Új Szatmár, 1912. október (1. évfolyam, 153-179. szám)
1912-10-26 / 175. szám
radikális politikai napilap c* r *•% * *A% *+ 1 Szájkosár nélkül a perronra lépni tilos. I. ér!. 175. sz. SSzatsnár-PSéiiaetí 1912 október 26 Szombat Cd.) az elkobzásnak, betiltásnak nem minden reménye nélkül vesszük tolira a kormánynak legújabb sajtó-merényletét, amelyet Kossuth Lajos lapja, a Pesti Hirlap ellen követett el. A Magyarország, a Népszava és a Pesti Napló után a kormány kiseperte a pályaudvarról a Pesti Hirlapot is. Most még egy-két becsületes lap kitiltása kell csak és akkor a pályaudvarokon csak zsoldos munkapárti lapokat fognak árulni és szabad lesz a piac a Budapesti Napló részére. Mondom, nem minden remény nélkül Írunk erről. Reméljük, hogy merészségünket nyomon fogja követni a jutalom és minket is kitiltanak a pályaudvarokról azzal a nehány példánynyal, amelylyel ott szerepelünk. Igazán szívesen áldozzuk fel azt a pár filléres forgalmat azért a megtiszteltetésért, amely ma hivatalos miniszteri elösmerése annak, hogy az ilyképp kitüntetett újság nincs a kormány zsebében, hanem becsületesen szolgálja a maga őszinte meggyőződését. Jól értsük meg, a Pesti Hirlap és a kitiltásban őt megelőző társai nem a hangjuk, nem szeméremsértő tartalmuk miatt lettek kitiltva a pályaudvarokról, mert ennek a kitiltásnak a jogosságát — bár a sajtó megrendszabályozását semmilyen körülmények között el nem ösmerjük — de egy téves felfogású miniszteri rendelet alapján egyes esetekben törvényesnek kell tartanunk annak a fenntartásával, hogy nem mindig igazságos is az, ami törvényes. A Pesti Hirlapot és a többi lapokat politikai irányuk miatt tiltották ki a pályaudvarokról, ahova ezután nemcsak perronj egy gyei, hanem leszerelt meggyőződéssel és szájkosárral szabad csak belépni. Néhai Tenczer Pál egyszer egy kisebb lapban merész cikket eresztett meg az orosz cárról. Jetzt wird sich der Cár kratzen — hej, de vakarózni fog ettől a cár — mondotta a németajkú Tenczer. Azt hisszük, hogy a politika sötét zugolyaiban, ahol ezt a kitiltó merényletet fogalmazták, szintén igy vélekednek a sajtóról, mikor nem engedik belépni a perronokra. Hogy most fog vakarózni a sajtó a nagy pofon miatt! Nem. Nem vakarózik a sajtó. A sajtó határozottan kitüntetést lát abban, hogy a kormány respektálja, félti tőle a hatalmát és hogy nem tud nagyobbat ütni rajta, minthogy kiveszi a pályaudvari csengettyüsök kezéből. Nagyszerű dolog is az és fölöttébb komikus a maga jellegzetességében, hogy micsoda humoros erőfeszítéseket kísérel meg a kormány a sajtó ellen. Azokat a lapokat, amelyek száz és százezer példányban mennek szét az országban, kitiltja az olyan területről, a mely tulajdonképpen nem kizárólagos tulajdona, hanem az egész országé és amelyen ebből a száz és százezer példányból alig ezer kerül forgalomba. Azután a trafikokat tisztítja meg az ellenzéki papirosoktól. Ráuszítja a fináncait, akik nem tűrik a szüzet és teljes joggal tekintik szűznek azt az újságot, a melyet még nam becstelenitett meg a kormány szubvenciója. A magyar sajtó kiheveri azt a csapást, amelyet a Lukács-kormány alacsony intrikái mérnek rá és egészen bizonyos, hogy a kitiltott lapok élni fognak vígan még akkor is, mikor a Lukács—Tisza kormány már régen a történelem szomorú lapjaié lesz. Erős a gyanúnk, hogy a kormány egy német vicclapból vette a mintát ezekhez a merőben komikus rendeletekhez. Ott láttuk: megírva, hogy egy kicsiny és a földrengések viszontagságainak gyakran kitett városka polgármestere rendeletet adott ki, hogy a földrengések tumultusaiban szigorúan tilos a polgároknak egymás tyúkszemére lépni. Miért félti a földrengés esélyeinek nagyon is kitett kormány éppen a tyúkszemét, mikor tudja, hogy a fejét leveszi a magyar sajtó — kívül a perronon is. Talán már csak a tyúkszeme biztos ? Szatmár, október 25. Pénz, pénz, pénz. Nemrégen a Rot- schildokról egy könyv jelent meg, melyben a következő anekdota olvasható: Egy frankfurti szegény asszony sirva panaszkodott Guduának, Rotschild Náthán anyjának, hogy ki fog törni a háború és akkor egyetlen fiát, egyetlen kenyérkeresőjét elviszik. Guduá megvigasztalta a szegény asz- szonyt: Ne féljen, nem fog kitörni a háború, mert a fiaim nem adnak hozzá pénzt. Ez az anekdota élénk jellemzője annak a ténynek, hogy a kapitalizmus milyen hatalomra tett szert és mennyire kezében tartja országok és népek sorsát. A kapitalizmus beleegyezése nélkül hosszú ideig háborút viselni ma már lehetetlenség és azok a háborús felek, akik a kapitalizmus akaratát figyelembe nem veszik, csak a sikertelenség jegyében próbálkozhatnak meg inkább rövid lejáratú Gallérok gőzmosása lláliálAP Pfil Kézimunkák, glacé keztyük, tükörfénnyel hófehérre i iC&| iiCÉ|€3r i CÍÉ bútorok, szőnyegek tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi iroda Kazinczy-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886 Ára 6 fillér.
