Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-01 / 1. szám, Újév

IM9 UJér UJSIÖ NÉPEK KÜZDELME A SZABADSÁGÁÉRT Savanyú a görög mazsola kell felkoncolni*. A monarcho-fasiszták elnyomása alatt sínylődő városokban póznákra szögezik az elesett szabadság­harcosok levágott fejeit. A 20.000 faluból erőszakkal kitele­pített parasztok száma elérte a hétszáz­ezret. 80.000 ember sínylődik börtönök­ben és koncentrációs táborokban, a haditörvényszékek ítéletei alapján ed­dig 5000 embert vége-tek ki és mindez a Görögországban 400 millió dollár kí séretében — átültetett »amerikai típusú demokrácia* nagyobb discőségére törté­nik. Mily ismerősen hat a monarcho-fa­siszta Görögosrzág hivatalos kommüni­1948. végén a görög néphadsereg minden frohton ismét győzelmes táma­dásba lendült. Harci sikerei szervesen Illeszkednek bele a demokratikus erők világszerte tapasztalt előretörésének keretébe. Kína mellett a görög hadszíntér a legfontosabb terep, amelyen a nemzeti függetlenségéért harcoló demokratikus néphadsereg méri össze erejét a külföldi imperialisták által támogatott haza­áruló belső reakcióval. A kínai kudarcokkal kapcsolatban most azzal próbálják önmagukat vi­gasztalni az imperialisták, hogy Csang­Kai-Selcéknek kezdettől fogva nem ad­ták meg a kért támogatást, mert nem tulajdonítottak döntő jelentőséget az ottani harcoknak. De. Görögország ese­tében még ez a vérszegény önmeg­nyugtatási lehetőség is elesik, amikor Truman december 6-i nyilatkozatában kénytelen elismerni a monarcho-fasiszta hadsereg nyári offensívájának csődjét, amihez a New York Post még hozzá­teszi: »A görög segély éppen olyan ku­darc, mint a kínai«. Görögországnak az s európai Japán« szerepét szánták az amerikaiak. Van Fleet admirális* irányításával Kelet-Eu­rópa elleni katonai bázissá és a közel­keleti imperialista politika pillérévé akarták kiépíteni. Caldariszék voltak a Wall Street legdédelgetettebb kedven­cei. Elsőknek részesültek 400 millió dol­láros segélyben, amelyből 350-et fegy­verkezésre kellett költeniök. Arányla­gosan összehasonlíthatatlanul több dol­lárt és ágyút kaptak, mint Európa bár­mely országa. Marshall az UNO párisi tanácskozásait is felhasználta arra, hogy néhány napra elrepüljön Athénba — tájékozódni. De amit ott látott, az nem nyugtathatta meg. Egyik kor­mányválság követi a másikat. A mo­narcho-fasiszta vezérkari főnökök műkö­dési idejének átlaga nem éri el a négy hónapot. A lakosság életszínvonala 1939-hez viszonyítva egyharmadára csökkent. Caldariszék gondjait csak te­tézi, a front helyzete. 5 1948-at a monarcho-fasiszták a dön­tés évének hirdették. A döntés valóban érlelődik Görögországban is, de nem abban az irányban, ahogy azt Marshall és Caldarisz kívánta. Június 14-én in­dult meg 120.000 állig felfegyverzett ka­tonával (á fasiszta haderők fele) az az offenzíva, amelyre Van Fleet vezeté­M alatt majd egy éve készültek a mo- narchists tábornokok. A támadás célja a néphadsereg Észak-Görögországban tartózkodó főerejének legyőzése és meg­semmisítése volt. A támadás megindu­lása után a vezérkar főnöke bejelentet­te, hogy annak két-három nap alatt Sikerre kell vezetnie. Az emberarány 12:1, a tüzérségi ütegek aránya: 50:1 volt és a monarcho-fasiszták háromszáz repülőgepet is használtait a légierőnek teljesen híjján levő néphadsereggel szemben. És Caldariszék mégis téved­tek, mert a hatalmas hegyekben, a Grammosz csúcsai körül, szabadság­harcosok védték hazájuk függetlenségét *— az amerikai zsoldos hadsereggel szemben. A csata hetven napig tartott. A néphadsereg 12.600 rettenthetetlen harcosa hősi elbeszélésekbe illő bátor­sággal verte vissza a fasiszták támadá­sait, megsemmisítette hadseregük egy­harmadrészét és végül augusztus 22-én áttörve az ellenség vonalán, elvonult a Grammosz hegységtől északkeletre fekvő Vicsi környékére. így végződött a hatalmas csata első fejezete, de a monarcho-fasisztáknak még arra sem volt idejük, hQgy világgá kürtöljék »győzelmüket*, amikor szep­tember elején egész Görögországban megindult az ellentámadás. A monar­cho-fasiszták főereje ekkor a Gram­moszban tanyázott és szétszórt többi egységei nem tudtak ellenállni a . Thesszáliában, Kalkhidike félszigetén, a Peloponnézoszon előnyomuló néphad­seregeknek. A nagy támadás eredmé­nyei most bontakoznak ki. A Pelopon­nézoszon négyszáz falut szabadítottak fel a néphadsereg egységei és kétszer behat' ltak a sziget legfontosabb kikö­tőjébe, Argoszba. Kalkhidike félszige­tén. Szalomki elővárosaiban folynak a harcok. Thesszáliában december 12-én elfoglalták Kardica városát. Középma­cedóniában pedig Meszolákiát. Decem­ber elején a néphadsereg rohamra Indult az augusztusban kiürített Granit mosT hegység ellen és december közepe^ re Markosz vezérkara azt jelentette, hogy a hegységet csapatai visszafoglal­ták és megtisztították az ellenségtől. A néphadsereg őszi hadjáratának nagy sikerei nemcsak újabb területi nyereségeket eredményeztek, hanem ta­lán még ennél is lényegesebb politikai előretörést. Két hónap alatt többezerre rúg azoknak a katonáknak és tisztek­nek S3áma, akik teljes fegyverzettel átvonultak Caldariszék oldaláról a de­mokratikus táborba. A szákmányolt fegyverekkel így jelentősen megnöve­kedett a néphadsereg eddigi legérzéke­nyebb pontja: tűzereje. A monarcho­fasiszta csapatok harci készségére jellemző, hogy december 13-án Athén­ben »képesség és lelkesedés hiánya miatt« felfüggesztettek háromszáz tisz­tet. Cakalntoisz hadseregfőparancsnok utasításainak állandóan visszatérő moz­zanata: »Minden katonát, aki néni fcajlandó tovább harcolni, a helyszínen kéinek: felkoncolás, koncentrációs tábor, katonai vérbíróság, erőszakos ki­telepítés. Európa népei megismerték ezeket a »szakkifejezéseket« és emlé­keznek arra, hogy »Von« Fleet módsze­rei mily kísértetlesen azonosak a vesz­tüket érző fasiszta fenevadak, a német SS-tábornokok gaztetteivel. De a máso­dik világháború és a kínai háború tapasztalatai arra is megtanították a vi­lágot, hogy egy nép győzelmes szabad­ságharcát, a történelmi fejlődés menetét sem dollárral, sem bábkormányokkal, zsoldosokkal, sem felkoncolással — nem lehet feltartóztatni. V. M. Dübörögnek a hegyek Spanyolországban Anesca környékén pedig, ahogy ezt a Pyrenaica szabadság-leadó jelenti, a* partizánok nagy propa­gandahadjáratot folytatnak. Vá­ratlanul lejönnek a falukba, ahol gyűléseken ismertetik az ellenál­lási hr.rc szükségességét. Franco rémuralma ellen. Egy ilyen alka­lommal Salas-Alta községben kö­zelharcra került a sor a partizá­nok és a „civil gárda" között. Az utóbbiak nagy veszteségek után megfutamodtak. Igen sok tarto­mányban viszont a civilgárda sok tagját kellett leszerelni a parti­zánok elleni elégtelen „lelkesedé­sük" miatt. A spanyol nép nem hódolt be és nem is fog behódolni Franconak, a véreskezű fasiszta hóhérnak. A spanyol hegyek dübörögnek. Most tél van, de lesz kikelet is a spa­nyol földön. Akkor majd megindul a dübörgő hegyek lavinája és el­| söpri, szétzúzza a mostani rab­I szolgarendszert. 7 11 O R E Z : Demokratikus cgysegkormánytl Az utolsó szó a népé lesz! A francia dolgozók körében egyre fokozódik az elkeseredettség a tart­hatatlan gazdasági helyzet miatt. A súlyos bel- és külpolitikai hely­zetből csak egyetlen kivezető út van. Ezt az utat a Francia Koramu­nsta Párt politikája képviseli. Mau­r ce Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára, vasárnapi beszédé­ben megállapította, hogy a Ruhr­vidékkel kapcsolatos angolszász döntések ellen hiába tiltakozik a köztársasági elnök és a nemzet­gyűlés elnöke is, ez a határozat a Mar: hali-tervnek és a Francia­ország részvételével kötütt londoni hathatalmi egyezménynek egyenes következménye. Thorez rámutatott arra, hogy a francia jobboldali ve­zetők politikája De Gaulle malmára hajtja a vizet. A blumista Moch volt az, aki a köztársasági tanácsban nyeregbe segítet'e a gauleistákat. — A francia nép azonban tisztá­ban van a fasiszta veszéllyel, vala­mint a blumista vezetők árulásával és ma már minden őszinte köztár­sasági a demokratikus egységkor­mány megalakítását követeli. A ke­nyérért, a szabadságért, a békéért és a nemzeti függetlenségéért vívott harcban az utolső szó a népé lesz. A demokrácia és a béke erői az egész világon ellenállnak az ameri­kai imper'al zmus .háborús tervei­nek — szegezte le Thorez. Gyilkos merényleteket szervea a reakció A Kommunista Párt egyre növek vő népszerűségét bizonyítja a párt központi lapjának, a rHumanité pél­dányszámának állandó rohamos emelkedése is. A THumanité vasár­nap már 1,100.000 példányban je­lent meg, messze maga mögött hagyva ezzel az összes párizsi la­pokat. A bel- és külföldi reakció a Kom­munista Párt töme«befolyásának ál­landó növekedére miatt mind erő­szakosabbá válik. Alávaló terror­módszerekkel dolgodnak az imperia­isták ügynökei. Élénken rávilágít erre a Francia Kommunista Párt titkárságinak nyilatkozata, amely le eplezi, hogy a francia és a nem­zetközi reakció, amely tehetetlen a demokratikus erőkkel szemben, a Francia Kommunista Párt több ve­zetőjének meggyilkoltatását vette terv 1, e. Egy olaszszármazású bérgyil­kost küldtek Franciaországba, akit annakidején a Togliatti-féle me­rénylet előkésztésével bíztak meg. Az imperialisták zsoldjában álló bandita feladata: a Kommunista Párt két vezetője André Marty képviselő és a CGT főtitkára Benőit F r a c h o n meggyilkolásának elő­készítése. A bérgyilkosságok kiter- velése a fasiszta rendőrterror azon­ban csak azt bizonyítja, hogy az im­VÁDIRAT A SÍRBÓL fiz ő g'jilQos Stilwell táborioG leleplezései Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára. perialisták érzik gyengeségüket tehetetlenségüket a dolgozók szilá egységével szemben. Az imperial ták alias aknamunkája hajótör* szenved a dogozók hősies elszár s ágán és ellenállásán,, ŕ Csak úgy mint tíz évvel ezelőtt. 1938 karácso­nyán, mikor Franco arab, fe­• kete- és bai nain­ges „nemzeti" hordái Teruelnél egyik legsúlyo­sabb vereségüket szenvedték. Galíciai tartomány­ban, Monferó faluban a partizá­nok megbüntették a helybeli fa­langi sták parancsnokát és a köz­ségi bírót, mert kíméletlenül ül­döztek a demokratikus érzelmű polgárokat. Midőn a partizánok megszállták Monferót, kik sok embernek idézték elő a halálát, rög önítélő bíróság elé állították és kivégezték. Majd röpcédulákat osztottak szét a lakossóg közt, melyekben az összes demokrati­kus érzelmű spanyolok összefogá­sának szüksségességét magyaráz­ták meg. mert csak íev vívhatiák ki * az új, szabad, demokratikus Spanyolországot. Csang-Káj Sekné sikertelen washing­toni útját a segítségét visszautasító és a legyőzött diktátorpárt cserbenhagyó amerikai diplomatáknál is jobban meg­keserítette egy halott generális, akinek most megjelent memoárjai részletes és alapos leleplezését adják Csang-Káj­Sek és a csangkájseki rendszer gengsz­terizmusának. Azon a napon, amelyen leszállott amerikai földre a Csang-Káj-Seknét ho­zó repülőgép, került a könyvpiacra Stilwell generális memoárjainak vaskos kötete. A rendívül éredekes emlékezése­ket nyilván már régebben nyomdába adta a halott szerző özvegye, de a ki­adónak most váratlanul kapóra jött az a nemmindennapi reklám, hogy Csang­Káj-Sekné, akiről a könyvben sok sző esik, személyesen is eljött a mü sikeré­nek elsősegitéséhez. Stihvell generális hosszú Időt töltött Csang-Káj-Sek közelében. Roosevelt megbízásából katonai tanácsadója volt a remélhetőleg rövidesen végleg eltűnő kínai diktátornak, akinek igazi »jelentő ségét» — úgy kellene mondannunk' jelentékteleségét — az Egyesült Álla­mokban sokáig csak nagyon kevesen ismerték fel. Még Roosevelt sem tudta: kivel van dolga. Azt hitte, h'>gy Csang­Káj-Sek komoly értéket jelenthet a Ja­pán elleni hadmüveletek során. Stilwell generális hamarosan meglát­ta Csang-Káj-Sek és a kínai fas'zams vafódi ábrázatát. S bár nem tartozott a radikálisan baloldali elemek közé, mint egyenes és bescület.es ember, ú te,l at tat szemlélte Csang-KáJ-Sekék népelnyornását, hazudozásait, kétkula­csosságát. 1944 októberében a washingtoni Stat­Department megunta a ^kellemetlen generális« jelentéseit, amelyekről »ben­fentes« politikai körökben is suttogni kezdtek. Az Egyesült Államok kü'poli tikai intézői egyik napról a tnáafkm visszarendelték Stilwell generálist Amint hazaérkezett, rögtön rendelkezé­sľ állományba helyezték. Ügy bóntak vele, mint valami bűnössel. Stilwell tá­bornok nagyon lelkére vette ezt az eljárást és öngyilkos lett. A State Department néhány vezető funkcionáriusa valószínűleg megköny­nyebbiilten lélegzett fel. Arra gondolt: Stilwell generális többé már nem kelle­metlenkedhet és akkor sem csinálhat bajt, ha utólag esetleg kiderül, hogy mégis csak neki volt igaza. Ezek az amerikai urak nem sejtették, hogy StillweJl tábornok egész kínai misz­sziója alatt naplójegyzeteket csinált és memoárjait, mielőtt öngyilkos lett, biz­tonságba helyezte. Ügy rendelkezett, hogy azokat néhány évvel a háború be­fejezése után, amikor tartalmuk már nern jelenthet katonai titkot, hozzák nyilvánosságra. A végakaratában jelzett néhány év most letelt. S mivel Csang-Káj-Sek és rendszere immár a világ közvéleményé­nek ítélőszéke elé került. Stilwell tábor­nok özvegye elérkezettnek látta az időt a memoárok sajtó alá rendezésére. Nagy reltüftéstkeltö memoárok né­hány részletét itt közöljük. Kevéssel azután, hogy Stilwell meg­érkezett . Csang-Káj-Sek fővárosába a következő sorokat jegyezte napiójába »01yan hírek keringnek, hogy Csang­Káj-Sek elárulni készül a szövetségesek ügyét. Azt mesélik, hogy tárgyalásokat folytat a japánokkal. Lehetséges. Csang­Káj-fíek határozottan szimpatizál j a nácikkal. Ugyanaz a kormányrend­, szer, ugyanazok az elvek, Ugyanaz a gencrs*tcri7mUs. Csartg-Kál-Sek sz<­j ve^ebben látná Németország győzelmét, 1 mint azt, hogy a háború végén a hatal­mas Oroszország szomszédságában iljen.« Stilwell tábornok, amikor a sztálin­grádi szovjet csapatok hősiességéről, najd az ottani sorsdöntő diadalról hal­ott, nem rejtette véka alá a Szovjet­inió és a Vörös Hadsereg iránt érzett izimpátiáját. Naplójában ezek olvasha­,ők: »Nem szabad egy napon említeni di­:sőséges szövetségesünket, a Szovjet­uniót, ezzel a kínai rendszerrel. A kínai >anditákat, akik az állam élén láthatók, ľsak egyetlen szempont vezeti: a hata­om minden áron való megőrzése. Intri­tákkal, kétkulacsossággal, hamis jelen­esekkel töltik idejüket... Az olymposzl uagasságokban lakó diktátor, aki a vi­ág egyik legostobább embere, nem :Örődik azzal, hogy csapatai éhendőg­enek. Ügy jár-kel, mintha isten nkarnációja lenne, pedig csak egy osto­3a szamár.« A most szemünkláttára megbukó ki­lai diktátorról más helyen ezeket írta: > Csank-Káj-Sek kormányzata nem más mint totalitárius kormányzat, amely a rendszer Gestapóján alapszik *s politikai kémhálózattal rendelkezik. Üsank-Káj-Seknak 100.000 főből állá 3 S-se rege van. Ezeket a kommunisták ?11QXX saervezte. Semmiféle szólásszabad­ság nincs.« És a könyv végén a következőkép állítja egymással szembe a »két Kínát*: i Csang-Káj-Sek-féle diktatúra Kínáját &s a kommunista vezetés alatt álló nép­front Kínáját: >A kínai nép nem tűri sokáig Csang­Káj-Sek rendszerét. Bízom a kínai népben, amely, nagy és demokratikus nép, de amelyet eddig rosszul kormá­nyoztak." A Kuomintangról és a kom­munistákról nem írhatok egyebet, mint amit tapasztaltam. Mit mutat a Kuo­mintang? Korrupciót, káoszt, elviselhe­tetlen adókat, a gazdagok újabb gazda­godását, feketepiacot, üzletkötést az ellenséggel. Mi a kommunisták pro­gramja? Az adók leszállítása, a terme­lés növekedése, az életszínvonal emelése. A kommunisták váltalni akarják a kor­mányzati felelősséget. Gyakorlatba akarják átültetni, amit hirdetnek. Csang-Káj-Sek retteg a kommunisták számának állandó gyarapodásától. Nem tudta megérteni, hogy a nép hatalmas tömegei a vörösökben látják egyetlen reménységüket. Csak a vörösök szaba­díthatják meg a kínai népet az itteni Gestapo terrorjától.* Stilwell tábornok nem élhette mesr jóslatának valóraválását. De naplója, amely az amerikai politikai iro p'om maradandó jelentőségű müvei közé tar­tozik, szörnyű vádirat — vádirat a sír­ból — nemcsak Csang-Káj-riek és az isteni pózban tetszelgő diktátornak fér­jénél is hitványabb és népszipolyozóbb felesége, hanem a kínai fasizmust so­káig: keblére ölelő amerikai külpolitika ellen is! Sós Endr« így tanulmányozzák Benin és társai a marx-leninizmutt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom