Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-15 / 115. szám
1812. augusztus 15 2. slila! jövedelmét. Nem a régi bankok okozták ezt az áldatlan hajszát, hanem az uj gríindolások, amit gazdasági fejlődésnek hireszteltek. Hogy sem helyben, sem a vidéken nem történt felfordulás, az nagy részben Unger István bankfőnöknek köszönhető, aki gyakran interveniált egy rozoga verklik kisegítése ügyében a bankoknál. Ezek a helyi kalamitások magában is káros hatással nehezednek megfeneklett gazdasági életünkre és mert a baj ritkán jár egyedül, társul szegődött hozzá az általános pénzválság, amely világszerte fenyeget és amelynek hatása legérzékenyebben sújtja ezt a mi külföldi hitelre szorult országunkat. Ezer millió koronát meghaladó záloglevelet, járadékot és iparrészvényt dobtak vissza egy év óta nekünk. A milliókra menő kosztpénzeket felmondták és visszavonták Franciaországból, nyilván azért, mert monarchiánk szövetségese Németországnak és igy a nagy harci mérkőzés előtt gazdaságilag törnek ellenünk. Ennyi értékpapírunkkal van tehát több itthon, amelyeket kénytelen-kelletlen visszaváltott Magyar- ország a külföldtől. De viszont ugyanannyi tömérdek pénz vándorolt ki, ami nagyban megbénítja a pénzhitelezés forgalmát. Szerencsére (és ez az egyedüli vigaszunk) a pénznek az a természetrajza van, hogy nem tud sokáig elrejtőzni, előbb utóbb visszakem pénzt. Sőt, ha neked van tanúd, ne kém is van. Mindjárt meglátod. Itt vannak. — Hát ti derék tanuk, láttátok-e, hogy én visszaadtam ennek az embernek a rámbizott pénzét ? — Egy istenünk, egy a lelkünk, láttuk. A szegény amerikánus már szinte szédült a tanúvallomásoktól, mikor a biró odalép a tulipános ládához, kiveszi a ládafiából a rábizott pénzt ék érintetlenül átadja. — Nesze, fiam, itt a pénzed. Nem akarom én elsinkófálni tőled. Csak meg akartam neked mutatni, hogy micsoda piszok egy községnek vagyok én a bírája. Önkéntelenül is ez a régi bár, de találó anekdota jut az eszünkbe, mikor az avasi Izrael-had elkeseredett hajszájáról írunk és olvasunk. Egyre-másra adatják be a feljelentéseket az Avasvidéki Takarék ellen. A feljelentők másnap elmennek az Avasvidékihez és előadják, hogy hogyan dolgozták meg őket. Az ügyészség megszünteti az eljárást az Avasvidéki ellen, a végén nem lesz semmi baj, de mindenesetre megláthatják az esetből, micsoda piszok klien- téla az, amivel dolgozniok keli. vágyik az, a jó magas kamatot fizető Magyarországba. Addig azonban utánoznunk kell a csigát, aki zivataros időben meghúzódik házikójában. I mMWIIMtettt—MHMM KÖZPONTI SZÁLLÓDII, | I étterem és kávéiiáz Mátészalkán. | Teljesen sionnsn építve és Derenöezve. i Tatay Fái venilé§!os. szolid és ugyete Kiszolgálás, j Szatmár, augusztus 14. Hosszunap előtt. Előestéjén a nagy- enyedi hosszunapnak: békesség vágya szállta meg a jámbor embert: Lukács Lászlót. Úgy illik ilyenkor, hogy először a bibliában lapozgasson s ime, már a tizennegyedik lapon vigasztalást talál. Visszatérnek a bibliai Noé galambjai, zöld gályákká! a csőrükben. Nem kell tehát soká vesztegelnie a meddőség Ara- rát hegyén. Lukácsnak is vannak béke- galambjai. Kóvályogva röpködnek a zátonyra került politikai nagy hajója körül s galamb Lángon suttogják: „Még haragszik !“ „Miért haragszik ?“ suttog a jámbor ember. — Amiért kivezettettem ? Hat bűn az, ha vezetőt adnak a vak mellé? De te erőszakkal vezetted ki! Az efőszak — hangzik a válasz — nyolc vagy több napon gyógyuló nyomokat hagy. Mutass nékem egyet, aki. törött bordával jajgat.“ „Azt mondják, az alkotmány jajgat?“ „Lehet. De akkor sem nekem jajgat, hanem gróf Tisza Istvánnak.