Uj Szó, 1949. június (2. évfolyam, 44-68.szám)
1949-06-23 / 62. szám, csütörtök
4 ÜJSZ0 19 Í9 június 23 Csökkenteti költségekkel - íokozoií hozadék Dr. Falían mezőgazdaságunk időszerű Kérdéseiről Dr. Falfan földművelésügyi meghatalmazott a legutóbbi napokban Bratisiavában nagyjelentőségű beszedet mondott, amelynek legfontosabb pontjait az alábbiakban idézzük: Szemünk előtt folyik az ipar és az építészeti szektor dolgozóinak hatalmas szocialista versenye. A kapitalista világban, a gazdasági élet harcában a kapitalizmus ragadozó, farkasétvágyú harcot folytatott, amelynek során az erösebb kérlelhetetelenül megsemmisítette a gyengébbet. E harcban a kisiparosok, kézművesek, kisparasztok nagy tömegei őrlődtek fel a tökével, a nagybirtokosokkal és a falusi gazdagokkal folytatott harcban. A mi szocialista versenyünk nem az ilyen konkurrenciaharcot akarja megvalósítani, éppen ellenkezőleg, azt akarja elérni, hogy a dolgozó kisember a verseny folytán gazdaságilag, kulémelkedjék. A szocialista verseny a dolgozó ember termelési képességét emeli, azaz a termelési költségek csökkentésével, a hozadék emelésével az ipari termelést gazdaságosabbá és olcsóbbá teszi. A szocialista verseny győztesei senkit sem fognak nyomorba dönteni, de az egész dolgozó társadalom tiszteletét és szeretetét fogják megszerezni. Ami az ipari szocialista versenyre vonatkozik, az a mezőgazdasági ágban is fennáll. Ha az ipar és az építés szektorában a szocialista versennyel azoknak fejlődését, a termelés emelkedését akarjuk elérni és hasznosságát fejleszteni akarjuk, akkor a mezőgazdaságban is emelni kell a termelést és ezzel együtt a termelés hozadékát is. És pedig azért, hogy dolgozó társadalmunk közellátását megjavítva a földműves nép jöveturálisan és erkölcsi szempontból fel- | delmét és életszínvonalát emeljük. Miért !ie!l a mezőgazdasági termelési emelnünk? Azért, hogy elsősorban a dolgozó nép ellátását biztosítsuk, hogy kenyérrel, tejjel hússal, tojással, zsiradékkal, zöldséggel elláthassuk a szebb jövőnket építő munkásságot. A fogyasztás nemcsak a városi munkásságnál van emelkedőben, de ugyanezt az emelkedést tapasztalhatjuk a falu lakosságának körébeh is. Emelkedő szükségleteink fedezését csak azon földadta terményekkel tudjuk biztosítani, amely földeket apáinktól örököltük, de éppen az itt említett okok következtében ennek a földnek lényegesen többet kell adnia, mint apáinknak nyújtott A produktivitást, a földműves munka termelékenyebbé tételét azért kell emelnünk, hogy iparunkat jleszteni és továbbépíteni tudjuk, de nem utolsó sorban azért, mert ez magának a földműves társadalomnak érdeke is. Ipar nélkül nincs haladás, nincs kultúra és az általános életszínvonal emelkedését sem lehet biztosítani. A kapitalizmus érdeke az volt, hogy országunkban a mezőgazdaság elmaradott legyen, mert csak így tudta biztosítani az olcsó munkaerőket, akik alamizsnának nevezhető bérért kényszerültek a nagybirtokokon a mindennapi sovány kenyerüket megkeresni. Kormányunk a Kommunista Párt vezetésével Szloveszkó iparosítását akarja kiépíteni, hogy ezáltal minden időkre eltávolítsa a szlovenszkói nép nyomorát. A fejlődő, épülő ipar új munkaerőkre szorul és ezeket az erőket csak a falusi földműves dolgozó nép kihasználatlan kádereiből lehet feltölteni. Ez annyit jelent, hogy a földet, amelyet eddig tíz ember munkájával müveitünk meg, ezentúl nyolc, hét, hat, süt esetleg öt emberrel kell megmunkálnunk és az így felszabadult munkaerő örömmel kapcsolódhat az ipar és az építkezés munkájába. El kell távolítanunk a gazdasági, szociális és kulturális különbséget, a diszparítást, a kapitalizmusnak ezt a rossz örökségét, amely ma a mezőgazdaság és°az ipar, a város és a falu között fenáll. Kapával, kaszával dolgozunk ma, kézzel vetünk, az ekét a kis tehén'-e húzza, akárcsak száz évvel ezelőtt, ahelyett, hogy traktorokat, kaszálógépet éa a mezőgazdasági technika többi új gépeit felhasználnánk. A mezőgazdaság és az ipar termelékenysége között körülbelül akkora a különbség, mint a falusi szövő és egy modern textilgyár között. Ennek a magyarázata az, hogy a város és a falu között oly hatalmas szakadék keletkezett, ebben kell keresni magyarázatát annak, ---hogy a gyárak és a falusi földmunkások között oly nagymérvű életezínvonalkülönbség van. A színvonalkülönbséget csak azzal lehet kiküszöbölni, ha mezőgazdaságunk az adott földterületen többet, jobban és olcsóbban fog termelni. A termelés elavult technikáját, a gazdasági vélemények túlhaladott álláspontját ma fel kell cserélnie az új technika és a mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteivel. Az igaz. hogy a természet adako• d e csak azoknak, akik a természetet hatalmuk alá tudják gyűrni, illetőleg, akik céltudatosan tudnak a természet kialakulásába beavatkozni. Ha azt akarjuk, hogy áldásaival bennünket bőségesen jutalmazzon, úgy magunknak kell azt átformálnunk, mert kizárólag csak ezzel a módszerrel tudjuk földműves népünk életszínvonalát felemelni. Használjuk ki karunk vívmányait! Az elmúlt esztendőben egy hektáron átlagosan 14 mázsa búzatermés volt. Tudjuk azonban, hogy 20 mázsát, vagy még ennél is többet tudnánk elérni. A tehenek átlagos tejhozadéka 3 liter volt, ugyanakkor a tehenek 10 liter tejet is tudnak naponta adni. Vannak legelők, amelyek hektáronként 60—70 mázsa szénát tudnak évente adni, nálunk az átlag csak 9 mázsa. Vannak földműveseink, akik egy esztendöban két termést hoznak ki a földből, vannak községek, amelyek nagy összeg-eket vesznek be a gyümölcseladásból. El kell ismernie mindenkinek. hogy a traktorral felszántott, a műtrágyával megtrágyázott föld nagyobb hozadékot nyújt és mindenki tudatában van annak, hogy a a földnek ily módon való ma 0asabb termelési módozata nálunk létezik. A baj csak ott van, hogy nem minden földműves használja ki a modern technika és a modern mezőgazdasági tudomány adottságait. Ha a föld 15 mázsa gabona helyett 20 mázsát adna, 600 ezer sertéssel többet hizlalhatnánk, ha 9 mázsa széna helyett átlagban 60 mázsa hektáronkénti szénatermelésünk lenne, marhaállományunkat 200 ezer darabbal emelhetnénk és igy folytathatnánk tovább. Ebben rejlik a probléma alapja, ez okozza az egyenlőtlenséget, hogy a mezőgazdaság nem termel annyit, mint amennyit az adott technikai előfeltételek mellett termelhetne. Földműveseink túlnyomó részben és átlagban két-három hektár földön gazdálkodnak. Az egész család sokszor négy-öt tagjával dolgozik ezen a kis földterületen. Ez a csekély birtoktest nem tudta elégségesen kiaknázni a család munkaerejét és így természetesen a család számára nem tudta biztosítani az illő kereseti lehetőséget. Ma Szlovenszkón az ipart fejlesztjük és ez felszívja az összes szabad erőket. Ma már a földművesnek nincsenek gondjai, hogy felserdülő gyermekeit hol fogja elhelyezni. E gondoktól a népi demokratikus rendszer mentesítette, mert ma nem munkahiányról, de inkább munkáshiányról lehet beszélni. A hektárhozadékot úgy tudjuk emelni, ha rendes vetőmagot használunk, ha a íöldet helyesen trágyázzuk, ha traktorral szántjuk. Traktor használatával a földet nemcsak kulturáltabbá tesszük, de a munkaidőt is lerövidítjük. Továbbá a föld meliorizálásával, a szükséges vízlecsapolással, a legelők rendbehozatalával is segítjük a termelékenység eredményesebbé léteiét. A múltban az egész gazdasági élet a kapitalista érdekek függeléke volt, amelv csak a maga basznának emelését tartotta szeme előtt. I a különbség a régi és az új mezőgazdasági politika között? A mai árkülönbség a búza és nz élőmarha ára között akként változott, hogy az utóbbi 1 kg-nyi ára 4.1 kg búzának felel meg Az első köztársaság idején az élőmarha kg-kénti ára 2.9 kg búzának felelt meg. Másszöval ez annyit jelent, hogy a háború előtt 34 kg-nyi marhahúst kellett eladni, hogy 1 mázsa búza árát elérjük. Ma csak 24 kg az 1 mázsa búza ellenértéke. A múltban a kisparaszt a kapitalista kizsákmányolók kénye-kedvére volt kiszolgáltatva, a népi demokratikus rendszer érdeke viszont az, hogy a kisparaszt életszínvonala emelkedjék és ennek elérése érdekében a legmeszszebbmenő segítséget és támogatást biztosít a kisparaszt számára. Az egységes földműves szövetkezetek létesítésével az állam az egészséges földműves politikát vezeti be, amelynek megvalósításával a földműves-társadalomnak alkalma nyílik a rendszerünk adta szociális és kulturális eredmények kihasználására. fiz újítók kötelességei Az újítóknak a termelési módszerek megjavítása érdekében hozott javaslatait az egész földművestársadalomnak meg kell ismernie, hogy az újítók és mintagazdák tapasztalataiból merítve, ezeket az újításokat a maguk életében felhasználhassák. A kormány ezeket az úttörőket megbecsüléssel üdvözli, mert maga is azt vallja, hogy a kis- és középparasztok, a traktoristák, gyümölcstermelők és az állami mezőgazdasági földmunkások, földműves szakértők, egyszóval az egész földműves társadalom tegye magáévá az újítók kipróbált javaslatait. A mezőgazdasági szocialista versenyhei., a földművesek nemes versengésben oly élmunkásokra teszünk szert, akik tudatában lesznek annak, hogyan lehet jobban és eredményesebben termelni, éppen ezért már ma kell megindítani a községenként! termelési versenyeket az egységes , földműves szövt'kezetek. illetőleg az Egységes FöíJműves Szövetség vezetésével. A szocialista versenymozgalmat két hatalmas cél kövteli. Az első az egységes földműves szövetkezetek megvalósítása és fejlesztése, a második cél az. hogy a növénytermesztésben és állattenyésztésben az 5 éves tervben megállapított termelési .feladatok teljesíttessenek. Ennek érdekében földműveseinknek fokozott figyelmet kel' szentelniök az állattenyésztés fejlesztésére, amelyet a szövetkezeti legelők és kaszálók javításával, a takarmánytermelés fokozásával tudunk biztosítani. HWWHM WWWWWWM MI WH HII MMH — Gyapotültetvények Magyarországon. Magyarországon már több évt kísérleteznek gyapottf -meléssel. A multhan a kísérleteket a magánkézben lévő gyárak vezetőségei akadályozták. A Szovjetúnióbóí olyan magvakat importáltak, melyek még a 45 fok szélességi cv alatt is jó termést hoznak Ez a gyapotfajta 120— 150 nap alatt beérik. Az idén Magyarországon 650 kat. hold földterületet vetettek be gyapottal. Ha a termés és az ezt feltételező időjárás kedvezőnek bizonyul, a jövő éven 100.000 kat. hold területet vetnek be gyapottal, FÖLDMŰVESEK! ítlké^züUele'k-e már az aratásra ? • A'viz'gáltátok e már gépeiteket? j Gondoltatok-e már arra, hogy saját munkátok befejezése után • szomszédi segítséggel társait, k vagy a szorrszédos fala közös- J ségénak segítségére siessetek ? • Sz állatni gazdaságok gútai földmunkásai élmunkásai akarnak lenni a csehszlovákiai földmunkásoknak Táncos István, a „gútai nemzetség" proletárjainak harcos vezetője, tegnap felkereste szerkesztőségünkéi, hogy elbeszélgessen velünk a Csehszlovákia; magyar dolgozók munkafeiadaiairól, hogy megvitassa velünk terveit, amelyeket valóra akar váltani, hogy azokkal e nagy csallóközi köizség kis- és középparasztjait, falusi munkástömegeit az aktív munkába bekapcsolva a dolgozó tömegek azon sorába állítsa, amelyek maradéktalanul kívánják végrehajtani az öszszesség javára az' ötéves tervvel kapcsolatos munkákat. Táncos István, ez a tagbaszakadt, harcos munkás, a gútai Kommunista Párt legidősebb tagja. Arcáról a falu egészsége sugárzik, boldog, öntudatos mosoly ül az ajkán, amikor a jövő feladatairól beszél. Pedig nagy megpróbáltatásokon ment át, meghurcolásokban gazdag életen ment keresztül, amelynek minden egyes útszakaszán a munkás nép, a dolgozó parasztság javát szolgálta A fasizmus, a horthy és hitlerista rendszer őt is kiszakította a falujából, mint oly sok gútai társát és a dachaui koncentrációs táborba vitte, ahonnan tört egészséggel tért vissza. De a szocialista eszme győzelmes előrehaladása új erőt adott e tisztakezű, egyszerű embernek és az elsők között volt, aki már 1945-ben tevékenyen kapcsolódott be a szocializmus építéséért folyó küzdelmünkbe. Ma a gútai 4-ik pártkörzet vezetője, lankadatlan erővel dolgozik, hogy a falu életét és a községben felmerülő ezernyi kérdés a baráti és testvéri megértés útján, megoldást nyerjen. Beszélgetésünk során a mai gútai helyzet megvitatása ig szóba került. Talán tudjátok már, mondotta Táncos István, hogy az utóbbi hetek során Gútán a legtöbb gondot a Csehországból visszatért magyarok elhelyezése okozta. Örömmel állapithatom meg, hogy ezt a nehéz kérdést, a 72 család elhelyezését ma már majdnem egészen megoldottuk, A kormánytényezők közbelépése oldotta meg a helyzetet. E kérdés elintézése céljából egy-két héttel ezelőtt Szlovenszkó fővárosában küldöttség járt, amelyet Napv Lajossal és öszi Dávidnéval vezettünk. Bratisiavában először Cech elvtársnál jártunk, majd dr. Husáknál, a Megbízottak Testületének elnökénél. Mindketten nagy megértéssel kezelték kérésünket és azonnali közbelépésükkel, szükséges intézkedéseik-' kel odahatottak, hogy ez a gútai probléma mindenki megelégedésére elintéződjék. Alig egy hét leforgása alatt elhelyezést nyert 60 család, de ígéretet kaptunk arra vonatkozóan is, hogy a fennmaradó 12 család is a legrövidebb időn belül megfelelő elhelyezést fog kapni. Hogy áll Gután a szövetkezet kérdése ? Táncos István dolgos kez« összeszorul és akadozva törnek elő belőle a szavak. Már az első pillanatban látszik, hogy Gútán a szövetkezeti kérdés terén nehézségek mutatkoznak. — Hát a szövetkezet kérdése bizony még csak vajúdik. A nagygazdák, a zsírosparasztjaink, akár magyar az, akár szlovák, mindent elkövet, hogy zsákutcába juttassa a kisés középparasztságnak ezt a nagy óhaját. Pedig az apróbb parasztok már nagy türelmetlenséggel várják az egységes földműves szövetkezet tényleges megvalósulását. Az előkészítő bizottság már megalakult, de azt olyan ügyesen eszkábálták össze, hogy a kisember alig jut ottan szóhoz. Az emberben felötlik a kérdés: nem értették talán meg Klement. Gottwald tanítását? A zsírosparaszt összefogása, már pedig ez most összefog, mert érzi, hogy a szövetkezet megalakulása az ő hatalmi térveszteségét jelenti a falun, gátolja nálunk a kialakulást. Nem is lehet szövetkezeti munkát kezdeni akkor, ha annak életébe, kialakulásába olyan emberek szólhatnak bele, akiknek háta mögött 50 meg 100 hold van, egy tanya, meg két tanya, cséplőgép, meg traktor s a szegényebb nép ajtó, ablak mögé szorul. Ahogy ez nálunk van. A szövetkezeti gépállomás is a zsírosparasztok vagyonát szaporította a közelmúltban. De most a szerződések megkötésével minden reménvünk megvan arra, hogv a kulákparacz fok hegemóniája, kisWöálysága a gépállomáson is megszűnik majd. Mi a gútai magvaroknak álláspontja a szövetkezetről? — A kis- és törpeparasztok álláspontja egyforma, legyen az magyar, legyen az szlovák. Az emberek nagyon érdeklődnek az egységes földműves szövetkezet iránt — veti közbe Dobi Kálmán —, Táncos István is replikázik: Számtalan azoknak a kis- és középparasztoknak a száma, akik az egységes földműves szövetkezetért való erösebb és határozottabb munkát sürgetik. Hogy hamarjában csak egy pár nevet mondjak, akik előttem ezt hangoztatták: Járosi Pál, szlovák elvtársam, no meg Szépe Kálmán, örtényi kisparaszt, Leckési József, Fekete Sándor, Molnár Terenc, de ki is győzné őket felsorolni. A beszélgetés tovább filyik. Gottwaldot. Slánskyt, DuriSt, Sirokyt idézzük kölcsönösen, akik mind útmutatót adtak a falusi kisembereknek arra vonatkozólag, hogy hogyan vegyék fel a harcot a falusi kizsákmányoló kulákság ellen. A beszélgetésbe Petrőczi Bálint riporterünk is beleszól, aki csak most érkezett meg Bálvány, Csörgő, Királynérét állami gazdaságokon tett látogatásáról * ő teszi fel az újabb kérdést: — Megjavult-e már a helyzet Királynéréten a munkások szociális viszonyait illetően? — Most, mióta a munkások maguk vették kezükbe szociális ügyeiknek intézését, a helyzet nagyon megjavult — állapítja meg Táncos István. Létrejött az üzemi tanács, amelybe a gútai munkásság is megnevezte kiküldötteit. így kaptak abban helyet SzlatW István, Keszelv Lajos, Angyal Kálmán, Szlatkí Kálmán és Marosi Gábor. A konyha, amelyre a legtöbb panasz volt, annyira feljavult, hogy maguk a munkások dicsérik a szociális helyzet állandó javulását, ami a munkások munkakedvét is nagymértékben fokozza. — Csak a minap voltam kfnt náluk, folytatta Táncos István, ahol meggyőződhettem az állami birtok munkásainak eltökélt szándékáról, hogy az összes gazdasági munkálatokat hiánytalanul fogják elvégezni. Ök maguk mondották, hogy megmutatják ország-világ előtt, hogy szívvel-lélekkel akarnak részesei lenni annak a harcnak, amelyet a bálvánvi állami gazdaság az ötéves terv sikeres végrehajtása érdekében indított. Be fogjuk bizonyítani, mondották nekem, hogy sem Királynéréten, sem másutt e nagy állami gazdaságon nem fog többé előfordulni, ami egyesek nemtörődömsége következtében az elmúlt mezőgazdasága évben történt, hogy a kukoricát télen hóban, vízben, sárban szedték le. A királynéréti állami gazdaságban olvan munkateljesítményt fosunk felmutatni, mondották a munkások, amelyet a kormánv és a párt vezetősége bátran odaállíthat követendő példaként mindenkinek. Abban a reményben búcsúztunk Táncos Istvántól, hogy a gútai földmunkások, kis- és középparasztok üzenete és fogadalma valóban valóra fog válni és a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja a beígért nagyszerű teljesítményeik eredményeiről és egv egészséges földműves egységes szövetkezet megalakulásáról fog Gútáról hírt adhatni, amely egyaránt fagia szolgálni a község szlovák és magyar dolgozó paraszti tömegeinek boldogulását és fejlődését.