Uj Szó, 1949. július (2. évfolyam, 69-93.szám)

1949-07-02 / 70. szám, szombat

1949 július 7 UJ SZG Könnyíteni íogják a falusi asszony gondjait A legnagyobb munka ideje most van a faluban. Nincs dologtalan kéz, nincs henyélő uraság, sőt, ha mégegyszer annyi dolgozó volna, azokat is munkasorba állítanák. A régi szólásmód szerint „látástól vakulásig" aratnak, az új kenyér érzetének vidám hangulatával. Ezek a legszebb napjai a földműves munka folyamatának. Forró napsütésben nehéz testi munka a kaszálás és keresztrakás, mégis a legjobban szeretik a föld megmüvelői. Tudnivaló, hogy az aratás páros munka. A falusi asszony vagy leány serényen és fáradságot nem érezve, szedi a markot férfipárja után. De ha a nap állása már delet mutat, szapora lábakkal igyekszik haza az asszony, — ahol nincs otthon más női segítség, — hogy sietve megfőzze a család ebédjét és aztán a tűző déli napon még gyorsabban viszszaszaladjon vele, ahol az éhes férfinép türelmetlenül várja. Kisgyermekét legjobb esetben a nagymamára vagy a szomszédasszonyra bízta, aki bizony maradi szokásaival a gyermek tisztaságát és táplálkozását illetőleg sokszor árt a kis gyermek egészségének. Éppen itt a táplálkozás ideje, azonban az idő már sürgeti a gazdasszonyt, inkább kiviszi magával a földekre minthogy most időt veszítsen és pár óra múlva ismét haza kelljen jönnie. A két fa között kifeszített kendőben fekszik vagy sír a gyermeke, amíg anyja pár méternyire tőle dolgozik. Amint már az egyik előző írásomban említettem, a szocializmus építésén dolgozó asszonynak mindig van egy túlteljesitménye a férfi munkájával összehasonlítva. Ez a házimunka elvégzése és a családja ellátásáról való gondoskodás. Ezért minden falusi gazdszony méltányolni fogja azt a megoldást, hogy a földeken dolgozó munkásoknak közösen főzzenek. A közelben bizonyára található egy konyhának megfelelő helyiség. Kiválasztanak maguk közül egy ügyes, megbízható szakácsnőt, aki jóízűen és tisztán főz, akinek munkateljesítménye a közösség szempontjából aztán épp úgy értékelhető, mint a földeken dolgozó asszonyoké. Az ilyen megoldásnál nem kell az asszonynak a legforróbb napon haza- és visszarohannia az ebéddel, hanem ő is lepihenhet az árnyas fa tövében. Gyermeke sem fog a két fa között hevenyészve összetákolt bölcsőben feküdni, szúnyogoktól és bogaraktól nyugtalanítva, nem is beszélve arról a kapkodásról és tanácstalanságról, ha viharfelhők gyűlnek az égen. Tiszta és egészséges bölcsődéket létesít a falu, jól képzett és jó érzésű gyermekgondozók vezetésével, akik fel tudják fogni annak jelentőségét, milyen felelősség hárul rájuk, amikor átveszik az anyáktól a legdrágább kincsüket, a gyermeküket. Reggel beadhatják őket, este érte mennek majd, ápolásukról és táplálkozásukról a leglelkiismeretesebben gondoskodnak majd. Hogy ez valóban így történik-e, art a szülőkből alakult bizottság ellenőrizheti. A szülők ellenőrzésén kívül orvos is ellátogat időnként a bölcsődébe és megtesz minden intézkedést a gyermekbetegségek megelőzésére és abban az esetben, ha óhatatlanul mégis felütné a fejét valamilyen járványos betegség, azonnali segítséget nyújt és a legszélesebbkörü utasításokkal akadályozza meg annak továbbterjedését. Természetesen a nagyobb gyermekekről is gondoskodni kell, megfelelő óvodára van szükségük, hogy a szülők elfoglaltsága alatt ne kószáljanak felügyelet nélkül és mind testi tisztántartásuk, mind táplálkozásuk és szórakozásuk is biztosítva legyen. Ha a falú dolgozói megértik ezeknek az intézkedéseknek nagy jelentőségét és előnyeit a gyermek szempontjából, mert hiszen gyermek társai között érzi magát a legjobban, az anya szempontjából pedig megnyugtatást és megkönnyítést jelent, ha a gyermekét jó helyen és jó kezekben tudja. Minden anya még tökéletesebben fogja ezután elvégezni munkáját. A falu bölcsődéjének és gyermekkertjének jelszava: „Tisztaság, napfény, levegő és szeretet"! Ha ezek a szavak tartalmat is kainak, akkor a falu gyermekeinek egészséges fejlődése