Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)

1949-06-16 / 56. szám, csütörtök

B. UJSZ0 1949 június lfif EGRI VIKTOR: A falut, melyről kis párbeszédeink megemlékeznek, néhány szóval be kell mutatnom. Akácos utcájával, kis templomterével odaképzeljük a Csallóközbe, határát vén füzektől ellepett folyópart mossa, hegye nincs, domboeskája is csak arasznyi a kálváriává!. A vasúttól kissé messze esik, ám azért nincs elzárva a világtól, fürge autobuszok porozzák "fel napjában többször is főutcáját és a kis iparvárosba-— ez egyúttal a járási székhely* is" — félóiai rázással beviszik a sietős utast. De állhat ez a falu akár a Mátyus földjén, a Vág, a Bodva vize vagy az Ipoly partja mentén. Állhat a Tátra, a Magura alján vagy akár a morva fensíkon vagy valahol Kladno, Jihlava környékén — egyszóval mindenütt, ahol a halódásra ítélt régi világ korhadt maradványai ellen feszül az új ember akarata, ahol a tervgazdálkodás jóvoltából villany gyúl ki esténként és az új kultúrházban a traktoristák a falu fiataljaival az új színdarab próbáira készülnek ... Vasárnap reggel van. Hajnalban csöndes eső hullott, a reggel kissé párás és hűvös még, az ég felhős, de itt-ott egy tenyérni kékség meleget és déli napsütést igér Pompás volt ez a hajnali eső, úgy jött, mint forró fohászra a teljesülés, fel is mosolyog az égre a nyugalom elégedetté kikerekedő érzésével Kerekes István arca. Azt kérded, kedves olvasó, ki ez a Kerekes István? Nos, ideje, hogy néhány szóval őt is bemutassam. Harmincesztendős újgazda a mi Istvánunk. Az apja földdel és szegényseggel küzködő. munkában kiszikkadt béres volt a bank nagybirtokán, öreg napjaira ké. holdhoz jutott és ezt hagyta cselédsorban nevelkedett egyetlen megmaradt fiára, a többit korán a sirba vitte a tüdőbaj, a legidősebbet megette a francia szénbánya. István a katonáskodásig úgy élt, mint a többi falubeli szegény legény; homályosan érezte, mi a rossz, de nem tudta, nem is sejtette, hogy ezt a rosszat meg is lehet változtatni A háború alatt aztán megtörtént a fordulat. Nem ment István: Jó reggelt, Sovánka uram! Sovánka: Adj Isten, Pista! István: Hová olyan sietve, olyan borúsan? Sovánka: Hajt a gond. Tele va yok én már bajjal, méreggel. István: Bajjal gonddal? Hát ez hogy lehet? Olyan eső esett ma hajnalba, hogy csak úgy rep s az ember szíve az örömtől. Jó a répának, a kukoricának, de még a búzának se ártott. Hízik a föd töle... Sovánka: Hízik a gaz, az acat. A répám nincs egyelve. István: Nincs még egyelve? Ilyen mintagazdánál, mint maga? H gyan késhetett el vele? Sovánka: Ne tőlem kérd, tudom én mindennek idejét. Cserbenhagytak a gazemberek! István: A napszámosok — őket érti? Sovánka: Őket, hogy a ragya verje ki a képüket. Pedig megalkudtam velük napra, órára. István: Oszt mér nem jöttek? Sovánka: Hallom, az állami birtokon kapálnak. Ott talán többet fizetnek nekik? Eleget ígértem nekik. Még ebédet is! , István: Mondanék én valamit, ha nem haragszik meg érte. Sovánka: Mondd csak, nem harap :m le az orrodat. István: Nem a pénzen múlik. A jó szót elfelejtette ... Kamaszkoromban eleget egyeltem napszámba, jól és rosszul. Rosszul kivált akkor, ha ott éreztem a hátam megett a hajcsárt, az intézőt, a botos ispánt. Sovánka: Könnyű nektek szövetkezetieknek teli szájjal pofázni... Láttam, egy kocsira való suhancot fogadtatok fel a városban. István: Nem fogadtuk és nem is hoztuk őket Úgy gyüttek mahirtelen és nem ment zökkenő nélkül. Túl nehéz volt a mult, túl sok előítélettel kellett megküzdenie, míg az öntudatlan és aka

ratlan parasztfiú eljutott a lázadásig Kellett, hogy a háború vérzivatara elsodorja a Kaukázusig, onnan kórházakba, majd egy gyárba lökje, végül kihajtsa egy esztendőre, ltászólag jól megfizetet rabmunkára Németországba, minderről, Istvánunk eszméléséről, okulásul regényt kellene írni, ám most csak így, dióhéjban fogom össze sorsát. A felszabadulás után István már ismerte a helyet s rájött arra is, hogy amit most érez és átél, aira valójában suhanckora óta vágyott és ez csak most válik tudatossá előtte. Két holdja mellé tavaly még négyet bérelt és ezzel a hat hold földjével most az egységes földművesszövetkezet tagja. Nem is olyan egyszerű tag, benn van a vezetőségben, a szavát meghallgatják, mert alnposan ért a földhöz, meg a világ dolgaihoz. Csontos arca mái nem olyan horpadt és sovány, a vér barna hamva színesíti, ősszel házasodott, az asszony az első gverekét várja és István úgy érzi, az élet teljes lett, cél és értelem van benne, igen, ez az értelem világít arcán, ez tünteti el homlokáról a verejtékszántotta barázdákat. így lép ki a ház elé, habosan fehér ingben, frissen borotválva és csillogóan derűs szemmel. Amikor az utca akácáról néhány vízcsepp a nyakába hull és megcsiklandozza, csaknem felnevet a jóérzéstől és úgy érzi, vele együtt az egész világ rámosolyog erre a bő áldást Ígérő júniusra. De Istvánunk téved és vele együtt tévedünk mi is. Mert íme, egy ember törtet a felvégről az akácok alatt, kiadós nagy léptekkel kövér arcán a gond sűrű felhőjével István már meszszíről felismeri, Sovánka jön. Nem mondhatni éppenséggel, hogy kulák, de István tudja róla, hogy azok felé húz, hozzájuk törleszkedik és ez az ó szemében nagyobb bűn, mintha minden makacssággal megvert népnyúzó zsírosparaszt volna aki tegnap az eféle Istvánokat jóformán emberszámba se vette. Istvánnak semmi közössége nincs ezzel a Sovánkával, aki nevét meghuzadtolóan csaknem a mázsát megüti, de most érdeklődéssel fordul a törtető íelé és mikoi az odaér hozzá, szép barátságosan ráköszön. (És ezzel a köszönéssel bemutató szerepünk véget ér és a továbbiak folyamán átadjuk a szót Istvánnak, az új gazdának és Sovánkának, a zsíros parasztnak). guktól. Tudja ezt maga is nagyon jól, Sovánka uram. Beszélt róla a rádió is — a brigádosokról! Az újság is megírta. Sovánka: Brigádosok — ezek a suhancok? István: Deákok, gimnazisták voltak, csupa rendes gyerek. Sovánka: Most jól mondtad: gyerek. Kényesbőrű, tintásujjú városi gyerek. Képzelem, jól öszszetaposták azt a gyönyörű répatáblát. István: Megnézheti gazduram. Vasárnap reggel van, odasétálhatunk együtt. Sovánka: Nem köll nekem séta, láttam én azt akkor, ahogy lépkedtek, ugráltak. Kampec annak a répának, ahová ilyen városi suhanc kapája csap! Nem ész és tinta kell hozzá, de két ügyes tenyér. István: Nagyon alábecsüli azokat a fiúkat. Valamit kifelejtett a számadásból. Ezek a brigádosok hoztak az ész mellett mást is. Sovánka: Ugyan micsodát? István: Hát szívet és lelket. Gyakorlatlan kezüknek az adott tudást. Sovánka: De fene nagy hangon papolsz. Tőlük tanultad — az oskolásoktól? Az ingyen munkásoktól! István: Tőlük — mi tagadás! Mert hát én is féltem, hogy annak az „ingyen" munkának nagy ára lesz. Hogy csak amolyan tessék lássék lesz, a kapa rossz helyre csap és mindent összetaposnak ... Hát nem így volt. És most mán az örömtől pirulok, ha rágondolok. Sovánka: Pirulsz? István: Reggel, ahogy mun kába fogtak, megmutattam a fiúknak, akik az én födémén dolgoztak, hogyan kell csinálni ... Csak mosolyogtak rám és szemük csillogott ... Aztán úgy ment minden, mint a karikacsapás. Öröm volt nézni és hallgatni őket. Sovánka: Persze, agyonfecsegték a napot. István: Hát egyiknek száján se vót lakat... De az egyik olyat mondott, hegy könnybe lábadt a szeme tőle. Olyan kis szeplős legénke volt, nagy pápaszemmel és ezer szeplővel az orcáján. Vékonyka szegény, szuszogva emelte a kapát, a verejtékét alig győzte törülni. Rászóltam, hagyja abba, pihenjen, ne nyúzza magát úgy, nem napszám, de köszönet jár a munkájáért, hát erre ő rám fordítja azt az izzadt szőke fejét és csak kacsint: nem nyúzom én magam, tiszta öröm ez a munka, mondja, hadd legyen a maga fia karácsonyfáján idén több cukor, elvtárs!... Így mondta: az én fiam iáján, nem az övén!... Nekem még nincs is fiam ... Ha nem restelem, hát megöleltem vo'na. Sovánka: Csak szájkózza azt a sok kommunista maszlagot, amivel naphosszat etetik őket. István: Bár engem etettek volna ilyen maszlaggal kamaszko ómban! Sovánka: Mire ment volna vele? István: Jobban tudnék felelni magának! Sovánka: Felelsz te így is és a barátaid. Elég keményen... Most ti vagytok az urak — én a kutya. Ott a zsírosparaszt, a falu ellensége, a vérszopó, a nép verejtékén hízó, a kizsákmányoló, a feketéző, a fene essen abban a degeszre hízott hasába ... Pedig al g nyúlok ételhez, keserű minden falatom ... Ismerem a nótátokat. Eleget húzzátok a fülembe. István: Ne vegye magára! Sovánka: Hogy ne vegyem? Ha minden nap egyre mélyebben vág a húsomba. István: Magán múlik, hogy ne érezze többé. Csak akarnia kell. Egy lépés az egész. Sovánka: Miféle lépés? István: Lépjen be közénk az egységes szövetkezetbe és akkor vége a gondjának. Sovánka: Én? Elment az eszed, Pista öcsém? ... Hogy én? István: Maga hát! Azzal a húsz holdjával nem kulák. Befogadjuk örömmel és szeretettel. Sovánka: Örömmel és szeretettel! Mondom, tisztára oda lett az eszed!... Hogy én — közétek?! ... Hallod-e, nem kaptam ingyen a fődemet! Még a nagyapám, aki zsellér volt, szerezte az első holdakat, az apám és én a többit hozzá keserves munkával. Megdógoztunk érte mind, sok verej tékkel. István: Senki sem vonja kétségbe, Sovánka uram. Sovánka: Nem dobhatom csak úgy oda: nesztek, vigyétek! István: Okos ember és ilyen gyerekesen beszél! Nem viszi el a födjét senki, az utolsó rögig a magáé maradi Sovánka: Elhiszi az ostoba. Meg a nincstelen. Mind, akinek nincs vesztenivalója ... Ma azt mondjátok, hogy az enyém. Ma csak azt akarjátok, hogy az új ja mat adjam oda, holnap a kezem kell, holnapután szőröstül-bőröstül felfalnátok ... No, de megyek a dolgomra! István: Megálljon még egy percre, ha már így belemelegedtünk ... Én nem verbuválom, majd az idő megokosítja... De a gépállomással kössön idejében szerződést a szántásra. Ezt a tanácsomat meghallgathatná. Mi szö vetkezetbéliek 20 százalék engedményt kapunk, magának tíz százalék jár az árból, ha idejében szerződik. Sovánka: Szánt a fene a Dr. Falfan földművelésügyi megbízott (Folytatás a 2. oldalról.) nosal nem jogosultak az olcsó üzemanyagra, úgy gondoskodni kell arról, hogy szerződést kössenek az állami gépállomással. A kerületek és járások gondoskodjanak arról, hogy a gépek, igásállatok, esetleges munkaerők községből községbe, járásból járásba való átvitelre készen álljanak. Az állami gépállomások a szövetkezeteken és az előkészítő bizottságokon, valamint az egységes földműves szövetség helyi csoportjain keresztül és a helyi nemzeti bizottságok útján készítsék elö a földmüvesekkel való szerződés aláírásának akcióját az aratás és cséplés körüli munkálatok érdekében. Már az aratás időtartama alatt gondoskodnunk kell a tarlószántásról és az állami gépállomásokkal meg kell kötni a tarlószántásra vonatkozó szerződéseket. Szlovenszkón lehetőségek vannak arra, hogy az aratást és cséplést nehézségek felmerülése nélkül végezhessük el, csupán fel kell használni az összes adott eszközöket, főleg az állami gépállomások segítségét, a gépszövetkezetek hozzájárulását. A szomszédi kisegítést, az önkéntes munkabrigádokat is helyesen kell megszervezni. Ezek a legfontosabb feladatok amelyek előtt most állunk. Még egy tanáccsal szolgálok és pedig azzal, hogyan küzdhetjük le helyesen az akadályokat. A legjobb módszer, ha a munkába az emberek minél nagyob tömegét vonjuk be, ha tevékenységre serkentjük az összes kerületi, járási és helyi földműves funkcionáriusokat és a földművesszövetség tagjainak nagy tömegét. Ha munkánkat csakis a földműves szövetség vagy az EFSz szervezeteire alapítanánk, nem végeznénk el sokat. Jól, sikeresen csak az a földműves szövetség tud dogozni, ahol a munkát helyesen osztják el és ahol a munkások széles kádere áll rendelkezésre. A titkár vajmi keveset tud csinálni, ha az egész választmány nem segít neki. Minden figyelmet ma arra kell összpontosítani, amit Gottwald elnök mondott: A falut meg kell szerveznünk a szocializmus részére, így hazánkban biztosítani tudjuk az összes dolsrozók jobb és szebb életét és földműveseink magasabb életszínvonalát is. Hogyan vessünk másodtermelésií takarmánynövényeket? A korán letakaruló termények, vagy kiszántott vetések helyére kései vetéssel még egy termést takaríthatunk le őszig. A kései vetés alá lehetőleg tárcsával készítsük elő a talajt, mert ezzel jobb magágyat — és könnyebben — lehet készíteni, mint ekével. Ha ekét használunk, az a fontos, hogy ne szántsuk mélyen s amit felszántottunk, aznap fogasoljuk el. Ha mélyen járatjuk az ekét, rögölni fog és sok munkával se lehet megfelelő magágyat készíteni. Kései vetésr

e szárazabb viszonyok között mohart, kölest, csaiamádét, csapadékosabb részeken ezenkívül tarlórépát vethetünk. Legáltalánosabban használt későn vethető növény a köles. Apró magja miatt finoman elmunkált földet kíván. Július közepéig vethető. A vetőmagszükséglet katasztrális holdanként 10—12 kg, amit gabonasortávolságra kell vetni. Minthogy a köles gyakran üszkös, ezért a vetőmagot feltétlenül csávázzuk meg. Csávázásra legjobb a félszázalékos rézgálicoldat. A kölest lekaszálhatjuk szénának, vagy magot fogunk róla. Szénája főkép szarvasmarhának való. Egy kataszteri holdról 12—20 mázsa szénát vagy 6—7 mázsa magot ad. Emellett mintegy 10 mázsa szalmát is, amit a heverő marhával jól hasznosíthatunk. Másik általánosan ismert rövid tenyészidejű növény a mohar. Talajelőkészítése ugyanaz, mint a kölesé. A vetőmagszükséglet kataszteri holdanként 20—25 kg. A mohart is csávázni kell, ugyancsak félszázalékos rézgálicoldatban. Szénatermése 17— 25 mázsa holdanként. Szénája kissé keményszálú, ezért inkább lónak való. Ha jó nyárvégi időjárás van, úgy magot is lehet fogni róla. Ügy a mohar, mint a kölesföldet vetés után 1« kell hengerezni. A rövidebb tenyészidejű, tehát gyorsabb