Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)
1912-11-03 / 181. szám
radikális politikai napilap A balkáni temetőben. Ezen a napon, az idén, ne azokról a hallottakról beszéljünk, akikhez virágokat és koszomba font örökzöldeket visznek ki, a kik tavaly, harmadéve, vagy tiz év előtt befutották földi pályájukat és akiket elföldeltek a gyász könnyei, a vallás szertartásai és annyi parádé között, amennyit az utánuk maradottak módja megengedett, akiknek sírját kővel szegezte le a hála, a megbecsülés és akiknek emléke föltámad Mindszentek ünnepének mécsesei között. Hanem azokról a halottakról beszéljünk, akiket szinte közömbösen nyálából egybe, százakba és ezrekbe a haditudósitás. Ütközet volt itt, vagy ott, ezt a várost elfoglalták, visszavették, elesett itt kétezer, ott három, öt vagy tízezer ember. A halottak számát mindenik fél a maga részén szépit- geti, lealkudja, a másik részen levőket pedig túlozza. A halottaknak, igaz, mindegy. A törökök közül pusztul el több, vagy a szövetségesek közül: a valóság az, hogy a harcmezőn ezrével pusztul az emberélet. Erős, ép, kenyérkereső, családot eltartó ember, ki férj, ki sok gyerekes apa, szóval, az emberek legjava, akiknek elvesztése legjobban hiányzik a munkában, a családban, a nemzetben. És ezeknek meg kell öletnie. A keleti harcmezőn volt igazán halottak napja a tegnapi ! Kirk-kilissze előtt hetven kilométernyi embersor áll, rohan egymással szemben. Az egyik oldalon százhatvanezer ember, a másikon talán kétszáznegyvenezer. Vége van e pillanatban a döntő ütközetnek, vagy pedig eltart áz napokig is ? Nem tudni. Ahol azonban ilyen óriási hadak állanak egymással szemben, az öldöklésnek, a tömegpusztításnak legújabb, fokozott ke- gyetlenségü szerszámaival, az egyik oldalon a dicsőségvágytól, a másikon a nemzet önfentartásának érzésétől vakittatva, kergettetve, — ott irtózatos lesz az embermészárlás eredménye, a halott-halmok nagysága. Katasztrófák, járványok borzalma meg sem közelítheti ezt a pusztítást, amelynek itt szemlélője és krónikása lehet az európai érdeklődést képviselő haditósitó tábor. Halottak napján tízezrével vé- reznek, rothadnak a halottak, akikhez senki se ment virággal, koszorúval, mécsessel, könnyel. Halottak, akik ma még pirosképü, talán jókedvű katonák voltak, s akikről holnap talán hirt is alig adhatnak a rájuk váróknak. És mialatt ezek a halottak türelmesen várnak arra, hogy végül összekaparják őket, gödrökbe hányják és minden gyászpompa nélkül, siratok nélkül búcsúztassák el, ez alatt valahol, az egyik, vagy másik részen a győzők örömzaja csendül meg, lobogókat lengetnek, fáklyákat visznek és bizonyára lakomát is rendeznek a „fegyverek dicsőségére“. És halottak napjával még nincs is vége. Senki se tudja, senki se tud rá biztosat felelni, hogy vajon a tizezerszám heverő halottak még kiket, mennyit fognak maguk után hívni. Vajon az embergyilkolás határa megmarad-e ezen a kevésbé civilizált területen, vagy pedig berántja az a kulturált nemzeteket és a végkifejlődéskép egész Európa nem lesz egyéb, mint az egymás pusztítására, kiirtására törő, a harc őrületében mindent feláldozó véres tömeg ? Régen volt ilyen szomorú, ilyen kegyelettelen napja a halottaknak. Keserű gúnnyal néz le a sírfelirat, amely békét kíván a halottaknak* Igen, idejutottunk. Az élőknek nem tudunk békét teremteni. Senki és semmi nem elég erős erre. Királyok nem akarnak háborút, diplomaták megfeszülnek a békeközve- titésekben, a gazdasági bajok, a tönkrementek és tönkremenők légiója hangos jajveszékeléssel tiltakoznak a háború ellen, — és mégis háború van, s a békét csak azok élvezik, akik már elpusztultak vagy el fognak pusztulni a háborúban. Az egyik megöli a másikat, hogy ezt a harmadik végezze ki, — és igy tovább, tovább, tízezrekig, százezrekig. Hát ér valamit a kegyelet, a melyet az egész világon, az egyes halottaknak megadnak, ha nincs mód megakadályozni azt, hogy az emberek tömegei ily módon, ilyen erőszakkal és igazságtalanul váljanak halottakká, hollóktól ellepett, siratatlan, koporsótlan halottakká? aBBHHBBHKäiSBilBBBSB BBBSBBBBHBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB a B B B B B ■ B B B fl B B B Q B B B ■ ■ B BBHBBBBBBBBBBBflBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB ■ H EH e a ■ : Olvassa el e lap mellékleté: nek szenzációs tartalmát! ■ : : : BBSRSBBBHBBBB BBBBBBBBBBBI1BBIBBHBIBBBIBBBBBBB H a a a ® * ■ S BBS ■ H ^ B a s 5 2 5 a a Ifi B 9 B B g a g B B B B a a a b B n B B B EB B ':í fl B fl ^ ^ pf BaBBBaBBBBBBBBBRiaBKHIIIBBBBBBBBBBBIHBflBBIBIBBBBBB 1. ávf. 181. sz. Süatmér-Német! 1912 november 3 Vasárnap I feiBáí mammwwfwsmmm őszí modell újdonságaim kész kosztümök, aifak, pongyolák, bíousok és gyermek rJiákbóí megérkeztek. Minden darab egy külön látványosság, kosztümöket a modellek szerint iné retre iseíkészsifisfek. Teljes tisztosetts! Szike Béla divatáruháza Oeák-tér 20. Szolid szabott áraim ti ííIósjs jó áraim i ssiiksiglstiik jó beszorzásét biztosítják.
