Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-03 / 71. szám, vasárnap

NÉZZÜNK KIFELÉ IS A »Kom iismalsik ifa Hxauda" az önnevelés szolgálatában Ki ne hallott volna a szovjet ifjúság kitűnően szerkesztett napilapjáról, a Komszomolszkaja Pravdáról? A lap, amelynek nem kevesebb, mint 200 fiatal belső munkatársa van, annak ellenére, hogy naponta jelenik meg, legfontosabb feladatának nem a politikai kérdések taglalását tekinti, hanem az ifjúsági munka irányítását és a fiatalok nevelését. Hogy ezt a munkát jól végezhessék, állandó kapcsolatot kell fenntartaniok a tömegekkel. Ezt a célt a kiterjedt le•velczö-szolgálat teljesíti. A Komszomolszkaja Pravdához naponta átlagosan 3000—3500 levél érkezik. Ezeket mindenekelőtt területenként átcsoportosítják (Szibéria, Ukrajna, Bjelorusszia, stb.) Az egyes területi egységeken belül pedig a szakfelelősnek (gyáripar, mezőgazdaság, iskolaügy, stb) adják ki elolvasásra és megválaszolásra. A szerkesztőség minden egyes levélre válaszol, m?rt csak így érhető el. hogy az olvasók máskor is közöljék értesüléseiket és véleményeiket a lappal. Ez nem csekély munka, hiszen egy-egy munkatársnak naponta gyakran 50—60 levelet kell elolvasnia és a bennük foglaltakkal kapcsolatban állást foglalnia. Elképzelhető, hogy még ilyen munkatempó mellett is milyen sok embert igényel a napi több, mint 3000 levél megválaszo'ása. Ha a levelező munkatárs érdekes kérdésre bukkan a levelek között, azt közzéteszik. Nos, ezek után alaposan megnövekszik a szerkesztőség munkája. Az ország legtávolabbi snrkaiból is halomsz'rnra érkeznek a hozzászólások, amelyek közül a lepérd-kesebbeket Ugyancsak közlik. Ezen a módon érdekes vita indul meg, ©melyből a lap sokmillió olvasója hasznos tanulságokat szűrhet le. Az egyik legutóbbi számban is megjelent egy levél, amelvnek nyomán nanokon keresztü' a hozzászólások efé'z ö/öne zúdult a szerkesztőségbe. Érthető is volt ez az érdeklődés, hiszen a fiatalok eSvik köznonti kérdéséről, a baitársiasságról és a barátságról volt szó egy érdekes példa tükrében. Nikolaj Alexandrov 10. osztályos tanuló, osztályának Komszomol-szervezője. levelet írt e szerkesztőségnek, amelyben a következőket közölte: Az iskolában majdnem elromlott a köznonti fűtés, mert a 10. osztályban lévő csapot megforgatta valaki. Am'kor az igazgató megkérdezte, ki volt a tettes, mindenki hallfatott. Az óra után azonban a Komszomol-szervező (N. Alexandrov) bement az igazgatóhoz és megmondta, hogy Zsora nevű társa forgatta el a csapot. Erre az osztály méhkassá változott Szidták a szervezőt ,.árulásáért" és napokig senki sem szólt hozzá. Alexandrov Végül is a Komszomolszkaja Pravdához fordult, tegyenek igazságot, neki volt-e igaza vagy társainak. A lap nem foglalt állást, hanem közzétette a levelet, hogy a Szovjetúnió sokmillió fiatalja döntsön a kérdésben. A válaszokat érdekes elolvasni, mert élesen világítanak rá a szovjet fiatalok gondolkozásmódjára Itt közlünk néhányat: Michail Zdorenko, az egyik katonai akadémia komszomolistáinak megbízásából a következőket írta: „A Komszomolszervező helyesen cselekedett Azok, akik árulónak nevezték nem értik, mi a különbség a barátság és a zsiványbeesület között. A levél alapján nem egy eset jutott eszünkbe a mi életünkből is. Többször megtörtént, hogy a hiba beismerésé tői való gyáva félelem csúnya következményekkel járt. Ha a fronton a gyávaság vagy a becstelen hallgatás miatt nem derítettünk ki valamit, az óriási áldozatokat követelt". Nelli Uljahina iskolásleány egész élesen kikel magából: „Persze, hogy a szervezőnek volt igaza! Ezerszeresen igaza volt! Ha egy hibát nem fednek fel idejében, az olyan gyorsan A szovjet Könyvtárak a népművelés fontos tényezői rost megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés veszi körül. Mire törekednek? A szovjet könyvtárak — Lenin elgondolásához híven — elsősorban a könyvek tömeges körforgására, új olvasók meghódítására, az olvasók kívánságainak gyors és hatékony kielégítésére törekszenek. Az olvasók nevelése. A könyvtárosok tervszerűen nevelik látogatóik ítéletét és ízlését. Tanácsaikkal támogatják azokat, akik munkájuk vagy elfoglaltsíguk természete miatt nem szakértői a könyvnek. Mind a nagyvárosi könyvtárakban, mind a kolhoz szerény olvasóházaiban természettudományos, történeti, irodalmi köröket szerveznek s rávezetik az olvasóegyütteseket a különböző kulturális témákra, ismertetik az újonnan megjelent könyveket stb. Ezekre a megbeszélésekre rendszerint meghívnak tudósokat, írókat, kritikusokat, sztahanovistákat az ipar, mezőgazdaság megfelelő területéről. Nem csoda, hogy a szovjet könyvtáVárosi könyvtárak munkája a kolhozparasztok között. A városi kerületi könyvtárak kiküldik könyveiket a kolhozokba. Sok helyen mozgókönyvtárakat létesítenek s azokat körútra küldik ki. A kolhozok aktívéi összegyűjtik a parasztok kívánságait, hogy segítségére legyenek a könyvtárosoknak. Ugyanezek legtöbbször felolvassák a könyveket, hogy így minél többen élvezhessék egyszerre. A könyvtárak olvasóházakat is nyitnak, ahol felolvasásokkal, megbeszélésekkel és más közösségi tevékenységgel kapcsolják össze a könyvtári munkát. Az üzemi könyvtárak munkája. Hasonlóan dolgozik a legtöbb üzemi könyvtár, de ezekben a hangsúly természetesen a technikai irodalmon van. A rokkantak, nyugdíjasok, öregek részére otthonukba szállítják az olvasnivalót. Sportvasárnap az Iíjúság Vasútvonalán Az elmúlt vasárnap az Ifjúság Vasútvonalán sportnapot rendeztek. A sportnap keretében délelőtt öt tábor könnyű atlétikai verseny zajlott le. Az első díj „Ifjúság Vasútvonalának pohara" volt. Ezen a versenyen 150 ifjú brigádmunkás vett részt. Az elért eredmények az ifjak alapos előképzettségéről tanúskodnak. Az előkészületeket és a versenyek megszervezését az Ifjúság Vasútvonalának szakértőtornászai végezték. A verseny összes ágaiban a cseh és szlovák főiskolások érték el a legszebb eredményeket, jóllehet a tanoncbrigádok sem maradtak el, sőt bebizonyították, hogy némely sportágban rekorderedményt is képesek felmutatni. Az Ifjúság Vasútvonalának brigádmunkás női súlydobásban, futásban, magas- és távugrásban versenyeztek egymás között. A 60 méteres síkfutásban Zajdlíková nyerte meg az első díjat 8.8 másodperccel. A második díjat Krimská vitte el 9.7 másodperccel. Súlydobásban első díjat Marková nyerte 9.42 méter távolsággal. Magasugrásban Skovajsová 125 centiméterrel nyerte meg az első, Zadubencová pedig 120 centiméterrel nyerte meg a második díjat. A távugrásban szintén csak Zajdliková nyerte meg az első díjat 379 centiméteres teljesítménnyel. Lengshartová 357 centimétert ugrott. terjed, szaporodik, mint eső után a gomba. A bűnös gyáva volt és ezért a hiba felfedése másnak a kötelességévé vált. Ezt így paiancsolja a Komszomolbecsület". Nina Agova így ír: „Lehet, hogy van olyan, aki azt hiszi, nem jól értelmezem a barátságot, de szerintem a szervező helytelenül tett, amikor árulkodott. Amikor elment az igazgató, nyilván ezt gondolta: ,Zsora nem mondotta meg, tehát megmondom énl' Ezt tette, a helyett, hogy beszélt volna Zsorával és meggyőzte volna arról, hogy vallja be hibáját. Nincs olyan ember, akit ne lehetne rábeszélni ilyesmire. O elment az igazgatóhoz és ezt mondia: „Láttam, hogy Zsora csinálta" Ha látta, miért nem akadályozta meg?" Kláva Kailina a következő véleményt nyilvánítja: „En nem állok Nikolaj oldalán. Becsületesen, nyiltan, egyenesen járt el, de ... Itt azt kell mondanom: de. Megfeledkezett arról, hogy Komszornol-szervező, a Komszomol-vezető pedig a tagok legjobb barátja. Az a feladata, hogy segítsen nekik nehéz pillanataikban, de ő ezt nem tette meg. Elmondani az igazgatónak egy helytelen lépést, méghozzá nem is a sajátját, igazán nem nehéz. De segíteni a barátnak a hiba kijavításában, vagy legalábbis meggyőzni arról, hogy hibázott, már nehezebb dolog. Szerintem egy igazi komszomolistának ilyenkor barátian beszélnie kellett volna Zsorával, aki, ha van benne egy kis lelkiismeret, a beszélgetés után rohant volna az igazgatóhoz bevallani hibáját". Egy édesapa is hozzászólt a vitához: „Azt hiszem, Zsora egyáltalán nem akart kárt csinálni, Egyáltalán nem gondolhatott arra, hogy mi a következménye, ha megcsavar egy csapot. Pável látta ezt, de nem akadályozta meg. A vezetőnek össze kellett volna gyűjtenie a komszomolistákat és velük, együtt megvitatni az esetet, hogy mindannyian tanuljanak belőle". A Szurov Akadémia egyik hall gatója így ír: „Azt hiszem, az osztályban nincs igazi komszomolista barátság, mert különben nem fordulhatott volna elő ilyen eset. Még ha hibázott is a vezető, barátian meg kellett volna beszélni az ügyet, nem pedig kiközösíteni, hiszen nem volt becstelen, csak hibázott". A Komszomolszkaja Pravda szerkesztősége a következőkben foglalja össze a vita tanulságait: „Ha valaki gyávaságból nem vallja be a hibáját, azt minden szovjetembe elítéli. Általánosítani azanban nem szabad. Minden esetben meg kell vizsgálni az ügyet tárgyilagosan, elvtársiasan. A szerkesztőség egyetért azokkal, akik hibáztatják a vezetőt, mert nem beszélt Zsorával, de az osztály többi tanulóját mindenki eítéi, amiért a vezetőt árulónak nevezik". A Szovjetunióban az egyén ..^yét mindenki sajátjáénak is tekinti, a fiatalok pedig egymás példáján okulv» válnak egyre különbekké.