhai dúslombú, évszázados gesztenyeliget helyén épült dombok, fák s virágok között. A szálloda t pillanatban szinte néptelen. A régi vendégek, akik azelőtt ezt a helyet a pénzesek kizárólagossági jogával megtöltötték, már elillantak innen. Az újak pedig, akik fogadásra jókedvvel készülnek a szálloda dolgozói, csak délután érkeznek. A személyzet sürgölődik, a fiatal pincérek hófehér munkakabátban rendezgetik a nádfonatú karosszékeket. Három közülük most pikológyerekből pincér. Ezek hárman --a vidámság teszi, a komolykodó öröm — olyanok most, mint az ikertestvérek. Gombó néni, a gazdasszony, ez a gömbökböl összeillesztett meleg, emberi lény, ízek és érzések régi ismerője, meg is jegyzi: — Ezek a gyerekek már nem szolgáknak nőttek fel. Egy mongolos arcú. barna tekintetű asszony, bánvászözvegy. aki két héttel ezelőtt még a rendőrségen volt takarítónő, most a szálloda szobáit, üzemeit járja. Középtermetű ez az asszony, arcát mintha fényes kemény fából faragták volna ki. Arcán sötétbarna bőr feszül, homloka erős és ránctalan, noha szeme köré barna gvűrüt rajzolt az elmúlt évek gondja. Vékonyszálú, erős haját hátraszorltia, kontyba fegyelmezi. A kontv hátramutnt. a tekintet előre. Barnára cserződött, csontos ujjaival végigszánt az illatos, üde ágyneműn, amelyből csak úgy dől a frissesség-szag. Az aszszony nem tud ellenállni, lehajol, megszagolja a keményített, zizegő huzatot. Az ablakok tárva-nyitva, árad a napfény, a levegő. A fekete asszony megáll a hallban, csóválja a fejét, madj továbbhalad. A kétoldalt üvegfallal szegett ebédlőteremben, melybe úgy ömlik a napfény, mint valami óriási, tiszta melegágyba, ugyancsak megcsóválja a fejét. Megszólítja az egyik pincért, egy élénk, kerekarcú. röpködő tekintetű fiatalembert, aki az üzemi pártszervezet propa- andistája. — No, elvtárs — mondja komolyan. szigorúan — hát a Pártról, a munkásosztályról, a Szovjetúnióról megfeledkeztünk ? Egyetlen feliratot sem látok, amely megmutatná: tulajdonképpen minek és kinek köszönhetik a dolgozók, hogv ilyen niiíszületett, gyönyörű üdülőhelyen tölthetik szabadságaikat. S még pedi"- gondtalanul. Megnéztem a szobákat. a konyhát, — minden szép é.s rendes. Jól dolgoztak az elvtársak. S ami a fontos, az önköltséget is leszorítottuk. Összedugtuk a fejünket néhányan s anélkül, hogy a minőség romlott volna, az étkezési önköltséget fejenkint 18 forintról kilencre nyomtuk. Ez, szép és jó. De ú^ylétszik, hirtelen azt hittük, hogy mindez, ami van, a mi érdemünk. A három ifjú pincér gyorsan nekilát a betűk rajzolásának. Hogyne tennék. Érzik ők, milyen nagy erő a Párt! A szálloda felkészült a vendégek fogadására. Még itt-ott fényesítik a kilincseket, szegecselnek a karosszékeken. Megnézik, elég-e a hamutartó, hiszen kellemes a pöfékelés, míg az ember tekintete a pihentető képeken mereng. Itt-ott még dörgölik a zablakok fényes -szigeteit, hogy még vidámabb ragyogás integessen az érkezők elé. Délben néhánv felhő úszik fel s mint valami indián tollkoszorú helyezkedik a nap köré. Az enyhe délszakias szél meghullámoztatja a fáivat ti a világukat, zug a vuaj, unntiia az eva*.<xzauok±».ai ezelőtt a íuia meiyeoe tűnt lettye-pataA iriss zugaaa töltene meg a ne

ö>telut. A íneicsz szeipeiiuui utoa ua^i üapaszkouiK icuieie. iparinán érKezteü. A suiu íeinoK galambszürkére festik a tájat s csupán egy-egy pieiiKupola, ae még uiüább a tavon liaiastavaK csmognaK. élénken, gyóngyházs2mu ténnyel. A narom utas szeiiiKuzt áll a szállodával. A portás kimozdul fülkéjéből, a venue

0ek felé igyekszik, AZ öreg porta-fonök három nölgyet lát. Három liliomszálkarcsú nyúlánk hölgyet. Mellettük finom bőröndök, kis neszeszerek, kalapskatulyák, apro mütyürkék, dobozok. Kifizetik a taxit, amely gördül is visszafelé. Ók pedig állnak, várnak a fogadtatásra. Kettő bronzvörös, a harmadik platinaszőke. A hajkoszorúk, melyeket görögösre tornyosított a fodrász, pisze orrokat, hennázott szemöldököt, atropinos pillantást, gyümölcsnyi, apró ajakakat, ékszerrel díszített, kagylócska füleket, hófehérre fürdetett, krémezett orcákat foglalnak keretbe. A három arc úgy hasonlít egymásra, mint 'három dió. A kozmetika, az arcfintor, az életforma azonossága egyformán álarcot húz rájuk. Mert ezek az arcok merevek, egyirányúak, olyanok, mint a lárvák. S mozdulataik sem különböznek. Az egyik, a platinaszínü, felemeli vékony, finom karját s előremutat, de ugyanakkor magához inti a portást. Az öreg, aki már végigszenvedett jónéhány szolgai esztendőt, megrezzen erre az intésre. Egy pillanatig dermedten engedelmeskedik, majd észbekap. — Dolgozók? — kérdi, s gyilkos gúny ül a kérdés mélyén. A hölgyek megtámadtatva hunyorognak. Kissé sután is hatna, amint méltatlankodó merevséggel néznek a levegőbe. Többféle dolog szokatlan nekik. Elöször is, ilyen esetben, a portásnak é3 a londinernek futólépésben kell közelednie, görnyedve átvenni a poggyászt, a hajlongás közben alázatosra hangolt kérdéssel tudakolni: milyen névre történt az előjegyzés, vagy ha ez nem történt meg, milyen lakosztályra tartanak igényt a hölgyek. Másodszor: a többi kérdés joga már a vendégé, nem a portásé. Ez a durva személyeskedés, ez a meg nem bocsátható tolakodás, melyben most részük volt, felháborítja az embert. Dolgozók? Már maga a feltételezés is sértő. Hiszen ez a kifejezés a tömeggel, a mindennapi munkát végző fáradt, verejtékes millióival kapcsolatos. ök üdék, ápoltak és nem dolgoznak. — Privát hölgyek vagyunk. Ürihölgyek —

r szólalt meg az egyik bronzhajú. — Csodálom, hogy nem ismer. Az ostrom előtt sokat nyaraltunk itt, de a férjem is maguknál üdült három éve. Persze, elő kellett volna jegyeztetni a szobákat, de úgy volt, hogy a férjeinkkel megyünk nvaralni és csak két hét múlva ... ök most nem tudnak jönni, ezért ültünk hirtelen vonatra, hogy majd itt bevárjuk őket. Na! — szinte röstelte, hogy ennyit magyarázkodik, de a helyzet annyira meglepte, hogy szokott fölényessége is elhagyta. A portás gyakorlott ember.. Most már tudja, hogy kikkel áll szemben. Mennyire ismeri ezekef az asszonyokat, akik éveken át megtöltötték a legelegánsabb szállodákat, üdülöheket s akik úgy néztek keresztül az emberen, mint a nemlétezön. S ha szóbaálltak valakivel, a szállodaigazgató volt az s akkor is csak olyan esetben, ha panaszt kellett tenni a személyzetre, ellátásra vagy amiatt, hogy délelőtt nagy volt a folyosón a zaj, pedig ök éjszaka keveset aludtak, lévén a bárban egy kis házimulatság. S ahogy szemben áll velük az öreg portás, látja a szokásos képet: víkendre megérkeznek férjuramék, fáradtan kilöttyennek az autóból, kedvetlenek, mert bizony alaposan igénybeveszi a gyáros vagy az üzletember energiáját a következetes munka, a munkások, az alkalmazottak, az üzletfelek kizsákmányolásával. becsapásával járó fáradozás, fejtörés. Mindez úgy rajzolódik fel az öreg előtt, rhintha valami színes vicclapban nézegetné a torzképeket. De aztán kiegyenesedik és ennyit mond: