Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)
1949-06-23 / 62. szám, csütörtök
1949 június 23 UJSZ0 Nyolc éve már... Ragyogó meleg júniusi nap volt, a huszti állomáson állt vonatunk, amely sokszáz fiit és lányt vitt kényszermunkára a máramarosi hegyek közéHangulatunk nagyon nyomott volt. A völgykatlanba beszorult hőségben úgy látszott, mintha megrekedt volna a levegő. Az egyik porkoláb leugrott a vonatról és beszaladt a söntésbe. Bizonyos, hogy meg sem ihatta pohár sörét, mert máris rohant vissza és őriilt izgalommal kiáltotta oda társainak: — Hallottátok már? Lassan az egész vonaton végigszivárgott a hír: megtámadták a Szovjetuniót, átlépték az orosz határt! Diadalittas fasiszta tisztek ostoba vicceket faragtak és Kőrösmező felé óránként újabb és újabb tehervonat robogott, amelyek lobogó zászlókkal voltak felvirágozva és rohantak a fekete Tiszt völgyének. A pillanatokra megálló vagónajtók mögött gondterhelt, hallgató ari.ok bukkantak fel és ezt kérdezték hangtalan szavakkal: — Hova visznek bennünket, kiért harcolunk? Az Erdős-kárpátok bércei felett ágyúdőrgést hozott a szél és az ágyúdörgés a ml vágón iorunk lakóinak szívében nyugtalan dobogássá fokozódott. A kishitűek azt kérdezték: Kibírja-e a nyomási a Szovjetúnió, mi lesz ennek a vége? Mi azt válaszoltuk nekik: 1919-ben a rongyos, éhes, fegyvernélküii Vörös Hadsereg 4 intervenciós hadsereget zúzott széjjel, most 20 év multán legyűri a német fasizmust is. De azért féltünk é s remegtünk. Féltettük az új életbe lendülő drága szovjet embereket, az aranyos ukrajnai búzát, a Don medence földből kinőtt új iparvidékeit. Féltettük az elvtársakat, akik 20 évig önmegtagadó aszkétizmussal harcoltak a tőke alól felszabadult teremtő nép jobb életéért, amelyet ez a távoli ágyúdörgés Ismét romokba dönt. Nyolc éve már... Néhány nappal később Szatmárnémetibe kísértek bennünket. Itt sikerült néhány elvtárssal összeköttetésbe jutni, akik Sztálin beszédéről hoztak hírt. Sztálin azt mondotta ezekben a súlyos órákban, hogy a Vörös Hadsereg hivatása nemcsak a haza területére betört ellenséges csapatok megsemmisítése, de az európai népek, a német járom alatt sínylődő európai proletárok felszabadítása is. Mi ezt megbeszéltük egymás között és erőt adott nekünk a további nehéz napokban. Nyolc eve már. Ez a nyolc év az európai népek életében döntő változást hozott. A Vörös Hadsereg győzelmes harca nyomán feltámadtak Európa népei és élethalál harcot kezdtek a tőkés uralom, a fasizmus és az imperializmus ellen. Ezt a harcot egyiiit vívjuk Európában és Ázsiában, sok százmilljnyian fehérek, feketék, sárgák vállvetve, mert e za harc mindannyiunk közös harca. A magyar, szláv, oláh bánat mindvégre egy bánat marad és mi mindannyian magyarok, szlávok, románok, k.naiak és mások a Jangcsekiang és az Odera mellett, a Sárga tengertől az Északi Jeges tengerig egy ütemben menetelünk a szocializmus felé. A Vörös Hadsereg dlidalmas zászlainál feléledő népi demokratikus országok szabad életet kezdtek. A szabad ember szabad életét élik már és a hatalom nem a termelő eszközük volt birtokosainak kezében van. A Prágába érkező magyar kormányküldöttséget a Wilson pályaudvar kapujában kék munkaruhás munkásmilica ércbemerevedett sorfala üdvözölte és mi mindannyian az üzemekben, a gyárakban, az aranyos búzakalászt rengető földeken proletár üdvözléssel felemelt ököllel fordulunk kelet felé és azt kiáltjuk a Don, Dnyeszter, Dnyeper dolgozóinak: Elvtársak! Vigyázzunk a strázsán, hogy meg ne Ismétlődjék az 1941 június 22-éje és veletek együtt haladunk azon az úton, amelyet l.enin, a népek nagy tanítómestere és tanítványa Sztálin elvtárs jelölt ki számunkra! Hálás szeretettel köszöntjük ezen a napon a szovjet Hadsereg katomlt, akik megajándékoztak a szabadsággal és minden törekvésünkkel azon leszünk, hogy méltók legyünk azok emlékéhez, akik Európa csataterein vérüket ontották értünk. Egy óhajtásunk van csak, a béke, amelyet minden eszközzel megvédünk, mert ez jelenti számunkra a nyugodt életét, "a szocialista munkát, a dolgozók szabad holnapját. Nyolc éve már de ezt a napot örök mementóként szívünkbe véssük és emlékeztetjük rá azokat is, akik nyugaton csahos szájjal újabb intervencióra gondolnak: Vigyázzatok! Attörhetetlcn sziklafalba rohantok és sorsotok a támadó sorsa lesz! A német imperializmus vereségének mementója legyen tanulság azok számára, akik oly büszkén reménykedtek ennek győzelmében és a mi számunkra, akiknek a Szovjetúnió nagy Honvédő Háborúja meghozta a szabadságot H. L. Hao-cc-iBs: | M R aj Rgp szabadságharca egybeolvad a világ valamennyi szabadságszerető népének imperializmus elleni küzdelmével Összkána tanácskozó testüket létesül új, demokratikus kormány alakítására — A néphadsereg felszabadította Csangsa városát A Dél-Kínában előrehatoló népi hadsereg a Reuter-hírügynökség jelentése szerint, vasárnap elfoglalta Csangsa városát, Kantontól 560 kilométerre északra. Csangsa a hankau—kantoni vasútvonal mentén fekszik. A néphadsereg nem ütközött ellenállásba. A Kuomintang-csapatok Hongja nba menekültek. Ez a város 160 kilométerre délre fekszik Oangsától és a Kantonhoz vezető út kapuja. * Pekingből jelenti az Üj Kína Hírügynökség: Mao-Ce-Tung elvtárs nagy beszédet mondott Pekingben, annak a bizottságnak az ülésén, amely az összkínai tanácskozó testület létesítését készíti elő. Mao-CeTung vázolta a tanácskozó testületre váró feladatokat és rámutatott munkájának nagy jelentőségére. A tanácskozó testület első feladata új demokratikus, koalíciós kormány alakítása, amely vezeti a kínai népet, felszámol'a a reakciós Kuomintang maradv&nvait és kezébe veszi az ország politikai, gazdasági és kulturális újjáépítését. Ennek a tanácskozó testülethek összehívását a Kínai Kommunista Párt május elsején javasolta a kínai népnek. Azóta valamennyi demokratikus párt és tömegszervezet hozzájárult a javaslathoz, beleértve a nemzeti kisebbségeket és a tengerentúli kínaiakat is. A tanácskozó testület és az általa választandó demokratikus koalíciós kormányzat képviseli az egész kínai nemzetet és vezeti a szabad Kína felépítését a függetlenség, a szabadság és a béke alapján. Egyesíteni fogja mindazokat az erőket, amelyek ezen az alapon állanak. A kínai demokratikus elemek egyesülésének feltételeit a Néphadsereg teremtette meg-, amely három év alatt megsemmisítette a reakciós Kuomintang hadseregét, legyó'zte a külföldi imperialistákat és felszabadította az ország legnagyobb részét. Miután a nankingi tárgyalásokon leleplezték a Kuomintang kétkulacsos áruló politikáját, a Néphadsereg átlépte a Jangce-folyót, felszabadította Nankingot, Sanghájt, Nsncsangot, Siant és több nagy délkínai várost. Felszabadító harcában olyan diadalt aratott, amilyenre még sohasem volt példa Kína történelmében. A felszabadító Néphadsereg összesen öt és félmillió Kuomintang-katonát semmisített meg. A Kuomintang jelenleg még fennálló hadereje, beleértve valamennyi reguláris és irreguláris alakulatot, már alig másfélmillió fő. Ezeknek az erőknek végleges felszámolása még eltarthat bizonyos ideig, de senki sem kételkedhetik a végső győzelemben és az egész ország felszabadításában. Ez az egész kínai nép hatalmas győzelmét jelenti a reakció és az imperializmus erői felett. A kínai nép szabadságharca egybeolvad azzal a küzdelemmel, amelyet a világ valamennyi szabadságszerető népe folytat az imperializmus és a reakció ellen. Az imperialisták lázították és támogatták a kínai reakciósokat és árulókat. Arra bujtogatták őket, hogy álljanak ellen a kínai szabadságharc feltartóztathatatlan lendületének. A szabadságszerető kínái népnek fel kell készülnie arra, hogy az imperialisták, a kínai árulókkal együtt, még egy bizonyos ideig folytatják kétségbeesett erőfeszítéseiket s felhasználnak minden eszközt, hogy meghosszabbítsák bukófélben lévő uralmukat és kitolják végső összeomlásuk napját. Lehetséges, hogy vesztegzár alá veszik a felszabadított kínai kikötőket, hogy gazdasági és közlekedési szankciókat alkalmaznak, lehetséges az is, hogy az utolsó pillanatban újabb katonai segítséget küldenek a végnapjait élö Kuomintangnak. De mindez nem menti meg őket a teljes összeortllástól, mindez nem tartja fel a kínai szabadságharc végső győzelmét. A kínai népnek éppoly elszántsággal és éberséggel kell folytatnia harcát az imperializmus és a reakció ellen, mint ahogyan ezt a szabadságharc eddigi szakaszában tette. Éppen ezért szükséges valamennyi demokratikus erö összefogása a végső győzelem kivívása és a szabad Kína felépítése érdekében. Mao-Ce Tung elvtárs óriási lelkesedéssel fogadott beszéde után az előkészítő bizottsá<r elhatározta a tanácskozó testület összehívását és hozzálátott a szükséges előkészítő munkához. A tanácskozó testület 510 küldöttből áll, akik negyvenöt nagy szervezetet képviselnek. A 45 szervezet között 14 demokratikus párt és csoport, 9 területi, 6 katonai és 16 tömegszervezet. Ezek együttesen képviselik az egész kínai dolgozó népet, a munkásokat és parasztokat, az értelmiséget, a Néphadsereg katonáit s tisztjeit. Az előkészítő bizottság kidolgozta a szervezeti szabályzatot és megválasztott egy 21 főből álló állandó bizottságot, amelynek elnökévé MaoCe-Tungot választották. ] V lm fen IS A/N S Z Tungkuan &""' \ les fan ) H 0 N A \ Magyar jegyzék a jugoszláv kormányhoz: A magyar kormány érvénytelennek tekinti a magyar-jugoszláv gazdasági egyezményt A magyar külügyminisztérium a kormány nevében a következő jegyzéket intézte a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányához: „1947 július 24-én a magyar és jugoszláv kormány ötéves gazdasági, együttműködési egyezményt kötött, amelyet a magyar kormány abból a célból írt alá, hogy a két ország közötti kapcsalatokat a tervgazdálkodás alapján mind a termelési, mind a külkereskedelmi vonalon erősítse. Ezzel a megegyezéssel a magyar kormány igen komoly feladatokat vállalt magára és kötelezettségeihez híven a hároméves tervben fenntartotta Jugoszlávia részére mindazokat az ipari kapacitásokat, amelyek a szállítandó javak gyártásához szükségesek. Alig fél esztendővel a szerződés megkötése után, 1948 januárjában a jugoszláv kormány képviselői a szerződés kereteinek szűkítését javasolták, nevezetesen a szállításoknak egy-egy oldalon 120 millió dollárra való csökkentését. A magyar kormány a jugoszláv kormány kívánságát teljesítve hozzájárult ehhez a csökkentéshez, noha a magyar termelési és külkereskedelmi szervek átállítását tette szükségessé és így a gazdasági életben zavart okozott. Már akkor megmutatkozott tehát, hogy a jugoszláv kormányzatban olyan erők működnek, amelyek a népi demokratikus Magyarországgal a gazdasági kapcsolatokat nem kiterjeszteni, hanem szűkíteni és zavarni igyekeznek. Még inkább világossá vált ez az egyezmény végrehajtása során. A Jugoszláv kormány képviselői a szükséges technikai adatok közlését rendszeresen hátráltatták és a megjelölt javak szállítását nem kötötték le az egyezményben előirányzott időpontra. A magyar vállalatok például 1948 júliusában, szeptemberében és decemberében több mint 5.1 millió dollárra rúgó szállítási ajánlatot tettek az ötéves egyezmény keretében és ezeket a két kormány megbízottai úgy az árakra, mint egyéb feltételekre nézve teljesen letárgyalták. A magyar szállító fél a kötleveleket elfogadta, a jugoszláv megrendelő viszont a kötleveleket többszöri felszólítás ellenére ezideig sem írta alá. A magyar köztársaságra nézve tűrhetetlen állapot, hogy az 1948 júniusában Jugoszlávia részére fenntartott termelési kapacitás a jugoszláv fél zavartkeltö szándéka miatt egy éven át kihasználatlanul maradt. Hasonló a helyzet a Jugoszláviából Magyarországba irányuló behozatal szempontjából. Jugoszlávia hátralékban van olyan áruk szállításával, amelyeket a szerződés értelmében még 1947-ben vagy 1948-ban kellett volna szállítani. A rosszakaratnak legvilágosabb bizonyítéka az, hogy Jugoszlávia hónapok óta nem szállítja le Magyarország részére az ötéves szerződés keretében lekötött vasércet és ezzel vas- és acéltermelésünket zavarja. A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányának ez ügyben tanúsított magatartása azt bizonyítja, hogy egyrészt a jugoszláv kormány képtelen, vagy nem is kíván tervszerű gazdálkodást folytatni és másrészt, hogy ellenséges magatartást tanúsít a szocializmus útján járó országokkal szemben és gazdasági kapcsolatait nem velük, hanem az imperialista hatalmakkal kívánja erősíteni. Ilyen körülmények között megszűntek azok az előfeltételek, amelyeknek alapián a magyar .kormány az ötéves magyar-jugoszláv gazdasági egyezményt aláírta. Az egyezmény csak úgy lett volna végrehajtható ha mindkét ország továbbhalad a szocializmus útján, már pedig Jugoszlávia letért erről az útról. A magyar külügyminisztérium következésképpen megállapítja, hogy a Magyarország és Jugoszlávia között létrejött egyezményt, amely a két ország tervszerű gazdálkodásának megszilárdítását célozta, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya eszközként használja fel a magyar tervgazdálkodás megzavarására. A magyar kormány nem tűrheti, hogy az ötéves egyezménynek Jugoszlávia részéről történő folyamatos megszegése hátráltassa és visszavesse Magyarorsi ig gazdasági fejlődését. Mindezek alapján a magyar külügyminisztérium kormánya megbízásából kénytelen