biztosítva lesz. T. M. Ha hűvös van s ha meleg van Olvassátok és terjeseitek az UJ szór A dolgozó nőknek egyre nagyobb tömegei éldelik a nyár örömeit. Napoznak a strandon, kirándulnak a hegyek közé, vtdékt városokba, vidéki nyaralóhelyekre utaznak. Két modellel szolgálunk olvasóinknak itt, az egyik hűvösebb időben a város aszfaltján éppen ügy használható, mint vidéki utazásokon, a másik egy különleges, de olcsón előállítható nyári ruha, amely víz mellé, napozásra is jól felhasználható. Az 1. számú rajzunk vászonból készült kosztümöt ábrázol: (Praktikus szín: drapp vagy sötétkék.) Szoknyája bö, elől-hátul két-két vasalatlan hóUai. A szoknya hossza: a földtöl 32 cm. Kabátjának kihajtókája nem szegletes, hanem elkerekltett vonalú. A kabát derékba szabott, csípőn bővülő, három gombbal csukódik. Kétkét ellenkező irányú pántból összeállított zseb díszíti, ugyanilyen pánt fogja össze derékban hátul. A kosztümhöz vagy egyszerű ingblúzt hordhatunk nyakkendővel, vagy a 2. számú rajzunkon ábrázolt blúzt. Ez utóbbi selyemből, vagy batisztból készül, rövid ujjú, magas nya-, kú, elöl végig gombolt, keresztbe szegődött, minién negyedik sorban húzott, keskeny csipke, vagy fodor. A blúz háta teljesen, sima. A kosztümhöz szimpla, széles anyagból öt éa fél méter. a s'egö'ött blúzhoz két méter anyag- szükséges. A 3. számú rajzunkon ábrázolt ruha — mint a bevezetőben már említettük — két célt szolgál. Anyaga sárga, vagy zöld csíkos karton vagy vászon. A napozáshoz használatos formájában felső része kötényszerü; a rövid, bö, harangba szabott szoknya erre gombolható. Ugyanezekre a gombokra gombolható az utcán használható hosszú szoknya, amely hátul is végig csukódik. A kötényszerfi felsörészre kis pelerint veszünk fel és az, aki néhány pillanattal előbb még a napon sütkérezett, anélkül, hogy napozó ruháját levetné, teljes utcai ötlözetben mehet vissza a városba^ Az együtteshez hét méter anyag szükséges. TANULJ TOVÁBB Most tőled várja már a nép új mérnökét, új orvosát: előre hát, új ifjú ág! Tanulj tovább! Tanulj tovább! Tanulj; a népedért tanulsz, tanulj, tr.nulj sok éven át —• előre hát, új ifjúság! Tanulj tovább! Tanulj tovább! Tanulj s tanítsd a népedet építsd és védd az otthonát —• előre hát új 'fjúság! Tanulj tovább! Tanulj tovább! VÉGH GYÖRGY KRÉTAI MESE. Egy öreg asszony kereste fel egyszer a falu bíráját, hogy panaszt tegyen. — Három éve annak, hogy a szomszédom útrakelt és negyven tojást kért tőlem útravolóul. De mire elvittem, már indulóban volt a hajója s így elment anélkül, hogy megfizette volna a tojások árát. Most hazatért s amikor a pénzemet kértem tőle, összeszidott és elkergetett. Szolgáltass hát most igazságot nekem, főbíró! Számítsd ki, hány csirke kelt vclna ki a negyven tojásból, hány tojást tojtak volna azok a csirkék s újból hány csirke lett volna azok tojásaiból. A bíró egy darabig törte a fejét s mikor belefájdult a feje a töprengésbe, hazaküldte az asszonyt. — Menj békében — mondta neki, — majd gondolkozni fogok, hogyan derítsem ki ügyedben az igazságot. Az asszony hazament, a bíró meg egyre a tojásokon törte a fejét. De sehogysem ju'utt eszébe, hogyan intézhetné el ezt a dolgot. Már egyébre sem tudott gondolni, mint arra, hány csirke lesz a tojásokból és hány tojás a csirkékből; nyugtalan /olt az ál ma, gyenge az étvágya, -naphosszat a kertben járt fel-alá ps a tojásperen° tűnődött. Egyszerre csak azt hallja, hogy a sövény túlsó oldalán a gyerekei beszélgetnek. — Tudod mit — mondt.i a fiú, — azt fogjuk jlUzani, hogy én vagyok a főbíró... _ jó — egyezett bele a kislány, — én meg a szegény aszszony leszek, aki a tojás árát kéri. _ Akkor mondd il, hány tojást kért tőled a szomszédod? — kezdte a bíró fia. — Negyvenet, főbíró uram — válaszolt a kislány, — és három évig nem fizetett ért* semmit. Kost meg negyven rijp'mzt akar adni, de én nem fogadtam el. — Hát mennyit kérsz a negyven tojásért? -— kérde.te tovább a kisfiú. — Főbíró uram — felete a kislány, — a negyven tojásból negyven csirke let; volna s azokból újabb tojás ós újabb csirke... — És mondd csak, milyen tojást kérd tőled a szomszédod? — folytatta a fiú. — Azt mondta, vegyek negyven tojást, főzzem meg mindet keményre és hozzam a hajóra, ott majd megfizeti. így hát megfőztem és elvittem mind a negyvenet, ahogy kivánta. — És hallottál te már olyat, hogy egy megfőtt tojás kikelt volna és újabb tojásokat tojna? Nem? Akkor eredj haza Isten hírével, negyven rézpénz jár neked, semmi több! A töprengő főbírónak ott a sövényen túl felragyogott a sze me, aztán elkacagta magát. Ki hallott ilyet! Ezek a gyerekek játék közben kitalálták azt, amin ő hónapok óta töri a fejét. Átlépett a sövényen és elégedetten megveregette a fia vállát. — Derék gyerek vagy — mondta jókedvűen.'— Eredj, szólj a kisbírónak, hívja el az öregasszonyt, anyádnak pedig mondd meg, hogy ma estére tíz kemény tojást főzzön nekem vacsorára, mert igen megjött az étvágyam. Fordította: B. Radó Lili. Mit gondolt a sündisznó ÍRTA: VALENTINA OSZOJEVA. Volt egyszer egy kisfiú, akinek nem voit barátja. Valahogyan'nem tudott összebarátkozni senkivel s;m. Fgy napon elindult barátot keresni. Ahogy föl-alá kószál az erdőben, tal-álkoziik egy nyúllal. — Jóreggelt nyulacska — szólíto'ta meg a kisfiú. — Nem lennél a barátom? . — Szívesen, — egyezett bele a nyúl. Együtt folytatták útjukat. Amikor az erdő széléhez értek, egy vadász jött velük szembe. A kis nyúl félelemtől reszketve bújt egy bokor alá. — M-ndd öcsém, nem láttál er e"e é egy nyulat, — kérdezte a vadász. — Dehogyisnem, — felelte a fiú. Itt van a bokor alatt. A vadász célzott, de a nyúl már nem volt ott. A fiú megint magára maradt az erdőben. Föl alá kószált, a nap már lehanyatlott, hűvös szél kezdett fújni Zizegtek a falevelek s a kisfiú leült egy nagy fa alá és azon töprengett, milyen unalmas iis az élet, ha egyedül marad az ember. Egyszerre csak egy mó'-.us kúszott le az egyik ágról. — Mit csiná'sz itt kisfiú? — szólította meg a gyereket. — Barátot keresek. — Akarsz az én barátom lenni? — Akarok hát. A mókus boldog volt. Meghívta a fészkébe, diót tett elébe s puha ágyat készített neki mohából. A gyermek jóllakott, aztán alu Ini tért. Korán reggel felkelt, odalopódzott a mókus kamrájába, kics?nte a diót, megrakta vele a zsebét, aztán — úsgyi, el! Amint folytatta útját, egyszer csak egy medvével találkozott. — Hová igyekszel kisfiú, — érdek'ődött a mackó. — Barátot keresek. Nem lennél a barátom? — Miért ne, — brummogta a mackó, Együtt mentek tovább. Hirtelen egy falka dühös kutya rohant az erdő sűrűjéből. — Ha barátom vagy, ne hagyj egyedül, — köuyörgött a kisfiú. — Ugorj a hátamra, kapaszkodj belém, — mondta a mackó, — ma,d csak kilábolunk a bajból. — í"s rohant árkon-bokron á , sarkában a csaholó kutyákkal. —• Gyorsan, gyorsan édes mackóm, — nógatta a kisfiú. A mackó már lihegett a fáradt* s'g ót. Lógott a nyelve, szőre csapzott volt az izzadtságtól. Mikor vég e m->guk mögött hagyták a kutyákat, ledőlt egy fenyőfa alá és így szólt: — Vigyázz, most szundítok egyet. A k'sfiú leült, elővette zsebkését s e-y sípot kezdett farigcsá ni. Egy asszony jött felé az erdei ösvényen. — Miféle medve fekszik itt? — kérdezte az asszony. — Az én medvém, — felelte a gyer.k. — Add el nekem a bőrét, meg* fizet k érte, — mondta az aszszony. • — Jól van, add ide a pénzt. Az asszony tenyerébe számolta a pénJ, de a mackó meghallotta a cs"rg'st és ahogy csak a lába bírta, eliszkolt az erdőbe. A kisfiú megint magára maradt. .Leszállt •'z éj s az erdőben du ös ugatásba kezdtek a kutyák. Remegve, fázva, éhesen k-porgott a kisfiú és keserves sírásra fakadt. Amint így sírdogált, egy sündisznó mászik elő odújából. — Miért s'rsz klrftú? — kérdezte a sündisznó, — Há om barátom is volt és m'nd it ha^yolt,.— panaszolta a gyerek. A sündisznó elcsodálkozott. — Itt valami nincs rendjén, —- csóvá'ta a fejét. A kisfú elmesélte neki ml történt. A sündisznó nem válaszolt. Gyorsan összegömbölyödött és visszamászott odújába.