Új Szatmár, 1912. július (1. évfolyam, 77-102. szám)

1912-07-31 / 102. szám

3. oldal csira tették s behozták a szatmári köz­kórházba, ahol dr. Lükő Béla orvos a sebet rögtön megvizsgálta. Az orvos megállapította, hogy a seb erősen inficiálódott s igy attól tart, hogy a szerencsétlen ember karját amputálni kell. Nagyszekeresen óriási az elkesere­dés a pap ellen s azt mondják, hogy ha rövidesen el nem költözik a faluból, agyonverik. A község elöljárósága az esetről rögtön jelentést tett a fehérgyarmati csendőrségnek, ahonnan kimentek Nagy- szekeresbe s meginditották a nyomozást. Boros Imre. BBBBBBBBBBBBBBBSPUBBBBBBKBBBBBBaBIBBBBBBHBHHIBBaBBBS ÁLLATOKNAK VALÓ lépfene elleni szérum kapható =^= BROSS BÉIiH Diana drogériájában Szatmár, Hám János-u. BBBBaBBB»aBKBBBSBfciíia:JMa«BBBK3BBBBBnBBBBBBBBöBK?IBBBB Eladó németi földek. Németi határon, tölgyes, solymosháti,csalhóczidül- lőkben 16 köblös prima földek, esetleg terméssel együtt is kedvező feltéte­lek mellett eladók. Eisner Hermán Egy bankfíu szomorú históriája. Furcsa házasság. — Kártya. — Lóver­seny. — Szökés. Izgalmas Bozidráia az éléül Első kép: A házasság. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Ipar­bankban volt évekkel ezelőtt egy könyvelő kisasszony. A kisasszony gépelt és köny­velt szorgalmasan, élte a hozzá hasonló lányok csöndes és szenzáció nélküli éle­tét, mig egyszer aztán — tavasz volt — fejébe vette, hogy ő bizony nem tengeti egyedül tovább árva életét. Nagyon meg­unhatta az egyesben való könyvvitelt és vágyott arra, ami bár sokkal komplikál­tabb, mégis jóval édesebb : a kettőskönyv­vitelre. Közzétett egy apróhirdetést, mely ilyenformán szólt: Könyvelő kisasszony, csinos és fiatal,' szeretne férjhezmenni úriember­hez. Hozománya egyelőkelő bank köny­velői állása, melyet férjemnek átadnék. A mindenesetre újszerű és ötletes apróhirdetésnek foganatja is lett: csak­hamar jelentkezett a szakmához tartozó úriember: Darányi Iván mezőtúri köny­velő személyében. Eljegyezte a kisasszonyt és gyorsan, csak úgy adsza-nesze módon beléült a pompás hozományba. Csakhamar megtör­tént az esküvő is és az ifjú pár elment nászutra a főkönyv és a strazza elanda- litó vidékére. Második kép: Szerencsevadászat. Nem veszekedtek a fiatalok soha, szerették egymást változatlanul, anyós sem volt, a baj egészen más: a megélhe­tés nehéz kérdése körül tört ki. Az ifjú pár abból a 150 koronából élt, amelyet a férj a banknál fizetésül kapott. Ez az összeg pedig megélni kevés, éhenhalni sok, tengődni pedig éppen csak elég volt. A tengődéshez azonban Darányi Iván, a tartalékos tiszt sehogysem tudott hozzátörődni. Hol innen, hol onnan szede­getett föl apróbb váltókölcsönöket, majd, hogy valami módon segítsen magán, ló­versenyezni és kártyázni kezdett. És it­ten kezdődik tulajdonképen a Darányi Iván vesszőfutása a rászakadó bajok sor­fala között. Mert a kerti meghitt kalábe- rezések és a kaszinói „csöndes“ után vé­res kártyacsaták következtek, hol itt, hol ott, leggyakrabban Nagykárolyban és Deb- reczenben, de akárhol volt parti, Darányi mindég jelenvolt. Néha nyert is, legtöbb­ször azonban vesztett, még pedig annyit, mintha legalább is ezer hold prima föld állana a hátamögött. Hogy aztán a kár­tyában nem volt szerencséje, kapkodott fühöz-fához, megpróbált mindent. Többek között a sógorával együtt bazárt nyitottak Nagykárolyban. A bazár már születésekor életképtelen volt, nem is prosperált so­káig s mint az „Új Szatmár“ is megírta, julius elején fizetésképtelen lett. Harmadik kép: a szökés. Ezt a csapást Darányi Iván már nem | bírta ki. Újabb váltóhitelt nem kapott, szaladgált pénz után úri barátaihoz, kár­tyapajtásaihoz, de hiába. Más kivezető utat nem talált, vonatra ült és hátrahagyva feleségét, állást, adósságot és kártyát, an­golosan távozott. Szökése érthető konsternációt kel­tett Nagykárolyban és mindenütt, ahol is­merték a nagylábon élő gavallér kártyást. Természetesen azonnal adósságairól kezd­tek beszélni, állítólagos hamis váltókról szólott a fáma — úgy mondják, hogy ezt maguk a fizetéstől szabadulni vágyó ke­zesek terjesztették — végül mindenki megegyezett abban, hogy Darányi Ame­rikába vitorlázott. Negyedik kép: A meg­szökött ifjú jelentkezik. És Darányi tényleg gentleman — legalább ő már most annak tartja magát. Valahogy a fülébe jutott búvóhelyén, hogy miket beszélnek róla, hogy hamis váltókkal gyanúsítják. Ezt pedig egy érzékeny bankfiu el nem viselheti. Dará­nyinak — úgy látszik — a szivére ment a dolog, mert a következő érdekes leve­let irta a szatmári törvényszéknek: London, 1912. julius 19. Tekintetes királyi Törvényszéknek Szatmár. Én, Darányi Iván nős, a Nagyká­rolyi Kereskedelmi és Iparbank köny­velője, van szerencsém magamat a tek. királyi törvényszéknek feljelenteni az alább közöltekért. Felső kereskedelmi iskolában érett­ségiztem. Ennek elvégezte után cs. és kir. egy éves önkéntes voltam Sopron­ban. Énnek eltelte után a mezőtúri népbankhoz kerültem könyvelőnek, majd két évi ott létem után felcseréltem állásomat egy másikkal, mely álláso­mat a Nagykároly Kereskedelmi és Iparbankban azért nyertem el, ha egy leányt nőül veszek. Ez a nő mostani feleségem, Baján Gizella. Fiatalon, 25 éves koromban nősül­tem meg egy fillér hozomány, bútor stb. nélkül az állásomért. Már nősülé­semkor nagy anyagi gondokkal küzdöt­tem, úgy hogy mint nős ember havi 150 K-ból még a legszükségesebbek sem teltek ki. Ehhez hozzájárult az a sze­rencsétlen körülmény, hogy feleségem, kit máig is rajongásig szeretek, beteg­sége már az első évben több mint 1500 koronába került, mely összeget apró kölcsönökből (váltó) fedeztem. Ezek a kamatok és a rendkívül nehéz és drága viszonyok között 4 évig húz­tam, hátha segíthetek a helyzetemen. Elkövettem minden lehetőt, hogy tisz­tességes utón megéljek, megpróbáltam végső elkeseredésemben minden lehe­tőt, hogy ha többet nem, csak a ka­matokat tudjam fizetni, de nem sike­rült. Családom és jóakaróim segítettek, de a baj csak nőtt. Végső küzdelmem­ben sógorommal üzletet nyitottam. Az se ment jól, abban a reményben, hogy ez kisegít, de az sem sikerült, még szerencsétlenebbé tettem keserves helv- zetem és még sokkal több kötelezett­ség háramlóit a nyakamba. Ekkor el­jöttem Nagykárolyból, ott hagytam bú­torom, feleségemet, hátha külföldön dolgozom és megfizetek mindazoknak, akiket megkárosítottam. Éhesen, kime­rültén csatangolok London utcáin, de még egy házmesteri állást sem tudok kapni. Mindezen szenvedések arra kény­szerítenek, ha ezen dolgokért ellenem bűnvádi feljelentés tétetett, magam je­lentkezek és bűnhődni akarok azért, amit végső elkeseredésemben tettem. Megjegyezni kivánom, hogy nem csal­tam, nem loptam és azokat a váltókat, akinek neveit én Írtam alá, arról tudo­mással birtak. Alkalmam volt most, mert biztos helyen vagyok, hogy kikerüljem az igazságszolgáltatást és továbbá alkal­mam lenne eldobni magamtól az életet, de még fiatal vagyok és dolgozni aka­rok azért, hogy családomat megment­sem a nyomortól és azokat lassankint kifizessem, kiknek adósa maradtam. Ismételten kijelentem, nem csal­tam, nem loptam, hivatalomban a leg- példásabb szorgalommal dolgoztam, fel- lebbvalóim teljes megelégedésére. Mi­kor eljöttem, a legnagyobb rendben hagytam hátra. Nem követtem el bűnt, csak sok volt az adóságom, melynek terheit csekély fizetésemből nem bír­tam még a kamatokat sem fizetni. Teljes tisztelettel Darányi Iván, London, Hotel de Sz. Etoil. Ha lopni akartam volna, a bank­ban lett volna alkalmam. Ha köröznek, kérem az itteni konzulátust megkeresni és jelentkezem Szatmáron, de pénzem nincs hazamenni. Az ügyészség azonban ad akta tette ezt a levelet, mert Darányi Iván ellen semmi feljelentés nem érkezett. így aztán Darányi nem igen kerülhet haza, hogy bosszút álljon becsülete megrágal­mazóin, azokon, akik őt azzal vádolják, hogy váltót hamisított. Hacsak egy újabb váltókölcsönt nem szerez Londonban. 19Í2. julius 31 UjJmitnm Síid- és esáioimá-esövek, itató válywk, beton oszlopok, víztartó-medencék és mindenféle beton­dolgok valódi jó minőségben s csinos kivitelben kaphatók BETűi NT, Kósa Bertalan és Fia Betongyárában. Telefon; 260.

Next

/
Oldalképek
Tartalom