Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-31 / 102. szám

. * 2. olifa! UjJmtmm 1912. julius 31 Más városok vezetői ugyanis egymás kezébe adják a hadügy­minisztérium kilincsét. Fent ülnek mind Bécsben és kunyorálnak a városuk részére azt, amit lehet. És addig alkalmatlankodnak, addig kellemetlenkednek, mig aztán meg­kapja a városuk azt, amit kér. Mert hiába, ma az ilyesmit ki kell járni. Ez a vezető körök fel­adata. Reooloer a pap Rezében, Hatszor rálőtt a kurátorra. Az UJ SZATMÁR kiküldött tudósítójától. Az Uj Szatmár tegnapi számában jeleztük már egy szűkszavú tudósítás alapján, hogy Jakab Lajos, nagyszekeresi ref. lelkész az utcán rátámadt Sipos Ist­vánra, az egyház volt kurátorára és re­volveréből hatszor rálőtt Síposra. Tekintettel az ügy fontosságára: hogy egy lelkész vetemedett arra, hogy revolvert fogjon embertársára, tudósítón­kat kiküldtük a helyszínére, hogy tapasz^ talja ki a nagyszekeresi állapotokat és személyesen szerzett információról szá­moljon be az Uj Szatmár olvasóinak. A rendes, megszokott, falusi kép a nagyszekeresi. Nemcsak Nagyszekeresen, nemcsak Szatmármegyében, de igy van ez minde­nütt az országban, ahol a személyes vagy pláne anyagi érdekek a kisfalusi élet szűk körén belül ilyen közelről érint­keznek. A kép csak anynyiban variálódik, hogy egyik faluban a pap, másikban a jegyző az, akinek az érdekei összekoc­cannak híveik érdekeivel, de egy bizo­nyos : hogy a falu népével szemben min­dig annak kell engedékenyebbnek lenni, akinek amazoknál magasabb szellemi nívón kellene állani s aki arra volna hivatva, hogy a szenvedélyeket ne szítsa, hanem elsimítsa. A nagyszekeresi esetből egyet fel­tétlenül megállapíthatunk : hogy a nagy­szekeresi református lelki atyának nívó­ját az anyagi érdekek összeütközése annyira aláásta, hogy ő ma már egyálta­lán nem alkalmas arra, hogy lelkek pász­tora legyen Nagyszekeresen. A szenzációs esetről tudósítónk a következőkben számol be: Nagy szekeres község lakossága szom­bat óta nem beszél egyébről, mint a brutális merényletről, amelyet a tisztele- tes követett el Sipos István ellen. A pap természetesen azóta nem mu­tatkozik a falu utcáján, Sipos Istvánt pedig beszáHitották súlyos sebével a szatmári közkórházba. Tiszta és elfogulatlan képet akartam megrajzolni a szenzációs esetről és ezért legelső sorban a legilletékesebb embert kerestem fel, hogy nyilatkozzék: a papot. A tornácon egy szikár, magas asz- szony fogadott: a tiszteletes asszony. Bemutatkoztam és azt is megmond­tam, hogy hirlapiró vagyok. — Nem kell nekünk semmi ujság­NAGYSZEKERES, julius 30. irás, csak menjen az ur dolgára, nem kell mirólunk lapba firkálni, hagyja béké­ben az uramat, menjen, menjen. Nem vettem komolyan a szives ma­rasztalást, elmentem és ilyen fogadtatás után meg sem próbáltam, hogy közeled­jem a lövöldöző tiszteleteshez, aki, úgy látszik, abban a hitben van, hogy hat re­volverlövés nem hallatszik túl a nagysze­keresi lelkész lak palántáján. Hosszú lenne itt elmondani elejétől végig azt a sok, bő lére eresztett falusi mesét, amelyet a nagyszekeresiek elébem tálaltak, mint a lövöldözés előzményét. A tény az, ez feltétlenül megállapít­ható, hogy Jakab Lajos állandó ellensé­geskedésben van híveinek legnagyobb részével, hogy erőszakos ember, aki nemhogy simítaná az ellenségeskedés kitöréseit, hanem maga igyekszik azt minél jobban kiélesiteni. Tény az, hogy egyizben lemondott miatta az egyház kurátora és teljes pres- byteriuma. Nem akartak vele az egyház ügyei­ben együtt működni. A szószékről durván ostorozta hí­veit, akire haragudott, azt kiprédikálta és ez elkeserítette ellene az embereket, akik emiatt elhanyagolták a templomot is. Sipos Istvánt akkor hozta össze a balsorsa Jakab Lajossal, mikor a kurátor és a presbyterek lemondtak. Többszöri hasztalan kísérlet után egyszer sikerült a papnak összehozni egy gyűlést tiz emberből, ezek azután újból választottak kurátort és presbyte- reket. A kurátor Sipos István lett. Sipos összebarátkozott a tiszteletessel, belső embere lett a papnak, akitől kibérelte a pap 30 köblös földjét is. Közben történt az ököritói katasz­trófa, amelynél odaégett Sipos István felesége és egy nagy leánya. Ezek utáni bánatába* belehalt a ka­tasztrófából megmenekült másik leánya is és szegény Sipos István egyedül ma­radt, család nélkül. Elhatározta, hogy kivándorol Ameri­kába és e célból arra kérte a papot, hogy bontsa fel vele a 30 köblös föld bérletére vonatkozó szerződést. Ez meg is történt, csak valami el­számolási differencia maradt a pap és Sipos között: a tiszteletes adósa maradt Síposnak 221 koronával. Sipos mindössze pár hónapot töltött Amerikában, azután visszajött. Természetesen kérte a 221 koronáját, de a pap azt mondta, hogy nem tartozik. Sipos perre ment s ebből a perből aztán hatalmas, elkeseredett ellenséges­kedés kerekedett ki a két ember között. Az ellenségeskedés pártokra osztotta a község népét is, sőt bevonult a tem­plomba, a szószékre is. Ádáz küzdelem folyt a hívek egy nagy része és papjuk között. A tiszteletes a 221 korona iránt in­dított perben megesküdött arra, hogy nem maradt adósa Síposnak, sőt a per során nem egyszer kijelentette azt is, hogy vagy földönfutóvá teszi Sípost, amiért öt be­perelte, vagy megöli. Megkezdődött az üldözés nemcsak Sipos ellen, hanem mindazokkal szemben is, akik az elkeseredett ellenségeskedés­ben Sipos pártjára állottak. Üldözni kezdett a pap mindenkit, aki nem volt az ő pártján. Feljelentette különféle alaptalan cí­meken Uray Antal tanítót, Telepoczky Erzsébet postamesternőt, Holek Andor jegyzőt. A feljelentett emberek ellen a pap feljelentései alapján még ma is folyik a fegyelmi vizsgálat. Ez a mániátikus üldözés természete­sen nem igen növelte a tiszteletes nép­szerűségét hívei előtt, akik csoportosan mentek el dr. Hunwald Izidor fehérgyar­mati ügyvédhez s azzal egy kérvényt Írat­tak dr. Baltazár Dezső püspökhöz. A kérvényben elmondták a nagy­szekeresi állapotokat. Ezt a kérvényt Fiilep Mihály, Izsák Dezső és Sipos Gyula gazdálkodók sze­mélyesen adták át dr. Baltazár Dezső püspöknek. A püspök ekkor nyilatkozattételre hívta fel Jakabot, majd mikor ez nem tudta magát igazolni, fegyelmit indítot­tak ellene, ez a fegyelmi még a mai na­pig is folyik. Mikor Jakab megtudta, hogy fegyel­mit indítottak ellene, elhatározta, hogy bosszút áll Síposon, mert ő benne látta a legnagyobb ellenségét. Péntek délután 5—6 óra között Sipos a vejével, Fésűs Istvánnal a mezőre ment szénát gyűjteni. Fésűs a kocsival előre ment, Sipos pedig betért a korcsmába egy pohár pálinkára. Amint kilépett a korcsmából, szembe találkozott a pappal és a feleségével. Mikor Sipos a papot meglátta, ki akart térni előle. A pap azonban elébe ugrott és rákiáltott: — Ugy-e engem vársz te gazember! Sipos erre a támadásra meglepődött s szinte félve válaszolta: — Igen! — Akkor lődd agyon — mondotta a pap felesége. A pap erre revolvert rántott elő s két lépés távolságról hatszor egymásután Síposra lőtt. A lövések közül egy talált s az Sí­pos jobb karjába fúródott. A pap, mikor látta, hogy Sípost meg­sebesítette, elfutott s bemenekült Sipos Zsigmond jelenlegi kurátor házába. A lövések zajára az egész falu ösz- szeszaladt s mikor megtudták, hogy a pap Sípost megsebesítette, meg akarták verni s csak a kurátor lélekjelenlétének köszönhető, hogy a feldühödött nép agyon nem verte papját, akinek csak késő éjjel sikerült a kertek alján hazajutni. A megsebesült embert azonnal ko­lluári:: Öccasio I Szőke Béla divatáruházában Deák-tér 20. sz. batist, etamine blous és kész ruhák, kreton, delain és batist pongyolák, vászon ruhák és aljak alkalmi szolid szabott árakon. lliiári :: Öccasio!

Next

/
Oldalképek
Tartalom