Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-02-05 / 6. szám

február 9. T. Dolgozó parasztasszonyból - főispán A dolgozó ön/tudatos és rátermett tök Ô>abb nagy lépé&sei haladtak edöre a női egyenjagiiság terén. Magyaróra lg, ahol ktUönög figyel­met szentelnek a dolgozó nők problé­máinak és ahol az MNDSz (Magyar Is ók Demokratikus Szövetsége) erős szervező munkát fejt ki és ahol nem­régiben volt a Dolgozó Nök Demokrati­kus Svövetscgénetk nemzetközi kon gr esz. azusa újabb tanújelét adta annak, hogy komoly célja a nök szociális elhe­lyezkedéséinek ésszerű megoldása, Szel­nek megye íj főispánjává ugyanis Ju­hász lm:énét egyszerű paraszta-sszonyt nevezett ki a kormány. Magyaországon ezzel már a másodiik női főispánt iktat­ják be az első már hosszabb idő óta működik Zemplén megye élén. Ez a tény is bizonyítja, hogy magas és te. lelöaségteljes tisztségbe került dolgozó r« társain k nem vallották szégyent, •ót rátermettségüknél fogva kivívták a kormány, a vármegyéjük és az egész magyar nép elismerését és megbecsülé­sét. Nem Ms feladat vár egy megye főis­pánjára, hifc"zen mint a vármegye legel­ső tiszviseüöjére, az ő személyére há­rulnak a felelősségteljes intézke­dések, melyek a haitáakö; ébe tartozó la­kosság javát kell, hogy szolgálják. Az ö kezébe futnak össze a megye gazda­ság^ kulturális és szociális életnek «zálai. Figyelme kd kell, hogy terjed­jen a legkisebb falutól a legnagyobb városig mindem közügyre és gondos­kodnia kell arról, hogy az alárendelt hi_ vatalok és hivatalnokok pontosan, lelki­ismeretesen hajítsák végre rendelkezé­seit, hűségesen szolgálják a népi de­mokratikus rendszert és annak legfőbb célkitűzését a munkásság, a paraszt­ság, a haladó intelekliuellek és általá­ban a dolgozók jólétét. Juhás^ Imréné, Szolnak megye űj női főispánja mindezzel tisztában van és épp^n, mivel egyszerű dolgozó paraszt­assizoinyból lett főispánná, ism-eri leg­jobban a nép. a dolgozók problémáit és *®okat gyökerükbe© fog igyekezni orvo­solni. Az iktatási ünnepségen néhány keresetlen szóval hitet is tett Juhász Imrén é amellett, hogy mennyire érti és érzi kimagasló tisztségével járó kö­telességeit. Büszkék lehetünk mindannyian ma dolgozó nők és különösen a Csehszlo­vákiád magyar dolgozó nók < hogy ma­gyar nőtastvéreirJk között ilyen kivá­ló személyiségek akadnak, akik egysze­rű származásúik, az élei. kenyérharca és a régi Horthy-rendszer társadalmi eä­nyomatása ellenére is felemelkedtek a politikai, kulturális és általában az em_ hemi érettség olyan fokára, amelyen fe­léje fordulnak a figyelő szemek. Elis­meréssel kell adóznunk annak a kor­mánynak .amely nem ismer gátlásokat, csak értékeket és amely úgy felismer­te a dolgozókkal eggyéolvadt Juhásiz Imréné kiváló tehetségét és irányító rátermettségét, min' ahogyam a má?ik oly értékes tömeg, a szén közül a gyé­mánt csillanását látná meg. Magyarországnak nincs Curie asszo­nya, vagy Jeanne D'Arc-ja, de vannak úttörő asszonyai, akik magasra emelik a szabadság zászlaját és őszinte szóval hívják harcba dolgozó testvéreiket a bol­dog jövőért, az emeltebb kultúrális színvonalért^ egészséges nemzedékekért, a proletárok jólétéért. Nem véletlen az, hogy nők kerülték egyes vármegyék élére. Nói szemmel, női szívvel látják és érzilk, mi kell a népnek. Erélyes kézzel fogják meg ők a kapát_ a sarlót, a tollat és ha kel?, a főispáni tisztség­ben is helyet állnak, irányítani a®t a munkát, mely a szocializmus eljövetelét egyengeti és kovácsolja a népi demokra­ta államban. Nőtársak, szorítsuk meg gondolatban mindannyian Juhász Imréné kidolgozott kezét és kívánjuk, hogv siker koronáz­za fáradhatatlan törekvéseit. Olyan űton indult d, melyen remélhetőleg még pofc k&vá'ő nőtársunk halad még ké^enfogva a munkás iparai, a paraszt­sággal és a szellemi proletariátussal. P. o. összes termeken, megismerkedtünk a gyermekekkai. ösztönösea meg­érezték szeretetünket, simultak hoz­zánk és nem is akartak elmenni tó­lünk. Felöltöztettük mi az új hol­mikba, unszolás nélkül, spontán kö­szönték meg, újra újra visszatér­ve hozzánk, hogy még kritikájukat is közöljék. Sőt még az egészen ki­csinyek is kifejezést adtak megelége­dettségüknek mosolygásukkal és re­pesésükkel. Ezután következett a dél­után fénypontja, az uzsonna, amely finom kakaóból, kalácsokból és gyü­mölcsből állott, melyet a fehérbeöl­tözött személyzet az otthon napsü­téstől ragyogó, édesen berendezett, a higiénia minden követelményének megfelelő teremben fogyasztottunk el kis barátainkkal, apró asztaloknál, kis, mókás csészékben. A gyermekek fegyelmezetten, önállóan, jóízűen és gyorsan etek és az ügyesek azonnal jelentkeztek ráadásért. A gyermekek csacsogva meséltek különböző élmé­nyeikről és dicsérték az uzsonnát. A legjellemzőbb volt önállóságuk, köz­vetlenségük és jókedvük, amely csak egészséges gyermek sajátsága. Az uzsonna után szerepeltek, ma­gabiztosan énekeltek, táncoltak és szavaltak tanítónőjük vezetésével. Mi pedig a legszebb emlékekkel tele szívvel távoztunk, meggyőződve arról, hogy az árváknak biztosítva van az egészséges, megelégedett élet, a fejlődés lehetősége, hogy hasznos dolgozói legyenek majd a ^zov^et tár­sadalomnak. Túri Mária. A legelterjedtebb népbetegség: A ROSSZ FOG öreganyám, hogyha nevet, szá­ja elé tartja a kezét, alig van foga szegénynek. De így tesznek a fiatalabb asszonyok is, ha fog­híjasok, szégyenletükben. Fogor­voshoz bizony inkább csak fogat húzatni mennek, mikor már olyan rossz a foguk, hogy más­ként nem lehet segíteni rajta. De különben sem sokat törőd­nek fogaikkal. Aztán persze szé­gyenkezhetnek, hogy fiatal ko­rukra alig van foguk, „megvé­nültek". Hogyan lehetne ezen segíteni? 100 emberből 90-nek van rossz foga A fogszú népbetegség számba megy, hiszen 100 ember közül 90— 95-nek van szuvas foga. Ennek három oka van: Elsősorban a helytelen táplálkozás az, amit felelőssé kell tennünk a fog­szú ilyen mérvű elhatalmasodásáért. Nem a rossz táplálkozás, hanem a meglévő táplálék helytelen, észsze­rütlen felhasználása. Nálunk ugyanis leg nkább a sok szénhidrátot (azaz cukrot) tartalmazó tésztafélé­ket eszik. A szénhidrátok pedig a szájban történő lebomlásukból kelet­kezett tejsavval megtámadják a fog­zcmáncot és így előidézik a fegszút. II Deiokratü us Ifjúsigi VűwM ég fslMvása A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vettség felhívást intézett a világ de­mokratikus ifjúságához, támogassa az elnyomás alatt élő görögországi, spa­nyolországi és gyarmati Ifjúságot. A felhívás megállapítja, hogy főleg a ka­pitalista áliamokban uralkodó drága­ság, munkanélküliség és gazdasági vál­ság akadályozza a franciaországi és amerikai demokratikus ifjúságot tanul­mányai elvégzésében A Világszövetség felhívja a demokratikus ifjúságot, igye­kezzék a kapitalista államokban nehéz helyzetben élő és elnyomott demokra­tikus ifjakon is segíteni. ünnep egy szovjet gyermekotfhonban B ízuzluk, a škalovskij körzetben, a Svoboda-légió szervezésének helye ismeretes jól a csehszlovák állam­polgárok emlékezetében. Mint min­denütt a Szovjetunióban, a városka legnyugodtabb helyén, legszebb há­zában találjuk a gyermekeknek az állam által berendezett, féltő gond­dal és szeretettel vezetett otthonát. Egy megható ünnepség keretében volt alkalmunk megismerkedni a gyermekekkel és a vezetőkkel. A csehszlovák kollektív egy kis örö­met akart szerezni ezeknek az ap róságoknak és módot talált őket megajándékozni különlegesen szép és finom fehérnemövei, ruhával és édességekkel, amelyeket minden gyermek ragyogó arccal és csillogó szemekkel fogad, bármennyire el is van látva. A gyermekotthonban két­hetes csecsemőtől kezdve 5 éves korig voltak gyermekek, főleg a honvédelmi háború egész.- és fél­árvái. A vezetőség, hogy viszonozza a mi figyelmességünket, egy finom uzsonnát készített a gyermekeknek é* a vendégeknek. A gyermekek, ezek az apróságok egy kis előadást rendeztek, táncoltak, szavaltak, éne­keltek, megható készséggel, bájjal és bátorsággal. Az ünnepség kezdete előtt az ott­hon gondnoknője végigvezetett az J — Mondja csak János szomszéd, miért takargatja be ismét a trágyát, hiszen ez dupla munkát jelent?! ~ kát ja kend, hogyan füstölög a trágya? Ez a nitrogén, ami úgy gőzölög. De ha a beszántás g betakarom, egész ereje benne marod a trá­gyában. Meglátja, milyen szép lesz idén a termésem! A tej erősíti a »oga « _ Nálunk, főleg falun igen x e v é s tejet isznak s ugyancsak ki­csiny a tejtermékek fogyasztása is. A tejben pedig igen sok mész van. A mész viszont egyik fontos alapanya­ga a fognak, így azután nem csodá­latos, ha a mészhlányosan táplálko­zó embernek könnyen kilyukad a fo­ga. Tévedés viszont az a régi felfo­gás, hogy a terhes anya fogai rom­lanak a terhesség következtében, vagy ahogy mondani szokták: „Min­den gyerek egy fog". Ez* azért nem igaz, mert a magzat csontjainak fel­építéséhez szükséges meszet, ha az anya mcszhiányosan táplálkozik, in­kább az anya csontjaiból veszi el a szervezet s nem a fogakból. Meg kell tanulni -— rágni is A fogszú elterjedésének másik oka a helytelen rágás. A gyer­meket épp úgy meg kell tanítani rágni, mint járni, vagy írni-olvasni. Tapasztalat az, hogy a lustán szopó csecsemők rosszul is rágják meg az ételt később, ha felnőnek. Az is hely­telen, hogy sok anya kisgyermeké­nek előre megrágja a falatot, úgy mondják: „csócsálja". A fogazat u. i. éppen az erőteljes, helyes rágás so­rán fejlődik ki. Aki lustán rág, an­nak fogai rosszul fejlettek, gyengék lesznek. Aki sok pépes ételt fogyaszt, annak is gyengülnek éppen ezért a fogai. Jól mondja a közmondás: „Ahol sok a pép, ott ritka a fog". A harmmadik ok, amely miatt annyira elterjedt a fogszuvasodás, az. hogy az emberek leginkább akkor mennek orvoshoz, amikor már csak a fog kihúzásával lehet segíteni a bajon. A rossz fog: fertőző góc Pedig a rossz, esetleg elgenyese­dett fog igen sok betegség okozója. A vesegyulladáseknak. szívbelhártya­gyulladásoknak, ízületi bajoknak sok­szor oka egy elhanyagolt fog, artiely mint fertőző góc szerepel. Ezenkívül a hiányos fogazat miatt csökkent rá­góképesség következtében az étel is rosszul emésztődik, hiszen rossz a szájban lejátszódó úgynevezett „elő­emésztés". Gyomorpanaszokat és le­soványodást is előidézhet hát a rossz fogsor. Hogyan lehet megelőzni a fogak romlását? — vetődik fel a kérdés. Helyes, mészdűs táplálkozással, he­lyes rágással és azzal, ha legalább minden évben egyszer felkeressük a fogorvost, vizsgálja át fogainkat, töm­je be a kis lyukakat, hogy ne romol­janak tovább. Az igazi égszínkék Mese: Balázs Béla. Most megtekintette az Igazi égszín­kéket a házacska fölött. Kis, fehér fel­hők tornyosultak rajta és torlódtak össze. Egyszer olyanok voltak, mint valami jéghegy, máskor, mint egy fe­hér cethal. Parányi fecskék köröztek az ég kékségében, sőt egyszer egy kis repülőgépet is megpillantott Zsuzsi, amely magasan a ház íöiött repült az égen. Amikor azonban lassan este lett a képen és a nap olyan alacsonyan állt, hogy a két kémény a tetőn és a három fa hosszú-hosszú árnyékot vetett át a z egész képen, hirtelen elsötétültek a fe­hér fellegek. S a kép mennydörögni kezdett, akárcsak a cüinder. Nagyon kellemetlen volt. Zsuzsának alig volt ideje, hogy a kis babát, aki csak köny­nyü ruhában, kalap és ernyő nélkül ül­dögélt ott, megmentse a kiskertből, amikor tűzpiros, anro, vad villámok cikáztak át az égen a ház felett. Zsu­zsa rögtön észrevette, hogy nincs a ház­ra villámhárító festve. De már késő volt. Ragyogó fénvesóva a fekete felle­gek közt, dörrenés ... becsapó tt! A tető lángba borult. Kicsiny, piros lán­gokba. A következő pillanatban a rajz­papír ^üzet fogott és az egész kép el­égett ótt. Zsuzsa szeme láttára. Zsu zsa az ijedtségtől mozdulni sem bírt A ^h^r t*»r?tőbe ls jó nagy lyuk érc' bHe. Másnapra a titkos társaság megbe­szélte, hogy Ülésre jönnek össze a vá­rosligetbe, a szökőkútnál, a törött pa­don. Mert a helyzet nagyon komoly volt. Kari a klozetba dobta az égszín­kéket és most már elégett a kép is. Is­kola után tehát, mielőtt hazamentek volna, összeült .a titkos szövetség a tö­rött padon. Zsuzsa keservesen sírt, de a Cser Kari még le is szidta öt és így szólt: — Mind azért történt, mert te olyan gyáva kislány vagy és mindjárt meg­ijedsz. Egy pohár vízzel elolthattad volna az egész tüzet. En mindjárt megmondtam, hogy lányok nem valók a titkos szövetségbe. De Ferkó így szólt: — Tulajdonkép­pen én tehetek róla. Mert én még teg­nap megnéztem a ládában az egünket és tudtam, hogy ma rossz időnk lesz. A holdunknak udvara volt. Idejében fi­gyelmeztetnem kellett volna bennete­ket. — Igen, Igen, te ls hibás vagy! — kiabált a Kari. — Te is nagy szamár vagy. Nem festettél vállámhárítót. Most aztán .szerezz nekünk új égszínkéket. — Megpróbálhatjuk, — felelte Fer­kó. — De akkor holnap mindhármunk­nak lógnunk kell az iskolából, hogy "ont délben a réten lehessünk. Nagyon jó. — kiáltott a másik to. — Kezet rá! • Kezet adtak egymásnak, a titkos szövetség jelét mutatták és hazamen­tek. Másnap tizenegy órakor, a szünet­ben, az egész titkos szövetség kisur­rant az iskolából. Kint az eltört pad­nál találkoztak es Ferkó vezetése alatt azonnal a rét felé indultak. Egymás mellett ballagtak a mezei úton. De nem volt órájuk és senki sem jött arra. akit meg lehetett volna kérdezni, hogy mi­kor lesz tizenkét óra. Ezért nagyon kellett ügyelmök és nézelődniük jobb­ra és balra, nem jelenik-e meg valahol hirtelenül az igazi égszínkék? Ekkor Zsuzsa elkiáltotta magát: — Nézzétek csak, ott! Csakugyan a távolban megláttak egy egész csomó égszínkéket. De ez bizony meglehetősen messze volt. Futottak hát ahogy csak tudtak, a földeken ke­resztül. Tudták, hogy a virág csalf egy percig virít és azután eltűnik a föld színéről Elfutottak egy kert kerítése mellett, és akkor meglátták, hogy az igazi égszínkék bent a kertben is vi­rágzik, a többi virágok ágyai közt. — Gyorsan! - kiáltotta * Ferkó. — Át a kerítésen! Nem olyan magas! Egy perc időt sem veszíthetünk. — Én nem megyek, én nem megyek, kiabált. a Cser Kari. — ott nagy kutyák vannak. Te vagy az égszínkékcsináló neked kell számutrkr a égszínkéket osL nálnod. Én majd itt megvárlak. — Gyáva kutya vagy — mondta Dán Zsuzsa és egészen piros voit a futás­tól és a lelkesedéstői, — Gyere Ferkó gyorsan. Segíts. És már fent fe volt a kerítésen. De fel könnyebb volt ám. mint le! Mert am ;kor a Zsuzsi le akart ugrarfi. a sxokuyá^*. fennakadt eg* saögóa, F«r­kó aid már átjutott, meg axsarta sza­badítani, de nem tudta a ruhát kihúzni a szögből Eközben pedig elmúlt a perc és az igazi égszínkék eltűnt. Az igazi égszínkék eltűnt, de helyet­te megjelent egy nagy kertész egy nagy bottal. A kertész már messziről kiabált; Csakhogy megfogtalak benneteket, virágtól vájok, csakhogy végre megfog, tálak! — Ahogy Cser Kari eat a kerítésen kívül meghallotta, tüstént elfutott. Kal­már Fericónafc is lett volna még ideje, hogy átugorjon a kerítésen mert jó tor­nász volt De nem akarta otthagyni a szegény Zsuzsit akit a szoknyája ott fo­gott a kerítésen. Zsuzsi keservesen sírt. Ezért hát Ferkó elébe men<t a nagy kertésznek, bocsánatot kért tőle és azt mondta, hogy nem akartak vi­rágot lopni csak meg akarták nézni a kertet. D e a kertész csak elkapta a fülét, a Zsuzsát meg leszedte a kerítésről meg­fogta a két copfját és ügy hurcolta őket magával, miközben rettenetes han­gon bömbölt: — Most aztán bekerültök a sötét lyukba És hozom már a rendőrt. És valóh^ a pincéhez vitte őket, ott belökte őket a sötétbe és rájukzár­ta az ajtót. A pincében pedig olyan sötét volt, hogy semmit sem lehetett látni. Még ha a saját kezüket az onmk alá dugták, azt sem látták — Én pedig megyek és howwn a ren­dőrt! — kiabált kintről a kertész és el­ment. Z»uz«a hangosam sírt: — Ferkó t rrv#r_ re vagy ? FerVó, én úgy félek! Itt rő­téi -vaa és húctusaD egerek is vmmk. i Már hallom hogy futkároznak az ege­j re k, rám akarnak mászni, és rendőr is jön és elvisz minket a dutyiba. Mit mond majd az apuka? Ferkó, segits, jönnek az egerek! Hangosan visított és a sötétben Fer­kó felé tapogatódzott. Remc-gö kézzel megkapaszkodott,- a karjában. De Fer­kó megsimogatta Zsuzsa fejét és hát, ran, mint egy igazi férfi, így szólt hozzá: Ne félj, Zsuzsika. Majd .mindjárt in­tézkedem, hogy itt világos legyen. És ha egyszer körül tudunk nézni ebben a lyukban, akkor majd azt is kitaláljuk, hogyan kerüljünk el innen Ezeket mondta és a zsebébe nyúlt a kis palack után, amelyben az igázd ég­színkék utolsó osöppeit őrizte. Azután óvatosan a falhoz tapogatódzott és rá­másolta az égszínkéket. Alig végzett ezzel hirtelen világos lett a pincében, mintha lámpát gyújtottak volna Mert a kis festékfolton a falon megjelent egy kis nap és olyan ragyogva és melegen sütött ,hogv még Zsuzsa is felhagyott a pityergéssel. Mosit hát körülnéztek a pincében. Csúnya és kicsi volt a pir^e Egy-két­hordó is voH benne. borazaguk ; volt. Egyik sarokban egy kötep szára* szalma feküdt Mást nem láttak. Ferkó az ajtóhoz ment és megpró­bálta kinyitni. De ez nem sikerült, mert az ajtó jó] be volt zárva Csakhogy ré­gi, korhadt fából volt. — Talán sike­rülni fog lyukat vágni bele? — mond­ta Ferkó E'ővette a tollkésé' fúrni, faragni kezdett. Zsuzsa mellettt állt és nézte a munkáját De a penge eltört — Végünk van! — sírt Zsuzsi. XFolytAijuflc). JÓTANÁCS A FÖLDMŰVESNEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom