Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-03-26 / 13. szám

COVENTRY ftngri vált* meleghangú levélben köszöntötte Sztálingrád mai lelkes ép tőit. A közös szenvedés és egyfor­ma ísors jogán kötelesek önpéldájuk­kal továbbra is figyelmeztetni a vi­lágot, hogy kormányok és emberek, azervezetek és egyesek mindent el­kövessenek, hogy e két legjobban szenvedett város sorsa ne ismétlőd­hassen meg. Coventry és Sztálingrád a hitleri barbarizmus két döntő sa­rokpontja volt: áldozata és botlatója­A kezdet és a vég. A barbár fasiszta roham feifogója és mulasztója nem véeťenúl volt Anglia és a Szovjet­únió. Egy álló évig Hitler teljes ere­jével csak Angliát rohamozta. Akkor kéjelegte mikrofonba visszájára for­dult hírhedt tajtékos fenyegetését: „Wir wollen ihre Städte ausradie­ren!" E radírozás első áldozata Co­ventry volt és hiába volt: Anglia nem kapitulált. Ez volt Hitler Mar­nej a: a villámháború nem sikerült. Coventryben fertőződött halálra a német fasizmus, Sztálingrád a kasza utolsó, döntő suhmtása volt. Co­ventry nem kapitulált és Sztálingrád lem kapitulált. E két név azóta elválaszthatatlan egymástól: e két név hordozói ma a mult jogán emelhetnek vétót az egy­re fenyegetőbb háborús jövő ellen, ök tudják, mit jelent a háború, a g ;.tlá3nélküli hódítás szadizmusa, mit a barbarizmus, a radírozás, a pusztí­tás és pusztulása nihilizmusa. Co­ventry tudja, Sztálingrád tudja, Var­só és Rotterdam tudja, Lidice és Bu­dapest is tudja. Mindenki tudja és hiába tudja: az emberek lelkében a háború fatalizmusa tovább pusztít. Sors, végzet, mondják, nincs véde­kezés, nincs menekvés, nincs béke, nincs szünet. A nyugalmi állapot ismeretlen, a háborús psichózis nem szakadt meg, az átváltás nem tör­ténhetett meg, háborús veszély véde­kezésre késztet, szünet nem állt be, a •világ háborús permanenciája kétség­telen. Nem jött el az a döntő pilla­nat, melyet az első világháborúban Franz M arc, a nagy festő jelölt ki utolsó tábori lapján: „A fődolog a háború után játszódik le, amikor a kiűzött lélek újra elfoglalhatja he­lyét a testben" ... A lélek még nem foglalhatta el helyét, a testet még ma is hősök lakják, az éremfetisiz­mus még a háborús erényt kiáltozz... 1918'ban a költők vitrióllal bélye­gezték és ördögűző tömjénnel füstöl­ték ki a hősi maradványokit, a test­vérnek, a human :zmusnak, a lélek­nek, szellemnek és értelemnek jelöl­ve ki így szállást. Ma ennek nyomát sem talá'od. Tisztulás, átváltás, fel­lélegzés nem következett be: nem volt még egy csendes pillanatunk. Ez a szünethiány: a fatalizmus legvég­zetesebb szálláscsinálója. Cička jár folyton az eszembe: amikor Ilaván a zsidók azon jajongtak, hogy innen már nem kerülnek haza, de további deportáció a sorsuk, akkor cz az or­thodox zsidó vigasztalta őket: nem le­het, mert két „córesz" között kell egy szünetnek is lenni. 1938 óta lé­nyeges szünet állt be. Az imperializ­mus korában az élet létformája: a háború még békében is. A katona, az uniformis példakép maradt, kira­dírozhatatlan. Chaplin ijedten esz­mél: „Minden katona veszélyt je­lent. Én egész életemben féltem a katonáktól. Remélnünk kéne, hogy a hazatértek nem érzik magukat töb­katonának, de újra embernek­Minden háború az emberiséget ra­bolja meg: lelkéből tép le egyegy darabot." Antisthenes rég felismerte e chaplini igazságot: „A háború több rossz embert produkál, mint ameny­nyit megölt." Csak a két világhábo­rút kell összehasonlítani: a lélekál" lomány katasztrófálisan zsugorodik. Az életbenmaradottak felelőssége óriási: amíg a fegyverigézte hősi szemléletet ki nem írtjuk magunk- \ ból, addig lelkünk a háború szállás-jj cs nálója. Amíg a háború képesít jj minket legcsodálatosabb hősi cse­lekvésre, amíg ezt elhisszük és ho­noráljuk, amíg az érempitykéket még a civilruhára is kiaggatjuk, ad­dig háború van. Ne felejtsük el: a háború egy kikényszerített hősi makszimum, mely végeredmény­ben a legszomorúbb szegénységi bi­zonyítvány: az emberiség csak gyil­kolva és pusztítva gyakorolhatja melléktermékként erényeit, a bátor­ságot, kitartást, hűséget és áldozatos szolidaritást. De miért emberhalál á:án és vároapusztítás röt árnyéká­ban tenyésztődik az emberi tett hő­siességgé, tehát önmagát felülmúló­vá? Miért e rettenetes ár? Nyomo­rult teremtmény az ember: eré­nyeid kivédhetelen kiváltója — aliár akarod, akár nem — a háború! Mndonki útálja, aki pedig szereti: barbár. A barbárok szabadsága a háború és te mégis rabja vagy, egy állati szabadság áldozata, mert „bá­tor állat" vagy, mint Arnold Zweig oly találóan mondja. És itt a titok nyitja: a militarizmus lényege az a hit és tapasztalat, hogy az állatias erőszakkal folytatott harc hatáso­! sabb, mint a szavakkal és meggyő­ződésekkel folytatott emberi küzde­lem. Victor Hugó száz év előtt az értelem Jogán és hitén szövegezte jóslatát: „A hősiesség fogalma vita tárgya lesz, a hadvezér kérdéses valami, a hódító megrovást érdemel... A hő­sök zengzetes híre mind mai napig megsüketítette az értelem hallá­sát... Az emberiség fenséges gyil­kosai lejáratják magukat. A fel­nőtt emberiség azon van, hogy lerázza őket magáról." Mi két vi­lágháború után tudva tudjuk az igazságot: a háború egyetlen ellen­szere az é r te 1 e m ! Ady „gondolati igaza", mely ha nincs, a „véres, szörnyű lakodalomba részegen In­dul a Gondolat, az Ember büszke legénye, aki íme, senki, béna" lesz újra, ha a felnőtt emberiség nincs résen. Coventry és Sztálingrád levélvál­tása címet téveszt, ha azt nem az érte'em mozdulata bontja ki, a gon­dolat igaza, felnőttség ez egyetlen kritériuma. Coventry és Sztálingrád csak a felnőtt emberiségnek jelzik a veszélyt: a háború infantilizmusát, emberiség kiskorúságát Erősítsétek az értelmet! FABRY ZOLTÁN — HOGYAN AKARTA KIROB BANTANI TAVALY A HÁBORÚT AZ AMERIKAI REPÜLŐGÉPIPAR. A berlini sajtó most közli az ame­rikai Iloover-bizottságnak eddig ti­okban tartott jelentését. A jelentés értelmében az amerikai légügyi mi­üsztérium, amely teljesen az ameri­kai légügyi repülőgépgyárosok irá­nyítása alatt áll, ta­valy megkísérelte, hegy az USA és apí^A Szovjetúnió közt há- \\l!A*'^Al borús viszályt robbant­son ki. Az amerikai :'tkcs szolgálat hamis jelentése alap­ián a légügyi minisztérium kérte, bogy rendeljék el az USA-ban azon­túl az általános mozgósítást. Ennek következtében akarták a fegyveres üsszecsspást kierőszakolni. Hegy ez a terv nem sikerült, az arra vezet­hető vissza, hogy az USA mértékadó körei meg'jedtek a saját bátorságuk­tól. Az amerikai repülőgépgyárcsok ennek az aljas tervnek a bábái, a háború befejezésekor arra számítot­tak, hegy a hadiiparnak a béketer­melésre történő átállításakor hatal­mas nyereségre tesznek szert. Azt htiék, hogy 1945—46-ban 400.000 polgári repülőgépet adhatnak el.. A rossz üzletmenet következtében azon­ban csak ,>ő, GoO gépet vásároltak tőlük. Al;tól a célból, hogy nagy megrendelésekre tegyenek szert, há­borús hangulatot teremtettek és eh árasztották az Egyesült Államokai rémhírekkel. Miután ez a terv nem sikerült, nekiláttak, hogy a berlini kérdést nyergeljék meg nyereség­szerzési célból. A „légi híd" nekik kamatozik. Ez az ő nagy nyereségük a hideg háború mai állásánál. — ÓCSKAVAS NAGYBAN... Amerikai középnyugati terüreíén . meteor zuhant egy bérlő földjére. Az ] ros-érseket, aki czáz njp^"^^ katolikus pap és pap­metőbe vonult, hogy a szt rájkoló sírásók "^mffPtai.tij bérmozgalmát letörje, nyiban a do^ot. Azzal érvelt, hogy a bányászati jog őt illeti és követelte, hogy a bérlő szolgáltassa ki neki a meteort. A dolog bíróság elé került és a két perlekedő amerikai elől a harmadik vitte el a koncot. A- vám­hatóság ugyanis egyszerűen elkoboz­ta a meteort. Az elkobzás indokolá­sa jellemző az amerikai bürokrácia korlátoltságára, de az amerikaiak tu* dományellenességére is: az indoko­lás ugyanis csempészárúnak minősí­tette a meteort és kinmondotta, hogy o'yan nyersvasanyagról van szó, amely vámeljárás és engedély nélkül érkezett az ország területére. — ť JRA TÁMAD A KU-KLUX­KLAN. Columbusból jelentik: Dr. Philipp Weltner, az Odlethorpe egye­tem elnöke beszédet mondott a co­lumbusi néger iskolában. Beszédé­ben a fehérek s feketék között faji egyenlőséget hirdette. Másnap a Ku" Klux-Klan három néger diákot elra­bolt. A diákokat név szerint Mathew Brown és Ernest Chester 17 éves, valamint Róbert Ford 15 éves fiúkat hatalmas személygépkocsin a Chatla­hocches folyó partjához vitték, ott embertelenül megkínozták, azután kikérdezték arról, mit mondott be­szédében Weltner a faji egyenlőség­ről. öt fehér bandita vett részt a „ki­hallgatáson". A fiúknak táncolniok kellett, m:közben a fehérek revolver­rel lábaik elé lövöldöztek. Mikor megúnták a szórakozást, magukra hagyták a véresre vert diákokat és eltávoztak. — SPELLMAN A SZTRÁJKTÖRŐ SÍRÁSÓK ÉLÉN. „Sztrájktörők, munkásnyúzók!" — ezzel a kiáltással fogadták a newyorki Kálvária-teme­tő sztrájkoló sírásói Spellman bíbo­élelmes gazda azon­nal pénzért kezdte rnu- ggg? <"**> togatni a kíváncsisko- sfglf dó amerikaiáknak. A W föld tulajdonosa azon- fF^j0'M ban nem hagyta any- IUM^SR^ A bíboros a temetőben kiosztotta a munkát a papok és papnövendékek között, persze maga nem vett ásót és j WaB Az amerikai Habsburg-légió komédiája Jxufnan Qvndiai : 1942 novemberében új színnel .gazdagodott" a newyorki Broadway: -aegnyitották a „Habsburg-légió" to­borzóirodáját. Az amerikai nagytőke írdekeit híven szolgáló külügyminisz­térium lapja, a New York Times, az amerikai újságírás közismert mód­szereivel sietett a toborzóiroda se­gítségére és „lelkesen" népszerűsí­teni kezdte a Habsburg-légiót A VATIKÁN TANÁCSOT AD A látszattal ellentétben az ameri­kai külügyminisztérium tisztviselői nem vesztették el