Uj Szó, 1949. május (2. évfolyam, 18-43.szám)

1949-05-14 / 29. szám, szombat

UJSZÖ 1949 május lí Csodálatos szívműtétek Operációval gyógyítják már az angina pectorist és a szív sok más súlyos betegségét ' A sebészek hosszú ideig fegy­vertelenül álltak a szívnek és az érrendszernek megbetegedéseivel szemben. Nemcsak a helyes diag­nózis megállapítása ütközött ne­hézségekbe, hanem minden be­avatkozás azzal a veszéllyel járt, hogy azonnali halált okoz. Az ér­zéstelenítés, vérátömlesztés és a fertőzés elleni védekezés techni­4 kájának fejlődése ma már a sebé­szi beavatkozás leglényegesebb akadályait elhárította az útból, a legsúlyosabb szívbetegséget, az angina pectorist ma már mű­téti úton gyógyítani tudják. A betegséget az okozza, hogy a szívizmok nem jutnak kellő vér­mennyiséghez, mert a koszorú­erek, amelyek a szívet vérrel táp­lálják, eldugultak. Ez az állapot erős szorongási érzéssel és nagy kisugárzó fájdalommal jár a váll és a balkar táján. A sebészek a mell és a belek véredényeit átül­tetik és ezáltal a koszorúerek e'égtelen működését más gazda­gabb véredénnye] helyettesítik. Egy másik elárása az angina­operációnak az, hogy a két szívburok között össze­növést teremtenek. Ez az öszeköttetés vérbőséget okoz és így megszűnik az angina kóros hatása. Végül egy harma­dik lehetőség is van, amely abból áll, hogy a nagy koszorú-vivőeret elkötik. j Műtéti beavatkozással gyógyít­$ ják ma már a szívburok elme­íj szedését is, egyes szívbillentyű­| bántalmakat, az embóliát és az úgynevezett kékkóros gyermek­szívbetegséget. Mindezek a műtétek az érzés­telenítés magas technikájának a tökéletesítése folytán váltak lehe­tővé. A leghatásosabb ezek között a ciklopropán és a különböző oxi­génnel gazdagított gázvegyületek, amelynek segítségével a beteg a legsúlyosabb műtétet is elviseli. Az utólagos fertőzések kiküszöbö­lésére nagy szolgálatot tesznek az úgyevezett antibiotikus szerek, a penicillin, stb. A szovjet tudósok világraszóló úttörő munkát végeztek a szív­műtétek terén is­Andrejev szovjet professzor egy négyhónapos hullának kiemelt szí­vét 12 órán keresztül működésben tudta tartami. Szinicin professzor egy béka szívét operálta ki a szá­jon keresztül és egy másik állat szívével helyettesítette. Az állat több hónappal túlélte az operá­ciót. A szívsebészet óriási jövő előtt áll. Az eddig bámulatos merészség­gel elvégzett műtétek megnyitot­ták a fejlődés útját és nincsen messze az az idő, mikor tökéletes biztonsággal gyógyítani tudják majd úgy a velesületett szív­bántaimakat, mint a fertőző be­tegségekből visszamaradt és a szerzett szívbajok nagy részét is. G. 31. Shaw éles cikke A GÚZSBAKÖTÖTT kciumpáít anqaí sajtót íí G- B. Shaw, a világhírű ír író a Daily Workerbe, az angol Kom­munista Párt lapjába „Halott m'cskák" címmel cikket írt. A cikkben többek között ezt írja: „Vájjon mi egy munkásujság? Ma minden újság azt állítja ma­gáról, hogy a dolgozók valódi érdekeit képviseli. Ha hinnénk esküdözéseiknek és frázisaiknak, akkor újságíróink, egyébként ál­lamférfiaink is testvérek lenné­nek, akiket egy álom, egy ábránd, egy cél köt össze: az emberiség ezeréves boldogsága és üdve. Cso­dálatos ugyebár? Béke a földön és jó mód az embereknek. Há romszoros hurrá! De mit használnak ezek az ér­telmi szikrák, ha ezen újságok és ezen államférfiak tartósan hajto­gatják, hogy a kommunizmus ördö­gi tan, Oroszország az emberiség ellensége? Csak nem olyan hülyék, hogy a tilalomfák, vámhatárok és szemé'lyi testőrök, a fáklyákkal megvilágított utak napjait kíván­ják vissza ... Egyszerűen nem is tudják azt, hogy tulajdonkép­pen mit jelent ez a szó, hogy kommunizmus. Ügy vágják ellen­feleik fejéhez, mint ahogy vesze­kedős külvárosiak döglött macs­kákat dobálnak a kerítésen ke­resztül egymáshoz. Az az em­ber, aki alapjában vév nem kommunista, nem civilizált em­ber. Tehát a valódi munkásujság részére a jelenlegi küzdelem mint a pLutokrácia és a demokrácia közötti harc jelentkezik. Mi fegyverkezünk, hogy a vi­lágra rákényszerítsük a plutokrá­ciát (amelyet mi demokráciának nevezünk), ellentétben a nyilván­való orosz szovjetdemokráciával. Sztálinról köztudomású, hogy ő semmit sem gyűlöl jobban, mint egy új imperialista háborút és mindkét keze tele van otthon el­végzendő munkával. Sztálin nyílt ós tiszta szavai, amelyet az elmúlt héten mondott, olyanok voltak, mint a friss szellő ... A mi sajtónk annyira gúzsba van kötve és hirdetések révén annyira korrumpált, hogy ebben az irányban nyilvános vizsgálatot kellene indítani. Nekem állandóan azt regélik, hogy engem Oroszországban agyonlőnének, ha én akár egy szót is a kormányzat ellen mon­danék. Ezzel szemben személye­sein tapasztaltam, hogy nyilatkoza­taimat az angol sajtó éveken ke­resztül bojkottálta, míg a napila­pokban minden marhaságot tiszte­letteljesen lenyomtattak, hogyha az plutokrata irányban mozgott... Manifesztációs staféfafutá; Kosicétől Prágáig Ügy az egyesített testnevelés, mint a közélet szervezetei he­lyeslésüket kívánják kifejezni a köztársaság legnagyobb párt­jának, a KSÖ építő tö­rekvései iránt és ezért a Magyarországi portyára megy a Slovena 2ilina A zilinai ligacsapat magyarországi portyára készül. A portya során Sze­geden az ottani FC ellen esti villany­világítás mellett játszik. Az ATK ugyancsak külföldi mérkő­sekre készül Varsóban és Lengyel­ország több városában játszanak. New Yorkba érkezett az európai ökölvívóválogatott A Queen Elizabeth fedélzetén csü­törtökön New Yorkba érkezett az európai amatőr ökölvívóválogatott, mely Chicagóban az „Arany kesztyű­ért" küzd majd az amerikai váloga­tott ellen. Az európai válogatottban a csehszlovák és a magyar ökölvívók hiányoznak. Szovjet labdarúgó eredmények. A szovjet labdarúgóbajnokság­ban kedden két bajnoki mérkő­zést játszottak le. Moszkvában, a Sztálin-stadión­ban a Moszkvai Lokomotív 2:0 arányban vereséget szenvedett a Jeriváni Dinamótól- Minszkben a Rigai Daugava 2:1 arányban ver­te a helyi Dinamó együttesét. A Jeriváni Dinamó és a Dauga­va (Riga) szombaton is játszik bajnoki mérkőzést s mindkét mér­kőzés szerepel a magyar Toto 20. fordulójának szelvényén. IX. pártkongresszus tiszteletére KoSicétől—Prágáig stafétafutást rendeznek, melyet május 25—28­ka között tartanak meg „A kosi­cei programtól Klemet Gottwald­dal a szocializmusig" jelszóval. Olaszország nem mondja le az idei nemzetközi mérkőzéseit. Az FC Torino repülőszeren­csétlensége miatt a közvélemény valószínűre vette, hogy az ola­szok az összes idei nemzetközi mérkőzéseit lemondják. A F1GG, az Olasz Labdarúgószövetség teg­napi ülésén elhatározták, hogy az Európa-serlegért folyó Ausztria elleni mérkőzésre kiállanak. A görögországi portyán lévő ,,B" vár logatottat azonnali hatállyal ha­zarendelték. A 22-én lejátszandó mérkőzésre az olaszok minden előkészületet megtettek. A osztrák válogatott a buda­pesti kudarc után, nagy előkészü­leteket tesz az Olaszország elleni mérkőzésre. A válogatott keret több edzőmérkőzésen készül a ta^ lálkozóra. Mint jelentik, a cseh­szlovák labdarúgóbajnokság első helyezettjét az NV^Bratislavát hívták meg Bécsbe edző-partner­nek. A Slavia és a Floridsdorfer SC középszlovákiai portyára készül A prágai Slavia és a bécsi Florids­( dorfer SC június, illetve július máso­dik felében Közép-Szlovákiai portyára megy. A Slavia B. Bysiricán, Ban. Stiavnicán, Lucenecen, Fil'akovon, míg a bécsi csapat a középszlovákiai vá­logatott ellen szerepel. Mikor a Botond befutott, elcsön­desedett a kikötö. Aztán . . . kö­vér, okos sirályok szedték a beteg halakat... lassan . .. kényelmesen. Az ég esténként kigyulladt, vöröslött — s másnap jött a szél. Mi... mintha levelek lettünk volna: zizeg­tünk, zsongtunk, vacogtunk az üre­sedő tárházak között... még egy hónap s mindannyian elrepülünk in­nen. Csak a damsok maradnak, fönt a vaságak fölött, tisztogatva a fogas­kerekeket. S olykor megmozgatják a darut... előre .hátra ... ropog a síneken a fagy s a jég — aztán rávilágít az egészre a hold. A darusokon kívül mindig ott ma­rad a bolgár Csobánov is. Leül va­lahol, nézi a telet, aztán fát hasít, fürészt reszel — majd bejárja a fa­gyott kikötőt s nem törődik vele,, hogy a darusok nem nagyon szíve­lik. Hatalmas ember ez ... akár az erdei állat; ha megáll előtted, szinte gyökeret ereszt. Mint a horgonyok... megfogja a talajt. Feje, mint a kisebb hordó; nem igen beszélget... este, ha minden lecsendesült, egy tönkön ül; jajgat körülötte a sok drótkötél.. . ő pedig olykor vízbe köp — aztán aludni megy. Mintha fa menne lombostul, olyan ez. Mi többször birkózunk; s akadt olyan, aki hívta őt: — Gyere Cso­bánov, majd megismer a föld... Ehelyett... egy láda cukrot vett a Xélkezére, játszott vele s letette ma­ga mögé csendesen. Aztán kihívóan nevetett. Sokat beszéltünk arról, hogy ezt a bolgárt jól el kéne verni. De . . . ha mi felveszünk három mázsát gurtnin kettesben... ő felkapja egyedül. S ha csípjük őt: — Te fa­fejű ... «lefánt volt a zapád ... bán­ja is, tovább rágja a kenyerét s megiszik rá két korsó vizet. A sze­mei nagyok, mint a baromszemek. Mondja is neki Kucsera, a kis da­illéci Plndor Sndre: KIKÖTŐ • • if rus: „Barom vagy te kedvesem." — Az meglehet. — Öt apád volt neked egyszerre. Hümmögött, de nem felelt neki. Szokása elkerülni minden nagyobb zavart; nem összeveszni senkivel. Ügy viselkedik, mint az okos ide­gen; mindig meghúzza magát. Míg a csöpp Kucsera, nem hiába szegedi: paprikás legény. — Az anyád meg szálloda volt. És vak ember a kapusa — minden­kit beengedett. — Te ... az anyám szegény asz­szony volt, hallod-e? — s ezzel be­dobta — akár egy követ — a vízbe Kucserát. Persze volt nagy nevetés. A kis darus lent káromkodott; s a Botond kormányosa leengedett érte egy vödröt s azzal húzta fel Ku­cserát, akinek neve ettől kezdve Bé­ka lett. De Csobánov még mindig reszke­tett. S Liptákhoz ment, aki sokszor csípte őt: — Az anyám — dörmög­te neki — szegény asszony volt és te ne nevess. — Hát elhiszem, — mormogta Lipták és a zsebében .. . hallottam, hogyan pattant szét a kés, — Hej, a szentségieket — jött futva a kapitány — egyétek meg egymást két hét múlva, de addig kuss legyen! Csobánov — nyílván, hogy csilla­puljon — a kapitánnyal ment. S an­nak magyarázta el, hogy volt s mint esett. Mondtam is: — Minden emberben van egy hely, amit nem jó zaklatni. Jó lesz hagyni öt... meg az erejét... nem tehet róla, hogy vastagnak szü­letett; se arról, hogy télen át is megtűrik itt... és ha hagymát is eszik ... az se baj ... talán az any­jának gyűjti a garast. Naspolyás is így gondolkozott: — Minek rágják a szegények egymást itt. Ügyis megesz minket ez a tél. Meg ennek úgy sincs itten senkije — ha beszél, csak a halakkal teszi. Azoktól meg ugy se hall sokat. Elnémultak akkor a pipafüstös többiek . . . sőt a baráti szavakért el is kerülték talán. Lett belőlük egy külön gomoly... suttogás és terve­zés. Mi ketten Naspolyással azért nem lógtunk Csobánovon. Csak jobb szívvel néztük, ha este egyedül ma­radt. Ha értene hozzá, odaadnám neki a harmónikámat is. De mesz­sziröl idelátszott valami szürke hogy: azzal szemben állt, néha meg­kaparta a fejét, aztán csendesen aludni ment. Éppen szerda volt. Lázasan sü­tött a nap; az utolsó uszályt ra­kodtuk: angol gépeket hozott . . . köztük turbinát... tíz-húsz mázsás ládákban jön az. Az uszály hasa sötét és meleg; na, mondtam is Naspolyának: itt aztán megszakadhatunk. \. — Megszakadtunk mi már több­ször is, komám. Odafönt... a darun ma is a kis Kucsera működik. Ügyes fiú... is­meri öt jól a gép. Amint most a turbinát kiviszik az uszályból — utána mászunk a vaslétrán. A láda száll... a parton itt elöl Csobánov terpeszkedik. Mi­kor még a teher a levegőben van, alája áll — utána nyul — a lengést lefékezi — s hogy megbékítse a reszkető terhet: megduzzadnak ha­talmas izmai... s a láda lassan le­ereszkedik. Nem jó hely ez ... de a levivést Csobánov szereti... pedig elszakad­hat itt a kötél is — kinyílhat a láda is ... és akkor a halál elől nem le­het elég gyorsan elugrani. Node, minden rendben megy. Most megfogja Csobánov a gépet... fel­néz rá és előbbre viszi... de mi az ördögnek figyelem. — Mondd csak Naspolyás, nem jön még hajó? — Vigyázz Csobánov! — kiáltja Naspolyás és egész elijed. Mi ez? a láda miért zuhan to­vább? Héj, Kucsera! Leállni! — in­tegetek — hej a mindenit! Csobánov ugrana — de már nem lehet. Alatta a föld — fölötte a te­her. Ez most vagy hasra fekszik itt — s a parton állók ép ezt nevetik — vagy próbálja meg — két kar­ján a tíz mázsát kitartani. Hogy megfeszült! Micsoda szem volt ez! micsoda düh! hogy összeszorult ebben a fáj­dalom! szegény Csobánov... ben­nem is forrt a vér; gazemberek! ha kijön alóla, mindenkit megöl! Ügy fogott le Naspolyás: — Maradj! mert elvernek minket is. És Kucsera ... még lejjebb en­gedte rá az iszonyú terhet... Cso­bánov persze aláfeszült és nehezen lihegett... a szeme kimeredt... és nyomta föl. Csak most látszott, hogy óriás ... azt hittem, megpattannak izmai... és a láda is bedől . . . dé nem ... bár a fejére ült már a tíz­mázsás teher ... alatta reszketett... valamit nyögött... panaszokodott... de mivel körülötte mindenki csak nevetett... tartotta magát. — Térdelj le öcsém ... letérdelni hopp! — kiáltja rá Kucsera. — Ropogsz már... te, ropog a feneked. Mert csakugyan ropogott... még a csontja is ... s szinte hallatszott, mint üt a szíve ... de állt azért, vö­rösen mint a láng ... néha elkábult és kicsit betört... de aztán reszke­teg karokkal megint felemelkedett. Na, gondoltam megint, ha ez ki­jön, akkor mindenkit bekap. De ezeknél is nyitva volt a kés. Meg se rebbent kegyetlen szemük. Csobánovnak folytak már a köny­nyei... nagyokat nyögött. — Húz­za vissza, — ordítottam fel, — mert még meöli. De ez itt másra ment: Csobánov­nak térdepelni kell. S a láda még lejjebb ereszkedett. Feküdjön, mint a légy ... két vállon legyen. És nem bírta el... egy csatta­nás ... betört... s a láda rázu­hant. .. mindenki nevetett... mert Csobánov elterült... s a láda ott le­begett, alig valamivel a meglapult bolgár fölött. Röhögve kibukkant a kis Kucse­ra! — Na ... fekszik-e már a nagy Jani ? Volt erre nagy nevetés. — Te vidd arrébb, — kiáltottam föl, — mert jön a kapitány. Erre megindult a lánc ... s a tíz­mázsás láda kúszva felfutott. Ügy rémlett, Csobánov sír. Két karja között rángatódzva ringott a feje. — Keljen fel, jön a kapitány — mondtam neki, de nékem rögtön furcsa volt. Borzongott és nyögött... s mikor hozzáértem ... íigy felordí­tott. Aztán csendes lett... hosz­szabb... s a hátán maradt egy furcsa horpadás. Ketten vittük el. Naspolyás és én. A kapitány rögtön felszaladt I kis Kucserához s hallottuk, hogy dön­geti. De . .. Csobánovnak mindegy volt már ez. Egészen kihűlt... hideg lett, hideg.. és nem bírt volna felemel­ni egy kis legyet se. —Barmok maguk — mondta a kapitány, — ide vissza egy se jöhet! Mi csendesen tovább vittük azért. S rátettük a pamutgomolyokra oda­bent. Így veszett el a jó kikötöi he­lyem... hej Csobánov! UJ SZÓ a csehszlovákiai magyar dolgozók napilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Jesenského 8., II. em. Telefon 262-77 Fő- és felelősszerkesztő: Lö.-incz Gyula. Feladó és irányító postahivatal: Bratislava II. Nyomja és kiadja a Pravda grafikai és kiadó vállalatok. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetés l évre 54U.—, '/ 3 évre 270.— évre 135— ' I hónapra 45.— Kcs, ~ " 1 - • i A

Next

/
Oldalképek
Tartalom