Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)
1912-07-31 / 102. szám
. * 2. olifa! UjJmtmm 1912. julius 31 Más városok vezetői ugyanis egymás kezébe adják a hadügyminisztérium kilincsét. Fent ülnek mind Bécsben és kunyorálnak a városuk részére azt, amit lehet. És addig alkalmatlankodnak, addig kellemetlenkednek, mig aztán megkapja a városuk azt, amit kér. Mert hiába, ma az ilyesmit ki kell járni. Ez a vezető körök feladata. Reooloer a pap Rezében, Hatszor rálőtt a kurátorra. Az UJ SZATMÁR kiküldött tudósítójától. Az Uj Szatmár tegnapi számában jeleztük már egy szűkszavú tudósítás alapján, hogy Jakab Lajos, nagyszekeresi ref. lelkész az utcán rátámadt Sipos Istvánra, az egyház volt kurátorára és revolveréből hatszor rálőtt Síposra. Tekintettel az ügy fontosságára: hogy egy lelkész vetemedett arra, hogy revolvert fogjon embertársára, tudósítónkat kiküldtük a helyszínére, hogy tapasz^ talja ki a nagyszekeresi állapotokat és személyesen szerzett információról számoljon be az Uj Szatmár olvasóinak. A rendes, megszokott, falusi kép a nagyszekeresi. Nemcsak Nagyszekeresen, nemcsak Szatmármegyében, de igy van ez mindenütt az országban, ahol a személyes vagy pláne anyagi érdekek a kisfalusi élet szűk körén belül ilyen közelről érintkeznek. A kép csak anynyiban variálódik, hogy egyik faluban a pap, másikban a jegyző az, akinek az érdekei összekoccannak híveik érdekeivel, de egy bizonyos : hogy a falu népével szemben mindig annak kell engedékenyebbnek lenni, akinek amazoknál magasabb szellemi nívón kellene állani s aki arra volna hivatva, hogy a szenvedélyeket ne szítsa, hanem elsimítsa. A nagyszekeresi esetből egyet feltétlenül megállapíthatunk : hogy a nagyszekeresi református lelki atyának nívóját az anyagi érdekek összeütközése annyira aláásta, hogy ő ma már egyáltalán nem alkalmas arra, hogy lelkek pásztora legyen Nagyszekeresen. A szenzációs esetről tudósítónk a következőkben számol be: Nagy szekeres község lakossága szombat óta nem beszél egyébről, mint a brutális merényletről, amelyet a tisztele- tes követett el Sipos István ellen. A pap természetesen azóta nem mutatkozik a falu utcáján, Sipos Istvánt pedig beszáHitották súlyos sebével a szatmári közkórházba. Tiszta és elfogulatlan képet akartam megrajzolni a szenzációs esetről és ezért legelső sorban a legilletékesebb embert kerestem fel, hogy nyilatkozzék: a papot. A tornácon egy szikár, magas asz- szony fogadott: a tiszteletes asszony. Bemutatkoztam és azt is megmondtam, hogy hirlapiró vagyok. — Nem kell nekünk semmi ujságNAGYSZEKERES, julius 30. irás, csak menjen az ur dolgára, nem kell mirólunk lapba firkálni, hagyja békében az uramat, menjen, menjen. Nem vettem komolyan a szives marasztalást, elmentem és ilyen fogadtatás után meg sem próbáltam, hogy közeledjem a lövöldöző tiszteleteshez, aki, úgy látszik, abban a hitben van, hogy hat revolverlövés nem hallatszik túl a nagyszekeresi lelkész lak palántáján. Hosszú lenne itt elmondani elejétől végig azt a sok, bő lére eresztett falusi mesét, amelyet a nagyszekeresiek elébem tálaltak, mint a lövöldözés előzményét. A tény az, ez feltétlenül megállapítható, hogy Jakab Lajos állandó ellenségeskedésben van híveinek legnagyobb részével, hogy erőszakos ember, aki nemhogy simítaná az ellenségeskedés kitöréseit, hanem maga igyekszik azt minél jobban kiélesiteni. Tény az, hogy egyizben lemondott miatta az egyház kurátora és teljes pres- byteriuma. Nem akartak vele az egyház ügyeiben együtt működni. A szószékről durván ostorozta híveit, akire haragudott, azt kiprédikálta és ez elkeserítette ellene az embereket, akik emiatt elhanyagolták a templomot is. Sipos Istvánt akkor hozta össze a balsorsa Jakab Lajossal, mikor a kurátor és a presbyterek lemondtak. Többszöri hasztalan kísérlet után egyszer sikerült