Új Szatmár, 1912. november (1. évfolyam, 180-204. szám)

1912-11-03 / 181. szám

2. oSdal

üjMirnä

1312, !íei?8RÉer 3

PÁSZTORY ÁRKÁD

a görögkatholíkus csodarabbi.

Az UJ SZATMÁR tudósítása

SZATMÁR, november 2.

Mióta első cikkünk megjelent a ke gyes életű avasi csodapapról, nem múlt el nap, hogy közelebbi és távolabbi vidékekről levelet ne kaptunk volna, melyben üdvözölnek bennünket azért, mert volt bátorságunk — nem tudjuk ugyan, hogy micsoda bátorság kellett hozzá — hogy a betű és nyilvánosság erejével a köz érdekének kétségbevonhatatlan jogánál fogva belényultunk a turvékonyai rejtelmes kastély legendás életű lakójának dolgaiba.

De nemcsak üdvözletei, hanem adatokkal, okiratokkal felszerelt eseteket közölnek velünk, mindmegannyi bizonyítékát annak, hogy amit megbolygattunk, az már régóta megérett arra, hogy a nyilvánosság előtt lehulljon róla a lepel.

Arra is el voltunk készülve, hogy meg fog szólalni maga a szent pap is, aki pedig meglehetősen irtózik a nyilvánosság előtti szerepléstől és a nyomtatott betűnek még az övénél is nagyobb hatalmától és alaptalan rágalmaknak fogja minősíteni a róla Írottakat. Rendben van. Ez a legkevesebb, amit neki, mint igen érzékenyen megtámadottnak, tennie kellett. Mi pedig nyugodtan várjuk a sajtópert, ahol előállunk a kezeink között levő bizonyítékaival mindannak, amit eddig irtunk és amit ezután fogunk Írni.

Be kell azonban számolnunk azzal is, hogy igen sok oldalról, még pedig nem kevéssé előkelő helyekről akadtak velünk szemben pártfogói is Pásztory Árkádnak. Sokan vetették szemünkre, hogy miért bántjuk az öreg, szentéletü papot, aki töméntelen jótékonyságot gyakorol és aki Szatmárvármegye legelőkelőbbjeit látta már vendégül asztalánál.

Igaz, Pásztory Árkád töméntelen jótékonyságot gyakorol. Olyan természetű jótékonyságot, amely hozzátartozik az üzletéhez. Igaz, hogy hatvan szegény, elesett ember talál menedéket a tanyáján. Hülyék, bénák, nyomorékok, elaggottak, de mindezekről azt beszéli a fáma, hogy ezek egyike sem jött üres kézzel a turvékonyai portára, mind hozott magával annyi pénzt, amiből haláláig eltarthatja, még kényelmesen el is temettetheti őket a szent pap. Messze földről, az ország minden részéből jöttek ezek az emberek, átadták a vagyonukat és ezért kapnak életfogytiglani tartást, mint Pásztory Árkád házi Szegényei. Kitűnő üzlet a jótékonyságnak ilyetén üzése, mert a kiadásai busásan megtérülnek a szegények által a tartási kötelezettség elvállalása ellenében fizetett összeggel, amin — ha a jó isten segíti az üzletet és hamar magához szólítja a nyomorultat — nagyon szépen lehet keresni is.

És ugyanezen jótékonysággal nagyon szép reklámhoz is jut a csodatevő vállalat, mert az bizonyos, hogy a kegyelemkenyéren tartott töméntelen szegény embernek a bemutatása — mert minden látogatónak bemutatódnak — mély nyo mókát hagynak a szent pap hatalmának bámulatára időnként összesereglő hívek és látogatók lelkében.

És szép, nagyon szép dolog a jóké- konyság, istentelenség lenne emiatt bántani valakit, hiszen sok minden bűnt és hibát abszolvál is a jótékonykodás, de meggazdagodni, vagyont szerezni nem lehet belőle. Ezt a csodát eddig csak Pásztory Árkádnak sikerült produkálnia.

A kegyes papnak folyton-folyvást

növekszik a vagyona és bizonyos, hogy ez nem a sok jótettnek a divatból már kiment égi jutalma, hanem a jótékony kodással űzött üzlet kitűnő üzleti eredménye.

Azután meg Pásztory Árkád, a jótékonyságról híres ősz, kegyes pap a jótékonyságot úgy is gyakorolja, hogy kölcsönöket ad. Váltókra, kötelezvényekre. Nagyon sok gyanús és bonyolult pőre folyik ilyen követelései miatt úgy a szi- nyérváraljai járásbíróságnál, mint a szatmári váltótörvényszéken.

Az ősz főpap bizony, a kegyes életű, jótékony pátriarcha igen sokszor kénytelen befáradni Szinyérváraljára a járásbírósághoz, hogy apró, csipri-csupri pö- rökben letegye az esküt, ha ugyan neki Ítéli a biróság, mert igen sok akta fekszik a váraljai járásbíróság irattárában ahol a biróság a szabad mérlegelés alapján az ellenfélnek ítélete azt oda. Egy ilyen perben, valami kétszász koronásban történt, hogy Pásztory Árkád a váltó vagy kötelezvény formai hibája miatt lezáratott hat hónapra egy hétgyermekes családapát.

Nahát itt az a híres jótékonyság, amit önzetlenül kell gyakorolni.

Hol volt a híres jótékonysága, a jó szive annak a szent embernek, háromezer hold föld urának, töméntelen vagyon gazdájának, aki kétszáz korona miatt bosszúból — annak a reménye nélkül, hogy ezáltal a pénzemé gtérülhet — lezárat egy hétgyermekes családapát, akinek ezzel az exisztenciáját tette tönkre.

Lehet, hogy a szerencsétlen ember megérdemelte a büntetést, sőt valószínű, de az, aki bezáratta, ne hivalkodjék a jó szivével, a jótékonyságával.

Ami az előkelő összeköttetéseket, a magasabb körökből vizitelő vendégeket illeti, annak is megvan a magyarázata.

Kétségtelen, hogy Pásztory Árkádnak szüksége van a magasabb összeköttetésekre. Mindenkinél jól jön az, ha vannak befolyásos barátai, de Pásztory Árkád üzelmeinek többszörösen van szüksége a nagy befolyású jóakarókra.

Nem egy olyan esetről beszélnek nyíltan a vármegyében, hogy jótékonykodott a kegyes atya fölfelé is. Ha magasabb összeköttetések megszerzéséről volt szó, akkor nem sajnált Pásztory Árkád semmiféle áldozatot. Sok olyan ember volt az öreg úrral belső barátságban, akiknek a barátságát a szent atya vagyona biztosította.

Ezek az összeköttetések eredményezték azt, hogy a barátság révén más előkelő emberek is tévedésbe estek és elfogadták a szives meghívást a főur lakomáira. Akik Bikszádon szokták tölteni a nyarat, azoknak gyakran feltűnt az az ódon divatu üveges hintó, amelyet négy fehér paripa röpített be a fürdő területére, hogy ebédre szállítsa onnan az előkelő fürdővendégeket.

Érdekes, hogy ezeket a látogatásokat a szent atya soha sem adta vissza a fürdő területén,mert kivan onnan tiltva.

De nemcsak ad pénzt Pásztory Árkád azoknak, akik hozzáfordulnak kölcsönért. — persze kamatra, de vesz is pénzt sok mindenféle címen.

Például.

Itt van egy kötelezvény:

Kötelezvény.

Alulírott kölcsön fölvettem Kincel Mária és Franciska hajadonoktól Fényi község (Szatmár-m.) lakosaitól 20,000 azaz húszezer koronát 3 százalék mellett. Köteles vagyok Szatmáron két (2) szobát adni 600 K. kamatba. Kelt Tur- vékonyán, 1906 évi március 1. Pásztory Árkád. Előttünk: Székely Jusztin, Pásztor János.

Három percentre vett fel a dúsgazdag Pásztory Árkád, Kinczel Mária és Franciska, féDyi leányzóktól húszezer koronát.

Kinczel Mária egy szegény, eszelős leány, valami birtokeíadás révén került a pénze és vitte Pásztory Árkádhoz, mert valószínűleg nem talált közelebb embert, aki ilyen magas kamatot: három százalékot akart volna fizetni.

Mikor a leánynak az anyja megtudta, hogy hova van elhelyezve a pénz, amelyre szüksége lett volna, elpanaszolta dolgát a fényi plébánosnak, aki aztán levélben kereste fel a szent atyust: adná vissza az olcsó pénzt, amely után a kamatot is elfelejtette megfizetni illetve a kamat fejében kikötött lakást természetben nem szolgáltatta.

^Pásztory ekkor természetesen azt mondta, hogy csak a leány nyugtájára fizeti ki a pénzt. Sőt ő maga irta a fényi plébánosnak, hogy a leány családja már kérte tőle a pénzt, de nem adta ki, mert nem lát a családban garanciát azzal szemben, hogy Kinczel Mária meg van zavarodva.

Amikor a pénzt felvette tőle, akkor nem voltak aggályai Pásztori Árkádnak a leány zavart elméjével szemben, csak akkor, mikor a kölcsönt vissza kellett fizetni.

Kinczel Mária szegény édes anyja majd meghalt éhen, mig a lánya pénze Pásztorynál volt, de Pásztory nem akarta kiadni a pénzt, csak az elmebajos leány nyugtájára.

A lány azonban semmiképpen nem volt rábírható, hogy aláírja a nyugtát.

Azt mondta, hogy ha ő visszaveszi a kegyes atyától a pénzt, akkor nyomban eljön érte az ördög és elviszi. Neki a lelkiüdvössége függ attól, hogy a pénze a kegyes atya fiókjában heverjen, mert ö a saját szemeivel látta, hogy abban a fiókban tartja bezárva Pásztory Árkád az ördögöt is.

A szegény, elmebajos leány, akitől a plébános később különféle cselek segítségével mégis kivette a meghatalmazást a pénz felvételére, nem hazudott. Pásztory Árkád csakugyan a fiókjában tartotta bezárva az ördögöt. Úgy derült ez ki, hogy még a bikszádi zárdában, mikor ott Pásztory még főnök volt, egy fráter takarított az íróasztalán. Eközben kinyitotta a fiókot, amelyben Pásztory benne- felejtette a kulcsot és a fiókból egy nagy ördögbáb ugrott ki automatikusan.

Avagy itt van egy hevesmegyei papnak a levele, amelyet egy szatmár- megyei plébánoshoz intézett. Ebből is kiderül, hogy az Avasból hogyan jut el a kegyes atya szent híre egészen Hevesmegyéig.

D. a. J. kv. Főtisztelendő Plébános ur! Tisztelettel és kollegiális szeretettel az iránt vagyok bátor Főtisz- telendőségedet megkeresni, hogy kegyeskedjék engem a bikszádi görög