Új Szó 1949. (Hetilap, 2. évfolyam 1-17. szám)

1949-01-01 / 1. szám, Újév

!I4I TTJfrf ujszn M. ASSZON Y VI L AG LA PASSIONARIA Egyre több és több asszony vesz részt abban a harcban, mely már emberemlékezet óta folyik a kizsákmányoló és kizsákmányol­tak között. Sőt vannak asszoynok, akik né­peik szabadságharcának az élére kerültek, vezérévé váltak. Ezekkel a kimagasló női alakokkal akar­juk megismertetni asszonyainkat és leányainkat. Legyenek esz­ményképeink s lángoló lelkesedé­sük és fáradhatatlan munkássá­guk lebegjen mindig példaként szemünk előtt s könnyebben fo­drunk megbirkózni a mindennapi élet kisebb-nagyobb nehézségei­vel. Ma Dolores Xbarruriról, a Nem­zetközi Demokratikus Nőszövet­ség első alelnökéiül, a Spanyol kommunista párt vezértitkáráról írunk, akit népe La Passionaria néven emleget azért a sok meg­próbáltatásért, amelyen Dolores Ibarruri a népéért vívott harcban keresztülment. A ma 53 éves Passionaria bá* Byászvidék gyermeke. Ott szüle­tett a kopár, sziklás asztúriai he­gyekben, ahol a természet maga keményíti, szilárdá az egyénisége­ket. A nyomor és éhség, a ves^e­de em és a harc kísérője a bányá­szoknak. Harcolnak a bánya mé­lyén a kőzettel, harcolnak a nap­világon a bányabárók ellen a na­gyobb dr rab kenyérért. Ebben a harcban Passionaria az elsők kö­zött van. Mint fiatal bányássasz­szony a bányászok harcát szerve­zi és vezeti a nagyobb darab ke­nyérért, a szebb jövőért. Nem egyszer gyűlt meg ezért a baja a hatóságokkal. Megismerte a bör­tönéletet is. Egy alkalommal több­ezres tüntető bányászsereg szaba­dítja ki a börtönből. Alig, hogy kilépett a kapun, a lépcsőkön tart lelkesítő beszédet, majd a tömeg élére állva vonul a bányászigazga­tóság elé, hogy kiharcolja követe­léseiket. Meg is kapják azt, amit követeltek. Mint többgyermekes anya a mindennapi házigondok mellett ott van az 1634 évi nagy októberi asztúriai felkelés szervezői között. Odaadó, önfeláldozó tényezője a Spanyol kommunista pártnak. Az asztúriai bányászok már nem elé­gednek meg részletkövetelésekkel. Fegyvert fognak és kezükbe ve­szik a hatalmat. A reakciós mad­ridi kormány Franco generálist küldi ellenük a mór idegenlégió élén. A felkelést vér befojtják. 30 ezer munkást tartóztatnak le. Passionaria tovább folytatja a harcot. Az 1936-os választások­ban a Népfront győzelme többsé­get szerez a Cortez-ban (spanyol parlament). Passionaria ott van a 16 megválasztott kommunista képviselő köpött, az asztúriai bá­nyászok kiküldöttjeként. ö az, aki 1936 júniusában a CoKez szószékéről óva int és fi­gyelmeztet, hogy a reakció táma­dásra készül. Mikor kitör a pol­gárháború, Passionaria szervez, b: Tzd t, kezébe veszi a csákányt is és éri , i Madrid körül a lövészár­kokat. Ott jár az első vonalban a katonák között, kitartást, bátor­ságot önt beléjük, majd a sebesül­tek között jár, vigasztal és enyhí­ti a fájdalmukat. A spanyol asszo­nyokhoz fordulva arra kéri őket, ne tartsák vissza férjeiket a harc­tól, mert: „jobb és dicsőbb egy hős özvegyének, mint egy gyáva felesegének lenni". 