a papnak összehozni egy gyűlést tiz emberből, ezek azután újból választottak kurátort és presbyte- reket. A kurátor Sipos István lett. Sipos összebarátkozott a tiszteletessel, belső embere lett a papnak, akitől kibérelte a pap 30 köblös földjét is. Közben történt az ököritói katasztrófa, amelynél odaégett Sipos István felesége és egy nagy leánya. Ezek utáni bánatába* belehalt a katasztrófából megmenekült másik leánya is és szegény Sipos István egyedül maradt, család nélkül. Elhatározta, hogy kivándorol Amerikába és e célból arra kérte a papot, hogy bontsa fel vele a 30 köblös föld bérletére vonatkozó szerződést. Ez meg is történt, csak valami elszámolási differencia maradt a pap és Sipos között: a tiszteletes adósa maradt Síposnak 221 koronával. Sipos mindössze pár hónapot töltött Amerikában, azután visszajött. Természetesen kérte a 221 koronáját, de a pap azt mondta, hogy nem tartozik. Sipos perre ment s ebből a perből aztán hatalmas, elkeseredett ellenségeskedés kerekedett ki a két ember között. Az ellenségeskedés pártokra osztotta a község népét is, sőt bevonult a templomba, a szószékre is. Ádáz küzdelem folyt a hívek egy nagy része és papjuk között. A tiszteletes a 221 korona iránt indított perben megesküdött arra, hogy nem maradt adósa Síposnak, sőt a per során nem egyszer kijelentette azt is, hogy vagy földönfutóvá teszi Sípost, amiért öt beperelte, vagy megöli. Megkezdődött az üldözés nemcsak Sipos ellen, hanem mindazokkal szemben is, akik az elkeseredett ellenségeskedésben Sipos pártjára állottak. Üldözni kezdett a pap mindenkit, aki nem volt az ő pártján. Feljelentette különféle alaptalan címeken Uray Antal tanítót, Telepoczky Erzsébet postamesternőt, Holek Andor jegyzőt. A feljelentett emberek ellen a pap feljelentései alapján még ma is folyik a fegyelmi vizsgálat. Ez a mániátikus üldözés természetesen nem igen növelte a tiszteletes népszerűségét hívei előtt, akik csoportosan mentek el dr. Hunwald Izidor fehérgyarmati ügyvédhez s azzal egy kérvényt Írattak dr. Baltazár Dezső püspökhöz. A kérvényben elmondták a nagyszekeresi állapotokat. Ezt a kérvényt Fiilep Mihály, Izsák Dezső és Sipos Gyula gazdálkodók személyesen adták át dr. Baltazár Dezső püspöknek. A püspök ekkor nyilatkozattételre hívta fel Jakabot, majd mikor ez nem tudta magát igazolni, fegyelmit indítottak ellene, ez a fegyelmi még a mai napig is folyik. Mikor Jakab megtudta, hogy fegyelmit indítottak ellene, elhatározta, hogy bosszút áll Síposon, mert ő benne látta a legnagyobb ellenségét. Péntek délután 5—6 óra között Sipos a vejével, Fésűs Istvánnal a mezőre ment szénát gyűjteni. Fésűs a kocsival előre ment, Sipos pedig betért a korcsmába egy pohár pálinkára. Amint kilépett a korcsmából, szembe találkozott a pappal és a feleségével. Mikor Sipos a papot meglátta, ki akart térni előle. A pap azonban elébe ugrott és rákiáltott: — Ugy-e engem vársz te gazember! Sipos erre a támadásra meglepődött s szinte félve válaszolta: — Igen! — Akkor lődd agyon — mondotta a pap felesége. A pap erre revolvert rántott elő s két lépés távolságról hatszor egymásután Síposra lőtt. A lövések közül egy talált s az Sípos jobb karjába fúródott. A pap, mikor látta, hogy Sípost megsebesítette, elfutott s bemenekült Sipos Zsigmond jelenlegi kurátor házába. A lövések zajára az egész falu ösz- szeszaladt s mikor megtudták, hogy a pap Sípost megsebesítette, meg akarták verni s csak a kurátor lélekjelenlétének köszönhető, hogy a feldühödött nép agyon nem verte papját, akinek csak késő éjjel sikerült a kertek alján hazajutni. A megsebesült embert azonnal kolluári:: Öccasio I Szőke Béla divatáruházában Deák-tér 20. sz. batist, etamine blous és kész ruhák, kreton, delain és batist pongyolák, vászon ruhák és aljak alkalmi szolid szabott árakon. lliiári :: Öccasio!
