Új Szatmár, 1912. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)

1912-08-27 / 123. szám

mi i ünnßpsßQßlt II kohászati és bányászati kiáíiitás megnyitása. Prodam Gnidó lezuhant. — Az UJ SZATMÁR kiküldött tudósítójától — Nagybányán, a Széchényi-liget és környékén már hetek óta a szo­kottnál mozgal­masabb élet ural­kodott. Kora reg­geltől késő estig valóságos kocsi­tábor állott a li­get előtt, a liget csendjét pedig a dolgozó munká­sok hangos kia­bálása verte fel: készülődtek a Nagybányai Kerületi Bánya Egylet bányászati és kohá­szati kiállítására, amelynek ünnepé­lyes megnyitása augusztus 25., dél­előtt 12 órára volt kitűzve. A kiál­lítás megnyitása iránt az egész megyében nagy volt az érdeklődés, annál is inkább, mert a kiállítás megnyitásával kapcsolatosan Pro­dám Guidó aviatikus repülése is hirdetve volt. A repülést azonban nem lehetett megtartani. A pilótát próbarepülés közben szerencsét­lenség érte, 50—60 méter ma­gasságból lezuhant. A zuhanás oly erős volt, hogy a re­pülőgép pozdorjává tört. Az avia­tikus azonban csak könnyebb sé­rüléseket szenvedett. A kiállítás megnyitásáról s Prodam Guidó aviatikus szerencsét­lenségéről kiküldött tudósítónk a következőkben számol be: Vasárnap reggel fél nyolckor, ezer emberrel indult el a külön vonat Szatmár- ról Nagybányára, ahova délelőtt 10 óra­kor ért be. A vendégeket az állomáson Palla Sándor kongresszusi titkár fogadta, aki meleg üdvözlő beszéddel üdvözölte a szatmáriakat. A szatmáriak nevében Böszörményi Emil a Szatmári Gazdasági Egyesület elnöke válaszolt, megköszönvén a szives fogadtatást. A vendégek azután a bányász zene­kar kísérete mellett a városba mentek s megnézték a város nevezetességeit: az országos képkiállitást, a kereszthegyi s a veresvizi bányákat. Ezek megtekintése után a Széchenyi ligetbe mentek, ahol ekkor már hatalmas embertömeg várta a kiállítás megnyitását. Tizenkét óra. A Magyar Királyi Nagybányai Bányaigazgatóság épülete előtt hirtelen megélénkül az élet. Fényes fogatok, automobilok érkeznek a bánya­igazgatóság épülete elé, amelyekből fe­ketébe öltözött urak, suhogó selyembe öltözött asszonyok szállottak ki. Még nem múlt el öt perccel 12 óra, amikor egy csendőrőrmester Neubauer Ferenc bánya­igazgatónak jelenti, hogy jön gróf Teleki Géza v. b. t. t. A következő percben felhangzott a bányászok üdvözlő szava „Jó szerencsét“, megérkezett gróf Teleky Géza, a kiállítás elnöke. Az elnököt Neubauer Ferenc bánya­igazgató fogadta. A bányaigazgató üd­vözlőszavai után az elnök rövid beszéd keretében megnyitotta a kiállítást. A bizottság azután megtekintette a különböző vállalatok, ipartelepek, bányák kiállított tárgyait. A kiállításon látható majdnem min­den nagyobb magyarországi vállalat, ipar­telep, bánya termékei. És pedig: a Ganz- féle Villamossági R. T., a gróf Teleky márványbánya, a m. kir. nagybányai aranybánya, gróf Csáky László vas- és acélgyára, a Nagybányai Iparosok Egye­sülete, Schlich és Nicholson gép- vaggon- és hajógyár, Phönix kénsav, vegyitermé­kek gyára, Pokol Elek aranybányájának kiállított termékei, stb. A Luna. A Széchenyi liget közepén a Pokol Elek-féle sátor mellett, egy, a közönség figyelmét felkeltő zöld mohával bevont sátor volt felállítva. A sátor jobboldalán az Uj Szatmárban is állandóan olvasható szöveg diszlett: Lumpok, másnap Luna-vizet igyatok! Ez a Luva-forrásviz sátra volt. A bizottság tagjai megizlelték a ki­tűnő gyógyhatású Luna-vizet s mindany- nyian a legnagyobb elismeréssel nyilat­koztak a Luna-vizről. , Prodám lezuhant. Tizenkét óra 45 perc. A rendező bizottság tagjai és a hatalmas ember- tömeg oszladni kezd. Egyrészük a Szent- István szállóban levő bankettre igyeke­zett, a másik része pedig a ligeti kioszkba indult ebédelni. Egyszerre felhangzik a mentők trombitájának vészes hangja. A hatalmas embertömeg egy percre megáll: az általános figyelem a mentőkocsi felé irányul. — Valami baj van — hangzik a tö­megből. Még látszik a mentőkocsi, amikor egy lihegő csendőr vágtat a ligetbe s tele tüdővel kiáltja: — Prodám Guidó aviatikus a pró­barepülésen lezuhant s meghalt. Mint a villámcsapás, úgy hatott ez a hir a tömegre. Azontúl nem törődött senki semmi­vel. Az emberek egyrésze kocsin igye­kezett a bodonkuti rétre, ahol a szeren­csétlenség történt, a másik része pedig a kórház elé vonult s ott várták a halott­nak vélt aviatikust. Fél óra múlva döcögve jött a mentő­kocsi, hozta az aviatikust, akiről ekkor már csak az a hir keringett, hogy a lába törött ki. A valóságnak azonban ez a hir sem felelt meg, mert Prodám csak súlyos lábficamodást szenvedett. Az egész város és bizonyára az ország részvétét is felkeltő szerencsét­lenség igy történt: Prodám Guidó délelőtt fél tiz órakor Tamási Rezső fővárosi hírlapíró, Pilischi Lajos motorkezelő és a két montőr kísé­retében kiment a bodonkuti réten levő repülőtérre próbarepülést tartani. Prodám a motor és húzóerő kipró­bálása után nyeregbe ült s 20—25 méter­nyi gurulás után felszállott. Az aviatikus kiszámíthatatlan gyor­sasággal emelkedett, úgy hogy rövid másfél perc alatt már 100 méter magas­ságban volt. A pilóta körülrepülte a bodonkuti erdőt, azután jobbra fordulva, sikló repü­léssel a hangár elé akart leszállani. A fordulónál azonban egy erős forgó­szelet kapott. A forgószél Rozsály-Ferne- zely felöl jött. Prodám ezt észrevéve hirtelen for­I. évf. 123. sz. Szatmár-N émeti 1912 augusztus 27 Kedd Ára 6 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom