Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-03 / 19. szám, kedd

ROMOK KÖZÖTT, SZÁSZORSZÁGBAN 1949 május w Vájjon tanultak-e? Ha apró kavicsokat dobálva a Pap-tó vizébe, elnézem az épségben maradt gyö' nyörü Schwerin álmos életét, ha emlékeimmel birkózva járkálok a berlini birodalmi kancellári palota kiégett romjai között, ha Lip csében eldöcög előttem a „romexpress", a téglatörmelékeket fu varozó csillesor, ha látom a sok daloló fiatalt, sürgölődő feketé zőt, kormosarcú kohászt, mindig csak ez jár a fejemben. Vájjon ráhúzhatja-e Clay tábornok még egyszer erre a népre a csukaszürkét, felhasználhatja-e ágyútölteléknek ellenünk a németet? Erről beszélgettünk Werner Rost elvtárssal is, a drezdai Zeiss Ikongyár 24 éves üzemi párttitkárával. Kereskedelmi alkalmazott volt, mi előtt pártiskolára küldték. Itt aztán feltűnt gyors felfogóképessé gével, elvtársi magatartásával, rokonszenves modorával. így került a nagy fényképezőgyár üzemi pártszervezetének élére. Megfelelt a bizalomnak: a politikailag nemrégiben még nagyon is elmaradt gyárban ma már minden harmadik munkás tagja a német Szocialista Egységpártnak, folyik a munkaverseny, emelkedik a termelés, az emberek tanulnak. „Nem hiszem, hogy akadna valaki Drezdában, aki a háborúra várna" — mondja. Itt állunk a város közepén. Körülöttünk, merre csak a szem ellát, nincs lakható épület. Rom, bombatölcsér, feketére égett téglahalmaz — számunkra ez itt most a világ. A DREZDAIAKKAL' NE SZÁMOLJON T

RUMAN 1945 február 13-án történt, amikor már eldőlt, hogy Drezdát a Szovjet Hadsereg szállja meg. A front nem volt már messzire, az emberek azt remélték, hogy a város megússza simán. Az élet ugyan nem volt könnyű — az élelem fogytán, a menekültek százezrei táboroztak a padlásokon, a pincékben, az utcákon, a tereken, de hát háború van, majd megváltozik minden, ha béke lesz. Azon a napon látogatott közéjük először igazán a halál. Reggel ezernyi foszíorbornbát szórtak az amerikaiak a Belvárosra. Nem a hadiüzemekre, nem is a kaszárnyákra, hanem oda, ahol a legtöbben laktak. Egyszeriben lángtengerré változtak a házsorok, a füst, a tűz az utcára kergette a népet. Ki a gyermekét kereste, ki az anyját, ki a férjét. Mások holmijukat mentették. És mikor a zűrzavar a tetőfokán volt, mikor az utcák torlódásig megteltek síró, kiáltozó emberekkel, jöttek újra az amerikaiak. Most sem a Göring, a Thyssen, a Flick halálgyárait keresték: a tömegbe szórták robbanó bombáikat, akár a hitleri „sasok" erejük teljében — valaha- Drezda büszkesége, a világszép Belváros sivataggá változott egy óra alatt. Oltani, menteni nem lehetett. Február 13-án 60 ezer ember lelte itt halálát — eltemetni sem lehetett őket, úgy égették el a hullahegyeket lángszóróval az SS ek, itt, az Elba partján. A szászok, akik eddig csak diadalmas hadijelentésekből ismerték, most tanulták meg, mi az imperializmus. „A drezdaiakkal ne számoljon Truman" — búcsúzik Werner Rost. Persze: ő párttitkár. De mennyire okultak a-volt fasiszták? „FOGALMAM SEM VOLT RÓLA •.." Ittmaradtam magamban az Elbánál. Békésen hömpölyög, ki gondolná róla, hogy a vasfüggöny szerepét szánták neki a nyugati tőkések. Most két világot hatáiol el egymástól: a békéét és a háborúét. Nem messzire innen, a túlsó parton már az amerikaiak tanyáznak. Üj ismerősömmel, Klauseval bandukolunk lefelé, az Elba folyásának