az eszüket. Mind­össze arról volt szó, hogy Sumner Welles államtitkár úr és Taylor va­tikáni megbízott „gondos előkészí­tés után" elérkezettnek látták az időt, hogy Amerika .világuralmi ter­vei érdekében újabb vasat tegyenek a tűzbe. A második világháború alatt az USA külügyminisztériuma már szorgalmasan készítette elő az impe­rializmus eljövendő európai rabló­hadjáratát. A State Departement szá­mára a Szovjetúnió elleni állandó intrika mögött a fasizmussal vívott háború másodrendű kérdésnek lát­szott. Mialatt a Szovjet Hadsereg Sztá­lingrádnál a német fasizmussal szem­ben a világtörténelem egyik legna­gyobb katonai diadalát vívta ki, S mner Welles Habsburg Ottóval tár­gyalt, Spellman érsek Franco udva­rában sürgött-forgott és Mr. Taylor is kapott a Vatikánban néhány hasz­nos tanácsot. így született meg a Hababurg-légió terve, H ABSBURG-BIRODALOM — AMERIKAI „TÁMOGATÁSSAL" A terv lényege az, hogy „a tízmillid Amerikába származott osztrák" utó­daiból — Habsburg Ottó propagan­distái igaz arisztokratikus nagyvo­nalúsággal osztráknak minősítik ter mészetesen a Magyarországról ki­vándorolt zselléreket is, — meg kell szervezni a milliós Habsburg-légiót Azt a légiót, amely Magyarország, Ausztria, Bajorország és Csehszlo­vákia beolvasztásával visszaállítja a Habsburg-birodalmat. Mi sem természetesebb persze, hogy az új dunavölgyi birodalom amerikai felügyelet alatt állna. Az érintett népeket persze nem óhajtották megkérdezni, vájjon mit szólnak ehhez a ragyogó tervhez. Az amerikai kémszolgálat egyik túl­buzgó ügynöke azonban nem méltá­nyolta washingtoni gazdái érdeklő­dési körének korlátolt mivoltát és je­lentette, hogy Ottót legfeljebb két kastélynyi ar'sztokrata, két kávéháznyi kapi­talista és két ko'ostornyi klerika­lista várja vissza". Az ügynököt megbízhatatlanság cí­mén leváltották. Egy másik amerikai kém — Mindszenty — évek múlva cseppet sem igyekezett ilyen „meg­b'zhatatlannak" mutatkozni és gátlás nélkül küldött olyan jelentéséket, amelyek megfelelnek a Wall Street vťáguralmi étvágyának Tudta: nem szabad visszariadni attól, hogy a szent cél érdekében a valóságot egy kicsit „kijavítsa". ÁLLAMNYELV — SPANYOL Ilyen módon átvezényeltek a lé­gióhoz 300 embert. Belőlük lett a lé­gió „legénysége", az önkénteseket pedig „tiszetcsekké" nevezték ki. Az Indianapoľstól nem messze fekvő Atlerbury-ban elhelyezett tábor egy Conrad nevű amerikai tiszt parancs­noksága alatt állt és azt szinte fe­lesleges megjegyezni, hogy tiszt csak amerikai lehetett. Habsburg Ottó maga Indianapolis városában ütötte fel főhadiszállását. A kiképzés ha­misítatlan „k. u. k. módszerekkel" folyt. Gondos nyilvántartásukban a szómé 1 yi lapokra így jegyezték be a szülotési helyeket: Budapest (Auszt­ria), Szeged (Ausztria). Rendszeres c:u!;lógyakorlatokat tartottak és a „legénységgel" Időnként kifényesíttették kaszár­nyájuk tetejét Németnyelv* politík* *aereldórái­kon" a kalandorokból álló „altiszti kar" megkapó színekkel ecsetelte az eljövendő Habsburg-uralom gyönyö" : m* féttUW. HaUbuxg FélU tttfa* ötletét, amely az új „Habsburg-bircr dalom hivatalos államnyelvévé akar­ja tétetni a spanyol nyelvet, amely — mint Habsburg legitimista körök­ben közismert — igen elterjedt a Dunavölgyében. HABSB UR G OTTÓ „ELKÖLTÖZÖTT" A 300 főnyi legénység azonban nem akarta méltányolni mindezt a sok jót és jellegzetes plebejus hálát­lansággal egyre jobban elégedetlen­kedett az Atterbury Camp'beli lé­giós élettel. Az elégedetlenségből — amelynek a baloldali lapok is han­got adtak — olyan lárma lett, hogy Washingtonba is elhallatszott. Egyes képviselők kellemetlen kérdéseket tettek fel a parlamentben a Hab­sburg-légióra vonatkozólag. A hely­zet tarthatatlanná vált: a légiót fel keUett oszlatni. Felosztása rövid éle­téhez méltó dicstelen keretek között zajlott le. Bejelentették, hogy egy amerikai tábornok szemléjét várják. Reggel 8-kor sorakoztatták a légiót és este 6"ig álltak az altisztek őrizeta mellett a havas gyakorlótéren. Hat órakor megérkezett a várt amerikai tábornok és megkérdezte, ki óhajt tovább szolgálni. Senki sem vála­szolt. Végül a 300 „légionistát" át­vezényelték más alakiatokhoz, az önkéntesek pedig leszerelésüket kérték. Habsburg Ottó is elhagyta indianopolisi hadiszállá~át. Az eset tanulságos lehetett volná az amerikai imperialisták számára, de nem tanultak belőle. A State De­partement mostani urai — és Spell­man is —• változatlanul kaphatók a legkilátástalanabb politikai kalandra is világuralmi terveik érdekében. A népek azonban sokat tanultak a má­sodik világháború leckéjéből, amely­nek a Habsburg-légió esete csupán jelentéktelen, de szervezőire jellem­' ző epizódja volt IT ONliNTEl — KÉT FÖHERCEO A Habsburgok népszerűtlenségéra vonatkozó je^ntéseket hiba volt fi­gyelmen kívül hagyni. A költséges toborzási kampány kudarccal végző­dött, összesen 29 önkéntes Jelentkezett, a két, Amerikában tartózkodó Habsburg herceggel együtt A magyar és más nemzetiségű ki­vándorlók — akik nem utolsósorban épnen a Habsburg-rendszer bűnei nratt kényszerültek Amerikában le­telepedni — magukkal hoztak annyi emléket, hogy utódaik ne vállalkoz­zanak a Habsburg-uralom visszaállí­tásának kalandjában való részvétel­re. Pedig a legcsábítóbb jelszavakat használták fel a toborzáshoz. Elma­gyarázták, hogy a Habsburg-légió „nem veszedelmes alakulat", a har­cokban részt sem kell venniök. Egyet* len fe^datuk, hogy a szövetségesek győze^e után a fekete-sárga zászló alatt bevonuljanak Bécsbe és Buda­pestre és elvegyék a Habsburg-háa iránti hűség méltó jutalmát. A Habsburg-légió terve ostobasá­gában is rámutat az imperialista tá­bor belső ellentmondásaira. Anglia egy másik reakciós tervet támoga­tott: II. Pétert akarta Jugoszlávia trónjára ültetni. Ezért az angolok lega'ább olyan rossz néven vették, hogy az amerikaiak támogatják a Fiumére és Ljubjanára áhítozó Ottót mint amilyen elkeseredést váltott ki Fiume és L j ubi ana r épében a Kara­gyorgyevics Péter és a Habsburg Ottó név egyaránt. Az amer kaiakat azonban nem lehetett szándékuk megvalósításától eltéríteni. Látva, hogy a Habsburg-légió számára nem tudnak önkénteseket toborozni, elkezdték összeszedni az amerikai hadseregnek azokat a tagjait, akik ,a régi Ausztria—Magyarország te­rületén nülettek. Ai egyszerűség kedvééri Awartrta— Magyarország határának az 1866-oa állapotot tekintették, Lombardiává él Xaianca tartomány j 4 ginunai Meg kall Mpm m B ptMfeft

Next

/
Oldalképek
Tartalom