Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-04 / 8. szám
2. oldal 1912. április 4 lljMnm Mi is gondoltunk erre és mi is lelkiismereti kérdést csinálunk abból, hogy mellettünk és velünk élő emberek között személyi harcokat se idézzünk fel és ne kockáztassuk a város nyugalmát ott is, ahol ez a nyugalom és béke sokszor önmagában nagyobb érték, mint az az igazság, amelyért sikra szádunk. De laptársunk bizonyára megengedi nekünk, hogy ezek a szerinte is jellemzően vidékies állapotok megváltozhatnak közéletünk átalakulásával kapcsolatosan. Az nem fog megváltozni, hogy a dicséret jól fog esni, ellenben a legkisebb támadás is a kicsinyes bosszú apró menyköveit adja a jupiterkék markába. De megváltozhat a közvélemény, amely könnyűszerrel válhat elég tudatossá és önérzetessé ahoz, hogy szilárdságán megtörjenek azok a kis dühtajtékok, amit esetleges pozeidonkák öntenek rá. Ilyen tudatossá és önérzetessé pedig csak a szabadgondolatu és sza- badszáju sajtó teheti ennek a városnak a közvéleményét, amelynek nincs más gondolata és nincs más szája mint a sajtója. És azután ha ki is tör a békaegér harc, hát mi történhetik, én édes istenem ? Ilyen vitéz emberekkel, mint aminőnek laptársunk is nevez bennünket! Ezren és ezren pusztulnak el! nálunknál értékesebb emberek, hogy j Olaszország kereskedői hozzájussa- j nak a tripoliszi datojához. Hát azért, hogy a szülővárosom, amelyet olyan nagyon és igazán szeretek, felszabaduljon egyik-másik előitéle- tétől és felszabaduljon egy pár re- galiamediatizált uralkodó családjától, azért ne kockáztassák meg egy képletes hősi halált? Hiszen úgy sem ölnek meg igazában, legfeljebb csak hozzákötnek ama sokat emlegetett hátilovaim ama farkaihoz, amelyek alatt szeretnek kaparászni a szatmári Polgári Kaszinó állítólagos demokratái. És ha a régi, igazi magyarok — akikről sietek megállapítani, hogy épugy nem voltak ősei a fentjelzett alkalmi demokratáknak, mint nekem, ha ezek a régi magyarok fiatal méneket áldoztak politikai hitük oltárán, hát mért ne áldoznék fel én egy-két öreg heréltet abban a biztos reményben, hogy előbb, vagy utóbb, de az ellentáborból is áldozatul esik majd egy-két öreg heréit. Azt hiszem, ezt a „Szatmár és Vidéke“ is óhajtja, akinek ezutánra is kérjük a barátságát és akinek azt elvtársi hűséggel viszonozzuk. Raktár apasztás miatt Hermán Samu nagykárolyi cipőraktárában mától kezdve barom heti vásár kezdődik. Igen olcsón lehet mindenféle cipőt venni. Az uj közkórház építése és elhelyezése. A kórházi bizottság ülése. — Saját tudósítónktól. — \ Szatmár, április 3. Az uj közkórliáz kérdése — ugylát- szik — ezentúl gyorsabb tempóban fog haladni a megvalósulás célja felé. Tegnap délután a polgármester elnöklése mellett ülésezett a kórház-épitő bizottság, amikor is a Lúgoson járt küldöttség, addig is, amig részletes jelentését Írásban fogja beterjeszteni, szóval tudatta észlleeteinek eredményeképp, hogy a lugosi közkórházat mintaszerűnek tartja, hogy Szatmár-Németi városa annak tervei alapján építtesse meg és rendezze be a magáét. Hosszú és alapos eszmecsere után a bizottság ezt a véleményt a magáévá téve, javasolja a tanácsnak, hogy a kórház tervezőjével lépjen érintkezésbe és hivja fel ajánlattételre arra nézve, milyen módozatok mellett hajlandó a terveket — az esetleges módosításokkal — kivitel céljából rendelkezésre bocsátani? Javasolja továbbá, hogy a tanács a belügyi kormánnyal engedélyeztessen megfelelő építési segélyt és olyan magas betegápolási