irányában. Kereskedő. Utcanevet kérdeztem tőle — nem tudja, hol van ... „Nem vagyok idevalósi, magyarázza, Sachsenhausenból jötem". „Rózsi" — hasít belém az emlékezés. Eszembe jut a törékeny, szemüveges kis kolozsvári elvtársnő, akit, úgy hírlik, a sachsenhauseni táborban gyilkoltak le. És mennyi sok mást: oroszt, franciát, szerbet, lengyelt, görögöt, vagy magyart, ki számolja meg, hányan voltak? „Ott volt a híres megsemmisítő tábor" — jegyzem meg. halk reménnyel, hátha megtudok valamit az elvtársak sorsáról. Vállatvon: „Nem kell ám mindent elhinni, amit arról fecsegnek. Propaganda." — mondja enyhe sértődöttséggel. De tovább faggatom. „Fogalmam sem volt róla, hogy ott mi folyik" — ez a legtöbb, amit hajlandó az ottani szörnyűségekről mondaniTagad. Hazudik. Fasiszta. A MÁSIK NÉMETORSZÁG Lipcsében, a „Másik Németoriszág" kiállításon szemüveges fiatalember magyaráz kis diák csoportnak- A német ellenállási mozgalom emlékeit s a hitleri rémségeket mutatják be itt vagy öt nagy teremben. Jól rendezett, megdöbbentő anyag. Végigkísérem a csoportot. Bizony, szavuk sincs Varsó romjainál, se Belgrád bombázásánál, se az agyonvert áldozatok képeinél. Üvegszekrényhez érünk, benne egy csehszlovák elvtárs ökölnyi nagyságra aszalt feje. Diófatalpra erősítették, levélnehezékül szolgált valamiféle SStiszt íróasztalán. Irtózatos. Figyelem az arcokat. Merevek. Hát nincs ezeknek szívük? A szemüveges másodszor is elmondja, hogyan történt az eset. Üjra csönd. Pöttömnyi kislány — úgy tizenkétéves lehet — lép végre a csoporthoz: „Mit bámultok? — kérdezi. — Nem sajnáljátok? A vérebek, hogy tehettek ilyet?" Szőke haja van, kék szeme, piros arca. Ö a „Másik Németország". A jövő. Hálásan simogattam meg a haját. A HÁBORÚ „NEKIK" SEM KELL Az ember elhallgatja a Szent Tamás székesegyház orgonájának szavát — Bach játszott valaha rajta — megbámulja a wittenbergi templom kapuját, amelyre egykor Luther szegezte ki pontjait, emlékezik, ismerkedik. Az utca tele rommal, a járda vakkal, féllábúval, egykori fasisztával. Sok a szomorú, megtört, céltalan, árva ember, de több náluk már a vidám. Ocsúdnak, bár az osztályharc még mindig nehéz: a túloldalon ott áll az imperializmus, küldi át zavartkeltő ügynökeit. Vannak, akik Clay hangjában felismerik Göbbels szavát, fülük megszokta, odafigyelnek. De csak, amíg nem beszél háborúról. Akkor irtózattal fordulnak el, kis kenyérről, rossz ruháról, drágaságról beszélnek, feketéznek. A hltlerizmus neveltjei sem jók itt már ágyútölteléknek, Clay úr, nagyonis kiábrándultak, fáradtak. Robogunk Berlin felé. Zöldéi a mező, m'ndcnfelől füst: a gyárkéményeké. Mcisenben, a porcellángyár tövében vígan forog az ősrégi szélmalom kereke. Potsdamban, Nagy Frigyes kastélyának szétbombázott romjainál, dalolva vonul valamiféle ünnepre a szabad német ifjúság. Vörös zászlókat lenget a szél, száll a dal, amelyet másfél évtized hitlerizmusa sem tudott megfojtani: „Föl vörösök, proletárok". M. Gy. ÜJS20- — BESZÉLJENEK fl DOLGOZÓK! Létesítsenek külön alapot az újítási tervek megvalósítása érdekében CZ ÚJÍTÁSOKRÓL LuCenec (P—i) — A várostól alig egy kilométernyire fekvő Apátfalvára látogattunk el, hogy az ottani ötven éve fennálló híres textilgyár dolgozóival elbeszélhessünk. Még ünnepi hangulat tölti el az embereket. Sllin szovjet nagykövet, Smidke, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, feleségük és számos más kísérő jelenlétében a napokban tekintették meg az üzemet. Ez kitüntetésnek is sz-Smít, mert egész Szlovenszkó területén csak 4 vagy 5 nagy üzembe látogattak el. Nagy érdeklődést tanúsítottak a dolgozók munkája, sz ociáiis berendezése és egészségügye iránt, azonkívül megtekintették azt a zászlót is, amelyet a szovjet Dynamo gyár ajándékozott az üzemnek még 1926-ban. A felszabadulás óta példás a munr ' kafegyelem és együttműködés a Párt, a szakszervezetek és az igazgatóság között, mondja felvilágosításában Simko elvtárs. A kétéves tervet még 1948 okt. 28-a előtt teljesítették. Az üzemek közötti versenyekben pedig több kitüntetést is nyertek. A gyár alkalmazottai részére rövid idő alatt hat modern két-két szobás házat és öt kétemeletes hatalmas épület 60 modern lakásegységgel építettek fel, ami azt bizonyítja, hogy a szocializmus három év alatt többet adott a munkásságnak, mint a kapitalista rendszer csaknem öt évtizede alatt. Az üzemi vezetőség nagy gondot fordít az alkalmazottak egészségi állapopotára. Külön üzemi orvosuk van, röntgenük és modernül berendezett fogászati rendelőjük is van. Még az idén elkezdik az új erőműtelep felépítésének munkálatait. Ezt már Filip elvtárstól, az üzemi tanács elnökétől tudjuk meg. Vele ellátogatunk az üzem kultúrházába, melyet csak ideiglenesen használnak erre a célra, miután 2100 alkalmazott részére túl kicsinek bizonyul. A dolgozók kisgyermekei számára az üzem óvodával egybekötött gyermekotthont rendezett be. Amikor belépünk ide, ép az ebéd utáni alvásra készülődő kicsinyeket látjuk Egyelőre 91 GYERMcKflÖL G0H03SH00KM ITT reggeltől a munka befejeztéig, teljes ellátást is adnak nekik. A járásban a legjobban berendezett gyermekotthonnal dicsekedhetik az üzem. A jó táplálék, tisztaság és orvosi felügyelet mellett a gyermekek bizony jól is érzik magukat s észrevehetően gyarapodnak súlyban. A többi terem és a sportpálya megtekintése után visszatérünk az üzembe. Ebédidő lévén, mi is itt ebédelünk. Szép, tiszta az étterem s ami lényeges — olcsón és jól főznek. A szorgalmasan dolgozó munkás napi ellátását másfél órai órabérért megkeresi. Végre alkalmunk nyílik most ebéd közben az üzem többi dolgozóival is elbeszélgetni. Délszlovenszkó majdnem minden helységében, akárcsak itt egyaránt találkozunk magyar és szlovák dolgozókkal. Nem tesznek különbséget köztük, mert céljuk egy: a szebb szociális jövő építése. Most pedig BESZÉLJENEK 9 TÖBBI DOLGOZÓ: Csomor József — az Üj Szóról: Mindnyájan meg vagyunk elégedve az újsággal. Bőven ismreteti a mai politikai eseményeket, ami nékünk a legfontosabb. Alig várjuk, hogy már napilap legyen, munkástársaim közül arra is sokan előfizetnek. A szociális munkaversenyről Tóth József bácsi beszél: A munkásság életszínvonalát ezzel fogjuk a leggyorsabban felemelni. A fokozott munkatempót nem kifogásoljuk, — örömmel és odaadással, egy emberként teljesíti az egész üzem az előírt feladatokat Aj Üj Szó megjelenése újabb erőt öntött belénk. Mi magyar dolgozók csak ekkor tudhattuk meg, hogy miképpen is állunk. Testvériesen karöltve dolgozunk a szlovák néppel, mert csak így tudjuk az államot, a szocializmust kiépíteni. Én magyar dolgozó vagyok! S annak tudatában vagyunk mindnyájan, hogy ezt az országot — mi magyarok is építjük. Szándékunk, mely a világ összes dolgozóinak akaratával egyesül, a következő: a szocialista igazságokért való küzdelem és a békés munka. Csak ezekkel védhetjük meg a világbékét és csak így kerülhetjük el a dolgozók millióinak hiábavaló vérontását. Itt vannak az élmunkásnök is, Szegecs Mária, Frcnk Gizella, Trenka Mária és még mások, akik most két szövőgépen dolgoznak egyszerre. Miért vállalták el ezt? Nem azért, hogy nékány koronával többet keressünk, — felelik, — hanem, hogy két ember helyett dolgozzunk s hogy minél jobb és több munkát adjunk | ki kezünkből, mert tudjuk, hogy ez! által mi is hozzájárulunk a szociaj lizmus kiépítéséhez. Itt dolgozik már évek óta Nagy ; Júlia is. akit Csehszlovákiában a rr-íoV-íV) t •"> rf o " o 1' boldog, amikor azt mondja, hogy „sztáhanovka vagyok". Egy óra alatt 2000—2500 szálat köt be, míg az átlagos teljesítmény kb. 1200. Igaz, j hogy géppel az ötezret is elérik, de í ahhoz két ember szükséges. Nagy ! teljesítmény ez. Reméljük, hogy a | közeljövőben a zsolnai üzemek kö; zotti versenyben megállja helyét és j továbbra is megtartja elsőségét I Most Megválasztották a Járási Szövetkezeti Tanácsokat Vasárnap Szlovenszkó 70 járásában megtartották a Járási Szövetkezeti Tanácsok választásait: Hlohovecen a választásokon Bacílek elvtárs, a Szlovenszkó! Szövetkezetek Tanácsának elnöke vett részt. A Szlovenszkóí Szövetkezeti Tanács munkájának jelentős részét a Járási Szövetkezeti Tanácsok veszik át, melyeket azért létesítettek, hogy a szövetkezeti tagok közvetlenül maguk intézhessenek olyan feladatokat, melyekben azelőtt a központi szövetkezeti szervek döntöttek. A Járási Szövetkezeti Tanácsok felügyeletet gyakorolnak majd a járásban lévő összes szövetkezetek felett, tehát az Egységes Földműves Szövetkezetek felett is. Tevékenységüknek nem kereskedelmi, hanem szervezési és ellenőrzési jellege lett. A Járási Szövetkezeti Tanácsok a községi szövetkezetek segítségére is lesznek. Nem fognak többé a bratislavai központból dekrétumokat küldözgetni, hanem maga a nép dönt majd a Járási Szövetkezeti Tanácsok útján a szövetkezetükkel összefüggő kérdésekben. — Az üzemi és elkalmazottí bizottságok ünnepi ülése. Május elsejének előestélyén befejeződnek a választások az üzemi és alkalmazotti bizottságokban. Ezen a napon a gyárak alkalmazottai ünnepies ülést tartanak, amelyen az újonnan választott üzembizottsági tagok leteszik az esküt a választási bizottság elnökének kezébe. Ezzel az esküvel kötelezik magukat, hogy őrködni fognak a dolgozó nép győzelmének biztonsága felett és nem lesznek hűtlenek a szocializmus alapelveihez. Valamennyi munkással való együttműködésen fognak fáradozni és a rájuk bízott funkciókat becsületesen és lelkiismeretesen teljesítik az összes alkalmazottak, a ROH-tagok és a népi demokratikus rendszer érdekében. beszéljünk, melyek talán a legfontosabb üzemi kérdések közé tartoznak. Csak a dolgozók kezdeményezései révén érhetjük el azokat a nagy megtakarításokat és fokozott munkateljesítményeket, melyekkel az üzemek dicsekedhetnek. Itt Apátfalván is eddig 13 munkajavítási indítványt valósítottak meg. A legjelentősebb közöttük J. Grefio újítása a szövőgép csónakjának átdobálásánál. Régebben a gépek gyakran törtek, a mostani új összekötő használatával az eddigi töréseket sikerült 90%ban kiküszöbölni, ami az itteni szövőgépeknél 1,168.000 Kés megtakarítását jelent. Ezt a találmányt átvette a zsólnai, csadcai, trencséni és több más szövőgyár is. Laukó Gyulának eddig négy újítási tervezetét valósították meg. Most két újítását próbálják ki. Az egyikkel a műhelyek hygénikusabbá tételét teszik lehetővé, a másiknak megvalósítását a fazonvas hiány késlelteti. A mosógépek szerkezete régi s az azokon lévő sok csavar nagy károkat okoz a textílanyagokban. Mivel új gépeket nem szerezhetnek be, kénytelenek a meglévőket a mai kornak megfelelően átalakitan és ezzel hetente kb. 45 000 Kcs megtakarítást érnek majd el. A fonodában V. Kazáni újítása vált be. Sikerült ezzel az újításaal a hulladékot 15%-ról 7%-ra csökkenteni. ami hetente 200.000 Kcs. megtakarítást jelent. Az újítási tervezetek, mint látjuk, nagy hatással vannak tervgazdálkodásunkra, egyrészt nagy megtakarítást, másrészt fokozottabb termelést eredményez. Ezért mindent el kell követnünk, hogy a dolgozók munkajavító kezdeményezéseit az illetékesek megfelelően támogassák. Itt Apátfalván is panaszkodnak a dolgozók, hogy az üzem nem tud kellő anyagi támogatást nyújtani a javító tervek kísérleti kipróbálásánál, mert nem rendelkezik e célra létesített külön alappal. Enélkül pedig újításokat nehezen tudnak végrehajtani. Külön alapra volna szükség, amellyel minden üzem szabadon rendelkezhetne, hogy ezzel is megkönnyítsék a dolgozók értékes kezdeményezéseit. A KSC IX. kongresszusa alkalmából az üzem dolgozói 3,391 800 korona értékű munkaajándékot ajánlottak fel. Ezt az összeget nyersanyag megtakarítása és a munkateljesítmények fokozása révén érik el. Az eddigi eredményeket ellenőrizték és kitűnt, hogy a legtöbb osztályon messze túlszárnyalták a kitűzött feladatokat. A szocialista verseny első fordulójában többek között a következők győztek: Illés Erzsébet, Mária Sujová, Málik Irma, K rizsán Kata stb., akiket értékes díjakkal jutalmaztak meg. — Ezt a fokozott munkamenetet — mondja Simkó elvtárs — a pártkongresszus után . is megtartjuk, mert tudjuk, hogy ez az építő munka az, amivel a szocializmust elérhetjük! — Most politikai iskolázás folyik az üzemben. Mivel a gyár dolgozóinak nagy része magyarul beszél, magyar nyelvű iskolázást ia szeretnénk rendezni. Sajnos, nem áll módjukban beszerezni a marx-leninizmus klaszikusainak magyar kiadványait. Nagy segítséget nyújtanának mind az itteni, mind Délszlovenszkó többi magyar dolgozóinak. Barta József elvtárs az ifjúság kérdéséről beszél: Nem tudjuk kellőképpen foglalkoztatni sem a város, sem a falú ifjúságát. Nem elég csak szervezkedni, többet kell nyújtanunk. Üj könyvanyagunk nincs, ami régi van, azt nem használhatjuk fel, mert nem felel meg a mai szellemnek. Ennek orvoslását kérnénk!.. Lassan letelt az ebédidő. Be kell fejeznünk a beszélgetéseket. A gyár szirénája a pihenő végét jelzi és a dolgozók visszatérnek munkahelyükre, hogy friss erővel folytassák céltudatos munkájukat az ötéves terv; sikeres megvalósítása érdekében. — Munkás üzemigazgatók Magyarországon. 1948-ban Magyarországon 42.3%-ban államosították az ipari vállalatokat és ma az iparüzemek 87%-a a nép tulajdonát képezik. A termelés az ipar minden ágában növekedett. Már ez év februárjában a mozdonyok termelése 63%, a traktorok 53%, kerékpárok 13%, kémiai termékek 25.4%, a gyapjú 10.2% és a gyapotanyagoknál 17%-os emelkedést mutat ki. Az összes államosított üzemek aktívak. Az üzemigazgatók 81%-a munkás. i