Új Szatmár, 1912. május (1. évfolyam, 3-52. szám)
1912-05-01 / 30. szám
2. oldal 1912. május 1 UjMtttm-— Menj, fiam, állj be jogok katonájának, állj a csendőrszurony elé és kiáltsd a fülébe a reszkető földes- urnák, hogy a térde is megroskadjon tőle: Urak, jogot a népnek! ÜGYVÉDI IRODÁMAT május 1-én az uj városi bérház középső B. épületének [a Hungáriával szemben] I. emeletére helyezem át. Dr. ROSENFELD JÓZSEF ügyvéd. A világ legjobb poudere a hires : „Ideál“ pouder, melyet minden úri nő használ. Főraktár Brünn Sándor gyógyszertárában a „Megváltóhoz“. Szatmár, Deák-tér 15. szám. Nagyvásár van ma és holnap Szatmáron. Az utca háromszorosra megnövekedett forgalma, lárma, sürgés-forgás jelzi, hogy ma a javak ki- cserülédésének egyik exponált helye ez a város. A vásár nálunk, mint mindenütt a világon nemcsak gazdasági, hanem ezzel együtt és éppen ebből kifolyólag társadalmi momentum is. A legfőbb életirá- nyitó a gazdaság. Szinte azt lehet mondani, hogy ettől függ minden, aminthogy a materiális világnézet kétségtelenül igaz elveivel ma már tisztában van mindenki és meglátja mindenki azt a kapcsot is, mely a gazdasági életet a társadalmi élettel egybefüzi. A nagyvásár tehát nyereséggel jár az idegenből idesereglő kereskedők részére ép úgy, mint a városra nézve, melynek forgalma és kínálati alkalma üdvösen meggyarapodik. És épen azért, mert ez annyi embernek az érdeke, a legszigorúbb felügyelettel kellene a hatóságoknak odahatni, hogy a nagyvásár helyes irányba terelődjék, hogy el ne fajuljon sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Hogy ezt mire mondjuk? E sorok Írója ma körülsétált a vásáron. Valahol az egyik sarkon egy ember füzeteket árult, nótáskönyveket elavult kalendáriumokat és rémregényeket Achimról, Reguláról és a legutóbbi idők minden véres borzalmáról, továbbá cselédi használatra szánt színes levélpapírokat. A vásári jelleget az elárusító hangos és népszerű ki- nálgatásban domborította ki, ami rendben van. A vásáron dobzódjék a reklám és rikitsanak a végletes színek. Ez a vásár stilszerüsége. De az elárusító tovább ment. A legtriviálisabb trágárságokat kiáltotta a körülállóknak és arramenőknek, akik között volt egy—két uriasszony is. Ne tessék félreérteni: nem dévajságokat vegyített a beszédébe, hanem a kocsisnyelvezet legkimondottabb disznóságait a falusi köznép leplezetlen szókimondásával. A másik sarkon egy kocsis ontotta a járókelők nyakába vastag káromkodásainak zuhatagát. Amott egy részeg paraszt szidta az istent, imitt egy malacaival bajlódó ember emlegette a kötélen ránga- tódzó állatok felmenő ágbeli hozzátartozóit. Bornyukat hajkurászó suhanc görcsös botijával döngeti a két riska kes- hedt oldalán kiálló bordákat, hogy csak úgy dong belé. És ehhez a töméntelen trágársághoz, ehhez a kiáltó embertelenséghez sehol egy szava sincs a csendőrnek. Holott a káromkodás, az állatkínzás, az utcai trágárkodás mind paragrafusokba Mátészalka, április 30. Szatmármegye alispáni hivatala a legutóbbi közigazgatási bizottságnak tett jelentésében szomorú statisztikát gerjesztett elő a vármegye kivándorlási viszonyairól. A.jelentés szerint az 1912. év első három hónapjában 1163 ember kért és kapott útlevelet, hogy Amerikába vándoroljon. Az alispáni jelentés megtette a szokásos hatást: a bizottság tagjai magukban sokallották a statisztika magas számadatait, egyik-másik helyi újság, — amelyik az országos politika irányítása mellett tudott erre időt szakítani — irt is róla pár sort, a vármegye tudomásul vette a szomorú statisztikát és a fekete hajó viszi tovább a magyarokat, az éheseket, a kiuzsorázottakat, az elbolonditott pasasokat az ösmeretlen küzködés, kínlódás, a hazátlanság felé. A közigazgatás a füle botját sem mozgatja, hogy a kivándorlást megakadályozza, egyedül a kir. ügyészségen fogják fel szigorúan a dolgot és járnak el kellő erélylyel a kivándorlás hiénáival szemben. Most két ilyen szenzációs kivándorlási ügy fekszik a szatmári ügyészség előtt. Feljelentettek egy jegyzőt, mert zsarolja a kivándorlókat. Az egyik feljelentés egy községi jegyzőt vádol meg súlyos dolgokkal. A feljelentés szerint a jegyző nem csábítja ugyan kivándorlásra az embereket, de az útlevél szerzés zavaraiban járatlan embereket megzsarolja úgy, hogy ezeknek örökre elmegy a kedvük attól, hogy valaha is visszajöjjenek erre az elátkozott földre, ahol a hatósági emberek nemhogy segítségére lennének a szegény embernek, de maguk is segítenek a vérét szívni. Egy egész sereg kivándorlásra kész ópályii lakos neve szerepel a feljelentés alatt, amelyet dr. Fuchs Jenő mátészalkai ügyvéd adott be Mangu Dezső ópályii jegyző ellen. ütköző, büntetendő cselekmény és a köz- erköcsiség jobban örvendezne annak, ha a csendőr egyszer egy-egy ilyen utszéli disznót vinne be a kóterbe, mintha tiz bérkocsist írnak fel azért, mert a lova nem áll haptákban. Jó lenne megtisztítani már az utcát az emberek szájától. Felháborító, elszomorító dolgok vannak ebben a feljelentésben. Szomorúan jellemzők a magyar közigazgatásra. Mangu Dezső ópályii körjegyző — a feljelentés szerint — 10—15—20—40 koronákat szedett a kivándorlóktól az útlevelekért. Mangu Dezső az egész községgel rég idők óta elkeseredett ellenségeskedésben áll, de felettes hatósága nem tesz ellene semmit. A feljelentés szerint Mangu Dezső mindig magához hivatta az útlevél átadásakor a kivándorlókat és pénzt kért tőlük. Egész sereg ember van, akiket igy 10—40 korona erejéig megsarcolt a jegyző. A feljelentés kéri, hogy az ügyben soron kívül hallgassák ki a tanukat, mert ezek már május 5-én indulnak Amerikába. Biztonság okáért azonban a vallomásokat a feljelentő ügyvéd már közjegyzői okiratba foglalta, hogyha a tanuk esetleg hamarabb elutazzanak, mint kihallgatják őket, vallomásuk akkor is meglegyen hiteles alakban. Mangu — mint a feljelentés írja — a pénzt sohasem fogadta el a kivándorló apjától vagy más hozzátartozójától, hanem kizárólag és négyszemközt a kivándorlótól. Egy leánynak az apja elvitte hozzá a pénzt, de ő azt mondta, hogy a leányával küldje el neki. Ugyancsak ez a leány mondta jegyzőkönyvbe a mátészalkai közjegyző előtt, hogy Mangu őt erősen megfenyegette : el ne merje mondani a dolgot senkinek, mert csak magának szerez bajt. Neki (a lánynak) úgysem fogják elhinni a dolgot, ő pedig (a jegyző) úgyis leesküszi. Maugn ellen zsarnokoskodása miatt fel van lázadva az egész község népe. Letartóztatott kivándorlási hiéna. A nyug. járási lmok hamis okmányokat szerez. A másik kivándorlási skandalum Mezőteremben pattant ki. Mezőterem, április 30. A napokban a mezőteremi csendőrség a következő névtelen levelet kapta: R miwmmwlkiuándoriás szomorú titkaiból Saját tudósítónktól A Deák-térre költözte- ről a közönség Is előnyösen tudja, 1^T*U TT1 Ol* J0110 tem butorraktáramat a rendesnél is olcsóbban árusítom! SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA
