Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-07 / 72. szám, csütörtök

8 UJSZ0 1949 Július ? MEZŐGAZDASÁG Zápotocky miniszterelnök Dé3-Szlovenszkó földművesei között ünnepélyes külsőségek kőzött kezdték meg az aratást Zitavcén A kormányküldöttség vasárnap Dél-Szlovenszkót látogatta meg, ahol résztvett az aratás megkezdésének ünnepségein. A miniszterelnök kíséretében Siroky és Sevcik miniszterelnökhelyettesek, Clementis, Duris és Kabes miniszterek, Karol Smitlke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a Meghatalmazottak Testületének tagjai dr. Husák vezetésével, Holdos képviselő, §irica tábornok és mások voltak. Először Galántán állottak meg, ahol a miniszterelnök és kísérete megszemlélte az állami gépállomást. A vendégeket itt Marék Öulen képviselő, az Egységes Földműves Szövetség elnöke üdvözölte. A második megálló az unovcei állami birtok volt, ahol megtekintették a mintaszerű sertéshizlaldát. Innét a kormányküldöttség útja Bajcsra vezetett és itt resztvettek az állami birtokokon megkezdődött aratáson. Nagy érdeklődéssel kísérték a kombájn munkáját. Az idei termés egyike a legjobbaknak és így minden remény megvan arra, hogy népünk élelmezése biztosítva lesz. A kormányelnököt és kíséretét mindenütt lelkesen ünnepelték, különösen szívélyes üdvözlésben volt részük Selice községben. A bajcsi sertéshizlalda megtekintése után folytatták útjukat Palarikovóba, ennan kis szünet után a verebélyi járásban lévő Zitavce községbe autóztak. A díszkapunál a kormányclnököt és a küldöttséget Lietavec, a Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke, Knézli a Járási Nemzeti Bizottság elnöke, Maiina és Valihrah képviselők várták, azonkívül Váradi Jáncs vajkai plébános és mások. A miniszterelnököt ószláv szokás szerint kenyérrel és sóval kínálták meg, majd megkezdődött az aratási ünnepség. A nagyszámú kormányküldöttség részvétele a délszlovenszkói aratásokon azt b'zonyítja, hegy a kormány magasra értékeli a földművesek munkáját és nagy jelentőseget tulajdonít a termés biztosításának. A zitavcei parkban hatalmas népgyűlést tartottak, amelyen a kermány tagjain kívül résztvett Teplov, a Szovjetúnió főkonzula és Mosko, a Kommunista Párt Központi Bizottságának szervezési titkára is. Az ünnepséget Marék Culen képviselő nyitotta meg és többek között ezeket mondotta: — A háború katasztrófája és az azt követő száraz esztendő okozta nagy ba.iok után a természet most adta meg számunkra az első valóban jó aratás lehetőségét. Ez az aratás az ötéves terv első aratása Rajtunk áll, hogy ezt a jó termést behordva gondoskodjunk arról, hogy semmise vesszen kárba. Ez az esős időjárás és a mutatkozó munkaerőhiány miatt nem kis feladatok teljesítését .jelent: számunkra. Kormányunk is arra ösztökéli földműveseinket, hogy termésünket időben hordjuk tető alá. A beígért támogatás ma már nem puszta ígéret, mint ez a kapitalista rendszerek idején volt, amikor sokat ígértek, de tettek nem következtek. A kapitalizmus idején a rcsz termés a földművesek részére újabb adóssagot jelentett, a jó termés pedig a mezőgazdasági termékek alacsonv ármegállapítását. Ez ma mind a múlté Emlékeztek-e még, hogy ellenfeleink hogyan ijesztgettek a kommunizmussal és az alacsony árakkal? Ezzei szemben mit látunk ma? Kormányunk szava valóságot öltött. A mezőgazdasági munkára különleges nagy gondot fordít kormányunk és Duris miniszter törvényei életre kelnek. Culen képviselő kérésére ezután Zápotocky miniszterelnök lépett a szónoki emelvényre. Az egybegyűlt földművesek kitörő lelkesedéssel köszöntötték népi demokratikus köztarsaságunk miniszterelnökét, aki a viharos ünneplés lecsillapodása utan a következőket mondotta: — A mai népgyűlésen körötökben összejöttek a kormány, a msgbízottak testületének, az egyes szervezeteknek képviselői, földműves megbízottak, hogy őszintén megállapítsuk, mik a céljaink és hogy e célokat és feladatokat milyen módon kívánjuk megvalósítani. Mi a népi demokratikus köztársaságot épít Kik. A szocializmushoz kívánunk eljutni. Ml! jelent di, hogy szocialista államot és társadalmat akarunk k

;építeni? Oly viszonyok kialakítását és megteremtését, amelyek biztosítják minden ember számára a boldog és nyugodt életet. Felesleges volna a szocializmus építéséről beszélni, hacsak egyetlenegy helyes célt is figyelmen kívül hagynánk, amely a népek bo'dogságát biztosíthatja. Nsm kis feladat. barátaim, az egész nép jobb életét biztosítani. Az előző társada'omnak viszonylagosan könnyebb volt a feladata mert csak arról gondoskodott, hogy a lakosság eqy kisebb rétegének adja meg a jól*t, az öröm és a bo'dogsáp érzetét és számára mellékes volt, hogy az emberek többsége, főleg a dolgozó nép nyomorban és bizonytalanságban él. Sőt. e'lenkezőleg! Mentől nagyobb volt az egyik oldrlon a nyomor és a hiány, a másik oldalon annál nagyobb volt a bőség, a boldogság és a megelégedettség. — Ha mi valamennyi ember számára biztosítani akarjuk a jobb jövőt, úgy tudatosítani kell. hogy ennek elérése érdekében nem elégségesek a régi módszerek és a régi életkörülmények, amelyeket elődeinktől örököltünk. Ha mi azt a feladatot tűzzük ki, hogy bo'doggá tegyük valamennyi polgártársunkat, ez azzal jár. hogy szükségleteink hatalmas mértékben növekedni fognak. Ha m' többet akarunk nyújtani, ha mindenkinek több élelmiszert, több textilt jobb ruhát és lakást akarunk adni ha mi további kultúrlehetóségsket kívánunk nyújtani polgártársainknak, úgv azt tapasztaljuk, hogy a szükségletek jelentős mértékben fognak emelkedni. Igv felvetődik a kérdés, hogyan tudjuk beszerezni mindazt. amit a népnek nyujtan: akarunk. Helytelen volna, ha a városokban, a falvakban és a gyárakban e fölmerült kérdésre úgy válaszolnánk, hogy a nép evvel ne törődjön, mert hisz jtt a kormánva és ez mindenről gondoskodik. A kormány, sőt azok. akik a kormánvban vagy a meghatalmazottak testületében vannak, sem tudják a jólétet, amelyet mindnyájan kívánunk biztosítani. Mert ezt a Jólétet egyedül csak valamennyiünk közös munkájával tudjuk elérni. Éppen ezért, ha a földműves biztosításáról beszélünk és arról, hogy a városi és a falusi lakosság közti különbséget el kell törülni, ha azt állítjuk, hogy a vidéki embernek éppen úgv igénye és joga van a haladás adta lehetőségekre, akárcsak a varos lakosságának, úgy felmerül a kérdés. hogyan is tudjuk mindezt megoldani. —Nem helyes a dolgokról úgv vélekedni, hogy a falusi lakosság kulturális, gazdasági és existenciális felemelését a falusi lakosság közreműködése nélkül mea lehetne oldani. Ha arza' számolunk hogy az összes régi bűnöket és jogtalanságokat kiküszöböljük és a falusi lakosságot felemeljük és egy szintre áVítiuk a várossal, akkor állandóan tudatosítanunk kell. hop\ ez csakis a fa'usi nép, a földműves társadalommal folytatott egyiittmunkálkodássál oldható merj — M-'ndenki láthatja, hogv gyáraink és mezőgazdaságunk termelés eddig még nem tudja a megnőtt szükségleteket ellátni. Saiát maeatok is megéreztétek ezt az elmúlt száraesztendő fo'vtán. Hogyan is festett volna köztársaságunk lakosságának élelmezése, ha nem tudtunk volna külföldről a gabonának tízezer v»gónra menő szükségletét fedezni. Ha nem segített volna rajtunk nagv barátunk és szövetségesünk, a Szovjetúnió. El tudiátok képzelni, hogyan nézett volna ki ellátásunk, ha nem tudtuk volna pótolni gyáraink termékeinek segítségével azt, amit a föld nem adott meg számunkra? — Ez az év jobb termést ígér számunkra. Az elmúlt idők során ahögy azt Culen elvtárs beszédemet megelőzően leszögezte, a földműveseknek egyaránt kellett félniök a jó és rossz terméstől. Mert a jó termés biztosította ugyan számára a gabonaszükségletét, de ugyanakkor a gabonaárak csökkenése, a mezőgazdasági termékek árzuhanása következett be, amely új nyo mort és új hiányt idézett elő. Mi annak ellenére, hogy a termés jónak ígérkezik, földműveseink számára ugyanazokat az árakat biztosítjuk, amilyen árakat a rossz termés idején állapítottunk meg. Ez minden bizonnyal nagy segítséget jelent. Ugyanakkor azonban tudatában vagyunk annak, hogy ezzel még nem oldottuk meg azokat a problémákat, amelyek előttünk állnak. Ha állandó tartamra lehetne megjavíta ni és biztosítani a falusi lakosság jó életkörülményeit, úgy nem állhatunk meg pusztán az árkérdésnél. Gondoskodnunk kell arról, hogy földjeink nagyobb termést hozzanak, hogy mezőgazdaságunk termelékenysége megnőjön. Ha ezt a feladatot nem oldjuk meg, ez annyit jelentene, hogy ügyetlenek, szalmalángú emberek vagyunk és ez azt bizonyítaná, hogy mindazon Ígéreteink, amelvekkcl a nemzet számára a magasabb célok és jobb jövendő elérését biztosítottuk, hamisak. Csodák nem történnek. Ma egv ember csodát nem tud művelni. Igaz viszont, lehetőségünk van arra, hogy összes erö'nket eív sorba állítva, közös munkával valóban csodás műveket valósítsunk m°g, am

;rs egv ember nem képes. A jólét csak a munka árán fakad. Munka nélkül — a kö'mondásunk sz»r

;nt is — senk'sem eh»t ka'ácsot. Ebből köv^tkez-'k. ha azt kívánjuk. hogy jól éljünk, többet kell dolgoznunk. Búcsút kell mondanunk az elavult termelési módszereknek — A kapitalista világban váltakozó időszakokban szükségszerűen válság következik be. Ha a háború utáni nagyobb kereslet következtében a mezőgazdasági termékek árai emelkedtek, azzal is kell számolni, hogy a háborús károk elsimítása után a kapitalista országokhan és azok gazdasági életében ismét eljön a kriz

: = és a csőd ideje.. Ott az élelmiszerek és a termékek feleslege az árak csökkenését és ezzel a dolgozó nép elszegényedését fogja eredményezni. — Előttünk áll a kérdés, hogy népi demokratikus köztársaságunkban az ilyen elszegényedést hogyan akadályozzuk meg. — Búcsút kell mondanunk sok öreg, elavult véleménynek és bátran kell az új építési lehetőségek útjára lépnünk. Természetesen ezt a nép nélkül vagy egyenesen annak akarata ellenére nem lehet megtenni. Mindnyájunknak fel kell tennünk a kérdést, hogyan tudunk hozzájárulni az általános jólét emeléséhez, munkánk, eszünk, praktikus ismereteink segítségével és közreműködésével. Ezt a kérdést oldjuk meg akkor, amiko

r az üzemekben munkásainkkal a szocialista versenyről, az újító javaslatokról, új gépek bevezetéséről beszélünk, amelyek mind a munkásság munkaeredményeit hivatottak emelni. %éves az, ha valaki úgy véli, hogy a jólét akkor van biztosítva, ha az emberek munkáját több verejték kíséri. Mit érne nekünk ez a jólét és gazdagság, amely mellett dolgozó népünk kifacsart és idő előtt rokkant lenne. Ha azon vagyunk, hogy az egész ország lakossága meggazdagodjék, úgy tudnunk kell, hogy valódi boldogság és jólét csak egészséges nép és nemzetnél lehet. Ezért vezetjük b* « földműves munkánál a gépi segítséget, a mezőgazdasági tervgazdálkodást, amely azelőtt nem volt. Ezek azok az újdonságok, amelyeket sokan még nem értenek meg, sokan még nem fognak feL Hz Egységes Földműves Szövetkezetek feladata — Jólétünknek új biztosítását szolgálják az újítások. A mezőgazdasági munkák újjászervezése, a gépesítés, a racionalizálás, az új munkarendszer megszervezését, az új gazdasági módszerek kihasználását jelenti. És ez az Egységes Földműves Szövetkezetek feladata. — Ha Egységes Földműves Szövetkezeteket fogunk létesíteni és ha ezektől azt várjuk, hogy azok önönmaguktól hozzák meg a boldogságot és a jólétet, nem fogjuk tudni kivárni óhajaiknak és az adott ígéreteknek valóraválását. Az Egységes Földműves Szövetkezetek tagjainak maguknak kell a kérdést feltenniök, hogy a szövetkezet révén hogyan tudnák közösen felhasználni ismereteiket és tapasztalataikat, hogy megteremtsék a jó gazdálkodás előfeltételeit. E kérdéseknek megoldása a ti feladatotok. Az esetleges sikertelenségek és hibák ne szegjék kedveteket. Ha valaki azzal dicsekszik, hogy életében még sohasem hibázott semmi rosszat nem tett, annak nyugodtan odamondhatjátok: Akkor még semmi'rendeset és jót nem is tettél. Nem születnek olyan csodálatos emberek, akik minden munkát tökéletesen és jól végeznének el. Mindenki éljen úgy tapasztalataival, hogy munkáját helyesen és becsületesen végezze. Minél hamarább, mennél többen fogják ezt a feladatukat megérteni és annak érdekében együtt dolgozni, annál gyorsabb lesz előrehaladásunk. így megoldjuk majd mindazokat a kérdéseket, amelyek ma még nyomnak bennünket és így fogunk eljutni a jóléthez. — Számolnunk kell azzal, hogy lesznek egyesek, akik meg akarják gátolni a jobb jövő felé vezető munkánkat. Akik nem értenek egyet ezzel a renddel és mindig új és új dolgokat fognak megkísérelni, amelyek az embereket a munkától elvonnák. Akik új lehetőségeket fognak keresni, hogy az emberek között viszályt szítsanak és barátságtalan légkört teremtsenek. Minden nagy gondolat azokr.ak ellenállásával találkozik, akik a gondolattal nem értenek egyet. A mi nagy gondolatunk is, amely az egész nép, az egész nemzet boldogságát és jólétét kívánja megalapítani, ilyen akadályokba ütközik. — Az emberi tevékenység nem igényel háborút és gyilkosságokat, de nyugalmat, békét, becsületes munkát kíván. És itt utalni akarok egy olyan kérdésre, amely az utóbbi időben felkorbácsolta közéletünk nyugodt légkörét. Ez a kérdés a valláshoz való viszony kérdése. üz állam nem akadályozza meg a hívőket a vallás gyakorlásában — Mesék keletkeztek, amellyel a hívő népet, főleg a kat-olikus hívő ket ijesztgetik, hogy a vallás veszélyben van, a hitet akarják elvenni, betiltják a templomokat, bezárják a papokat, meg akarják akadályozni gyermekeitek vallásos nevelését és ez ellen tiltakozni, védekezni kell és oltalmazni a vallást. — Én itt egészen nyíltan feltárom előttetek a kérdést. Kit akadályoztak még köztársaságunkban abban, hogy mit és miben higyjen? Ki akadályozza meg az embereket, hogy ne járjanak templomba, a hívőket, hogy vallási szertartásokon résztvegyenek, ha vallási meggyőződésük és valóban szilárd hitük van? Említsetek csak egyetlenegy példát, hogy köztársaságunkban templomot romboltunk volna le. Ellenkezőleg, sokmillió korona költséggel a templomok százait javítottuk meg vagy építettük újjá. A kormány állami pénzen, szubvenciók nyújtásával tette lehetővé, hogy a vallási érzületű emberek istentiszteleteken vehessenek részt. Az iskolákból sehol sem távolítottuk el a vallás oktatását. Aki gyermekét vallásos, alapon akarja nevelni, azt mi nem akadályozzuk meg. — A köztársaság pénzén, az állam pénzén fizetjük a papokat, hogy a vallást tanítsák. Mire való tehát ez a lárma? Téliesen nyíltan tettük fel á kérdést. Mi nem akadályozzuk meg a papokat és a hívőket, hogy megadják az Istennek, ami az övé, de ugyanakkor kívánnunk kell, hogy a hívők és a papok, mint a népi demokratikus köztársaság polgárai, megadják a köztársaságnak, ami a köztársaságé. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásánál ellentétbe kerültünk, de nem a hívőkkel, nem a hazafias papok túlnyomó többségével, de egyes viispökökkel, az egyházi hierarchiával, amely úgylátszík, helytelenül értelmezi az egyházi politikát és az egj/házi nevelést. Előfordult például, hogy az equházkörök tilalmi rendeletet adtak ki, amelyben papjaik számára mentiltották, hoay azok nem vehetnek részt a politikai életben, megtiltották, hogy tagjai lehessenek a nemzeti bizottságoknak, a parlamentnek, a szlovák nemzeti tanácsnak, a meghatalmazottak testületének, a kormánynak. És itt mi egész nyiltan megállapítjuk: úgy véljük, hogy ez ellentétben áll alkotmányunkkal. Mi nem gátoljuk meg senkinek, hogy higyjen, hogy templomba járjon, hogy vallást tanítson, hogy hite szerint éljen. Más lapra tartozik a polgári kötelesség. Ha egy pap tagja kíván lenni a nemzeti bizottságnak, polgártársaival karöltve együtt részt akar venni köztársaságunk felépítésének munkájában, ha tanácsával vagy más módon kíván közreműködni, ez nem vallási kérdés, ha a hazafias papokat megakadályozzák abban, hogy résztvegyenek a köztársaság felépítésének munkájában. — A kapitalista rendszer idején az egyház és az egyházi főpapok nem gátolták papjaikat, hogy résztvegvenek a politikai életben. A papok képviselők, községi képviselőtestületi tagok, sót a kormány tagjai is voltak és nem hallottunk arról, hogy akár egy papot is kizártak volna az egyházból, vagy hogy egyházi büntetésekkel fenyegették volán meg őket. Miért kell tehát, amikor mi népi demokratikus köztársaságunkat építjük, a papok számára megtagadni, hogy a többi polgártársainkkal együtt a politikai életben résztvegyenek? — Azok a főpapok, akik az alsópapság számára megtagadják, hogy a köztársaságunk építő munkáját szolgáló politikai életben résztvegvenek, a politikát egyszerre beviszik a templomokba. Pásztorlevelekét bocsátanak ki, amelyekkel a köztársaság és a népi demokratikus rendszer ellen uszítanak és a templomokat használják fel politikai céljaikra, és 'tt mi azt mondjuk: A templomokban a vallásnak van helve és nem a politikának. Mi nem fogunk egy papot sem üldözni vagy felelősségre vonni azért, hogy a hívőket a szentírásra tanítja, hogy az isteni parancs szerint éljenek. Ellenkezőleg, az ilven pap számára teljes támogatást biztcir situnk. Megakadályozzuk azonban — és erre itt a kormány —, hogy a templomokat politikai uszítások céljaira használják fel. Ezért alakult a katolikus papok és hívők mozgalma, akik a kormány mellé állva, velünk egy véleménven vannak, mert n-m akarnak a n*p árulói lenni nem akarják magukat a nép soraiból kizárni és meggvőzódésük, vallási véleményük szerint ls kifejezésre juttatják, hogy helyük a nép oldalán van. — Ezek a kérdések képezik ma a vita tárgyát. Mi bátran beszélhetünk ezekről, mert csak így védhetiük meg magunkat a nehézségektől és a megrázkódtatásoktól. —Azt hiszem, hogy népi köztársaságunk négy éve lakosságunk abszolút többségét és minden jóakarató embert meggyőzött arról, hogy a mai alapokból kiindulva valóban jobb és boldogabb jövőt fogunk megteremteni. Erre a meggyőződésre alapítjuk jövőnket és ezen meggyőződésünktől vezetve fordulunk Szlovenszkó népéhez. a földművesekhez, a hívő katolikusokhoz és papokhoz: Segitsetek e munkánkban! Ne szabotáljatok! Hazug és valótlan híreket ne terjesszetek! Nem állítjuk, hogy nálunk már minden a legjobb Hiszen mindnyájan érezzük, hogy hiányok és nehézségek vannak még, hotrv sokat kell még dolgoznunk, hogy mindezeket kiküszöböljük. — Hiszek abban, hogy a város és a falu népe hivatását megérti és munkáját most úgy kezdi el, ahogy már becsületes polgáraink ezrei, százezrei és milliói ezt megtették. Ez segített bennünket át a háború utáni nehézségeken. A becsületes és a szorgalmas munka engedte meg. hogy legyőzzük a természet csapásait is. — Ma már jobb nálunk az élet. Ha ezen az úton tovább haladunk, úgy az élet még jobb és örnmteljesebb lesz. Hogy ez számunkra si' (Folytatás az 5, oldalog