kijelenteni, hogy miután a jugoszláv kormány az 1947 július 24-én kötött ötéves gazdasági együttműködési egyezményben vállalt kötelezetsségeinek nem tett és nen tesz eleget, a magyar kormány ezt az egyezményt érvénytelennek tekinti — fejeződik be a magyar jegyzék. n földművesek és a népbíztosítás Vidéken az a nézet terjedt el, hegy azok a földművesek, akik egy hektárnál kisebb földön gazdá kodnak, nem esnek a népbiztostási kötelezettség alá. Ez he ytelen feltevés, mert tekintet né kül a föld nagyságára az ösz-i szes fö.dművesek kötelesek magukat b.ztosltani. Az egy hektárnál kisebb földterületen gazdálkodó földművesek csak abban az esetben mentesek a köteles biztosítás a ól, ha a mezőgazdasági termékedet tisztán csak a saját szükség'etük kielégítésére fordítják és ha mint máshol alkalmazottak máf be vannak jelentve a biztosító intézeteknél. Ha ezek az előfeltételek nincsenek meg, abban az esetten minden földműves köteles magát bejelenteni ha kisebb gazdaságot is művel. Franciaországban növekedik a munkanélküliség A párizsi Várcsi Tanács gyűléisén Kaymond Rossus kommunista tag rámutatott a Marshall-terv káros következményeire, mely Fi anciaországban állandóan fokozódó munkanélküliséget idézett elő. Eddig — mondotta —• csak Párizs környékén 120 ezer, magában Párizsban 90 ezer a munkanélküliek száma. A munk nélküliség a cipők és konfekciós ipar alkalmazottait sújtotta a legjobban. Az államosított Billanccuits és a Chateauroux repülőgép-gyárak munkásai sztrájkba léptek, hogy így tiltakozzanak a kermány határozata ellen, mely a Párizs környéki 7 repülőgépet gyártó üzem lezárására irányult, am vei további 7 ezer munkás és technikai alkalmazott vált volna munkanélkülivé. 0 kormány jóváhagyta, a testnevelésről szóló űj törvényt A kormány keddi ülésén az iskolí, tudomány és művészetügyi miniszter javaslatára jóváhagyta a t-stnevelésről és a sportról szóló új törvényt. A kormány ezzel a lépésével bebizonyította, hogy nagy gondot fordít az egységes testnevelés sikeres kifejlesztésére. A törvény alapján állami b zottságot létesítenek a tes'nevelés és a sport szí.nára, melv mint a népi demokratikus gondoskodás képviselője, főleg egységes szellemi, módszeres és szervezési alapelveket valósít majd meg az államosított testnevelés terén A központi igazgatás hivat a" a a Testnevelés és a Sport Ál'ami Hivatala nevet kapja, me'ynek feladata, hogy ezek kifejlesztéséről gondoskodjon. A hivatal vezetését köztársasági elnökünk a kormány egyik tagjára bízza. Szlovenszkó részére a tes neve'éssel és a sporttal kapcsolatos feladatokat a Testnevelés és a sport szlovenszkói bizottsága végzi majd. A családtagok köteles biztosításáról A csa^dtagok, akik önálló jöved lemmel rendelkeznek 1948 október 1-től kezdve, szintén a kö.eies jövedelmi biztosítás alá tartoznak. 1949 december 31-ig azorban betegségi biztosítás alá nem esnek. Fbből kifolyólag betegség esetén nem tarthattak igénvt intézeti gyógyintézeti kezelésre. A Nemzeti Biztosító elhatározta, hogy ezeknek a személyeknek a legszükségesebb kezelést biztosítja. Betegségük idején azonban táppénzben nem részesítik őket. Ha ez az intézkedés ideiglenes is, mégis bizonyítja, hogy a népbiztosítás gondosko-i dik a különböző kérdések megoldásáról, melyek a népbiztost, tásról szóló törvény életbelépte* tése után felmerültek.
