Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-22 / 85. szám, péntek

ÖJS10 1949 július 22 Bevinék politikája és a Marshalbsegély nyomorba taszította az angol dolgozókat Egyszer, három, és félévvel ez­előtt, az egyik londoni utcában láttam egy választási plakátot. Churchillt ábrázolta, óriási szivar­ral a szájában és dühös kifejezéssel kidülledt szemében. Churchill alatt nagybetűs felírás: „Keep smiling!v („Mosolyogj atokl Ne csüggedje­tek!") A plakát egy lerombolt épület egyik faldarabjáról függött, a plakát alatt pedig egy öreg em­ber állt, az első háború veteránja és fáradtan nyekergette verklijét. A LABOURISTÁK BECSAPTÁK AZ ANGOL NÉPET. Ez a szomorú felirat, Churchill 'dühös ábrázata és a hajléktalan kintornás — nem egyszerű utcai jelenet volt, hanem szimbóluma a mai Angliának, a hol a kor­— LONDONI RIPORT — mányférfiak miközben a népet nyomorúságba vezetik, derűsen hangoptatják: „A dolgok jól men­nek!" „Ne csüggedjenek, ladies and gentlemen!" A közelmúltban Londonban al­kalmam volt az egyik „munkás­párti" nőtől, aki tagja a parla­mentnek, a következő kijelentést hallani: „Angliában most nincse­nek nyomorgók. Aki még most is nyomorban él, az egyszerűen nem akar javítani helyzetén." Ekkor újból eszembejutott a felírás: „Keep smiling!" és a hajléktalan kintornás öreg. Ter­mészetesen Angliában most már már nem Churchill, hanem a la­bouristák vannak hatalmon, de a dolgozó nép élete, mint azelőtt, most is távol van attól, amit olyan csábítólag Ígértek a „mun­káspártiak" választási plakátjai. Igy nyomorog az angol munkás ... Korareggel kimentünk Lon­'don egyik kerületébe Claphambe, Barker munkás családjához. A keskeny és sötét kapun, amelyet inkább lehetne résnek nevezni, mint egy lakóház bejáratának, egy deszkából összerótt ajtóhoz értünk. A helyet, ahová beléptünk, nehéz szobának nevezni, olyan kicsiny, sötét és siralmas volt: 3x4 méteres térség, keskeny nyí­lással a falban, amelyet jogtala­nul neveznek ablaknak. Ez félig a szomszéd ház falára, félig egy magas kőkerítésre néz. Csaknem az egész szobát lefoglalta a dur­va gyalulású faasztal, egy szék és egy kis konyhai tűzhely. A tűzhely mellett egy kicsi ajtó, amelyhez csak oldalvást lehet hozzáférkőzni. Ott van a haló­szoba": egy parányi kamra, fa­ággyal, ezen egy öreg szalma­zsák, ami semmivel sincs leta­karva. És ez minden. Amikor leirom, hogyan élnek az emberek a Clapham-negyed­ben,, akkor ehhez még hozzá le­het tenni, hogy ugyanígy élnek munkáscsaládok ezrei az or­szág összes ipari központjában. Glasgownak, Skótország leg­nagyobb ipari centrumának egy óriási negyedét nyomortanyák foglalják el. Ebben élnek a mun­kások. Egy egész városnegyed, a rémesen kormos öreg házak sűrű sorai. Hogy felmérhessük ezek­ben a munkásnegyedekben a nyomor mélységét, be kell pillan­tani a szürke, börtönszerű házak udvarába. Keskeny, meredek csi­galépcsőn kell lemenni. A sötét­ségben tisztán lehet hallani, hogy a falon valahonnan csurog a víz. Ezekben a „házakban" bányá­szok, hajóépítők és másfajta munkások laknak. Keresetüknek körülbelül 25—30 százalékát ad­ják azért a „jogért", hogy ezek­ben a borzalmas pinceódukban lassan elsorvadhassanak tüdőbaj­ban. Angliában a dolgozók életszín­vonala rendkívül alacsony. Az élelmiszerek és a közszükségleti cikkek árai a múlthoz hason­lóan, most is sokkal gyorsabban emelkednek, mint a munkások és tisztviselők keresete. London legnagyobb áruházának női ruhaosztályán két lobogó — az angol és amerikai lobogó — közt függ egy plakát ezzel a ri­deg, tömös felszólítással: „Vásárol­janak amerikai ruhát!" Mégis minden üzlet üres, a lakosság­nak nincs pénze vásárlására. Nem egyszer volt alkalmunk hal­lani munkásnők és háziasszonyok panaszát, hogy nem tudják kivál­tani élelmiszeradagukat sem, pe­dig a rendkívül alacsony: heti félfont (22 és fél deka) hús, kö­rülbelül 10 deka vaj és néhány darab kockacukor. MUNKANÉLKÜLISÉG Véletlenül éppen azokban a napokban, amikor az említett ,,munkáspárti" nő kijelentette, hogy „az országban nincs már munkanélküliség", az angol mun­kaügyi miniszter jelentést adott ki, mely szerint március közepén az országban több mint 340 ezer volt a munkanélküliek száma. Emellett Angliában a munkások ezrei nem teljes munkahetet dol­goznak le, tehát részben ezek is munkanélküliek. A „munkáspárti" kormány 1949—50. évi költségvetése, ame­lyet nemrég fogadott el az alsó­ház, új támadást intéz az angol dolgozók életszínvonala ellen és a háború előkészítésének céljait szolgálja. A költségvetés új bevételeket irányoz elő a legfontosabb elel­micikkek árának emelése révén. Mint ismeretes, a munkáspártiak nem szégyenlik demagóg módon azt hirdetni, hogy Angliában „javult" a dolgozók élete. Középmagyarországi szakszervszel! válegatott­Sratislavaf kerületi szaksz. válogatott 1:1 (0:1) A bratislavai szakszervezeti vá­logatott harmadik magyarországi mérkőzést Diósgyőrött, a közép­magyarországi szakszervezeti vá­logatott ellen játszotta. A 3000 néző előtt lefolyt mérkőzés erős­iramú küzdelmet hozott. A bratis­lavai csapat a következő össze­állításban játszott: Rajman — Venglár, Zajac — Stopka, Vicán, Psenko — MatúSek, Feriencik, Trencansky, Zelinka, Laskov. Erősen felázott talajon, esőben játszották a mérkőzést. Az első félidőben a vendégek voltak a többet támadók, de a csatársor gólképtelensége és a honiak ke­mény védelme miatt csak a veze­tést tudták Matusek révén meg­szerezni, amit a mérkőzés vége előtt Palicky egyenlített ki. Sípos játékvezető gyengén ve­zette a mérkőzést. Ferencváros—SZ Nitra 3:0 (1:0) Szlovenszkói portyája során a ma­gyar bajnokcsapat szerdán Nyitrán játszott. A 4000 néző érdekes és szép kllzedelmet látott. A zöld-fehé­rek erre a mérkőzésre a kővetkező csapattal állottak ki: Hennl — Rudas, Szabó — Kéri, Kispéter, Lakat — Budai, Kocsis, Deák, Mészáros (Schmidt), Czibor. A honiak támadásával indult a játék, a Ferencváros védelme azon­ban tisztáz. A magyar bajnokcsa­pat kitűnően alkalmazta a lestak­tikát, amivel kifárasztotta a honia­kat. A második félidő a zöld-fehé­rek fölényével telt el. A csatárok nem törtek gólokra, inkább szép is­kolajátékot mvitattak. A gólokat Kocsis, Deák és Budai lőtték. A magyar csapatban Henni kapus, Kispéter, Budai és Kocsis ját­szottak a legjobban. A honiaknál Varinsky, Rubanicky és Szalay tet­szettek. A mérkőzést Janecka ve­zette. HTK-Bucina Zvolea 7:1 (4:0) A honiak megerősített csapattal vették fel a küzdelmet, de így sem bizonyultak komoly ellenfél­nek. A mérkőzés az MTK állan­dó fölényével végződött. A gólo­kat Keszler (3), Bodola (2) és Hi­degkúti (2), illetve Be§ina lőtték. A mérkőzést 2500 néző előtt La­kota vezette. SM Kosice—Miskolci rendőr vál. 1:2 (1:2) Kassán, szépszámú közönség előtt találkozott a két város rend­őrválogatottja. A mérkőzés szép küzdelmet hozott. A gólokat Fűzi (2), illetve Nemeckay lőtték. Az első félidőben a honiak vol­tak a többet támadók, míg a má­KARCZAG ISTVÁN: A fölcseréli szülelésnap A férfiiak azonban egyáltalában nem bojkottálták Matildot, azok­nál valahogy nem volt ilyen nagy az összetartás. Állandóan legyes­kedett valakii körülötte. A szakí­tás után két hétre Nagy Jani, az üzemi csapat centerhalfja, meg is ragadt mellette. Cservenka Tónit meg a frász törte ki, amikor együtt látta őket andalogni. A jó­akarók is gondoskodtak róla, hogy á"füléhez is eljusson egyésmás az új' barátságról. Sőt Matild odáig ment a szemtelenséggel, hogy egy szép búcsúlevelet írt Tóninak. A levél így hangzott: „Kedves Tóni! Te akartad így. Nem kívánhatod tőlem, hogy az igényeimről le­mondjak. Ezért írásban is közlöm Veled, hogy új partneremül Nagy Janit választottam, ö nem olyan durvalelkü és közönséges, mint Te vagy, azonkívül, tudod jól, center­half is az üzemi csapatban és re­ménye van, hogy a válogatottba is bekerül. De azért nem teszek Ne­ked szemrehányást. Nem kívánha­tom, hogy megváltozz. Remélem, egyszer neked is akad egy olyan lány, akiért képes leszel valami szépet és különöset cselekedni ... (Tóni itt felszisszent, mintha a tyúkszemére léptek volna.) ... Őriz­zél meg azért emlékezetedben és ha még nem felejtetted el, hogy három hónap múlva lesz a szütés­napom, felkereshetsz. Egy rendes fiú, ha mégolyain durva és makacs is, legalább ilyenkor nem feledke­zik meg régi partnernőjéről és a kellemesen eltöltött estékről. Üd­vözöl: Matild." A levélre Tóni torka összeszo­rult. Azután előhalászta zsebken­dőjét és a kellemes esték emlékeit belekürtölte. — Fene egyen meg a centerhalfoddal együtt! — dü­höngött két kürtölés között. — Áldásom rátok, átkozottak!... Azt lesheted, nyavalyás, hogy én vala­ha még csak a tájékodra is me­gyek. Ostoba liba! Mindig azzal a széppel és különössel jön!... — Azután gondosan összehajtogatta zsebkendőjét és szépen eltette. Majd rövid töprengés után elővet­te zsebnaptárát. — Tökkel-ütött hülye vagyok — fohászkodott neki és lapozgatott elborultan előre. — Ilyen baromságokkal foglalkozom, ahelyett, hogy tényleg valami ko­moly üggyel tölteném el az időt... — De mégis előkotorta ceruzáját, majd hosszas gondolkodás után Matild születésnapi dátumának rubrikájába ezt az előjegyzést ír­ta: „Elmenni a libához". • A levél után Cservenka Tóni va­lósággal megundorodott a futball­sporttól. De azért, amikor Matil­dot a centerhalffal látta, nagyon gyakran azt érezte, hogy nem árta­na legalább egyetlen felszabadító rúgással a meccsbe beszállni. Ám nem akarta magát még nevetsége­sebbé tenni. Gyakran arra is gon­dolt, hogy egyszer melléjük lép és ezt mondja Janinak: „Jani, ne cso­dálkozz, ha a nő egy szép napon azt fogja kívánni, hogy egymagad állj ki az osztrákok ellen ... Meg­lásd, előáll valami hasonló szép és különös dologgal..." De a bosszú­nak ezt a nemesebb módját is le­gyűrte és elhatározta, hogy mind­örökre elkerüli őket. Azt már nem bírta elkerülni, hogy a búcsúle­vélre és a zsebnaptárra gondoljon. A naptárt gyakran forgatta is. És amikor előrelapozott, sohasem mu­lasztotta el megátkozni az eléje­kerülő szombatokat és vasárna­pokat az összes névnapokkal és születésnapokkal együtt. — Az anyád, Matild! — káromkodott. Megállj, behúzlak én még a cső­be! Elkapom én még a csőrödet! El én!... — De hogy miként kapja el Matild csőrét, arról a leghalványabb sejtelme sem volt. Lassanként Tóni nem csupán a futballsportot utálta meg, hanem mindenfajta szórakozást is. Elein te még olvasással akarta agyon ütni az időt. Egy szép napon be­állított az üzemi könyvtárba és a köréje sorakozó zsúfolt könyves poicok felé, hosszú karjával egy hanyag mozdulattal félkört írt le: — Néhány komoly tudományos müvet, elvtárs — vágta ki el­szántan a könyvtáros húzódozó tétovázás közben. — Ismétlem, tudományos műveket — húzta ki magát önérzetesen —, nem szerelmi limonádét. — A kö yv­táros megadón bólintott: — Hal­lottam — mondta. — Örülök. — A könyvtáros felpakolta Tónit derekától az álláig és Tóni a könyvekkel egyensúlyozva eltá­vozott. De Tóni számára a könyvoszlopból sem lett világító­oszlop. Az első könyv néhány oldala után rájött, hogy most egyáltalában nem fog betűre az agya. Néhány nap után feltárta a könyvtáros előtt a helyzetet. — No persze, elvtárs — vigasztalta a könyvtáros —, ha maga mind­járt a legnehezebbel kezdi... Próbáljon előadásokra járni. — De az előadások sem segítettek Tónin. Már az elsőn rajtakapta magát, hogy máshol jár a feje. Vérvörös arccal hajolt kusza jegyzetei fölé és csaknem ketté roppantotta ceruzáját: — Az anyád, Matild... — mormolta — hát kicsináltál... .'Folytatjuk.) sodik félidőben inkább a védeke­zésre szorultak. A honi csapat csatársora gólképtelennek bizo­nyult. • Külföldi eredmények: Malmö FF—Sporting Club Lisabon 5.4 (2:3). — Az amerikai Carter sa­ját 100 yardos gyorsúszócsúcsát javította meg. Ideje 58.5 mp. — A svéd tenniszbajnokságot a dél­afrikai Sturgess nyerte. — A ma­gyar Klics, Nagy kalapácsvető után a második angol bajnoksá­got szerezte meg. Klics a diszkos­vetésben 47.69 m ért el. • Vidéki eredmények. Texlen Úpice—Sparta 1:7 (1:3), S. Kys. Nővé Mesto—S, Bratstvi Sparta 5:4 (3:2), 2el. Krasno—Zdroj Mar­tin 2:1 (0:0) (bajnoki mérkőzés), Slovena Trencin—Uherské Hra­diáte 9:0 (6:0), Skoda Komárno— Skoda Dubnica 5:1 (3:0), Seéovce —CsSZ Bardejov 5:0 (2:0), NV Poprád—CsSZ Nővé Zámky 1:5 (1:3). A mérkőzés jó sportot ho­zott. Az érsekújvári csapat győ­zelme megérdemelt. A gólokat Jurik (2), Szabó, Seres és Virágh, illetve Mencák lőtték. • Nagy evezősverseny Moszkvában. A szovjet testnevelési nap tiszteletere a Moszkva folyón óriási közönség előtt evezősversenvt rendeztek. . A kormányosnélküli négyesben a Krilja Szovjetev csapata uj szovjet rekor­dot állított fel. A másfélezer méteres távot 6 p. 24.5 mp, alatt evezték vé­gig. A legutóbbi Európa-bajnokság győztes kormányosné'küli négyese sokkal gyengébb — 7 percen felüli idő­vel győzött. A szovjet evezősöknek ez az eredménye mutatja, hogy sok más sportág mellett az evezésben is a szovjet versenyzők Ruróna legjobbjai közé küzdötiék fel magukat. UJ SZO a csehszlovák'*! magyar dolgozók napllapla. Szerkesztőség és kiadóhivatal- Bratislava Jesenskébo 8., II em Telelőn W D F5- é* felelösszerkesifő: I.B.-'n C» Gyula. Feladó és irányító postahivatal Bratislava II. Nyomja és kiadja • Pravda grafikai és kiadó vállabtok Kéziratokat nem adunk vissza. Előf'zetés 1 évre 54U.—, '/, évre 27ü.—, '/,, évre 135.— 1 hónapra 45.— Kcs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom