Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-26 / 13. szám

Lá+ogatás a visszatérő magyaroknál és a szlovák telepeseknél I94Í mtrcfnö A táj, amelyen keresztül haladunk Tardoskedd felé, csöndes, termékeny kis róna; kis trágyadombok pihennek békésen a felszántott földeken és a távoli dombok mint dülöngő, alacsony kerítések övezik körül a láthatár szélét, így látszik, mintha rchanó kocsink egy helyen állna, mert a táj hosszú kilométereken keresztül mit sem változik, csak közvetlenül Tardoskedd közelében fekete varjak hatalmas serege száll fel, mintegy figyelmeztetve bennünket Tardoskedd községének áldatlan és feszült levegőjére. Tardoskedd városházában és udvarában összezsúfolva zsong a nép, mint egy méhkasból kiszabadult méhraj. A tolongó temeg minden egyes tagja méregfulánkkal is rendelkezik, ott hordja cs elszántan őrzi szívében az engesztelhetetlen elégedetlenséget. Abban a pillanatban, amikor a kiküldöttek megérkeznek, a nép hirtelen, parancs-szerűen elhallgat; a riadt szemek rájuk szegeződnek, bizenyes tisr^Mettel és segítségkérőén... Úgy tűnik, mintha az érkezőktől várnék az összes nehézségek és felmerülő problémák végleges megoldását. A sötét arcok néhány pillanatra kisimulnak, alázat szállja meg a lelkeket, a szemek alján apró fények lobognak fel, mini eleven örökmécsesek^ a remény cs'llogásávaL pessel, aki azt állit J a, hogy végighallgatta az egyik vendéglőben Vin" cze beszélgetését Szabó Jánossal. Vincze arról panaszkodott, hogy az élete úgyszólván nem ér semmit, hogy ide-oda dobálják, mint valami tárgyat és most itthon is otthontalanul úgy él, mint egy földönfutó. Ö ugyan pontosan tudja, hogyan lehetne egy házhoz Jutni, sőt egy emeletes házhoz is, de szükséges lenne, hogy valakit meggyilkoljon. Vincze a r-.embesítésnél határozottan tagadja, hogy ilyen beszélgetés folyt volna le közte és Szabó között. Azt mondja, hogy ilyen hangú tárgyalásokat nem folytatott volna nyilvános helyiségben, mert hasonló beszélgetést megfelelőbb helyen is lehet folytatni. A szlovák telepesek ezzel kivonulnak és helyükbe lépnek a viszszaérkező magyarok. A visszatérő magyarok panasza földről visszaérkező magyarok ügyében. A szlovák telepeseknek az a panaszuk, hogy itteni helyzetük lehetetlenné vált, mert a magyarok egyre fenyegetőbben lépnek fel. — Dr. Búza ezzel a szlovák gazdatelepesekhez fordul és felkéri őket, hogy konkréten sorolják fel panaszaikat, elégedetlenségük okát. Dr. Búza egyben azt az óhaját fejezi ki, hogy ugyanúgy meg kell hallgatni a magyarokat, mint a szlovákokat s a bajokon haladéktalanul segíteni kellBftwA szlovák telepes arról panaszkodik, hogy hétfőn, márc. 14" én. amikor a tavaszi munkálatok végett a mezőre indult, három magyar megállította az úton, kést fogtak rá és megfenyegették, hogy megölik, ha földjére mer lépni. Kénytelen volt ezért dolgavégezetlenül hazamenni. Arra a kérdésre, mag tudná-e mondani, hogy kik voltak a támadók, azt válaszolja, hogy nem. Sohasem látta itt azelőtt ezeket az embereket, de biztosra veszi, hogy a visszaérkező magyarok közé artoznak. Feljelentést azért nem tett az NB

_n, mert a magyarok ugyancsak megfenyegették, hogy ha feljelenti őket, akkor is meggyülik a baja. Krasznyicky azt hozza fel, hogy kint a földjén, otthon a baromfiállományában és szőlőjében ezrekre menő komoly károkat okoztak neki a magyarok. Ugyancsak ő mondja el, hogy a múltkor este éppen az állomásról érkezett, amikor egyszerre egy csomó magyar támadta meg, úgyhogy kénytelen volt megfutamodni, különben nem tudja, hogy mi történt volna vele. Smolinský azt állítja: két nappal ezelőtt Ványa Józsefné jött hozzá a leányával azzal a kérdéssel, hogy mikorra tervezi a kihurcolkodást. Különben is a magyarok úgy viselkednek, mintha még mindig az övék volna a ház és a birtok, pontosan ezámontartják, hogy ki hogyan műveli meg a volt földjüket, hogy a házuk milyen állapotban van és számon kérik azt is, ha egy fa hiányzik az udvarban, avagy ha a kerítés nincs rendben. Itt közbeszól a gazdaságügyi ellenőr és kijelenti, hogy igenis, szükséges rámutatni azokra a súlyos hibákra, amelyek részben a telepeseket is terhelik. Mert ha az ember kimegy a határba, olyan elhanyagolt áilapcrtban találja a határmenti földeket, hogy Tardoskedden ilyesmire még nem volt példa- Azt állíja, hogy 50 százaléka a földeknek parlagon hever. Szerinte mindez abból a feszültségből származik, hogy mindenki kivétel nélkül bizonytalanságban él. Rendet kell itt teremteni és hozzáteszi mindjárt, hogy a visszaérkező magyarok tényleg nincsenek rendesen elhelyezve és úgyszólván omladozó viskókban laknak. Dr. Búza erre méltatlankodását fejezi ki és a helyi szervezeteket okolja ezért az áldatlan helyzetért Azt mondja, hogy a helyi szervezeteknek összeköttetésbe kellett volna lépniök a Járási szervezetekkel, hog} a magyarokat rendes, megfelelő la' fcáirtk* halgeiiliPifAk *L Yégpcad menyben ő úgy tudja, hogy erre határozott utasítást kaptak és ha a községben történetesen nincs elegendő lakás, akkor más községekben vagy a szomszéd járásban lehetett volna számukra megfelelő lalihelyet találni. Kiderül azonban, hogy mindez nem olyan egyszerű. A tardoskeddi magyarok ugyanis egyetlen lépésnyire sem hajlandók távozni Tardoskeddtől, mert elszántan ragaszkodnak „saját" vagyonukhoz. A jelenlévő telepesek közül most hirtelen előlép két gazda és határozottan kijelentik, hogy ők mindenáron el akarnak menni. Az egyik azt mondja, ha nem engedik visszamenni saját birtokára, sérelem éri személyes szabadságát. A KSS helyi elnöke felháborodottan közbeszól és határozottan viszszautasítja ennek a két gazdának a magatartását. Szerinte ez a két gazda volt az, akik fellázították a többi telepest is, hogy elhagyják itteni földjüket. A KSS elnöke spekulációt sejt e mozgolódás mögött, mert egyes telepesek, akik már elmentek, pénzt kaptak a magyaroktól, hogy távozzanak. Dr. Búza itt megjegyzi, hogy rendkívül meglepi a szlovák telepesek viselkedése, akik menni akarnak, holott eddig semmi komolyan megokolt panaszt nem hallott, ami indokolná a telepesek elhatározását. Ügy tudja, hogy eddig még senkinek komolyabb baja nem történt. Szerinte, ha hasonló zsarolások fordulnak elő, ezt azonnal jelenteni kell az NB-nek, amely majd rendet teremt. Egy rendezett államban élünk, ahol felelőtlenül senkit sem lehet megzsarolni. A szlovák telepesek vegyék tudomásul, hogy mostani magatartásuk megfutamodást jelent a felelősség teljesítése elől. Ha a kormány ide helyezte őket, akkor annak bizonyára megvan a mélyebb értelme. Már itt az ideje végre, hogy mind a szlovák, mind a magyar dolgozó megszokja az együttélés és együttműködés gondolatát. A telepeseknek nincs joguk az elkobzott magyar vagyont visszaadni volt tulajdonosaiknak, mert ilyen intézkedést csak a kormánynak van jogában végre* hajtani. Tehát még abban az esetben is, ha elhagyják földjeiket, még nem biztos, hogy a visszaérkező magyarok kapják azt vissza. Dr. Búza azt is megjegyzi, ha kiderül, hogy e j telepesek távozása mögött spekuláció rejlik, akkor megtorlásban részesülnek. Dr. Búza most behivatja Vincz< lttl¥MBŽ. ét sséMftiowátijif iuaI a J

ä

I

st A magyarok panasza eleinte dadogva induit, de később, mint a vízáradás, minden korlátot ledöntve zúdul és árad belőlük a visszafojtott és felgyülemlett elégedetlenség. Nem engedik egymást szóhoz jutni, a panaszos hangok egymásba fonódnak és egymást túllicitálva, zavaros hangorkánba olvadnak. Štefan Ondraška, a munkaügyi csoport helyi elnöke igyekszik őket lecsillapítani; csöndre inti őket és komoly, megnyugtató hangon felhívja figyelmüket arra, hogy a kormánynak rendelkezésére áll 380 kat. hektár arra a célra, hogy a viszszatérő magyarok igényét kielégítsék. Ez a föld pillanatnyilag szegény emberek kezében van, akik az őszi és tavaszi munkálatokat elvégezték rajta, így hát nem lehet tőlük munkájuk eredményét elvenni. Ezért arra kéri a magyarokat, legyenek több türelemmel és bizalommal, mert az egész probléma megoldása tisztán idő kérdése s minden rendbe jön. Biztosítja őket, hogy minden magyarral, mint egyenrangú állampolgárokkal fognak bánni. A szlovák és magyar dolgozó testvéri viszonyban kell, hogy éljenek egymással, így hát ezt az áldatlan helyzetet is közös segítséggel kell megoldani. Megemlíti, hogy egy bizottság fog most alakulni, amely majd gondoskodik a magyarok lakásáról és munkalehetőségéről. — Ondrašek elnök ezzel befejezi magyarnyelvű beszédét és átadja a szót a visszatérő magyaroknak. A magyarok ezúttal már fegyelmezettebben viselkednek. Egy öreg, eszhajú magyar gazda, akit Dózsa Pálnak hívnak, azzal kezdi panaszát, hogy ma 57 éves és nem lett volna szabad őt a rendelet értelmében Csehországban földmunkára igénybevenni, ennek ellenére meg* tették. Most pedig, miután cseh földről visszajött, Fedímešre küldték, ahol 3 km-nyire a falutól, egy er dőben jolöltek ki számára lakást. Ott is lakott hasonlókorú feleségével együtt, de éjjel többízben rázör gettek, így hát félt ottmaradni, ! ezért jött vissza „élete helyére" és c innen bizony el nem megy, mert itt az ő helye, ő már túlságosan öreg ahhoz, hogy másutt gyökeret verjen. özv. Mészáros Béláné, született Balogh Emma, folytatja a panaszt Azt mondja, hogy özvegyasszony létére hontalanná vált, öreg nap j airs nincs otthona, nem'tudja, kihez for dúljon segítségért, így természetes hogy vissza akarja házát és földjét amiből eddig élt és amiből támogatta szegényebb sorsú családját. Dr. Búza türelemmel hallgatja éj közli vele, hogy ilyen esetben gon doskodik az állam nyugdíj-segélyről és nem kell aggódnia, megélhe tése bizto^tva lesz. Háza helyet más házat kap. Erre a kijelentésre többen meg szó'alnak az özveggyel együtt, hog} nem kell nekik mások háza, hanen a magukét akarják, amit „sajáť erejükkel építettek fel. Kugler, a KSS földműves osztá lyának megbízottja alkalmasnak lát ja a pillanatot, hogy felszólaljon Megmagyarázza a magyaroknak hogy egy új államformában élünl Ványa Mihály és Papp Kálmán. A bizottságnak az lesz a feladata* hogy megoldja a lakás-problémát. A bizottság p^gállapítja, ~ogy kinek nincs megfelelő lakhelye és ugyanakkor azt is megállapítja,'hogy a községben ki rendelkezik nagy" méretű lakással. Ha a községben nem lesz elegendő hely, akkor a bizottság a járásban, vagy a szomszéd járásban köteles lakást szerezni a magyarok számára. A bizottságnak azt is meg keli álr lapítania, hogy a magyarok közt ki gazda és ki iparos, hogy aszerint kapcsolhassák be őket a munkaprocesszusba, ahol szakemberekre van szükség. A gazda majd földet kap, az iparos pedig a neki megfelelő munkaelhelyezést. Mindezt hivatalosan, írásban kell elintézni, nemcsak szavakkal. A bizottságnak azt is ki kell vizsgálni, hogy a telepesek milyen vagyonnal rendelkeznek otthon, vájjon rászorulnak-e megélhetés szempontjából az itteni földek jövedelmére. Továbbá ki kell vizsgálnia, vájjon a telepesek közül ki gazda, ki iparos és ki kereskedő? Egyszóval azoknak „výmer""ét, akik nem tudják szakszerűen megmunkálni a földet, vizsgálat alá helyezzék, mert csak becsületes dolgozókra van szükség és nem spekulánsokra. Végül ki kell vizsgálni azt is, vájjon a telepesek becsületesen megmunkálják-e a kar pott földet. Ha kiderülne, hogy szán® elékosan elhanyagolják, akkor a bi" zottságnak ajánlania kell a „výmer" elkobzását. Ugyancsak a bizottság feladata lesz megállapítani azoknak a földeknek a mennyiségét, amelye* ket a telepesek önként hagyta

u el. Dr. Búza a bizottság működését sürgősnek tartja és szerinte nem* csak üléseznie kell, hanem gyors, eredményes munkát felmutatnia a közeli napokban. (sz. b.) • A fenti beszámolónk még meg sem jelent, amikor a Kommunista Párt kezdeményezéséből az érsekújvári konferencián már megtörténtek az első lépések, hogy az ilyen súrlódások kellő orvoslást találjanak. ma és nem fontos többé, hogy az ember görcsösen a saját .házához ragaszkodjék. Ez a szó, hogy „saját", lassan elveszti majd mai jelentőségét. Mindannyian, úgy a szlováki mint a magyar dolgozók, a közösségért dolgoznak. A szlovák dolgozóknak ma éppúgy be kell szolgál" tatniok a termést, mint minden más nemzetiségű gazdának. A magyaroknak ugyanez lesz a kötelességük, így hát teljesen mindegy, melyik földön, melyik községben dogozik a gazda, mert a munka a közös jólét érdekében folyik. Arra kéri tehát a magyarokat, hogy legyenek belátással és türelemmel, minden magyar gazda megkapja a maga földrészét ott és azon a helyen, ahol az állam azt kijelöli számára. Ideje már, hogy megszűnjön a magyar és szlovák dolgozók közötti torzsalkodás, mert egy és ugyanaz az érdek fűzi őket össze. A békének első, komoly feltétele, hogy mind a szlovák, mind a magyar dolgozó megszokja az együvétartozást és az együttműködés gondolatál De a magyarokat mindez nem nyugtatja meg. Arra hivatkoznak, hogy a házak ápolatlanok, nem gondozzák őket, úgy, hogy sokhelyütt az istállók már dűlőfélben vannak. A panasz, a kétségbeesés folyammá szélesedik. Az egyik gazda azt állítja, hogy 5000 téglát hagyott itt egy istállóra, mielőtt elment és most sem istálló, sem tégla nincs, a másik pedig az állatait kéri számon, amelyeket itthagyott Megnyugtatják őket,, hogy mindez leltárba van véve és majd kárpótlást kapnak. De a magyarok hitetlenek, azt állítják, hogy ők semmiféle nyugtát nem kaptak arról, mit hagytak itt, így hát ki ad rnajd az ő szavukra. De különben is, már nem is kívánják a földjüket annyira, sem az ingóságukat, csak a „saját" házaikat és amíg ezt nem kapják vissza, add'g ők földönfutóknak fogják érezni magukat. Keményen, megingathatatlanul cseng a hangjuk, a polgári társadalom százados mérge és veszélye nyilvánul meg benne. A szlovák telepeseknél, akik el akarják hagyni telepüket, ugyanez áll. Nem akarnak ittmaradni a beszolgáltatás miatt, mert polgári kapzsiságuknak nem tudnak többé eleget tenni és „saját" vagyonukat nem gyarapíthatják. Az egész problémában nincs másról szó, mint a „sajátról". Egy érdekes és igen jellemző eset fordul elő, amely reflektor-fénnyel világítja meg az egész helyzetet. A visszaérkező magyar sógora annak a szlováknak, aki a házában lakik. Mos1 a szlovák és magyar gazda együttesen összefogva futkosnak a hivatalokba, hogy a földet írják át újrs a magyar gazda nevére. Hiába mondják a magyarnak, hogj ott lakhat, senki sem kergeti el nem, ő nem akarja, ő nem érzi jó! magát, amíg a „výmer" nem les: megsemmisítve, amíg a vagyoni nem lesz újra a „saját" nevén. Var valami mulatságos, bohózatszerű ugyanakkor valami nagyon szomorí és mélyen lesújtó ebben a jelenség ben, amely híven tükrözi vissza Tar doskedd mai tűzfészkét Wíffj€S Ht*eR A FRANIC

A BÁNYÁSZOK TOVÁBB H

ARCOLNAK JOGAIKÉRT Párizs,21. — A Lacoste-féle csökkentett biztonsági intézkedéseknek két újabb halálos áldozata van a francia bányákban. Szerdán Garden" nában bányacmlás volt, amely két bányászt betemetett. A bányászok munkabeszüntetéssel és sztrájkkal követelik a bebörtönzött bányászok szabadlábrahelyezését. Szerdán Marieeourtban és Courrieresben huszonnégyórás sztrájkot tartottak. A sztrájkoló bányászoknak adandó közkegyelem kiharcolásáért alakult bizottság a bányászok „Fehér könyve" címmel könyvet adott ki, amely részletesen leírja a bányászok szenvedéseit és az ellenük tett elnyomó kormányintézkedésekkel. A sztrájkmozgalom az építőiparban is terjed. A nantesi építőmunkások meghatározatlan időtartamú sztrájkba kezdtek. Aeyronban 1200 építőmunkáa sztrájkol. AZ OSZTRÁK SZOCIALISTA PÁRT ELÁRULTA A MUNKÁSOSZTÁLYT Egy b'zoffság alakul Már lassan 8 órája folyik egyhuzamban a panaszok és civakodások meghallgatása. A jelenlévők arcáról folyik a verejték, látni, hogy mindenki segíteni, valamiképp hozzájárulni szeretne ahhoz, hogy ezt a kényes és fájdalmas problémát megoldhassák, Végül Dr. Búza indítványára egy bizottság alakul, amelyben 3 magyar és 3 ezlovák telepes, a KSS helyi megbízottja, az MSK elnöke, a lakásbizottság kirendeltje, a munkaügyi hivatal egy tagja, a JSSR kiküldöttje ver- részt. Magyar részről feljegyeztük a bizottságban résztvevők neveit: Yinezm J too*, Bécsben most ért véget a haladó osztrák szocialisták kétnapos érte" kezlete. Az értekezlet elhatározta a „Haladó Szocialisták Szövetségének" megalakítását. Az Osztrák Szocialista Párt jobboldali vezetősége — mondja az értekezleten elfogadott határozat — szövetséget kötött a kar pitalisíákkal és elárulta a munkáaosztályt. A határozat a szocializmusért folytatott küzdelemre szólíja fel az ország demokratikus elemeit. Az értekezlet résztvevői különösen nagy lelkesedéssel fogadták Er win Scharfnak azt a kijelentéséi hogy az osztrák haladó szocialisták a haladó nemzetközi szocialista moz» ga^om egy osztagának tekintik m» Dr. Búza, a földművelésügyi megbízotti hivatal kiküldöttje nyitja meg a gyűlést, Balázs, a KSS központja és Kugler, a KSS földműves osztálya megbízottja jelenlétében. A gyűlésen még résztvesznek a JSSR, a munkaügy, az élelmezésügy és a KSS helyi érdekű vezetői. Dr. Búza bejelenti, hogy az idetelepített szlovákok küldöttsége ügyében érkezett, akik azzal a kívánsággal jártak Bratislavában, hegy elhagyják Tardosked^et abban az esetben, ha a korrr áry nem teremt rendet a cseh A szlovák le'epesek panasza