Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1912-08-28 / 124. szám
behefeílen és ftomiRus kórház Ezzel az epitethonnal illette a szatmári szégyen-kórházat és vele együtt Szatmár város egész köz- egészségügyét — mint ez lapunk más helyén olvasható — dr. Blumm Ödön, az országos közegészség- ügyek főfelügyelője. Ebből az alkalomból — ha nem is lenne mindig az — most különösen aktuális, hogy foglalkozzunk Szatmár város egészségügyével. Előre bocsátjuk, hogy igyekezünk a toliunkat meg-megragadó szenvedélyességet mérsékelni, már amennyire lehet, mikor erről Írunk. Mementóként. Meg a saját lelkünk nyugtalankodó, fájó és egyszersmind kínosan égető aggódásának, szégyenének v kényszerítéséből. A teljes és végleyes eredményt most sem várjuk. Messze a próféciák távlatában késik ez. De próféták akarunk lenni. Vádoló, síró, keserű próféták, akiknek szava mint sűrűn hulló esőcsepp talán szétrepeszti azt az érthetetlen, megmozdíthatatlan bűnös közönyt, amely a mi hivatalos városunkat vakká, süketté teszi, közegészségi viszonyaink hihetetlen nyomorúsága által kikény- szeritett könyörgéseinkre, panaszainkra, keserű gúnyainkra és jaj- jainara. Kimerültén és fásiütan oda lehetne csapni a tollat, kalamárist a földhöz, midőn ez a tárgy kiabálni kényszerit, de nem csüggedünk : az esőcsepp szaporaságával vágni, ütni fogjuk azt a rideg, kő- közünyt, még ha a fejünk zúzódik is szét rajta! Itt már tenni kell. Itt részletezésről nincs szó. A mi cikkeinkhez csak fotográfiák kellenének, izgató kíséretül. De sokkal hozzáférhetőbbek ezek a mi közegészségi arcké- pemfr és természetességükkel sokkal vádolóbbak, kiáltozóbbak, mintsem szükség és célszerű volna a reprodukálásuk. Ezek már csakugyan elbirhatatlanok a nyomda- festék számára. Csak egy panopti- kumi körsétát, helyenként köruszást kell tennünk, hogy elborzadjunk közegészségi, köztisztasági viszo ■ nyaink züllöttsége fölött. Ott van a kórház, feketére lehetne mázolni azzal a tintával, mellyel hiányairól, köz veszély ességéről Írtak s irtunk. Oem kutatjuk: hol késik ügye, miért nem sürgős, sietős. Nálunk, a hol a Tiszának szállított bizalmi nyilatkozat fontos állami és közérdek, mely fő- és nem fővasutasok családjainak a kenyérkérdésévé éleődik ki, mert a mi államunk ez- időszerint speciális spiclirendszerrel dolgozó „jogállam“, mondom: nálunk ilyen egetverően nagy „közérdekek“ mellett semmivé törpül száz kórház- és egyéb ilyes baga- tellügy. A fejétől romló hal mintájára városaink sem jobbak az anyjuknál. Mindenre van idő, szó és pénz, csak a valóban közérdekek kiáltozásaira nincs fül. A mi kórházunk ügye az emlékezetes lugosi kirándulás turisztikai híradása után csendesen szendereg. De jól van, ez nagy ügy. Ezt elvégre nem lehet máról-holnapra elintézni. Pihengetve csak előcipelik majd unokáink az uj, modern kórház alapkövét. De itt van a Deák-tér suezi csatornájának ügye. Ott bűzlik a városi bérfehérház előtt. Irtunk róla, meg is hallgatták szavunkat, még válaszoltak is reá, de tenni, egy ilyen csekély munkaerőt igényelő, de mégis szükséges közegészségi intézkedést végrehajtani, nincs erő a hivatalos városban. Hányszor beszéltünk a csatornázás hiányában tűrhetetlen utcai folyócskákról, ezekről a fekete vizekről, melyek mint mérges kígyók körülsimogatják utcáinkat s kilehelik gyermekeink tüdejébe, gyomrába a fertőző betegségek csiráit, hányszor mutattunk reá azokra a kis koporsókra, melyek különösen télviz idején olyan szaporán, sürjen mennek innen kifelé, hányszor szólaltunk fel a köztisztasági vállalat kocsijainak botrányos, világos nappal s a legforgalmasabb utcákon közlekedéséről, mind ezt meghallgatta, elfogadta — mást nem tehetvén — a város, talán valahol, valamelyik poros aktán még rendeletet is adott ki, de végre nem hajtotta. Itt pedig tenni kell. Mert nekünk nem elég a vízvezeték és a vele kapcsolatba hozott csatornázás közeli megvalósítására való hatósági hivatkozás, addig gyermekeink életének biztonsága, de meg mindnyájunk egészségének a veszélytelenitése követeli, hogy tegyünk valamit. Legalább annyit, hogy a csatornázás nyélbe-csőbeütéseig szaporítsa a város utcaseprőit, a kis fekete folyócskák gyilkos vizeit a köztiszsági kocsikon szállíttassa ki (de éjjel és nem fényes nappal!) szóval: addig is intézkedést és az intézkedések komoly végrehajtását kérjük. Ott van a városok állami segélye, de ott van a jól felemelt községi pótadó; talán valahol lesz fedezet ezekre a népigényekre, ezekre a közszükségekre is. Csak tenni. Tenni. Előírásos intézeti fiókos tükrök, fésű, hajtii, ruha- és hajkefék ::: Telefon 296. Ragályinál KARDOS UJ ÜZLETE! a színházzal szemben ár és Ízlésben vezet. I-----------------------I. évf. 124. sz. Szatmár-Németi 1912 augusztus 28 Szerda Ára 6 fillér
