Új Szatmár, 1912. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)
1912-09-08 / 134. szám
(T.) Tiszával, a politikussal, nehéz polemizálni. Nagyon erősek az argumentumai. Csendőrök és katonák. Azonkívül hatalmas többsége van a parlamentben és az országban egy seregraj ongó hrve, akik a fanatizmus és a jól felfogott ön- és osztályérdek józan mámorával csüggenek rajta. Sokan vannak, pénzük van és hatalmuk van, szóval mindaz, ami a politikai csatát eldönteni szokta. Tisza azonban köztudomásúlag „snájdig“ ember is és bátor. Vérte- zetét eldobva, testőrségét odahagyva kiáll egy olyan mezőre, a hol az ember csak önmagán segíthet és ahol a szolgabirák tehetetlenek. A tudományos vizsgálódás terére lép Tisza és szociológiai elmefuttatást ir a választójogról. Ez az a küzdtér, amelyet a hü mungók csak kivülről szemlélhetnek, mert tudomány az már igazán nem adatott nékik. Lehet, hogy dolgoznak egy törvényjavaslaton, mely szerint az igaz tudomány a „magyarság szupremáciája“ érdekéből fenn- tartatik az „értelmiséginek száznegyven koronás adócenzussal — de ez a javaslat még nem emelkedett törvényerőre. A tudományban a nagybátyja sem protegálhatja az embert és jó összeköttetések révén is csak tanár lehet valaki, ami vagy nem jelenti a tudományt, vagy jelenti annak az ellenkezőjét. Elhagyatva övéitől és szeretteitől forgatja Tisza az elavult tanok rozsdás buzogányát, mint ama cseh ama bizonyos szigeten. Rövidesen rá fog akadni Tisza a maga Toldyjára, aki hasonló terjedelemben és hasonló nyomatékkai fogja majd elmondani, hogy mi az a választójog s abból önként ki fog derülni, hogy ki az a Tisza. Szép és hálás szerep lesz, a mire szerénytelenség volna itt vállalkozni. Itt csak kevés helyen és egyszerű eszközökkel azokat a legáltalánosabb és legszembeszökőbb tételeket kell ismertetnük, amelyekre a Tisza-féle választójogi elmélet felépítve van. A tanulmány alaprajza igy néz ki: 1. A választójog kiterjesztései a külföldön károsak voltak. 2. Tehát károsak lesznek nálunk is, ha nem • 3. a legnagyobb óvatosságot tanúsítjuk a kitérjesztés mérvében, annál is inkább, mert nekünk 4. speciális magyar jogkiterjesztés kell és nem olyan, mint a külföldön. Nevezetesen a történelmi fejlődés követelménye szerint 5. fenn kell maradniuk a jelenlegi hatalmi viszonyoknak a választójogi reform után. Mert a féktelen demokrácia a szabadság vesztére és önkényuralomra vezet, tehát 6. a radikális választójogosokkal szemben a konzervativeknek (Tiszáéknak) kell megvédeni az „igazi“ demokráciát! Ez a végső következtetés önmagában véve oly szép és sikeres, hogy szinte aggasztó. A tudományban tudniillik — eltérően a beszámolóktól és pohárköszöntőktől — a túlságos eredmények mindig gyanúsak. Az pedig igazán meglepően bravúros bizonyítás, amelyből az jön ki, hogy Tisza a demokrata, ellenben a szociálisták és radikálisok végeredményben sötét reakciósok, aktfetűk Tiszának kell ki- küzdeni az igazi szabadság választójogát. Lám, milyen szamarak vagyunk mi, akik nem vagyunk tudósok. Mi mindig úgy láttuk, hogy egy évtizeden át a feudális túlerő ellen halálos küzdelmet kellett kifejteni a haladó Magyarországnak, hogy kicsikarja egy valamirevaló választójognak legalább az Ígéretét, amivel szemben végzetes ellenállást fejtettek ki a jelenlegi hatalom tulajdonosai, fő- és albérlői, élükön Tisza Istvánnal. De hát, aki tudós, az tudja, hogy éppen megfordítva volt. Az igazi demokráciát Tisza képviselte, csak megvalósítani nem bírta a szociálisták és radikálisok hatalmas ellenállása folytán. Pedig gyönyörű ez a Tisza-féle választójog. Ez az a reform, amely (lásd 5-ik pont) olyan reform, hogy nem reform. És ez az, ami olyan gyönyörű benne. Igaz, hogy közönséges — nem „tudós“ — emberek azt kérdezhetnék, hogy ha fenn kell maradniok a jelenlegi hatalmi viszonyoknak, akkor mi a fekete fenének (mert igy beszélnek a nem „tudós“ emberek) kell az egész választójog? Hiszen, ha úgy van berendezve *és úgy marad, hogy mi szavazunk, Tiszáék pedig döntenek, akkor a szavazás csak népünnepély, csak ökörsütés, azzal az eltéréssel, hogy az ökrök élve, a népek pedig meghalva távoznak belőle. Hiszen az egész választójog azért van és azért annak a reformja, hogy a kerek hatvan esztendő térelőnyt, amelylyel kultúrában, gazdaságban, demokráciában és emberségben a külföld előttünk I. évi. 134. sz. ^atmár>Németi 1912 szeptember Vasárnap minden osztályt akár nyolcszor is járhatják: még sem szakad el a cipőjük, ha a Fiú- és ieáuykacipőlt a legjobb minőségben, a legolcsóbban csakis itt kaphatók. szatmári iióípan MMloásársIjáft! A legdivatosabb szabású és a legtartósabb úri és női cipők nagy raktára. — Talpba vésett szabott ár! Ára 6 fillér. T