fejlődésű tengerit sikerrel lehet csalamádénak vetni. Míg a mohar és a köles 1-2 cm mély vetést tűr meg, addig a tengerit ennél jóval mélyebbre, 5—6 cm-re kell vetni. Ezt már nem gabonasortávolságra, hanem csak minden második csőből vetjük. Szükségből kis darabokon, ahol tárcsával és vetőgéppel nehéz forogni, úgy is lehet vetni, hogy a tarlóra szórva vetjük és alászántjuk. Akár géppel, akár szórva vetettük, a vetés után fogast és mindenkor hengert használjunk. Nagyban lehet emelni a csalamádé tápértékét, ha a kukoricavetömag közé nagynövésű, Viktória-borsót kevertünk s a kevert magot egyszerre vetjük el. így nagyon jó, tejelő marhának is megfelelő zöldtakarmányt kapunk. A vetőmagszükséglet kataszteri holdanként szórt vetésnél 120— 140 kg, gépi vetésnél 90—100 kg. A csapadékosabb részeken a tarlórépát vetik másodterménynek. Mint a neve is mutatja, későn is vethető, a gabonafélék letakarítása után. Jelentősége abban áll, hogy ősszel zöldtakarmányt helyettesít, illetőleg a répaetetés megkezdése előtt kitölti az átmeneti időt. Silózásnál is jól felhasználható. Tépett kukoricaszár közé beszeletelve elősegíti a kukoricaszár jobb besavanyodását. Vetőgéppel, 40—80 cm sortávolságra vetjük. Terméshozama kat. holdankint 80—160 mázsa. Kat. holdankint 3— 5 kg vetőmag kell. Kelés után saraboló kapálást, utána legalább még egy kapálást kíván. Másodtermények sikeresen csak jó erőben levő földeken termelhetők. A biztos termés céljából vetésük előtt vagy jól érett istállótrágyát vagy műtrágyát célszerű lesz adni. A másodtermények után, még korai letakarítás esetén is csak tavaszit vessünk, mert a másodtermények természetesen felhasználják a talaj vízkészletét. A másodtermés eszköz arra, hogy a rendelkezésünkre álló földet okszerűbben kihasználhassuk és főkép a takarmánytermeléssel állataink jobb kiteleltetését biztosíthassuk. A másodtermésű takarmánnyal a nyári zöldtakarmányozás folytonosságát biztosíthatjuk és a lucernát meg lóherét mind szénának készíthetjük el s megtakaríthatjuk télire. — A banskábystricai járás földművesei példásan teljesítik beszolgáltatás! kötelezettségeiket. A besztercei járás földművesei tudatában vannak annak, hogy mily nagyfontosságú a dolgozók ellátásának biztosítása, ezért ennek érdekében beszolgáltatási kötelezettségeiknek példásan tesznek eleget. 1949 májusában a szarvasmarha 155 százalékban, a sertések beadását pedig 215 százalékban teljesítették. Június első hetében a marhahús 158.5 százalékban, a sertéshús beszolgáltatásban pedig 170 százalékban tettek eleget. A tej beszolgáltatását 123 százalékban teljesítették. traktorosokkal, de nem én! ? > . Az én pénzemen ők nem fognak hízni, engem ne édesgessenek en gedményekkel. Van igám a szántáshoz. Mást is kisegíthetek vele — olcsóbban mint a traktor. István: Másra használhatná, hasznosabbra. Maga is jól tudja, hiszen okos gazda, kiszámíthatja ... Miért ellenkezik? Sovánka: Megmondom a sze medbe kereken: azért, hogy ez a keserves új világotok, amelyről annyit szájaltok, dőljön össze, de úgy, hogy egy mákszemnyi se maradjon belőle... Most aztán fuss, jelents fel, rakass bilincset rám és vessetek tömlöcbe... Hogy a Mennybéli rogyassza rátok ezt a búval bélelt eget! István: Gazduram, megálljon, ne szaladjon!... Ne féljen, nem fogom feljelenteni. Inkább nézzen be hozzám egyszer estefelé. Tiszteljen meg a látogatásával, ha van egy félórája ... Szeretnék magával eldiskurálni egy-i ről-másról.. a