dijat, amely mellett a kórház építése a város megterhelése a lehetőségig csekély legyen. Tárgyalás közben több egészséges eszme vetődött fel, igy például az, hogy az uj kózházban tiz külön betegszoba legyen berendezve a módosabb, fizetőképes osztályok fbetegei részére, akik ez által meg lesznek kiméivé a fővárosba utazás, az ottani szanatóriumi kezelés igen magas költségeinek terhétől. Kialakult végül az a vélemény, hogy a szükséges előmunkálatok gyors intézése mellett az uj közkórház építése még a folyó év őszén megkezdhető lesz. TÁRCA A titok. — Miért hozattad ide az uzsonnát, ebbe alugasba, amely közvetlen a szomszéd kastély mellett van ? — kérdeztem Vassal barátomtól. — Azért — felelte suttogó hangon barátom — mert ez az egyetlen védett helye kertemnek, ahol egy nagyon érdekes jelenetnék leszel szemtanúja, anélkül, hogy bennünket meglátnának. Egy nyíláson keresztül a szomszédos kertben egy férfit láttam közeledni lassú léptekkel egy nő karjára támaszkodva. — Ez a hercegnő anyja? Vassal suttogva felelt: — Nem, ez maga a hercegnő! Ez a negyvenéves asszony tiz évvel ezelőtt még oly szép volt, hogy az ünnepeit festő beleszeretett. Most láthatod mit müveit az idő. — Hogy Jaquest a hercegnő szenvedélyesen szereti, azt még értem. Hisz egy évszázaddal fiatalabb nála. Hanem ez a szerencsétlen férfi, hogy élhet vele . . . — Hallgas! — szakította félbe Vassal. Figyelj ide, még nem jutottál el a meglepetések végére. — Lydia, te vagy az ? — szólt a festő. — Igen, Jaques, én vagyok — felelt a hercegnő, — Drága agyai, jer hozzám! Az est oly enyhe! Olaszországi utunk estéire emlékeztetnek. Mennyire szerettük mi akkor egymást! Miiyen boldogak voltunk ! És mégis mennyivel jobban szeretlek most téged, mennyivel boldogabbnak érzem most magamat. Szép vagy Lydia, szebb, mint valaha! Hadd csókolom meg rózsás ajkad és aranyszőke hajad. Mialatt beszélt Jaques átölelve tartotta a nőt és ősz haját simegatía és csókolta ráncos arcát. Mindketten boldogan mosolyogtak. Látni, hogy a fiatal, szép ember, hogyan ölelte ezt az elhervadt vén asszonyt, hallani, hogy egy Rómeóhoz hasonlóan, mikép tesz neki forró szerelmi vallomást, mindez olyan rettenetes ellentétet képezett, kogy azt hittem álmodom. — Ez'a szegény Jaques megőrült — súgtam barátom felé. — Nem — felelt Vassal. — Nem őrült, hanem vak. Majd magyarázólag igy folytatta: — Hat hónappal a házassága után elvesztette a szeme világát és ezzel vége volt művészetének is. Teljesen visszavonult a világtól. Csak az asszony nem hagyta el, sőt ő lett egyetlen vigasza. A művész fantáziája most, évek múltán is, úgy képzeli el az imádott asszonyt, mint ahogy egykor látta és azt hiszi, hogy mindig változatlan marad. Újból Jaques hangja lett hallható: — Miért mégy el újból, kedvesem? — Azonnal visszajövök. Eszembe jutott, hogy több levelet hagytam az asztalomon. — Itt vagyok újból, imádott Jaques. — Nem tévedtem: ez a gyalázatos Niania csakugyan elolvasta a leveleimet. — Én azonban jajgatást hallottam... — Igen, egy kissé összeszidtam éső sirt is haragjában, amiért tetten érték. Ez a leány egyre vakmerőbb lett. Mihelyt visszatérünk Oroszországba, el fogom bocsátani. Demokrácia a fényképészetben = az enyveshát. = Klein Sándor „Első szatmári villanyfényképészete“ kitűnő kidolgozásban készíti ezeket az apró fénykép-bijoukat. Rendes fényképeket és fényképes levelező-lapokat is készít feltűnő szépen, olcsón és ha kívánják: 24 óra alatt. Felvételek reggel 8-tól este 8-igborusidőbenis