32 hónapig küzdött a saját és a nemzetközi reakció ellen a hős spanyol nép. Átmenetileg elvesz­tette függetlenségét és szabadsá­gát. Passionaria az új körülmé­nyek között sem adja fel a küzdel­met. A második viágháború Moszk­vában éri. Nem pihenni jött, ha­n?m tovább harocni gyermekei­vel egviitt. Fia ott esik el Sztalin­g^ádn'l nrnt a Vörös hadsereg többszörösen kitüntetett hadna­gya. Jósé Diaz, akinek halála után Passionaria átvette a Spanyol kommunista párt főtitkári teendő­it, az 1937-Ps márciusi pátrkonfe­rencián találóan ÍPTV jellemezte: „A párt vezetőségében számítunk a mi szeretett Passionariánkra, a mi nagy Passionariánkra, aki n^mrak pártunk egyik legszere­tettebb elvtársnője, annak leg­jobb szónoka, hanem a jelenlegi Spanyolorszŕ g egyik legkimagas­lóbb egyénisége, aki kifejezője az egész spanyol nép hatalmas lelke­sedésének, szimbóluma a népi Spanyolországnak, ama népnek amely a fasiszta rabszolgaság megdöntéséért harcol, ő az önfel­áldozás, a szegénység a forradal­mi erű megtestesítője. Népének éí a proletariátusnak legendás alak ja — magam láttam és Ťi is biz­tos láttátok már — ha kimegy egy járásába, faluba vagy család hoz, az emberek megfogják, meg tapogatják, hogy meggyűzűdjene! arról, húsból-vérből van-e, vagy.. ( A mondat végét nem hallani í zúgó tapsvihartól.) Do 1 ores Ibarruri a párt és népé nek élén folytatja ma is a harco Spanyolország szabadságáért él függetlenségéért GYERMEKEINK UJEVE Az ígazí égszínkék Mese. írta: Ealázs Béla. Volt egyszer egy kisfiú, úgy hív­ták, hogy Kalmár Ferkó. Ez a Kal­már Ferkó nem volt jó tanuló, mert édesanyja özvegy volt és szegény mosónő. Volt Ferkónak egy kosara, azt mint hátizsákot a hátára tudta tenni. Étbe a kosárba rakta bele édesanyja a kivasalt fehérneműt, finom, rózsaszín papirost tett az ingek közé, végül az egészet le­takarta egy törülközővel. Aztán fel­Ír a a címet egy cédulára. A cédulát • a Ferkó kezébe adta. Akkor Ferkó elindult, de csak gyalog és mire ha­saért, mindig késő este lett. Ezért sohasem ért rá másnapi leckéjét rendesen megtanulni, Novák tanító úr pedig büntetésből az utolsó pad­ba ültette, balra a kályhától. Ott volt a szamárpad. Három napig ült Ferkó ott egye­dül, és nagyon szégvelte magát, mert a fiúk rögtön elmondták a lá­nyoknak a dolgot. A lányosztályok ugyan's a második emeleten voltak. A ncg edik napon azonban Cser Karinak nem volt meg a számtan­feladata és a földrajzból nem tudott tgy hangot sem. C er Kari gazdag gyerek volt, jz'p ruhákat viselt és a körmei m :nd ;g tiszták voltak. Tanulni is ráért volna, mert neki nem kellett fe 1 érremüt kihordania. Minden nap három órakor eljött Karihoz a házi­tanító és megcsinálta vele együtt a leckét. Könnyű volt hát neki jó ta­nulónak lenni. De éppen akkor mégsem tudott semmit és Novák ta­nító úr, aki aznap már úgyis mér­geden jött be a í osztályba, így för­medt rá: — Nem szégyeled magad? Taka­rodj rögtön a szamaárpadba, a Kal­már meľé! — A Kalmár mellé? — kérdezte Kari megszégyenülten és sírni kez­de.t. — Oda, hát! Nem érdemelsz job­bat. Akkor a Cser Kari sírva össze­csomagolta a könyveit, a füzeteit és a festékkcszletét, mert gyönyörű festékesskatu'.yája is volt és sírva bal­lagott a padok között hátrafelé a szrmárpadhoz. A fiúk mind utána­fordu tak és bámultak. Ka már Ferkó pedig mélyen le­hajtotta a felét és a pad alá nézett, mert hát, hogy akkora szégyen őmelléje ülni. (Ilyen csacsi volt ak­kor még Ferkó). És amikor látta, hogy Cser Kari szép ruhájában, ra­gyogó fehér gallérjában egészen a pad széléig húzódik, csakhogy minél távolab ülhessen tőle, akkor olyan bűnösnek érezte magát, hogy a Kari kibékítésére tenni akart valami ked­veset. — Te, Kari, — súgta neki, — fes­tek neked egy képet, ha kölcsön­aded a festékeidet. Kalmár Ferkó ugyanis tudott egy szép képet festeni. Csak egyet. Azt a n agybácsik áj ától tanulta, aki má­zoló volt. Tudott fes'.eni egy házat, meľéje egy fát, meg egy kerítést és a kék eget föléje. Ezt tudta, ha ka­pott h?zzá fes'éket, mert neki fes­téke egyáltalán nem volt. Festett már ilyen képet a Síró Misinek, meg a Hidas Sanyinak és egyet a harmadikos Szabónak. Most szívesen festett volna ilyen képet a Cser Ká­nnak, hc?y ne haragudjon rá a szé­gyen miatt. De Cser Kari még min­dik s^t és nem felelt neki. Akkor mégegyszer odasúgta: — Te, Kari, festek neked egy szép képet, három fával és piros virág­gal az ab'akban. Azt odaadhatod a Dán Zsuzsikának. De akkor Cser Kari magasba nyújtotta az ujját és feladta őt. — Tanító úr, kérem, a Kalmár nvndig beszél hozzám! Most aztán kikapott a Ferkó a Novák tanító úrtól és kapott egy ötöst is hozzá. Nem szólt hát többet egy szót sem. Egy idő múlva azon­ban a Cser Kari súgta oda neki: — Festhetsz nekem egy képet, ha nem mondod meg senkinek, hogy te festetted. Ferkó megörült és így válaszolt: — Becsületszavamra mondom, hogy senkinek sem szólok róla. Itt a festékkészlet, — szólt Kari. — De megszámoltam ám a festéke­ket! Ha egy hiányzik, azt megfizet­heted. Hallod? — Kérdezd meg Sírót, hiányzott-e neki egy is? — felelte Ferkó boldo­gan. — Tudok én vigyázni. Amikor kijöttek az iskolából, Cser kari vett egy ív igazi, vastag, leg­finomabb rajzlapot és titokban oda­adta Ferkónak, az pedig a papírral és a festékkel hazaszaladt. Alig nyelíe le az ebédet, odatoJta a kis asztalt az ablak elé, ráerősítette n'gy rajzszöggel a rajzpapírt, hozott ket pohár vizet, egyiket, hogy bele­mártsa, a másikat, hogy kimossa benne az ecsetet. Aztán dobogó síwel kinyitotta a szép, nagy fes­tókeedobozt. Az volt ám a szép! Tele volt a legfinomabb festékek­kel: kármin és indiai-vörös és ége­te t sziéna és okkersárga és gummi­gu ti és bronz és ezüst és arany. Ha­nem csak egy kék festék volt közte, egy berlini-kék és már ez is egészen lyukas volt a közepén. Olyan volt, m nt egy kék gyűrű. — De hogy erre a képre eget fessek vele, még elég lesz, — gondolta Ferkó. Elő­szedje hát a fehér porceláncsészét és az ecseteket és nekilátott a mun­kának. Cmcu, a fehér macska, felugrott hozzá az asztalra, úgy nézte, mit cs'nál kis gazdája. Nemsokára el-, készült a kép, kivéve az eget. De azt már nem volt nehéz megfesteni. Cincj egészen érthetően mondta: — Mió, mió, a fehér ég nem jó! — és Ferkó a porcellántálacskában már előkészítette a berlini-kéket. Csak arra várt, hogy a ház és a fák meg­száradjanak. De akkor anyja be­szólt a konyhából: — Ferkó, gyere csak! Fehérneműt kell el vinned. Itt a cím. Dán tanár úrékhoz. Érted? Ferkó nagyon megijedt, mert ez a Dán Zsuzsiék címe volt. Eddig még soha nem vitt oda fehérneműt. Ott kellett hát hagynia az asztalon a ké­pet és az átlyukasztott berlini-kék festéket, hátára kellett vennie a fe­hémemüs kosarat és el kellett in­dulnia. Ahogy Dán tanár úréknál a hátsó lépcsőn a konyha elé ért, Zsu­zsika hangját hallotta belülről és nem mert bekopogni. Hosszú-hosszú ide g ácsorgott az ajtó előtt. Amikor már nem hallotta Zsuzsó hangját, végre belépett a konyhába. Akkor jö.t egy szép és finom hölgy, a Zsu­zsika mamája volt! Megolvasta a fe­hérneműt és pénzt adott neki érte. Ferkó észrevette, hogy egy pengő­vel kevesebbet kapott, de szégyelt sz lni, hiszen a Zsuzsi mamája vo't. így hát átvette a pénzt és haza­ment. Mikor otthon édesanyja át­szŕmolta, hiányzott a pengő. Azt h'tte, hogy Ferkó az úton vesztette el a pénzt és úgy megharagudott, ho.py seprűnyéllel verte meg a fiát. De Ferkó nem mondta meg, ml történt. Hiszen Zsuzsika mamájáról volt szó. Ahogy a verésnek vége volt, azoi* nal visszafutott a képhez, hogy most már végre megfesse az eget. De a be-lini-kéket sehol sem találta. A többi festék mind ott volt, Cincii békésen ott kuporgott az asztalon és a képet nézegette. De az átlyukasz­tott berlini-kék eltűnt. Ferkó nem merte megkérdezni az édesanyját. Valószínűleg a cica so­dorta le a farkával, — gondolta és tovább kutatott. Négykézláb csúsz­kált vég'g a padlón és minden ke­rek fo'tot megtapogatott. De bér­li n-kék sehol sem volt megtalál­ható. Másnap reggel az iskolában Cser Kari elébe ment, félrevonta őt és megkérdezte: — Meghoztad a képet és a festé^ kaimét? Ferkó elvörösödött és így szólt: — Holnap egészen biztosan el­hojpm. Erre a Cser Kari nagyon mérges lett, mivelhogy a Dán Zsuzsit mái megleste a lépcsőn és eldicsekedett a képpel. (Folytatjuk.) Lelki hygiénía Megfigyeltétek, hogy mily keve­sen törődnek lelkük egészségével és hygieniájávai? Mindenki — vagy majdnem mindenki túlságosan is tö­rőd-k testi egészségével: testének tiszta ágával, külső megjelenésével, ! orvosi előírások betartásával és : mindrzzal, amivel a betegségeket ; me^eľ zheti... De hányan gondol­ának arra, hogy a lelki egészségnek | is megvannak a maga előírásai? I Hányan törődnek lelki egészségük­kel? A le'ki egészszabályait a kö­vetkező 10 pontban foglalhatjuk | össze: ; 1 Kedélyeteket szabadítsátok meg ' a felesleges terhektől. Az emléke­zetnek is megvannak a maga hatá­! rai. Olyan mint a szekrenyfiók, | amelyet csak bizonyos mértékig le­;h^t megtölteni. Az a hely, amelyet 1 lielesleg-.s do'gok töltenek meg, el­! veszet az értékes dolgok részére. 2. Űzzetek ki kedélyetekből olyan é zíseket, mint a beteges kíváncsi­| ság, kisebb viszályok és harag isme­| r ősökkel. 