Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-15 / 115. szám
Pénzügyi helyzetünk Irta: Teitelbaum Hermán. Divatba jött szidni a bankokat, mint a bokrot, pedig a bank sem tehet egyebet, mint az orvos, aki a túlterhelt gyomor betegnek szigorú diétát ajánl, mert a további falánkság biztos pusztulást jelent Fogalom-bo- nyolódás keletkezik a pénzszűke miatt minden téren, s igy történhetik, hogy a Szat- márvármegyei Takarékpénztár a helyi lapok hirdetési rovatában kínálja a termény beraktározónak az érték 75 százalékját kölcsön és ugyan azon lap vezércikke azon siránkozik, hogy a pénzre szorult gazda egész Magyarországon csak a budapesti közraktártól kaphat a termény beraktározására előleget, de amig a gazda Budapestre szállítja a terményét, leszorítják az árakat. De lássuk, a mennyire lehet, a helyzet igaz voltát! Eltekintve az általános rossz hitelviszonyoktól, került külön indexre négy magyar város a budapesti vezető pénzügyi körök előtt. Ebben a négy városban dühöngött legveszedelmesebben az utolsó években a bankgründolás szövetkezetekkel garnirozva, telekspekulációk, parcellázások, egész utcák, városrészek építkezése, a hol minden napszámosból . háztulajdonos válhatott, ha egy koronán váltott a banki szövetkezetnél egy részjegyet amely 150 korona hitelre jogosít. A többit adta a bank és a szövetkezet bekebelezésre. A négy kipécézett városban — amelyek közt első helyen áll Nagyvárad — de szégyenkezve mondom, I. évf. 115. sz. Sxatmár-V«'meíi 1912 augusztus 15 Csütörtök hogy utána Szatmár jön, sorban aztán Kolozsvár és Debrecen — lábra kapott a minden számítás nélküli gazdagodási vágy, nyakra főre rohant minden rendű és rangú osztály sok tekintélyes tagja olyan vállalat gründolásába, amihez nem értettek. Szatmár város ezeken felül még egy speciálitását siratja. Értem ez alatt azt az őrületes hajszát a részvény vásáron a Pannóniában, baisse-párt nem is volt, mindenki á la haussera dolgozott, igy a felhajtott látszólagos érték emelkedésen mindenki meggazdagodott. Folyt is a pezsgő és vígan járta a huszonegy meg a baccarat-játék, a divatüzletek nem tudtak elég újdonságot hozni az uj Krőzusoknak, mígnem jött a fekete péntek, letörte az összes ábrándos illúziókat, megszűnt a pezsgőzés és hazárdjáték, a divatcikkeket pedig benaf- talinozták a kereskedők még a télire is. így kerültek végakkordra a sárgaföldig devalvált részvények a bankokhoz lombardra és szomorúan várják azt a hirt, hogy mennyivel kell kamatban pótolni a szelvény R2113 mim tárcája Uj Szatmár-mozL Irta : DÉNES SÁNDOR. A dósi körökben vagy rövidebben szólva : minden embernél őrömet keltett az a multkorjában elterjedt hir, hogy a Skoda- gyár hitelbe csinálja az ágyukat Magyar- országnak. Nem tudom ugyan micsoda nagy örömet szerezhetett az embereknek, hogy ma, mikor orvosságot nem adnak hitelbe, öldöklő szerszámot, azt adnak, de lehet, hogy az örvendezők lelkének titkos mélyén az az öröm lappangott, hogy ha ez az üzletág ilyenformában fejlődni fog, az állam után majd magánosok is kapnak hitelbe esetleg előnyös feltételek mellett részletre egy-két ágyút, amit elsüthetnek valamelyik zálogházban. — Miért ne lehetne, mondja egy bútorkereskedő, ha az emberek hitelbe veszik az ágyukat, miért ne vehetnének ágyúkat is. Kár, hogy a szenzációs híradást visszaszivták s az egész gyönyörű reIménységből nem maradt más, mint ez a vicc. rr /"^szentsége, a pápa redukálta az ünnep- ” napokat. Kevesebb lesz ezután a piros betűs nap, több a munkaidő és igy — tudva, nem tudva, akarva, nem akarva — a Vatikánból adtak nagy lökést a dolgozó társadalomnak, amely igy évenként nehány nappal kevesebbet fog a legkedveltebb szentnek: Szentheverdelnek áldozni. Nem hiszem, hogy a Vatikán a szociális haladás nevében eszközölte volna üdvös újítását, amely minden üdvössége mellett is ma éppen rosszkor jött. Persze, hogy már megint a pénzvi- szonyok rossz helyzete miatt. Az ünnepnapokkal eddig ugyanis talán még az ünneppekkel megtisztelt égiek sem nyertek annyit, mint a váltóadósok, akik megszokták már, hogy nemcsak a lejárt váltóikat, hanem a lejáró órájukat is csak a leiratot követő in ^dnapon hosszabbitotiuK meg illetve húzták fel. Ezeknél a másodnapoknál azonban nem jönnek számításba az ünnepnapok s ünnep közbejöttével a másodnap harmadnap lett. Most aztán, hogy kevesebb lesz az [ ünnep, kevesebb lesz az ilyen kedvezmé- * nyes nap is. És egészen biztos, hogy a bankokba melyek nem ösmernek istent, mikor a kamatot számítják, ezekkel a radírozott ünnepnapokkal szemben egyszeribe istenfélők lesznek. TTolt-e, nem volt-e valahol egyszer — a * mende-monda azt tartja, hogy volt — egy községi biró. Híres becsületes ember volt és mikor egyik falubélije elment Amerikába, két tanú jelenlétében átadott a bírónak pár ezer korona készpénzt megőrzés végett. Telt-mult az idő, a derék kivándorló visszavándorolt és beállított a bíróhoz. — Add vissza a rádbizott pénzem, bíró. — Tán meggárgyultál odaát Amerikában ? Nem tudok semmiféle pénzről. — Nem-e? Hiszen tanuk előtt adtam. — Hát állítsd ide a tanukat. — Itt vannak. — Na, tanuk — szólt a biró — láttátok, hogy ez a megtévelyedett ember nekem pénzt adott? — Nem láttuk, felelték egyhangúlag a tanuk. — Nna, látod, hogy nem adtál ne-