“ A párbeszéd után a vezeklő az asztalra csap és suttogásból dörgésre crescendozik a hangja : Nem tűröm az izgalmat! Ki kell békülnöm az ellenséggel. Én feledem a múltat, felejtsék ők is. Mohácsot is elfelejtettük s én már azt sem tudom, hogy a véderőt én szültem-e meg vagy ők . . . Sokkal inkább hiszem, hogy ők. Mert ha ők kivezettetni magokat nem engedik, ki tudja, nem tart-e még az obstrukció ma is. Ha pedig békességgel létre nem jöhet: Pavlik kezébe adom a fehér kendőt. Ő lobogtassa. Hadd látom, ellent tud e állani az erőszaknak, amely őt, a hajthatatlan ellenséget, az én közelségembe hozza. A békéért a legnagyobb erőszaktól sem riadok vissza. Mert igy parancsolja ezt szent törvényünk ama szent ünnepen, amely a bünbocsánatnak adatott. Azután, ünnep múltán, folytathatjuk ott, ahol elhagytuk. fény képes zet i ni öterme a PANNÓNIA udvarán, (földszinti □ Kényelmes kocsibejárat. Telefon 375. □ 50 százalék megtakarítás, ha házilag készítjük likőreinket, melyek jóval kellemesebb izüek a gyárilag készülteknél. Mindenféle ízben kaphatók, is üvegecske ára 60 fillér. Főraktár: Brünn Sándor gyógyszertárában a „Meg- — váltóhoz“ Szatmár Deák-tér 15. szám — Bajok az uj g.k. püspökség körül. Alig látott napvilágot a pápai bulla, mely kimondja, hogy az uj magyar g. k. püspökség székhelye Hajdudorog legyen, az uj egyházmegye hivei már is hajba- kapni készülnek a püspöki széken. Nyíregyháza ugyanis el akarja vitatni ezt Hajdudorogról; az érdekében működők avval érvelvén, hogy Hajdudorog falu, kulturátlan porfészek s a mint értesülünk, a budapesti gk. egyházközség, vagy inkább csak néhány tagja Ruttkayval, a nyiregyházai gk. főesperessel körlevelet intéztek az uj egyházmegye papságához, felszólítván őket, hogy kívánják székhelyül Nyíregyházát, a hol méltóbb helyen lesz a püspöki szék s a papi gyermekek, árvák neveltetése és ellátása könnyebben fog menni, mert hisz Nyíregyháza gazdagabb, mint Hajdudorog. Nem akarunk e vitába beleszólani, de e kérdésnek több oly vonatkozása van, mely közérdeket is érint s erre rá kell mutatnunk. Hogy az uj egyházmegye 'tagjai valódi magyarok, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a győzelem kivivása után ily szépen egyetértenek. A helyett, hogy minden figyelmüket arra fordítanák, hogy az uj egyházmegyébe átvett román“ pa- rochiák népe papjával együtt szivben- 1 élekben megnyeressék az uj egyházmegyének és ezzel a magyarságnak, most hajbakapni készülnek, min ? a terheken, mert hiszen a püspöki szék felállítása nem kis áldozatot fog követelni akár Nyíregyházától, akár Hajdudorogtól. Itt jöii aztán evvel kapcsolatban a másik kérdés. Ha Hajdudorog áldozatra- kész, ezt tőle múltja, magyarsága, gk. volta követeli, ellenben a lutheránus Nyíregyházának soha eszébe nem jutott versenyre kelni egy katholikus püspöki székért; sőt még ez ideig is úgy áll a dolog, hogy az előbb felajánlott összegeket is visszavonta, újabban a város vezetőségén kívül állók mégis bele akarják vinni a lakosságot oly megterheltetésbe, mely tetemes pótadó többletet fog eredményezni. Már pedig Nyíregyháza kulturális életére annyit áldozott, hogy a közre sem közömbös ha most egyházi célokra köti le anyagi erejének jó nagy részét akkor, a midőn csatornázása, vízvezetéke még úgyszólván tervben sincs, hiányos kövezése miatt épp oly poros, mint Hajdudorog stb. Ezekre miliiókat kellesz áldoznia s a közérdek is azt kívánja, hogy mielőbb áídozzék is és éppen ezért nem is remélhetik a gk. magyarok, hogy az ő speciális érdekeikért oly terheket vállal magái a Nyíregyháza, hogy az az uj egyházmegye papságának vagy az egyházmegyének magának igényeit, kívánságait kielégíthetné. Minél több kulturális befektetést fog tenni a város, annál több igény támad, mely kielégítést követei, megjön más felekezeteknek is az étvágya, mit tehet akkor aztán Nyíregyháza? Közérdekű követeléseket kell, hogy kielégítsen, a mi a kegyes adományokra várók reményeinek meghiúsultát jelentené, mert ha emezeket elégíti ki, mint város, mint kulturális gócpont, már eltért hivatásától s megakasztotta a maga s avval együtt messze vidékek fejlődését. A minek megtörténnie nem szabad, de legalább is nem kívánatos. Hajdudorognál éppen fordítva van, mert a mit egyházi ügyekre áldoz, az maga után vonja szükségkép a világi célokra való áldozatokat is. Hajdudorogra nézve éppen maga a püspöki szék az, mely egyedül képes kulturális fejlődését megindítani s ha ezt elveszik tőle, belát- hatlan időre megnyomorították, illetve elvágták előle a fejlődés útját. Hogy pedig tízezer magyarnak fokozott kulturéletre ösztönzése eminens nemzeti érdek is, ezt már csak nem kell magyarázni.