3. Próbáljátok meg gondolatai­tokat id'i)röl időre valamilyen olvas­imenyra vagy egyéb szórakozásra \ összpontosítani. Mindenekelőtt a jó szórakozás szabadít meg benneteket a mindem api gondoktól. 4. M ndennek csak annyi fontos­ságot tulajdonítsatok, amilyennel va-óságfcan bír. Mielőtt nyugtalan­kodni, vagy haragudni kezdtem, ala­posan gondoljátok meg. 5. Valahányszor azt hiszitek, hogy az élet „se^et ejtett" rajiatok, előbb állapítsátok meg, hogy mily mér­tékben voltotok magatok hibásak és ha úgy gondoljátok, hogy áldozatai vagytok és ártalmatlanul szenved­tek, vizsgáljátok meg, hogy ném ti vagyt:k-e felelősek érte. 6. Nevesselek gyakran! A külső viselkedés befolyásolja a lelki egy niú yt. Ha gyakrabban kény­szerűitek magatokat nevetésre, megszokj átok derűsebben nézni u Vilci got. 7. Legyetek derűlátók. A ierfi­látást szokás útján is kinevelhetjük mag nkban. 8. Legyen bizalmatok magatok­hoz. Az é'et a ti kezetekben van és egyedül változtathattok raj+a. 9. Ne zárkózzatok el. Élvezzétek az élet szépségeit. 10. Legalább egy dologgal foglal­kozzatok komolyan, rendszeresen, pé.dául: művészettel, irodalommal vagy valamilyen testi munkával. A seriésó'akröl > Ahhoz, hogy bdiztosátsujk dolgozóink ' rendes élelmezését, fel kel emeLnüiJk | áUaittenyész ésűnket \ Az egyik legíonúosabb háziállat a ma_ ' lac, mert a Leggyorsabban nő g a leg_ ! sz^porábbj természetesen csaik akkor, ha I helyesen etetjük ós megfelelő ólbam | ta .tj-uik. [ Gazdaságaikban még ;g?n sok tégla­[vagy köói van betompa dióval amelyeket I csak igen rorszul, vagy egyáltalán nem ' kbcft szellőztetni Ablaikaik (h-a vammaik) | olyanok hogy az ólba sohasem slit be a i nap, ennek köve k ez .ében az ól, nedves \ télen csuurog a víz a falról, szóval seim­i miesebre sem ól, hanem börtön a malac \ számára. Gyakran panaszkodik a gazd­| asszony, hogy bármit is csinál, nem tud. ja ftJihMa'lnd a malacokat, sorra puisz'.úl­t nak neki. De arra nem is gondol, hogy \ ennek egyik föaka az egészségtelein ól. * A régi ólajkat úgy kJ], megjavíta­<; mmk hogy az összes betonválaszfalakat j eJ ávoüítjuk, a rokeszjket kellőkáppen ki. szóiesíltjük ( a hízómalacok rekeszén ok normáim ér ete 250x250). A válaszfalakat Úgy készítjük el, hogy az egyes l cek köpött hézagot hagyunk ezáltal a le­vegő sízabad^n áramlik a rekeszek kö_ zölt. A főidre helyezzünk el deszkáidat, hogy a malacok ne feküdjenek a hideg betonpadlón. Ha a rekeszek az ó] fa'ai mentén vannak elhelyezve, deszkázzaik be a malac által elé Ihető falrét zt mert a malac szereti nyaldosni a fal nedvét, ami ugyancsak ártalmas az egészség­gén^k. Csináljunk jó ürülék-lefolyót, nagyobbítsuk meg az ablakokat, hogy az ólbam elég világosság legyen s ne feled_ kezzünk meg a jó szellőztetésről sem­Ne feledkezzünk meg azonban arról sem, hogy a malacnak mozgásra, napra s levegőre van szüksége s hogy szívesen túr a földben is e ezért csináljuk megfe­lelő kijáratot az ólra^ Télen, amilkw ninos olyasa sóik doSog, könnyen elő tudjuk készíteni az anyagot az iHyen — igazán nem daága, de baás. nos — befektetésre. Olvassátok és terjesszétek az Ui Szól!

Next

/
Oldalképek
Tartalom